Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 48. szám
(1) az egylet országos közgyűléseiből. Rendszerint a törvényhatóságok székhelyén minden városban, községben, nagyobb pusztán, sot a városok és községek elkülönítve fekvő részében, az ott, vagy a szomszédságban lakó tagok alakulnak egyletté, ezen czim alatt: a „Magyar országos se- gélyző nő-egylet fiók-egylete.“ A fiók egyletekbe való beléphetés szintén az előadott feltételek szerint történik; feladata pedig a fentebb elősoroltak előmozdítása. Czáfolat. Az Új Esztergom czimű lap f. évi 22-ik számában „a városi költségvetés“ czime alatt, az utolsó poutban, az Esztergom kir. városi képviselő testület egy nagy hiba elkövetésével vádoltatik. ugyanis, hogy az 1880-ik évi költségvetésben 9466 ft. 45 kr. készpénz maradványt mint cselekvő födözetet föl nem vett. — Nem tudom, czikldró honnan mentette ezen állítását, hanem annyit tudok, hogy a városi pénztárnak 15 évi pénztári szolgálatom óta soha maradványa nem volt — mert ha maradványa volna, nem tartoznék . tisztviselő és tanárjainak olykor félévi fizetésével, — azért ezen állítást vagy tévedésen alapuló számításnak, vagy pedig a kedélyek félizgatására szolgáló hazugságnak nevezem. Esztergom 1879 november 12. Niedermann Endre városi pénztárnok. Hírek. Lapunk azon t. előfizetőit tisztelettel kérjük, akik előfizetéseikkel hátralékban vannak, hogy kiadó hivatalunkhoz beküldeni, vagy a nyomdászfiunak nyugtatvány mellett átadni szíveskedjenek, miután nekünk is kötelezettségeink vannak. Vidéki előfizetőink legkönnyebben postautalvánnyal eszközölhetik. — Kegyadomány. A király magán pénztárából Rumy Engenia részére 15 frtot utalványozott, mely a kir. város hatósága utján kézbesitetett a kérvényezőnek. — A magyar országos sególyzö nőegylet ügyében a lapunk mai számában közlött felhívást vettük s közlésével a szent és üdvös czél érdekének talán szolgálatot teszünk. Hölgyeinkhez van intézve e felhívás, azt hisszük nem fog a mag sziklára esni. — Erzsebet-kép. Paczka Ferencz városunk kedvelt művésze, e napokban tette az utolsó ecset- vonást monumentális Erzsébet képén. Párizsból a 700 francos keret is megérkezett, s nehány nap múlva, a primási palota salonjában lesz a kép felállítva. Beszédes Sándor jeles fényképészünk több- szörösitése folytán a kép lassanként a közönség birtokába is át fog szállani. Paczka már csak néhány napig tartózkodik nálunk, a telet szokása szerint Párizsba tölti. — Daczára annak, hogy a kép felál- litási mimkája még folyik és épen nem alkalmas a selve magát, idejét szorgalmasan ha:, zilálva fel, tiszti vizsgára bocsátották. A vizsgát kitünően tette le. — Mit, kitünően! Hol a botom, kalapom, hadd rohanok ahhoz az istentelen Páldy collegához, hogy ki kereste a szarva közt a tőgyit, hogy kinek a taktikája rossz, hogy nem-e a pajtások rontották el? Botot kalapot! — kiált az öreg ur. Juliska s Gergely csak nehezen tudják róla lebeszélni, hogy majd később. — Tehát — folytatja Zoltán, — a békében a főhadnagyságig felvitte. Kiütött a háború. Egyszer élte kockáztatásával megmenté a fővezér életét. Századossá nevezték. Egy elveszett csatában a sereg különösen rossz helyen futott s az ellenség ha körülkeríti, menthetlenül megsemmisíti. Ekkor kiválik Gergely századával, szuronyrohamot vezényel, s visz- szaveri az ellent. És megmenté a két zászlóaljat. De a század elveszett. Letiporta dühében az ellenség. Gergely is elesett. —- Mit? kiált fel az öreg, ki egész leikével az elbeszélésen csiiggött, nagy isten, Gergely fiam is elesett? — Gergely csak megsebesült s az ellen fogságába esett. A háború után visszaváltották s jutalmul megtették ezredesnek, mit meg is érdemelt. A többi kalandját majd ő fogja elbeszélni estére a tervezendő mulatságnál, az az ha