Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 53. szám
Esztergom, I. évfolyam. 53. szám. Vasárnap 1879. November 30-án. w közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési-ár: fél évre...............................................4 frt. — kr. évnegyedre .........................................2 , 20 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intózendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ J^-1K SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A „meglepetés.“ Politikával foglalkoznunk nem szabad. A tények constatálása azonban nem politika. És kénytelenek vagyunk constatálni, hogy az a Tisza Kálmán, ki az 1876 évi 20 tör- vényczikket alkotá, melyben városunk municipiuma a múltak országába soroztatott, az a Tisza Kálmán, ki a törvényt végrehajtani, azt megőrizni köteles, a saját alkotta törvényt nem hogy nem tiszteli, mit alkotmányos fogalmak szerint tennie kellene, hanem azt egyszerűen félredobja. E félredobás az a hires „meglepetés.“ A fenti törvény határozottan fentartja azon királyi városoknak, melyek az önálló törvényhatóságtól megfősztattak, azon jogát, hogy királyi városi elnevezésük megmarad, és hogy pénzügyeikben a megyei törvény- hatóságok megkerülésével egyenesen a belügyminisztériummal érintkeznek, közvetlen az alatt á 1- 1 a n a k. A tegnapi megyegyülésen azonban kihirdethetett ugyancsak a belügyministernek azon sic volo, sic jubeo rendelete, mely szerint Esztergom sz. kir. város a pénzügyek terén is a megye gyámsága, gond- noksága, feiihatósága alá helyeztetik. Eddig a tény. Nem lehetünk kétségben aziránt, hogy a megyei közgyűlésen e rendelet mi sorsban részesül. „ESZTEREM ÉS VICÉKÉ" TÁRCZÁJA. Ida betegségében. Mutatvány Pósa Lajos újabb költeményeiből. Beteg a kis Ida, Az én Idám. . . Olyan szomorúan Mosolyog rám. Éjt napot ott töltök Ágya mellett: Mint egy kis gerlicze Nyögdécselget. Nincs már rózsa arczán, Csak liliom, Jobban lesz, biztatom, Vigasztalom. „Jobban leszek, súgja, Érzem : jobban. . . Egy kis kakukfüves Sirbalomban. “ S megered szivemnek Köny forrása, Visszafojtom, hogy ő Meg ne lássa. Sokkal inkább meg van még a helyzet, hogy az ipar, a kereskedelem, a pénz, az értelmiség a városokban összpontosul és ennek folytán azok, kik a „nobilis sum“ szabadalmaira is támaszkodhatnak, természetes antagonists! a városoknak és a jelen esetben is sokkal inkább elárulták magukat a titokzatos arcz- czal, melylyel a királyi várost érő „ meglepetés “-ró! beszéltek, mintsem kétségben lehetnénk még, daczára a szenteskedő arcznak, melylyel a megye akaratát hirdették „a keserű pohár“ eltávolítására, ez intézkedés sorsa felöl. Ennek az intézkedésnek el kell fogadtatnia és végrehajtatnia, mert nem csak úgy kívánja a feltétlen engedelmesség a kormány iránt, hanem jól esik végre valahára nyakára hághatni a jogait védő, tehát renitens városnak. És épen ezért nincs is reményünk, hogy az óvás, a repraesentatió ezen ügyben használjon valamit. A fegyvertár azonban nem ürült ki. Meg van még az országgyűlés. Nincs ugyan városunk polgárainak bizalma megválasztott országos képviselője iránt, hogy városának érdekeit a kellő nyomatékkai bírja védelmezni akkor, midőn mestere, Tisza Kálmán egyenes törvénysértéséről van szó, hanem talán Isten ujja volt, midőn ellenzéki polgártársaink városunk képviselő jelöltjéül H o- ránszky Nándort állították fel és ennek folytán Szilágyi Dezső ismeretségét is megnyerhettük. Ez ismeretségnek köszönhetjük, hogy a Angyalok az égben, Jó angyalok ! Idáin életére Vigyázzatok ! Pósa Lajos. Vasárnapi levél. (Irigység.^— A mi királynénk. — Petravka és Kisfaludi Sándor. — Kis ismertetés. — Nem kérek szidást. — Uj művelődési mozzanat. — Az év története. — A szegények pénztára. — Ki tesz féltékenynyé ? — Mi az anya baja ? — Kérek „nőtant.