Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 50. szám
Esztergom, i. évfolyam. 50. szám Csütörtök 1879. November 20*án. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöfizetési-ár: fél évre ..............................................4 frt. — kr. é vnegyedre.........................................2 * 20 * ‘ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendok. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ ^“IK SZÁM ALATT, intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. A polgármester. A lemondási hir városunkban erős visszahatást szült. És ez nem lehetett máskép. Sokkal nagyobb, sokkal monumentálisabb alkotásokba fogott eddigelé Palkovics Károly, hogy sem a város közönsége kétkedve ne tekintene utóda felé, ha munkája félbe maradna. A város pénzügyeinek rendezése, az uj gymnasium épülete, egy nagy katonai laktanya építésének lehetősége oly kérdések, melyek mig egyrészt városunk jövőjére a legerősebb, legjobb kihatással lesznek, addig az ezeknél felmerülhető mellékes körülmények csak szenvedhetnek, ha a vezető kéz változik. És épen ezért erős a visszahatás. Ez az oka, hogy városunk közönsége nem akar másik polgármestert, hanem megakarja őt tartani. Hisszük, hogy sikerülni fog a megmarasz- tás, ha képviselő testületünk és a város együttesen működik, együttesen kéri. A feltételek azonban elengedhetnek. A város közönségének meg kell mutatni, hogy 'szorosan egy akarattal tömörül polgár- mestere háta mögött, hogy szavainak és tetteinek elegendő és biztos támaszt nyújtson. A mi szavunk gyönge; máshol a sajtó hatalmat képvisel, nálunk még csak mulattató közegnek tekintik. Számolunk a helyzettel és nem toljuk fel magunkat a közvélemény tolmácsainak, de ha a képviselő testület nyilatko„ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA. Zöld koszorút.. Zöld koszorút kötök Halottak napjára, Kiviszem egy lányka Kicsi sírhalmára. Árva — milyen ő volt — S elhagyott a sírja; Kívülem nincs, a ki Ott magát kisírja. Rajtam kívül nem volt Senki, ki szeresse, — Öli de az én szivem Száz helyett szerette! Most is csak egyedül Imádkozom itten, Szegények imáját Meghallja az Isten. S mire a koszorú Levele elszárad, Jó angyalom én is Ott leszek tenálad! Lányi A. zik, ha a város jelent ki valamit, amak nyo- matéka van. Jelentse ki magatartása által a képviselő testület, hogy a város jogait, érdekeit védi, hogy ennek megvédésében nem retten vissza semmi küzdelemtől. Értesse meg a közgyűlés mindenkivel, hogy Esztergom város polgárai számoltak a helyzettel és ha küzdenie kell, akkor küzdése által előnyöket akar szerezni, mely előnyök azonban nemcsak a város, de vidéke hasznára is fognak válni. Elvesztettük törvényszékünket, elvesztettük önálló törvényhatóságunkat és nekünk már semmi más veszteni valónk nincs egyéb, mint a vármegyének elvesztése. Értesse meg a közgyűlés, hogy mi ennek elvesztését ha fájdalmasan vennénk is, de most már mégis könnyebben viselnénk el, mint a vármegye. Értesse meg a közgyűlés mindazokkal, kik összefórhetőnek találják saját állásokkal a város elleni méltánytalan harcz folytatását, hogy a küzdelem elfajulása esetén nekik sokkal több veszteni valójuk van, mint nekünk. Mert Esztergom azért központ marad megye nélkül is. És ha ezt megértették, akkor talán nem fognak méltatlan fegyverekkel küzdeni, nem fognak kicsinyes boszantásokban keresni fegyvert azok, kiknek oly nagy gyülölség a szó : város. Ha a képviselőtestület nyilatkozik ekként, ennek először elhiszik azt is, amit a sajtó nem Schwarczel József emlékének! Férfiút vesztettünk sorainkból ki egész életét a szenvedő emberiség fájdalmainak enyhítésére szen- telé. Férfiút vesztettünk, ki önválasztotta súlyos pályájának kötelmeit mindenha lelkiismeretesen teljesité, ki jutalmát csupán embertársainak szerete- tében és ragaszkodásában kérésé. És e jutalmat bőven megtalálta. Önzetlen fáradozását elismerték nyíltan, mindenütt ahol csak megfordult életében. Nyílt elismerésüket számtalanszor nyilvánították a megyék és városok, melyek érdekeit szolgálta — de az elismerés és hála legfényesebb és legdrágább jele mutatkozik azon egyszerű és szegény de őszinte