Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 54. szám

testiive lenni az egész országos mozgalomról. Megnyervén az értesítést, átvette a képviselŐházlioz terjesztendő feliratot, megígérte, hogy figyelemmel fogja az ügyet kisérni és a feliratot még kedden benyujtá a képviselőház elnökségéhez. A küldöttség azután Szilágyi Dezsőnél tisztelgett és kérte a pártfogást. Szilágyi a legszivélyesebben fogadta a küldöttséget, szólt az egyesült ellenzéknek ez ügyben követett eljárásáról és szándokairól és biztositá a küldöttséget az egész párt egyhangú támogatásáról. Ezután Ba- kay Nándorral hozta össze a küldöttséget a véletlen, — ki szinte az egész függetlenségi párt pártfogásáról biztositá a küldötteket. — Érintkezni volt alkalma ezúttal Kovács Albert urnák Andrássy Gyulával is, ki az ügy előadása után szinte támogatást Ígért. Végül Eáth Károly képviselőnél, mint az iparos mozgalom leikénél tisztelgett a küldöttség, ki nagyon örvendett, hogy őt is felkeresők és utalva eddigi tevékenységére az ügyben. csak természetesnek mondá, ha ő minden lehetőt elkövet a magyarországi ipar érdekében. Egyúttal ígéretet tett, hogy az esztergomi iparviszonyok tüzetes tanulmányozása érdekében a jövő nyáron városunkat meglátogatja. Ezután a honvédelmi minis- terhez lévén Ráth Károly hivatalos, ez alkalomból azonnali közbenjárást tett kilátásba különösen Kna- pik János küldöttségei tagnak, hogy Esztergom újra kapjon a honvéd felszerelésből munkát. Ennyi ered- méuynyel a küldöttség haza jött.

— Alig van kiszedve a hid ’és már a panaszok g3 ülnek a révészek udvariatlansága és pénz- szomja felől. Nagyon félünk tőle, hogy e panaszok regisztrálására állandó rovatot kell nyitnunk, ennélfogva igen kérjük a hidfelügyelőséget, világosítsa fel azokat az embereket, hogy nem a közönség van az ő kedvükért, hanem Ők a közönség kedvéért.

— Negyven hordó bort kelle átszállítani a kompon a túlsó oldalra. Furcsa állapot azonban a komp és a jégzajlás annak az embernek, ki ilyet még nem látott és jajgatott is az illető ügynök, hogy hordái tönkre mennek. — Ne féljen, biztatá a szállítással bajlódó helybeli kereskedőnk, a hordók nem sülyednek el; ha a komp tönkre megy is, a hordókat nemcsak ki lehet fogni, de még rá is lehet ülni. A jó német azonban csak nem akarta elhinni és csak akkor mert fellélegzeni, midőn már szára« földön voltak a hordók.

— Tiszteljük a ny.-ujfalusi papot. A lábatlani tanító 70 éves korában, 40 évi tanítóskodás után, testben lélekben megtörve, meghalt és Gabri- elfy János ny.-ujfalusi lelkész azon indokból, hogy az elhunyt tanító gazdaszszonyt tartott, tehát erkölcstelen életet élt, a temetést megtagadta, minek folytán a piszkei jegyző temetteté el a temetőben. Tiszteljük a vallást és ennek rituális rendeletéit, de nagyon merész magyarázat az egy paptól, hogy erkölcstelen él 4 az, ha valaki gazdasszonyt tart és alig hisszük, hogy ezen magyarázat jogosítaná a lelkészt, miszerint oly botrányt idézzen elő, minő e miatt Lábatlanon és Piszkén uralgott, midőn a népség határozottan azt meré mondani a szolgabirónak, hogy a pap járandóságaiért ne küldjön többé pandúrt, mert ez eset után azt is kiverik. Gabrielly János urat művelt embernek ismerjük. Váljon nem tudná ő vallása követelményeit a kor követelményeivel ősz- hangba hozni? Mint halljuk, a szbiró hivatalos jelentést követelt be, ekkor majd visszatérünk ez ügyre. I

— A művészet városunkban. A fiatal művész,

P a c z k a Ferencz teljesen bevégezte nagy „Er- i

Férje igyekezett a dolgot-]kiegyenlíteni, de akaratlanul helyzetének furcsasága jutott eszébe s Ő is mosolygott.

Gyula, ki mindig ingerültebb Ion, igy folytatá beszédét:

— Már többször figyelmeztettelek, hogy nyelved ne előzze meg eszedet, de legalább arra kellett volna figyelned, hogy ebbeli gyengeségedet más emberek előtt ne áruld el! . . .

