Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 54. szám
Esztergom, I. évfolyam. _________54. szám._________________ __Csütörtök I87P. deczember 4-én. k özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre...............................................4 frt. — kr. évnegyedre.........................................2,20* E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35—IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A megyei közgyűlés után. A közgyűlés lefolyása, daczára a megelőző nyugtalanító híreknek, vagy talán épen azért, daczára az első nap hevességének, sokkal kielégítőbb, és mondjuk ki, megnyugtatóbb volt, mint ezt hittük volna. Tele volt a levegő a közgyűlés előtt villanyossággal és a legkisebbnek feltűnő ok elegendőnek látszék, hogy a lekötött elemeket felszabadítsa, hogy a vihar teljes erejével kitörjön. Ha elő tudnánk is számítani mindazon combi- natiókat, terveztetéseket, előérzetet, sejtelmeket, melyek a kedélyekre előzőleg igen terhesen nehezültek, most már nem tehetnénk azért sem, mert czélját, okát nem tudnánk adni. Még a főispáni szék megingatásáról is tudott egynémely felhevült agy álmodni! Megkezdődött a közgyűlés. A terem annyira telve, amint csak legiz- gatóbb politikai események alkalmával lehet látni; a bizottsági tagok oly számmal, hogy látogatottat)!) közgyűlésre régen emlékezünk. Következett oly incidens, mely a lelánczolt szenvedélyeket még lázongóbbakká volt képes tenni, a főjegyző indítványának letárgyalása után felmerült félreértés, mely magát az elnöklő főispánt izgatottságba hozta, mely az izgatott kedélyeket sokszor túlságokra ragadta, mely a legveszélyesebb előjeleket tünteté fel a később következő, feszültséggel várt ügyek tárgyalási menete iránt. A főispán elnöki tapintata, saját akaratának és tekintélyének mellérendelésével tanúsított figyelme volt csak képes megakadályozni, hogy a tanácskozás menete méltóságos jellegét el ne veszítse. A magában véve elhibázottnak látszó intézkedés, hogy a közgyűlés szombatra hivatott össze, holott előre látható volt, hogy a gyűlés elé terjesztendő ügyek egy nap alatt le nem tárgyaltatnak, a körülmények folytán igen áldásos, jótékony eredményt szült. A közbejött vasárnap alkalmat szolgáltatott arra, hogy a mindinkább élesebbé váló 1 szenvedélyek, izgatottság lecsillapitassanak, azok veszélyessé válhatása elháritassék. Mintha valami jótékony szellem szállta volna meg épen az érdekelt intéző köröket, egyszerre felébredt a békülékenység érzete és inig a hétfői folytatástól féltek leginkább, hogy az összeütközés elkerülése lehetetlenné válik, addig épen a hétfői nap adott legszebb bizonyitványt arról, hogy jóakarattal a legnagyobb nehézségek is leküzdhetők, és hogy a jóakarat meg van. És épen ezért mondjuk a közgyűlés lefolyását megnyugtatónak, —- ezen megnyugtató tulajdonsága kedvéért lehet megbocsátani és elfeledni sokat, — mi talán a közgyűlés elején megrovandó, roszalandó lenne. A megyét átalánosságban érdeklő ügyek a viszonyok specialis ismerete folytán a lehető tárgyilagossággal, a lehető méltányossággal lettek elintézve, amint ezt máskép várni sem lehetett és leszámítva a járási orvosi állomások betöltése körül felmerült izgatott jeleneteket, A minta házaspár. — Kisvárosi história. — Várhalmi Julia imádja férjét. Várhalmi Gyula rajong felesége utáu; igy állítja a város. — Az egész világ szereti őket. Már a természettől érzésteljes szívvel megáldva, kora reggeltől késő estig e pár mindig azzal foglalkozik, mikép használhat embertársainak : alig van ismerősük s barátjaik közt valaki, ki gondjaik ebbeli hatását ne érezte volna. Különösen kegyetlen papákkal haragban élő fiák, czivódó házaspárok, kiket ideiglenes vélemény, külömbség őszeveszitett, — bizalommal fordulhattak hozzájuk, és a kibékülés rendesen általuk jött létre. — Némely rossz nyelv azt állitá ugyan, hogy Várhalmi nejével az úgy nevezett ál-jó emberek cate- goriába tartozik és, hogy nagyou is oly dolgokba keverődnek, melyekhez semmi közük; — de ez csak üres beszéd s méltatlan rágalom volt, mi rendes jutalma azoknak, kik másokért jót tesznek. — Meg kell vallanunk, hogy Jülia kissé lármás természetű volt s ha valahol tartózkodott, mindenkor csak őt lehetett látni és hallani; — no de ez még nem oly nagy hűn. A múlt héten történt hogy Julia reggel hétkor beront férje hálószobájába, azonnal az ablakhoz fut, kíméletlenül feltárja a redőket és férje ágya elé lép. — Várhalmi összehúzza szemöldökét s álmosan gondolkozik, mi lehet oka annak, hogy őt ily hirtelen felébresztik. Neje azonban mitsem törődvén a mérges tekintettel, következőkép szól hozzá: — Kedves férjem, az ég ismét jó alkalmat nyújt nekünk, hogy feláldozásunkat gyakorolhassuk, mely a mi egyedüli gyönyörűségünk ezen a világon. A férj, ki félbeszakított álmait nagyon szerette volna folytatni, neje értésére adá, hogy bizalmas mondandóit más alkalomra halaszsza. De Julia nem engedi magát zavartatni s igy folytatja beszédét: — Tudod mi történt? Lotti elhagyta férjét! — Lotti ? ! Kit az ördögbe hinak Lottinak!