emberek könnyeiben, kik benne jóltevőjüket és önzetlen barátjukat vesztették el. Mert ha dr. Schwarczel Józsefnek csak egy érdemét akarnék kiemelni, úgy eleget teszünk, ha kimondjuk, hogy: emberbarát volt ő, igazi emberbarát a szó legnemesebb és legmagasz- tosabb értelmében. Mert a ki félszázadon át más kötelességet nem ismer, más örömet nem keres, mint tudományával használni az emberiségnek, enyhíteni vagy elűzni annak testi s evvel annak lelki kínjait: az betölté hivatását mint ember, azt megilleti a valódi emberbarát neve, s az nyugodtan elmondhatja utolsó lehelletével: non frustra vixi. Ki nem emlékeznék ama kedélyes barátságos arczú öreg úrra, ki a fiatalság rugékonyságával haladt végig az utczán, s oly nyájasan tudta fogadni a vele találkozók köszönéseit? Kinek ne jutna emlékébe ama megnyugtató hang, ama barátságos és bátorító tekintet, melylyel a betegágyon fekvő szenvedőt kitartására buzdító, s benne a javulás reményét föl- éleszté ? akar kimondani, másodszor a méltatlan boszan- tások míaflT állásától válni akaró polgármestert hamarabb reá fogják bírni, hogy ne hagyja félbe alkotásait, hanem fejezze be, mert ha az a polgármester látja, hogy a zaklatások közepette ezek megtorlása iránti működése nem személyi érzékenységnek tűnik fel, hanem mint a város érdekeinek megóvására tett intézkedés, akkor nem fog habozni, hanem az útban álló zakla- tókat egyszerűen ártalmatlanná fogja tenni. A függő adósságok convertálása, vagy a mi ezzel egyértelmű, a város pénzügyi viszonyainak rendezése a 45,000 ftos kölcsön felvételével befejezve nincs. E kölcsön felvétele csak az út kezdete, azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy épen ezen úton van legnagyobb szükségünk egy erélyes, a kisértésektől meg nem ijedő kézre. Ez életkérdései közé tartozik a vá- ! rosnak. Váljon kinek a kezére fogunk támaszkodni, kit fogunk magunk elé állítani, ha a legerősebb elhagy ? Az uj gymnasium kérdését mellőzzük. Sokkal szétágazóbbak a nézetek, mintsem ennek szükségét a legégetőbbnek kellene mondanunk. De ha a kezdethez hozzáfogtunk, saját szégyenünk lenne, ha most hagynánk abba. Váljon nem lenne-e ez is veszélyeztetve ? A katonai laktanyák ügye egyátalán nincs azon folyamatban, melyben látni szeretnénk. Lassan, lépésről lépésre kell ez ügyben előhaladni. Ha mostani polgármesterünk nem birta S ama szellemi és testi rugékonysága, mely a hetvennégy éves aggot majdnem ifjúvá tévé, nem hagyta el őt életének utolsó napjaiban sem. A kimúlását megelőző napon is még szívj óságának és kedélyességének nem egy megható tamijelét adta. Áldásdús életét a következő sorok röviden jellemzik. Dv. Schwarzel József 1806. év február 28-án Váczon született, hol atyja polgármester volt. Középiskoláit részben Váczott, részben Pesten végezte; ugyanitt folytatta egyetemi tanulmányait is, melyeknek bevégeztével 1831-től kezdve, a pesti rókus- kórházban négy éven át mint másodorvos kezdette meg orvosi pályáját; ez időben nyerte el orvostudori oklevelét s úgy a városi hatóság részéről mint legfelsőbb helyről kitüutető elismerésben részesült, azon kitartó buzgalmáért s önfeláldozásáért, melyet mindjárt pályája kezdetén a 31-iki cholerajárvány alkalmával tanúsított. 1834-beu Komárom megye főorvosává neveztetett ki, mely állásában nagy közkedveltségnek örvendett s az 1849-ik évig megmaradt. Ezen tizenöt év alatt Tatán tartózkodott; ekkor nyerte el érdemei folytán az aranyérdem- keresztet; ugyanezen időben a Sárközy, Perczel, Pázmándy, Grhyczy családokkal a legbensőbb baráti viszonyban állott. Első nejét rövid idő múlva elvesztvén 1841-ben nőül vette kisfaludi Lipthay Borbála úrnőt, kivel ellmnytáig 38 éven át a legboldogabb családi életet élt. 1849 végével Székesfehérvárrá költözött, ahol városi főorvosnak választatott. Itt is aránylag rövid idő alatt olyannyira tudta magának a közkedveltséget kivíni, hogy Esztergomba meghivatván, távozása alkalmával, a székesfehérvári közönség az 1851-iki márczius 17-ikén tartott ülésbeu őt egyhangúlag a város díszpolgárává választotta, különös indokul fölhozván ama buzgóságát, melyet különösen a szegényebb sorsnak díj nélküli orvosi ápo-