megengedi az én kis Juliskám, akkor ma ünnepeljük kézfogónkat. Ugy-e megengedi ? Hogy ne engedte volna meg. Gergelyt még előfogta néhány szóra a professor : — Te fiam, ezredes, kérlek szépen hozd el estére a bizonyítványaidat, tudod a kitűnő bizonyítványaidat. Meghívom azt a vitatkozó Páldy collegét is; be kell bizonyítanom kézzel, lábbal, szemmel, észszel foghatólag, hogy pompás volt a taktikám s a paedagógiám, mikor benned nagy tehetséget sejtettem s neveltem, s hogy ő látta a tehén szarva közt a tőgyit, nem én. Megczáfolom az ő sárga irigységét a te aranyos zsinórjaiddal. És a jó professor ur szemében a boldogság köuyűi ragyogtak. Sz. megtekintés, mégis igen sok látogatója akad mármost is, a hivatalos kiállítás előtt, a képnek, mely mint értesülünk, a Herczegprimás tulajdonát fogja képezni. — Hangverseny. Huber Jenő és Aggházy Károly művészeink hétfőn Budapesten hangversenyeztek, ezután Párisba mennek. Útközben meglátogatják városunkat is és itt is rendeznek hangversenyt. A művészek neve ismeretes az egész hazában; a budapesti hangversenyről a lapok kivétel nélkül elismerőleg és dicsérőlég nyilatkoznak. — A tokodi út ügyében, mint értesülünk az abnormis állapotnak véget vetendő, e járási szolga- biró ma megy ki hivatalos minőségben. Örömmel constatáljuk és hiszünk az eredményben. — Dolomit bányák. Tudvalevőleg a dolomit alkalmaztatik a szikviz gyáraknál a szénsav előállítására. Egyik helybeli derék kereskedőnk megyénkben igen sok és bő dolomit telepeket fedezett fel, melyeknek kiaknázására nem csak az előzetes lépéseket tette meg, hanem intézkedései folytán, amint könnyebb közlekedési eszközeink lesznek, nevezetesen ha a vasutat megkapjuk, a világpiaezot szándékozik Esztergom számára elfoglalni. Felsőbb vidékeink már is tőle veszik szükségletüket és Bécs ;— melynek egyedül évenként 500.000 métermázsára van szüksége, — szinte tőle hajlandó szükségletét fedezni a jobb minőség folytán, mihelyt a szállítási nehézségek le lesznek küzdve, miután e czikk majdnem kizárólag a tél folyama alatt szállítandó. Sok szerencsét e vállalathoz. — Társas vacsora. A „Borcsarnok“ uj kocs- márosa a vendéglőnek mintegy installatiójaul, köz- vacsorát rendezett a múlt szombaton, mely talán a kocsmáros várakozását nem elégité még most ki, de egyéb tekintetben oly szépen sikerült, hogy a jelek után ítélve e helyiség tényezővé nőheti ki magát társadalmi életünkben. Amihez pedig más nem szükséges, mint körültekintő vezetés, jó konyha, a többit azután meghozza a hatalmas protector, a borászati egylet ezége. A közvacsorát nem az egylet rendőzé és igy nem az egyleti részvényesek, hanem jobbára a társadalmi élet egy kis mozgékonysága után áhitó közönség volt jelen, ezek közé soroztatván természetesen a megjelent egyleti tagok is. A megjelentek neveit elősorolni nem szükséges. Képviselve volt a társadalom vezetőitől kezdve majd minden réteg és az uralkodó fesztelenség, jó kedély hangulat csakhamar oly kedélyessé tevék az estét, hogy sokáig visszafogunk reá emlékezni. A.z est hőseiről azonban még is meg kell pár szóval emlékezni. A legtöbb éljent, tapsot Győrffy bátyánk aratta, ki igazi humoros, találó félköszöntéseivel a jó kedvnek még csak lappangó garázsát hatalmas lángra lobbantá. Nagy vesztessége van olvasó közönségünknek, hogy sem alkalom nem volt, de képességünk is hiányzott gyorsirászatilag lekapni a felköszöntőket; ha közölhetnénk kellemes órát szerezhetnénk velük. Nem maradt hátra az egylet egyik érdemdús igazgatója Kaán János, ki mint házi gazda eleinte egész csendben működött közre a jó kedv élesztősén, míg végre Ivanics István által keményen meg- interpelláltatván, — hogy arról megvagyunk győződve, hogy a pecsételt üvegekben jó bor van, de hát ha e borokat a kocsmából