Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 50. szám
legyőzni az akadályokat, ha ő neki erős munkát adott és még fog adni az ügy, váljon fogunk-e találni oly utódot, ki képes lesz csak hasonló erélyt is kifejteni? ki a megkezdett útba egyszerre bele fogja magát találni ? A város közönsége megakarja tartani jelenlegi polgármesterét. Ez a' köznyilatkozat. A lemondás még a közgyűlés előtt kihirdetve, attól elfogadva, uj polgármester választva nincs. Tehát még nem késő. Mozgassunk meg minden követ, kisértsünk meg minden lehetőt, hogy a lemondás visszavétessék, hogy a szándék is elenyészve legyen. Ha megteszünk minden lehetőt, reménységünk lehet az eredményhez. Vannak ez ügyben is szövetségeseink, tőlünk távol álló, de hatalmas szövetségeseink, kik képesek befolyást szerezni az elhatározásokra és kik már működnek is erre czélra. Tegyünk mi is, tegyük meg, mit megtennünk kell. Rumy György emléke. 1847. april ötödikén Esztergom város harangjai Rumy György elhalálozását hirdették. A hírneves tudós alig tiz napi betegeskedés, de egy tevékeny élet óriási erő megfeszítései után halt meg s hét gyermek és egy búsuló özvegy haladt zokogva koporsója után. Szentgyörgy- mezőn temették el. Néhány magyar és külföldi lap kezdte ugyan a hátrahagyott család nyomorúságát lep- lezgetni, de gyűjteni csak egynek sem volt bátorsága. Lejött Esztergomba Toldy Ferencz s kiválogatta Rumy értékesebb kéziratait akadémiánk számára. Majer István, akkortájt még csak áldozó pap, szintén több intézet számára juttatott a kéziratokból. A mit pedig irodalmi intézeteink meg nem kaptak, Rumy roppant sok kéziratának zöme, mégis a családban maradt. Lehet, hogy azóta minden elkallódott. Könyvtára, melyről egy alkalommal azt irta, hogy tizenhárom ezer ezüst forintjába került, ez a könyvtár csak két száz negyvennyolcz forint tisztát juttatott a család számára. Nagy Ignácz akkor keserű hangon fakadt lása körül a legnagyobb önzetlenséggel kifejtett, s mely Ível éjjel nappal bárkinek segélyezésére készen állott. 1851 február 11-én Esztergom megye főorvosává neveztetett ki, mely tisztességet, az 1801-iki bárom évig tartó disponibilitás kivételével, halála órájáig, mindnyájunk által ismert és méltányolt módon viselte. Az 55-iki cholerajárványban tett önfeláldozó szolgálataiért, továbbá a városi közkórház rendbehozása körül kifejtett hathatós érdemeiért újólag legfelsőbb elismerésben részesült. Mint magán ember is kedélyessége miatt rendkívüli közkedveltségnek örvendett; boldog családi életet élt, melyet azonban két Ízben a halál kegyetlen keze homályositott el, midőn fiai, iíj. dr. Schwar- czel József semmit'Őszéki fogalmazó 30 és Schwarczel Gyula mérnök hallgató 20 éves korukban, mindketten mint genialis fiatal emberek a halál martalékává lettek. Hátrahagyott családja négy tagból áll, kik Schwarczel Borbála úrnő mint özvegye, Schwarczel Sándor műegyetemi tanár, Eliz és Gusztáv mint legfiatalabb gyermekei. A hátrahagyott család pótolhatlan vesztesége fölötti bánatát enyhíti a méltán megérdemelt közrészvét, a végtiszteletnél tanúsított kitüntetések, és azon tudat, hogy az elhunyt ember volt, e névre érdemes. S ha nemzete nem is emel szobrot sirhantja fölé, van és lesz emléke ércznél maradandóbb, önmaga által bevésetve mindazok szivébe, kiket valaha hálára kötelezni alkalma volt. Napló töredék. Ismeritek-e Novalis meséjét a kék virágról? Tudjátok-e mi az ? Tudjátok-e hogy halandó szem még nem látta azt soha, pedig illata betölti az egész világot. Nem mindenki szervezete elég finom, hogy élvezhesse ez illatot; de tőle ittasult a csalogány, midőn a holdvilág ábrándba ringató fényinél vagy a feljövő hajnal első sugárinál dalra kel ép kesereg és zokog, és tőle ittasultak mindazok a böki a Hölgyfutárban. „Rumy érdekes könyvgyűjteményéből, mely sok ezer forintjába került, alig jött be egy pár száz forint. Gyűjtött volna inkább kopott czipőket vagy tyúkszemeket hires tánczosnők lábairól, úgy örökösei most szép jövedelemhez jutnának.