“) Kezdek irigykedni „Petrarka és Kisfaludy Sándor“ szerzőjére. Hiszen tudtuk mi azt régen, hogy annak az istenben boldogult „Esztergom“-nak a szerkesztője nemcsak jó tollú egyén, hanem tudományossága is elismert, csak rósz csillagzata egy heti lap élére ne állította volna, mert a fiatalság utoljára is elszaladt mellette, a napi eseményeket fürge lábaikkal hamarabb elfogták, a mi mind nem tett volna semmit, csak ráadásul kellemetlenségei is ne lettek volna. Végre lerázta magáról azt a terhet, a mi adott keserűséget, adott félreértetést. de nem adott nyugalmat, és végre teljes nyugodtan élhetett azoknak, a kik őt is szerették, a múzsáknak. És ime, a kit isten Őrizte hogy meg nem dobáltunk, az most oly elismerést aratott, melyből" bizony jut nekünk is, azoknak is, kik meg akarták dobálni. „Petrarka és Kisfaludy Sándor“ a Királyné könyvtárában! Ha mégis az a királyné is nem volna olyan, hogy minden, ember oda adná érte vérét is! Egy királyné általi kitüntetéssel mindig nagyra szoktak lenni az emberek, még akkor is, ha arról a királykormányelnök, illetve belügyminlster törvényszegése ellen van reménységünk az országgyűlés figyelmét és segedelmét kérhetnünk ; van reménységünk, hogy törvényileg biztosított jogaink sértése alkalmával épen a törvények végrehajtója ellen is nyerhetünk orvoslást. A ministeri rendelet és Esztergomul egye hangulata folytán elárult végrehajtási készség ellen nem lévén egyéb ütünk, az országgyűlés elé kell terjesztenünk az ügyet és már tudathatjuk polgárainkkal, hogy úgy a felirat az országgyűlésben, mint a megkérő levél Szilágyi Dezsőhöz a benyújtás, esetleg egy interpellate megtétele miatt készen van, csak az aláírásokra vár, hogy el küldethessék És ezzel végeztünk az érdekeinket és jogainkat a törvény világos biztosítása ellen is sértő ministeri intézkedés tárgyalásával, egyéb lépések haszontalanok, fölöslegesek maradnának a körülmények folytán. Van azonban az ügynek egy másik oldala, mely nemcsak érdekes, nemcsak közelről érdekel, hanem melyet okvetlen kötelességünk megérinteni és anna kinyomozását kérni. Sem ministernek, sem bármelyik vezető hivatalnokának nem juthat eszébe, még egy hangulatteljes dél után sem, annálkeyésbé egy nyugodt vagy akár nyugtalan éj után, hogy felkelve ágyából egy törvényileg biztosított jogot minden további kérdezősködés nélkül egyszerűen eltöröljön. Kiváncsiak vagyunk ennél fogva, és azt hisszük velünk együtt kiváncsi minden polgára nőről nem tud egyebet mondani a történelem, mint hogy épen királyné, vagy talán épen rosszat. De a mi királynénk! Mikor az a királyné német leány volt, azután magyar lett azért, hogy tudjon velünk beszélni, hogy tudjon minket megérteni; mikor az a királyné annyi nevezhetlen jót tett már ezzel a szegény magyar hazával: mikor ez a királyné annyira meghódított nálunk kicsit és nagyot, hogy mindenünkből, a mire büszkék vagyunk, az elsőt neki adnánk, és most újra kitünteti figyelmével egyik magyar Írónkat; azt a magyar írót, ki városunk fia, ki köztünk él. ki köztünk mérgeskedett, kit mi elégszer megbo- szantánk, de ki azért mégis itt irta ezt a munkáját is és igy dicsőségéből nekünk is jut egy kis részecske. Az Agglegény ha lelkesedik királynéjáért, akkor irigykedve kell néznie minden figyelmet, melyet az a drága királyné valaki iránt tanúsít. És Rényi Rezső nemcsak ezen a munkán dolgozott. Petrarka és Kisfaludy Sándor czimű munkája nagy nyeremény irodalom történeti szempontból: de ha mi büszkék vagyunk városunk díszére, Rényi ezt nem csak ezen munkája után érdemli meg. Az a kis ismertetés, melyet a primási képtárról irt, mely talán négy — öt nyomtatott ivet fog kitenni, városunknak anyagi hasznot is fog hozni. Tudják azt már átalánosan. hogy Simor János műszeretete folytán városunkban van egy képtár, de annak műbeose még eddig ismeretlen volt a nem szakavatottak előtt. Ha e képtár ismertetése által köztudomású lesz, hogy valódi műkincsek is találtatnak itt, valósunk szinte hírre log emelkedni és meg fogjuk azt az időt érni, hogy az idegenek, nemcsak magyar, de külföldi utazók is az utazási pro gramm egyik jelen-