Julia hevesen felpattant s igy szólt:

— Ha nem akarnám vendégeimet kímélni, akkor könnyen lakatot tehetnék szájadra !

— Na ez már csak mégis sok! Beszélj! parancsolom, bogy beszélj!

— Úgy, tehát parancsolod! azt hiszed, hogy méltóságodnak megfelel vendégeink előtt oly színben tündökölni, mintha té volnál az ur a háznál. Bizony jobban cselekednél, ha elismernéd hibádat. Csak ak- kort bocsátanék meg! . . .

— Hibámat?! Megbocsájtani ?! Asszonyom! én önt sokkal okosabbnak hittem! — mondá Gyula önkívületben.

— A mi engem illet uram — viszonzá hevesen Julia — már rég tisztában voltam azzal, hogy mennyit Ar ön ! . . .

Bálnái elérkezettnek látta az időt, hogy bele avatkozzék a háborúba, s majd Gyulához, majd Júliához fordult, kérő s kibékítő pillantásokat vetvén réájok. De nem volt képes egy szót is szólam, oly gyorsan követték egymást a támadások.

Ne csodálkozzék barátom! — szólt Gyula Bálnáihoz — Ennek a szerencsétlen asszonynak ez a legkisebb hibája! . . . .

Julia reszketett. Gyula hófehér volt.

— Ön tűrhetetlenül goromba uram! — rebegé Julia — s minthogy vendégek előtt rágalmazott, követelem, hogy előttük tisztázzon! Igenis! követelem !- Ma lássuk csak, még követeli! tehát asszonyom vegyük e kifejezést szószerinti értelmében.

zsebet“ képét, mely jelenleg a herczegprimás salon- ját díszíti. A képnek sikerült másolata Beszédes S. sokszorosítása folytán a közönség kezébe is került; egyes példányok Beszédes űr műtermében megrendelhetők. El nem mulaszthatjuk, hogy ez alkalommal azon valóban főúri bőkezűségről meg ne emlékezzünk, melyet a művész protelttora, a herczegprimás, annak irányában tanúsított. Azok előtt, kik gondolkozni szoktak azon módok fölött, melyek hazánkat nagygyá tehetik, annak jogosultságát az európai művelt államok között helyet foglalhatni biztosítják, élénken érzik azt, hogy mindenek előtt a hazai művészetet kell felemelni, virágzóvá tenni. Csak azon nemzet, melynek Ízlése tisztult, a művészet iránti érzéke kifejlett, leend képes azon ni- veaura emelkedhetni, melyen önállólag kifelé is fogja érvényesíthetni erejét és életrevalóságát. Mindenek előtt a szellemi kincset kell gyarapítani és biztosítani, mert csak igy lesz meg az alap, melyre a nemzet a megpróbáltatás idején biztosan támaszkod- hatik. E czél megvalósítására, a művészet általános megkedveltetésére és meghonosítására elsőben is a főnemesség és főpapság van hivatva. Nem mondhatjuk még, hogy a mágnások és a főpapság nagy része ezen magasztos eszmét magáévá tette volna. Azok között, kik valóban pártolóinak nevezhetők a hazai művészetnek, a herczegprimás mint kimagasló alak áll előttünk. Hirdeti ezt a primási képtár, hirdeti sok más a művészet érdekeit előmozdító ténye, hirdeti legjobban Paezka fölkarolása. A herczeg-primás tette lehetővé, hogy Párisba menjen, hogy ott hírnevét megállapítsa, s ugyan csak a herczeg az, ki őt hosszabb tanulmányozás végett Olaszországba küldte. Csatlakozunk a fővárosi lapok azon véleményéhez, hogy úgy Paezka mint a magyar művészet érdekeit előmozdítaná, ha a herczeg-primás megengedné, hogy Paezka képe a mostani tárlatra Budapestre kiállítás végett küldetnék. Ugyan ezeu óhajunkat kifejezzük Palásthy Pál kanonok úr és műbarát irányában is, ki Paczká-nak több uj és érdekes képét bírja.

