Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 54. szám

Esztergom, I. évfolyam. _________54. szám._________________ __Csütörtök I87P. deczember 4-én. k özérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre...............................................4 frt. — kr. évnegyedre.........................................2,20* E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35—IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A megyei közgyűlés után. A közgyűlés lefolyása, daczára a megelőző nyugtalanító híreknek, vagy talán épen azért, daczára az első nap hevességének, sokkal ki­elégítőbb, és mondjuk ki, megnyugtatóbb volt, mint ezt hittük volna. Tele volt a levegő a közgyűlés előtt villanyos­sággal és a legkisebbnek feltűnő ok elegendő­nek látszék, hogy a lekötött elemeket felszaba­dítsa, hogy a vihar teljes erejével kitörjön. Ha elő tudnánk is számítani mindazon combi- natiókat, terveztetéseket, előérzetet, sejtelme­ket, melyek a kedélyekre előzőleg igen terhe­sen nehezültek, most már nem tehetnénk azért sem, mert czélját, okát nem tudnánk adni. Még a főispáni szék megingatásáról is tu­dott egynémely felhevült agy álmodni! Megkezdődött a közgyűlés. A terem annyira telve, amint csak legiz- gatóbb politikai események alkalmával lehet látni; a bizottsági tagok oly számmal, hogy látogatottat)!) közgyűlésre régen emlékezünk. Következett oly incidens, mely a lelánczolt szenvedélyeket még lázongóbbakká volt képes tenni, a főjegyző indítványának letárgyalása után felmerült félreértés, mely magát az elnöklő főispánt izgatottságba hozta, mely az izgatott kedélyeket sokszor túlságokra ragadta, mely a legveszélyesebb előjeleket tünteté fel a később következő, feszültséggel várt ügyek tárgyalási menete iránt. A főispán elnöki tapintata, saját akara­tának és tekintélyének mellérendelésével tanú­sított figyelme volt csak képes megakadályozni, hogy a tanácskozás menete méltóságos jellegét el ne veszítse. A magában véve elhibázottnak látszó in­tézkedés, hogy a közgyűlés szombatra hivatott össze, holott előre látható volt, hogy a gyűlés elé terjesztendő ügyek egy nap alatt le nem tárgyaltatnak, a körülmények folytán igen ál­dásos, jótékony eredményt szült. A közbejött vasárnap alkalmat szolgálta­tott arra, hogy a mindinkább élesebbé váló 1 szenvedélyek, izgatottság lecsillapitassanak, azok veszélyessé válhatása elháritassék. Mintha valami jótékony szellem szállta volna meg épen az érdekelt intéző köröket, egy­szerre felébredt a békülékenység érzete és inig a hétfői folytatástól féltek leginkább, hogy az összeütközés elkerülése lehetetlenné válik, addig épen a hétfői nap adott legszebb bizonyitványt arról, hogy jóakarattal a legnagyobb nehézsé­gek is leküzdhetők, és hogy a jóakarat meg van. És épen ezért mondjuk a közgyűlés lefolyását megnyugtatónak, —- ezen meg­nyugtató tulajdonsága kedvéért lehet megbo­csátani és elfeledni sokat, — mi talán a közgyűlés elején megrovandó, roszalandó lenne. A megyét átalánosságban érdeklő ügyek a viszonyok specialis ismerete folytán a lehető tárgyilagossággal, a lehető méltányossággal let­tek elintézve, amint ezt máskép várni sem le­hetett és leszámítva a járási orvosi állomások betöltése körül felmerült izgatott jeleneteket, A minta házaspár. — Kisvárosi história. — Várhalmi Julia imádja férjét. Várhalmi Gyula rajong felesége utáu; igy állítja a város. — Az egész világ szereti őket. Már a természettől érzés­teljes szívvel megáldva, kora reggeltől késő estig e pár mindig azzal foglalkozik, mikép használhat ember­társainak : alig van ismerősük s barátjaik közt valaki, ki gondjaik ebbeli hatását ne érezte volna. Különö­sen kegyetlen papákkal haragban élő fiák, czivódó házaspárok, kiket ideiglenes vélemény, külömbség őszeveszitett, — bizalommal fordulhattak hozzájuk, és a kibékülés rendesen általuk jött létre. — Némely rossz nyelv azt állitá ugyan, hogy Várhalmi nejével az úgy nevezett ál-jó emberek cate- goriába tartozik és, hogy nagyou is oly dolgokba keverődnek, melyekhez semmi közük; — de ez csak üres beszéd s méltatlan rágalom volt, mi rendes jutalma azoknak, kik másokért jót tesznek. — Meg kell vallanunk, hogy Jülia kissé lármás természetű volt s ha valahol tartózkodott, minden­kor csak őt lehetett látni és hallani; — no de ez még nem oly nagy hűn. A múlt héten történt hogy Julia reggel hétkor beront férje hálószobájába, azonnal az ablakhoz fut, kíméletlenül feltárja a redőket és férje ágya elé lép. — Várhalmi összehúzza szemöldökét s álmosan gondolkozik, mi lehet oka annak, hogy őt ily hir­telen felébresztik. Neje azonban mitsem törődvén a mérges tekintettel, következőkép szól hozzá: — Kedves férjem, az ég ismét jó alkalmat nyújt nekünk, hogy feláldozásunkat gyakorolhassuk, mely a mi egyedüli gyönyörűségünk ezen a világon. A férj, ki félbeszakított álmait nagyon szerette volna folytatni, neje értésére adá, hogy bizalmas mondandóit más alkalomra halaszsza. De Julia nem engedi magát zavartatni s igy folytatja beszédét: — Tudod mi történt? Lotti elhagyta férjét! — Lotti ? ! Kit az ördögbe hinak Lottinak!