— dörmögé Várhalmi. — Legjobb barátnémat, Bálnainét. — Ali már eszembe jut! a kis szőke Lotti. De mit tehetek róla, hisz én nem vagyok az ő férje, hanem a tied, s ez már csak elég — folytatá gondolataiban. — Még. kérdezed ? Azt hiszed hogy itt nem segíthetsz? Én ellenkező nézetben vagyok. Saját magunknak és hírnevünknek tartozunk azzal, hogy szolgálatunkat felajánljuk a kibékülés létrehozása végett! — Igazad van, — mondá férje nagy közönynyel, — hát mit követett el az a kis Júlia, talán megszökött valami tisztecskével ? — De mit gondolsz Gyula, — szólt megbotránkozással Julia — csak férjével porolt össze egy kissé s túlment a rendes határon, a mennyiben férjének egy kis pofont ajánlt. De a férjnek már nem maradt ideje ezen ajánlatot el nem fogadni s igy kölcsönösen abban állapodtak meg, hogy váló pert indítanak. Várhalmi belátta, hogy már le kell mondania félbeszakadt álma folytatásáról s megdörzsölve szemeit igy szólt: — Már rég gondoltam, hogy a dolog igy fog végződni. Ez az asszony nagyon furcsa egy asz- szony! — De mit gondolsz Gyula ?! Mit javasolnál? ! — Azt hogy igazam van; hiszen nem volt egy krajczárnyi hozománya sem, csak jó gazdag nyelvbősége! — De annál szebb volt! melyek jobb lettek volna, ha elmaradtak volna, a közgyűlés eredményével a megye közönsége meg lehet elégedve. A mi különösen városunknak a közgyűlés hatásköre folytán közvetlenül érintett ügyeit illeti, a költségvetés körül felmerült, szinte sok izgatottságra okot adó pénztári maradványok ügye, illetve az itteni félreértés felderítése és annak kijavítása a város érdekeiért félő közönségben kezdé feléleszteni a hitet, hogy nem lesznek személyes ellenszenvvel küzdeni kénytelenek. Teljes megnyugvást merített azután a városi közönség a legnagyobbnak vélt baj, a pénzügyi subordinate kérdésének tárgyalásánál. A törvény hattrozinányainak szoros szemmel tartása mellett, a legtárgyilagosabb felfogással, a lehető kímélettel minden oldalról meg- világositva a kérdést, az önmagától felmerülő törvényes és épen ezért megnyugtató megoldás a legjobb hatást szülte. Alapos reménynek hiszünk a lefolyt közgyűlés után kifejezést adni, hogy az izgatottságnak okai most már eltávolitva lévén, nem lesz szükségünk tovább időnket oly küzdelmek] e fordítani, melyek végre is meddőknek bizonyulnak, hanem nyugodtan, teljes erővel hozzá láthatunk bel bajaink orvoslásához, mert bizony nemcsak elég sőt sok ilyen bajunk van, hanem kezdenek már már veszélyessé is válni. Adja Isten, hogy reményünk alapos legyen és hogy heteljesedjék. — Ezt nevezitek, oh asszonyok, szépnek; már nem képzelhetem, miféle szemmel nézitek a világot! —- Mindenesetre többet ér mint férje, a ki sántít! — Rágalom! — Talán az is rágalom, hogy kártyás, hogy minden leányba belebolondul?! felytatáhevesen Julia —- ő egy valóságos szörnyeteg, lidércz, luczífer! — Hát akkor miért „akarjuk“ ezzel a szörnyeteg, lidércz, luczifer emberrel kibékíteni ?! — Már megint ingerelsz Gyula! — No már most kedélyes napunk lesz; de azért ugyan nem volt érdemes fölébresztened. — Tehát uram sebhelyet érintettem; rájöttem, hogy kedveli a lustálkodást és tudom, hogy nem talál ki ágyából. — Julia kérlek ne boszants, ma nem vagyok abban a hangulatban, hogy megoszszam rossz kedvedet. Ha már veszekedő kedvben vagy, menj ki kérlek a szakácsnőhöz, neki jó szájacskája van és már sokszor hallgatásra késztetett téged.- Szegyeid magad Gyula', hogy igy bánszvelem ! — Bocsáss meg Juliskám. Igazad van. Kibékítjük őket. Te meglátogatod Lottit, én a férjét, kivel a kaszinóban bizonyosau találkozhatom. —Te Lottinak befogod bizonyítani, hogy 0 a vétkes, hogy nincs igaza; — én pedig férjével igyekszem elhitetni, miszerint neje ártatlan s csupán ő hibázott; ha ez sikerül, jövő vasárnapra meghívjuk őket ebédre, s mire a fekete kávéra kerül a sor, már szent lesz a békeség vagy pedig hírnevünk oda vesz. — Fel tehát asszonyom, lássuk, mily diplomatiai ügyességgel rendelkezünk. Julia kétszer se engedte magát biztatni. Délután négykor elsietett barátnéjához, ki most anyjá- 1 nál lakott. Julia óvatosan érintené kezdé látogatása, czélját; de Lotti hevesen félbeszakítja;