— Átalános magyar iparegylet alakult Budapesten múlt kedden. Egész csöndben és titokbau hetek óta forrott a fővárosi nagyiparosok között ez iránt a mozgalom, mig végre határozott alakot öltött. A gyűlést Németh Imre min. tanácsos vezette és részt vett benne 90 fővárosi nagyiparos és nagy- kereskedő, kik az egylet létesítése iránt a kötelező aláírási iveket azonnal aláírták. A gyűlés az elnöklő Németh Imre vezetése alatt több tagú bizottságot küldött ki az alapaszabályok kidolgozására és a szervezési munkálatok vezetésére. E bizottság az egylet alapitói körébe be fogja vonni főurainkat, nagy birtokosainkat és mindazokat, kik az ipar fejlesztési mozgalmakban részt venni óhajtanak. Alkalmilag bővebb ismertetésére az egyletnek visszatérünk.

— Vadászat. November 30-án nagy vadászat tartatott az esztergomi vadászbérlők által a kir. városi határban, melyre több okok közbenjötte miatt a meghívott vendégek nem jelentek mind meg, de azért oly eredmény lett elérve, aminő a ritkaságok közé tartozik: zsákmányul esett 32 nyúl, 2 őz, 2 róka és 3 fogoly, Nimródjaink azonban még sem voltak vele teljesen megelégedve, mert a szeles idő közbenjötte nélkül még nagyobb eredményt mutathattak volna. Meg lehetnek azonban ennyivel is elégedve, legalább ez idő szerént.

— Tűz Szentgyörgymezön. A Kumainer-féle házban az átvezető cső romlottsága folytán a tűz kijött és már a gerendákat meggyujtá. Szerencsére

— Uram ön kiállhatatlan! Tudja meg, hogy hálátlan is, mert én tettem önt gazdaggá.

— Én pedig az ön hibáit épen azért mindig elnéztem.

— Óh Istenem — kiáltá nagy páthoszszal Julia, helyet keresvén, hol és merre ájuljon el — mit tegyek vele ! hová legyek gyalázatomban, oh a zsarnok, a nyomorult, az alávaló !

— Asszonyom, — veté közbe Gyula gúnyos megvetéssel — legalább annyi szégyenérzete legyen, hogy legalább ne ájuljon el valami különös posi- tióba ! . . .

Julia, kinek kétségkívül oka lehetett férje további kifakadásait meg nem hallgatni, büszkén fel- emelkedett s Gyula követte példáját.

Báluai és neje mindeukép leakarták csendesíteni őket, csakhogy nem sikerült.

A szelíd, ártatlan és gyengéd Júlia fenyegetve emelé fel kezét az ellen, kit a férjek mintaképének hiresztelt s egészen elragadtatva haragja által.igy szóla :

— Várhalmi ur, ön gyáva! ön goromba egy ember! — erre azután keservesen zokogni kezdett s mialatt a szobából eltávozott, még e szavakat rebegé :

— Igenis elválok! Válás örökre! So se akarom többé e szörnyeteget látni.

Gyula, ki már megbánta s kezdte a fejót nem érezni, megfeledkezvén jelenlevő vendégeiről, szintén elhagyta az éttermet, erősen becsapván maga után az ajtót.

Bálnái és neje egyedül maradván, mindketten hangos kaczajra fakadtak, s ezzel megölelték egymást. Lotti gyöngéden mondá férjének:

— Hallod édesem, mi is ily nevetségessé tettük: ám magunkat!- — Tartok tőle, hogy igen. De még nevetségesebbek volnánk, ha egymásnak meg nem bocsá- tanánk s nyomban ki nem béküluénk.

— Igazad van Rezső, tehát szent a béke —

s mégegyszer Ion ölelkezés és csók csattanás.

idején észrevették és minden további oaj, lár ma. nélkül elfojtották.

— Delegatio. Végre Esztergom is megérte az örömet, hogy képviselője közvetlen hozzászólha t a közös ügyekhez. Pór Antal be választatott a dele gatióba és mint értesülünk, a tengerészeti albizottság fogja őt tagjai közt láthatni.

— A szánkazas évadja. Leszámítva a hideget, meleg bundában kellemes dolog. Egyre azonban figyelmeztetnünk kell a közönséget, talán a rendőrséget is. A szánkázásnal a lóra akasztott csen get fű nem haszontalan dolog, nem hivalkodásból jött divatba. Ezt mindenütt alkalmaztatni kérjük. Kedden este szemtanuk állítása szeréut már sötétben végig siklott a Budautczán egy szán, melynek lovain nem volt csengetyű és igy semmi zajt nem okozott. Az eredmény az volt, hogy csak az isten őrizte, hogy el nem gázolt két tanulót, kik a másik oldalról akartak átmenni és beszéd közben nem tudták észrevenni a szánt.