— dörmögé Várhalmi. — Legjobb barátnémat, Bálnainét. — Ali már eszembe jut! a kis szőke Lotti. De mit tehetek róla, hisz én nem vagyok az ő férje, hanem a tied, s ez már csak elég — folytatá gon­dolataiban. — Még. kérdezed ? Azt hiszed hogy itt nem segíthetsz? Én ellenkező nézetben vagyok. Saját magunknak és hírnevünknek tartozunk azzal, hogy szolgálatunkat felajánljuk a kibékülés létrehozása végett! — Igazad van, — mondá férje nagy közöny­nyel, — hát mit követett el az a kis Júlia, talán megszökött valami tisztecskével ? — De mit gondolsz Gyula, — szólt megbot­ránkozással Julia — csak férjével porolt össze egy kissé s túlment a rendes határon, a mennyiben fér­jének egy kis pofont ajánlt. De a férjnek már nem maradt ideje ezen ajánlatot el nem fogadni s igy kölcsönösen abban állapodtak meg, hogy váló pert indítanak. Várhalmi belátta, hogy már le kell mon­dania félbeszakadt álma folytatásáról s megdörzsölve szemeit igy szólt: — Már rég gondoltam, hogy a dolog igy fog végződni. Ez az asszony nagyon furcsa egy asz- szony! — De mit gondolsz Gyula ?! Mit javasolnál? ! — Azt hogy igazam van; hiszen nem volt egy krajczárnyi hozománya sem, csak jó gazdag nyelvbősége! — De annál szebb volt! melyek jobb lettek volna, ha elmaradtak volna, a közgyűlés eredményével a megye közönsége meg lehet elégedve. A mi különösen városunknak a közgyűlés hatásköre folytán közvetlenül érintett ügyeit il­leti, a költségvetés körül felmerült, szinte sok izgatottságra okot adó pénztári maradványok ügye, illetve az itteni félreértés felderítése és annak kijavítása a város érdekeiért félő közön­ségben kezdé feléleszteni a hitet, hogy nem lesznek személyes ellenszenvvel küzdeni kény­telenek. Teljes megnyugvást merített azután a vá­rosi közönség a legnagyobbnak vélt baj, a pénz­ügyi subordinate kérdésének tárgyalásánál. A törvény hattrozinányainak szoros szem­mel tartása mellett, a legtárgyilagosabb felfo­gással, a lehető kímélettel minden oldalról meg- világositva a kérdést, az önmagától felmerülő törvényes és épen ezért megnyugtató megoldás a legjobb hatást szülte. Alapos reménynek hiszünk a lefolyt köz­gyűlés után kifejezést adni, hogy az izgatott­ságnak okai most már eltávolitva lévén, nem lesz szükségünk tovább időnket oly küzdelmek] e fordítani, melyek végre is meddőknek bizonyul­nak, hanem nyugodtan, teljes erővel hozzá lát­hatunk bel bajaink orvoslásához, mert bizony nemcsak elég sőt sok ilyen bajunk van, hanem kezdenek már már veszélyessé is válni. Adja Isten, hogy reményünk alapos legyen és hogy heteljesedjék. — Ezt nevezitek, oh asszonyok, szépnek; már nem képzelhetem, miféle szemmel nézitek a világot! —- Mindenesetre többet ér mint férje, a ki sántít! — Rágalom! — Talán az is rágalom, hogy kártyás, hogy minden leányba belebolondul?! felytatáhevesen Julia —- ő egy valóságos szörnyeteg, lidércz, luczífer! — Hát akkor miért „akarjuk“ ezzel a ször­nyeteg, lidércz, luczifer emberrel kibékíteni ?! — Már megint ingerelsz Gyula! — No már most kedélyes napunk lesz; de azért ugyan nem volt érdemes fölébresztened. — Tehát uram sebhelyet érintettem; rájöttem, hogy kedveli a lustálkodást és tudom, hogy nem talál ki ágyából. — Julia kérlek ne boszants, ma nem vagyok abban a hangulatban, hogy megoszszam rossz ked­vedet. Ha már veszekedő kedvben vagy, menj ki kérlek a szakácsnőhöz, neki jó szájacskája van és már sokszor hallgatásra késztetett téged.- Szegyeid magad Gyula', hogy igy bánszvelem ! — Bocsáss meg Juliskám. Igazad van. Kibé­kítjük őket. Te meglátogatod Lottit, én a férjét, kivel a kaszinóban bizonyosau találkozhatom. —Te Lottinak befogod bizonyítani, hogy 0 a vétkes, hogy nincs igaza; — én pedig férjével igyekszem elhi­tetni, miszerint neje ártatlan s csupán ő hibázott; ha ez sikerül, jövő vasárnapra meghívjuk őket ebédre, s mire a fekete kávéra kerül a sor, már szent lesz a békeség vagy pedig hírnevünk oda vesz. — Fel tehát asszonyom, lássuk, mily diplomatiai ügyességgel rendelkezünk. Julia kétszer se engedte magát biztatni. Délu­tán négykor elsietett barátnéjához, ki most anyjá- 1 nál lakott. Julia óvatosan érintené kezdé látogatása, czélját; de Lotti hevesen félbeszakítja;

Next

/
Oldalképek
Tartalom