“ Ezt irta Nagy Ignácz. Azután Majer István tanár s a természet- tudományi társulat tagja a társulat megbízásából megírta Esztergomban, 1847, julius 20-án Rumyról való emlékbeszédét, mely egyúttal legterjedelmesebb magyar életrajza is volt; de a fáradságos munka is csak kéziratban maradván, Rumy érdemeit nem ismertethette országosan. Több külföldi ismerője és tisztelője szintén megújította emlékét s gyűjteni akart a nyomorgó család számára; de ekkor kisült, hogy Rumy, aki annyi sokat irt németül, magyar hazafi s a németeknek ez épen elég volt arra, hogy kezdjenek meghűlni Rumy iránt. Az évtizedek szétszórták is, leolvasztották is a szegény családot; a jóbarátok nagyobb részt csöndes emberekké lettek; Rumy sírja keresztjét kitörte a vihar és sírját benőtte a feledés moha. És abbán a sorsban részesült, a mi minden ember sorsa: a feledségben. De a világtörténelem s hazai történetünk lapjai vigasztalóbbak közös sorsunknál. A kinek törekvésében van valami isteni, valami magasztos hivatás törekvése, az nem részesülhet a feledés és elmúlás szomorú sorsában. Ha a jelen hálátlan is, a jövő igazságosan méltat s föltámasztja azt, a ki halhatatlanságra méltó, aki az emberiség és hazája javára szolgált nagy törekvésekben töltötte egy küzdelmes élet hosszú folyását. És ilyen férfiú volt Rumy György. Majd húsz évig élt Esztergomban, a hol bámulatra méltó irodalmi munkásságot fejtett ki. Több mint száz ötven főleg külföldi s részben hazai lapokba dolgozott encyklopaedikus műveltsége sokoldalúságával s mindvégig lankadatlan szorgalma kitartásával. Majd minden európai nyelven irt s még halála előtt néhány órával három folyóiratba küldött czikkeket. Több mint hatvanezer levelet irt, melyekről, mint hir 1 apÍrásáról naplót vezetett. Levelezésben állott koronás főkkel, her- czegekkel, érsekekkel, miniszterekkel, első rangú európai tudósokkal, sok hazai költővel és főur- ral s csak magától Kazinczytól Rumyhoz több | mint háromszáz levél maradt főn. Nagyobb szabású művei közt húszat nélondos emberek, kik hajdanában és jelenleg prosában és versben oújokat és bánatukat elpanaszolják az égnek és a csillagoknak, és tőle ittasultak azoknak milliói, kiktől a kegyetlen végzet megtagadta, hogy elmondhassák, mi fáj nekik, s kínjaik között csak föltekintenek a könyörtelen égre, mely a könyörüle- tet nem ismeri. És e bajból nincs menekvés, csak egyetlen egy s ez - a halál. A ki egyszer beszitta a kék virágnak illatát, annak nem lesz nyugodt órája többé teljes életében. Kebelét elfogja egy kimondhatlan névnélküli érzés, mely kiséri végig, el nem hagyja többé soha, csak akkor, ha a szív megszakad. Mintha elátkozott gyilkos volna, ki elűzte az Urat háza küszöbétől, úgy űzi Őt tovább, mindig csak tovább, bár mennyire is fájnak sebzett lábai, bár mennyire vágyik elvégre nyugalomra hajtni elfáradt fejét. S ha nyujtnak a szomitól kiuzottnak 'entyhito italt, köszönet nélkül adja vissza a kihajtott pohárt; mert mérges légy volt belefulva, vagy az edény ha mindjárt asbestből való is, nem volt szenny nélküli — és enyhülést ő nem talált. Enyhülés! Hol az a szem, melybe egyszer elmerültünk, hogy soha többé mást, ragyogóbbat, lelkesebbet látni ne kívánjunk, hol a kebel, melyen egyszer megpihentünk, hogy többé egy más, forróbb szerelemtől áthatottabb szívnek dobbanásáthallani ne akarjuk? Mondjátok hol? Ki a kék virág illatát beszitta, boldog többé nem lehet, fájdalma csak a sírban szünhetik meg. Azt mondják, a szerelem a férfiaknál luxus, az asszonyoknál szükségesség; pour passer le temps az elsőre, életfeladat az utóbbira nézve. De hányszor áll ennek fordítottja! Sok asszonynál, főleg magasabb körökben, a szerelem is csak oly luxus-czikk, mint sok más, de a tetterős, a szorgalmas férfiúra nézve tiszta és üdítő forrás az, melyből uj erőt és uj bátorságot kell merítenie. A munkásra nézve, I legyen az rainisterelnök avagy ennek czipésze, az éj, miként Virgil mondja, a nappalnak jutalma. Azután a férfi sokkal hálásabb az irányában tanúsított gyöngédségekért, mint a nő. Mert ez, kivált ha szép, már gyermekkorától fogva tulhalmoz- tatik figyelmességekkel; bárhova is lépjen, százan metttl, négyet latinul s egyet magyarul irt. Értekezései s kéziratbeli művei száma százhetvennégyre mennek. Rengeteg sok kéziratot hagyott hátra, mert egész szenvedéllyel irt és munkálkodott s ezek közt lappang valahol Esztergom városa