— Búj ósdi — üléssel. A földművelő fiatalság azt a szokást vette fel, hogy csinjei alkalmával kendőkkel letakarja arczát. minek következménye az lenne hogy a rendőrség ne ismerjen rájuk. Múlt vasárnap az urfiak közül e módon hárman az újsoron egy égő lámpát feszítőnek ki, azt összetörték, azután megszöktek. A rendőrség azonban nemcsak az arczról ismeri meg embereit és igy másnap már egyet elcsípett, kinek vallomásaiból azután összehozták a másik kettőt is. A mulatság vége reájuk nézve 3—5 napi bezáratás lett, valamint egy rendelet, mely szerint mindenki, ki letakart arczczaí jár közülök az utczán, minden további kérdezosködés nélkül befogatandó.

— A szentgyörgymezei öngyilkos kilétének kipuhatolására rendőrségünk, miután a lapokból tudomására jött, hogy Pestmegye Péteriben egy 37 éves órás házaló Törteli Elek névvel Geiner Pálné 3 éves kis leányán nemi erőszakot ejtett, minek következtében a kis leány meghalt, ezután pedig megszökött, bár a megye alispánja azonnal elrendelte a nyomozást, több egybevágó körülmények felytán a a megtörtént öngyilkosságról jelentést tett.

— Katonaságunkból múlt kedden néhányau összeszóllalkoztak újra polgári egyénekkel, minek vége taláu újra verekedés lett volna, ha arra a gondolatra nem jönnek, bogy a „czibil‘-eket el kell fogni. Vitték is az elfogottakat, midőn a budautczán találkoznak a városi csendbiztossal, ki megkérdezvén őket, az elfogottakat kiszabaditá közülök. Haza ereszté őket a név feljegyzés után.

— A magyar-franczia biztositó társaság . helybeli ügynöke, mint biztosan értesülünk, Paitly Gusztáv szenttamási kereskedő lesz, ki erre vonatkozólag meghatalmazását már megkapta és működését a legrövidebb idő alatt megkezdi.

— A köszönetnyilvánltási hírünkben a múlt számban tévedésből kimaradt a kelet, mit ezennel pótolunk: Libád 1879 november 25-én.

Szerkesztői posta.

Pósa Lajos urnák. Budap est. Köszönjük a két kedves költeményt s várjuk a népdalok néhányat. Küld ök a lapot s a legszebb biztatást. Városunk müveit közönsége s különösen előbbkelö hölgyeink nem szokták méltatás nélkül hagyni az élénkebb irodalmi mozzanatokat s elismerésben részesítik a valódi tehetséget. Bővebb levelünkig legkiválóbb tiszteletünket!

Felelős szerkesztő : Kőrösy László.

— Már most mit tegyünk? — keidé Lotti.

— Nem marad más hátra, mint a házasokat kibékíteni, a mi egy kissé mulatságos is lesz, — viszonzá Rezső.

— Úgy van. különben tartozunk is nekik ezzel, — szólt hamis mosolylyal Lotti. — Te majd Gyulán kezded s én majd átveszem Júliát.

Ezzel megkezdődött a hadjárat. Az ellenséges házas feleket nemsokára megtalálták még mindig meglehetősen reszketve a felindulástól.

A kibékült házaspár egy kis malitiával vegyest, ugyanazon okokat hozták fel az összeveszett m uta frigy kiengesztelésére, melyet fél órával előbb tőlük hallottak. Fölemliték továbbá, mennyire árthatna eddigi renomméjoknak, ha megtudnák, hogy csak egy napig is haragban voltak egymással. Nem sokat kellett erőlködniük..

Gyula néhány perez múlva Ilka lábainál térdelt. Ilka könyek között omolt bocsánatesdő férje karjaiba.

A fekete kávét behozták s mindegyik megvolt arról győződve, hogy jó cselekedetet művelt.

Néhány uap múlva Gyula találkozik egy barátjával, ki már sokat köszönhetett a fóneralitett kibékítő szokást és szerepet illetőleg. Ezen barátja ne- uetve igy szól hozzá :

— Tehát te is fiam Brútusz rossz példát kezdesz. . . .

— Hogy értsem ezt? — kérdé sziulelt megütközéssel Gyula —

— Azt hiszi, hogy nem tudja az egész város, hogy öu nejével összepörölt ?!

— Ki mondta ezt ? !

— Bálnáinál hallottam.

— Bálnaiéknál? No ezt a forrást nem csőlátóm. Uk rossz híreket terjesztenek rólunk s igy oá- lálják meg feláldozó készségünket, hogy kibékített Ik. s összehoztuk őket. A hálátlanok !

i