hozatták! Lássuk a medvét közelebbről, menjünk a pinezébe! ezen inter- pellátióra meghívta az egész társaságot a helyi pin- ezék megtekintésére, mely meghívás átalános gaudi- ummal fogadtatván, ez volt utolsó actusa az estének. Megemlítjük még a vármegye legvastagabb jegyzőjét, kit szörnyen bántott a lelkiismeret, hogy ő rá nem kerül a sor, pedig hogy szerette volna ő is az ő kedves szolgabiráját egy ékes dictióval felköszönteni. Midőn végre egy kis nyílás támadt, akkor pedig az a baja lett, hogy hátha belesül. Hiába biztattuk, hogy ha belesül is, csak mondja hogy: éljen, aztán mind ráfujjuk, mégis csak dictió nélkül távozott el. Vasárnap volt már, midőn a jó, kedélyes estének vége szakadt. — A lövölde helyiségeiben ma rendeztetik egy közvacsora, mely az előkészületek és az aláírók személyiségei után ítélve újra igen kedélyesnek Ígérkezik. Legyen szabad valamit mondénunk. A borcsarnoki közvacsorán a szép nem csak két hölgy által volt képviselve és azt hisszük, nem volt okuk panaszra semmi féle tekintetben. A mai közvacsorára nincs értesülésünk, hogy készülődnék az esztergomi hölgyvilág is, de ha szabad kérést kockáztatnunk, ne tündököljenek távollétük által. Nagyon sokat lehetne ennek hasznairól szólni, de terünk nem lévén talán Agglegény lesz szives erről beszélni, ha igaz, amit múlt levelében állított, hogy szereti a nőket, hacsak nézni is. Az esztergomi jótékony-egylet 1879 november hó 19-ikén mint védszeutje sz. Erzsébet napján, reggeli 9 órakor, az alapszabályok 2-ik szakasza értelmében isteni szolgálatot tart a várbeli székesegyházban, s az nap délután 3 órakor az elnök lakán tartandó közgyűlésére minden t. ez. egyleti tag s mindazon emberbarát, ki a Jótékony-egylet tagja kíván lenni, tisztelettel meghivatik Máj er István prae- latus, apát-kanonok elnök által. — Kaland — futással. Ugyan adhatnánk más czimet is e hírünknek, de talán igy nem bántunk senkit. Egy ur megy 10 óra után este haza, midőn útközben lármát, veszekedést hall a főutezán a fürdő- vendéglőnél. Hivatalos ember levéli, tudta a jelt. de különben is nem szeretvén veszekedő csoporton ható'ni keresztül, fütyülni kezdett a rendőröknek. A fütyülés folytán a veszekedők széledui kezdtek és nem maradt senki a hősiesség helyén, mint hires Hairaánszki két vitéz társával. A ballagó ur ballag szépen, oda se nézve a három vitéznek. A három gazember azonban egyszerre mellette terem, az egyik megfogja nyakán a kendőt és kérdi: miért fütyült az ur ? — Mert kedvem volt rá! — A rendőröket hívta! — Igen is azokat. — Erre a fojtogató betyár a szabad kezét gyöngédtelen érintkezésbe hozta a megfogott ur arczával, mire ez kirántván egy fordulattal magát az őt fogva tartó kézből, somfabotjával egyet kanya- ritott maga körül, mely kauvaritásra az egyik támadó le esett és ezután a rendőrségnek hívása közt iparkodott menekülni a kelepczéből. A betyárok utána. Szerencsére azonban kezdett hangzani a szeuttamási éji Őrök kimért, lassú, tempós kopogása és ennek hallatára az üldözők irányt változtattak. A megtámadott ismeré mind a három jómadarat és másnap már benn ültek a szolgabiróságnál. A csendélet ily nyilatkozatai megakadályozására a szigorú példa adás jó hatással lévén, kérjük a szojgabiróságot nem erélyre, hanem szigorúságra. — Újra rabló kaland. Budapestről jön haza egy ur két kocsival. Az egyik kocsin ő maga egy utazótárssal, a másik kocsin a budapesti vásáron összevett holmi rendes elpakolásbau. A két kocsi közt mintegy húsz lépés távolság. Egyszerre a hátulsó kocsiról gyanús kiáltások hangzanak. Dorog és Leányvár közt felugrott a második kocsira egy mester- legény kinézésű egyén, el akarja a letartó kötelet vágni, midőn ez nem sikerül, belevág és végig akarja hasítani a takarót, utóbb vág is rajta egy araszos