története és leírása is. Ő hálás volt azon város iránt, hol élete legszebb részét töltötte s bizonyos nimbuszba vonta a külföldiek előtt bennetartozkodása által. Novomber tizennyolczadikán volt Rumy születésének kilenczvenkilenczedik évfordulója. Tehát évszázada előesztendőjén gyújtunk az ő emlékének oltárán áldozati lángot. A mi István bácsink, Majer István, ki mint iró legélénkebben érzi egy majd félszá- százados irodalmi pálya töviseit és érdemeit s ki mint ember kegyelettel méltatja Rumy szenvedésekben gazdag s elismerésekben szegény pályáját, fogja Rumy sírját a százados évfordulón megkoszorúzni. Rumyról irt életrajzát újabb átdolgozásban kiadja, Rumy sírjára márványt emel s Rwmy születése századik évfordulóját 1880 november 18-án méltó emlékezettel fogja megünnepelni. A koszorú ugyan Rumy sírjára száll, de a méltatás azt is méltatja, a ki nyújtja. Az elismerés ugyan az elfelejtett Rumyé, de annak kiosztójáé is. Rumy majd félszázados irodalmi működése ugyan a tudományé s irodalmunké, de dicsőségéből sok fény sugárzik Esztergomra is, mely nagy halottját valahára méltó kegyelettel fogja feltámasztani mohos sírjából. Adja az ég, hogy ezt a lélekemelő ünnepet annak fenkölt tervezője örök ifjú kedélyében érje meg. És adja Esztergom ehez a koszorúhoz szintén az elismerés néhány babérlevelét! Kőrösy László. Az „Uj Esztergom“ czimű lap 23-ik számában „a városi pénztári maradványokról“ szólló czikkre kénytelen vagyok mégegyszer és utolszor válaszolni. Tisztelt czikkiró a mint észreveszem sohasem volt számadó; vagy legalább Esztergom sz. kir. város számadásainak szellemét nem ismeri; azért jött volna el hozzám, szívesen megmagyaráztam volna, hogy a költségelőirányzatot mindig az évi eredményt mutató mérleggel kell összehasonlítani és abból tűnik ki: több vagy kevesebb volt-e a bevétel, vagy több vagy kevesebb költetett-e el, mint a költségelőirányzat mutat ? Már most legyen szives czikkiró hozzám fáradni és megmutatom az 1878 évi mérleget, mely szerint csekélyebb bevétel volt 5142 frt. 95 krral vagyis födözötlen maradt a fenti összeg, és ha a költség- vetést szigorúan a törvényekhez alkalmazva készítjük, nem pénztári maradványt, hanem 1880-ik évre is készek Őt szolgálni; soha sincs hiányában az udvarlóknak és hízelgőknek. Hát nem természetes-e hogy, ezáltal fejecskéje elferdül? hogy az egyesnek hódolata nem bírhat nagy becscsel előtte ? hogy a szerelem értéke a a gazdag kínálat folytán csökken ? — De a férfi, ha csak véletlenül uralkodó herczegnek nem születik, rövidebb bánásmódban részesül. Az iskolában, az egyetemen vannak ugyan úgynevezett barátjai, kik segítik neki a létet kellemessé tenni; de ha kilép az élet szinterére, mint varázsütésre eltűnik a ]ó barátok serege s egyedül marad a harczban, s egyedül kell hordania bánatát és fájdalmát — és ami talán ép ily fájó, egyedül kell hordania örömét is. Végre befogadja a társadalom; de mikor? miután sikert tud fölmutatni; és addig egy hosszú, poros, árnyéktalan, kietlen út vezet, mely elrabolja életörömeit visszaadhatlanul s megfosztja életerejének javától. De ha siker koronázza is küzdelmeit, azért a liarcztér bár ha változik, mégis megmarad. Még barátai társaivá lesznek; és ismét egyedül áll, csak saját erejére, saját bátorságára utalva, szemben a világgal, a könyörtelen, irigy, kárörvendő, legjobb esetben közönyös világgal. S oh, mi boldogság, ha itt e kietlen harczban, az emésztő viaskodásban, egy meleg, puha kéz hűen szorítja meg kezét, s letörli az izzó homlok csöppjeit s egy édes, lágy hang igv szól feléje: Légy erős! légy kitartó! ha minden elliágy, én nem hagylak el; ha mások irigylik diadalmaid, engem boldoggá tesznek ők, s ha megbuknak terveid és munkád porba hull és az emberek majd gúnyolnak és kikaezagnak — oh akkor keblemre hajtod le fáradt fődet, s csókjaimmal enyhítem majd lázban égő homlokod, s szegény, szétdúlt szivedbe a résztvevő, a vigasztaló szavak enyhadó balzsamát cseppegtetem belé! — Oh, háromszorosan boldog férfiú ! hadd szőjje ármányait a világ, te meg nem rettensz, te el nem csüggedsz! Mert nődnek szerelmében birod az archimedesi pontot, melyre támaszkodva kiemeled sarkaiból a világot. Anatole.