lyukat, ezeu kihúz egy mellényt és csak arra, hogy a másik kocsi is megállt és a rajta levők jöttek már a teher kocsihoz, ugrott le és a mellénynyel kezdett szaladni. A kocsis, ki a manipulatió alatt már kezdett viaskodni a rablóval, szinte leugrott, utána futott, és kirántá kezéből a mellényt, mire a támadó gyorsabb léptekkel neki indulva, a földek közt eltűnt, mielőtt a gazda oda érhetett volna. — így történt ez 1879 november hó első hetében. — Jótékonyság. A helybeli izraelita jótékony nőegylet a múlt vasárnap választmányi ülést tartván, megállapította újra azon szegények névjegyzékét, kik szeméremből nem mernek segélyért folyamodni és kiket a télen — a meghonosított dicséretes szokás szerént — segélyezni fog. Ez egylet egész csendben, zaj nélkül működik, működése azonban annál áldásosabb. — Egy elegáns broche tétetett le kiadó hivatalunkban, mint talált jószág. A kárvallott átveheti ugyanott. — Veszett eb barangolt kedden délelőtt a nagypiaczon a járókelők nagy ijedelmére. A városházhoz a tudósítás beérkezvén, vasvillával küldetett ki egy ember, ki is oly szerencsésen ledöfte a kutyát, hogy még egyet rándult és felfordult; azután ki vitték elásni. Veszedelem nem történt. Feltörés. Oblath Lipót gabna kereskedőnek a dorogi úton levő raktárát a múlt éjjel feltörték és két zsák rozsot vittek el. A búzához nem nyúltak, hanem csak a zsákokba szedett rozsot bántották. Reggel a háziúr megüzenvén a történteket Oblatnak, ez a rendőrségnél jelentést tett, mire a városi biztos azt moudá, hogy ha rozsot loptak, akkor azt is tudja, hol van és fél óra múlva a rozs megkerült fele a főkáptalani gőzmalomtól, másik fele a kukoriczaszá- rak közül a határból, Baksi Szabó János uramat pedig, mivel hazulról vidékre távozott, már várta a gondviselés — rendőr képében. Már ül. Szerencsétlenség. Koppenstein nyerges- ujfalusi molnár, őrleni való gabonát hozván hozzá egy gazda, a fiát este a malomba küldötte, hogy vigye be a gabnát. A Dunán nagy szél dühöngvén de sötét is levéli, a fiú a habok játékát elnézte és azt hívén hogy már a malomnál vannak, kiugrott a ladikból és nyomtalanul eltűnt a habok közt. A magára hagyott őrletőt a szél kiverte a partra és első dolga volt a molnárhoz menni hirt adni; az öreg molnár épen feleségét figyelmeztette, hogy a gyerekkel aligha nem valami baj történt, mert még nem látta, hogy a malom ajtón világosság tűnt volna elő, midőn az őrlető belép és elmondja a szerencsétlenséget. A holttestet még nem találták meg. Verekedés. Vasárnap éjjel újra verekedésre került a dolog Szenttamáson a katonák és a polgáriak közt, mely alkalommal egy Újvári nevű legény- ! nek lehasitották a fülét és még más sebet is ütöttek fején. Csak regisztráljuk szépen rendesen az ily híreket, úgy látszik azonban, tanúság nélkül. Vagy egyátalán nem lehet megakadályozni a már mindennapi kihágásokat? Szerkesztői posta. — Oöthe-dalok. Kegyed első ízben szerencséltet minket e küldeményével. Valóban nehéz a helyzet. De azért mégis kijelentjük, hogy ne ki van jón versenyezni azzal, a ki a kegyed fordításait Szász szór is fölülmúlta. És e mellett kérjük, hogy ha már németből fordít lapunk számára, akkor válasszon olyan jeles költőket, kiket jelesebb müforditóiuk még nem füdöztek fel. Van ilyen sok, különösen az újabbak között. Kívánsága a diseretiót illetőleg, fölösleges ugyan, de azért szentül meg lesz tartva. Várjuk mielőbb újabb küldőmé nyét. K. J-e. Budapest. „B ö n g é s z et étu az illető vidéki lap czifraságaiból küldje kérem valamelyik élczlap- ba. Nekünk elvünk, hogy nem vesszük számba. Különben Esztergom már gyönyörködött egy Ízben a ez ifras ágok- b a n, ne fossza meg tehát tőlük Magyarországot sem. Kormos. Adjon kérem egy kis életjelt magáról. Felelős szerkesztő: Körösy László.
