Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 47. szám

Esztergom, I. évfolyam. 47. szám. Vasárnap 1879. November 9-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. fél évre . évnegyedre Előfizetési-ár: 4 fit. *— kr. 2 „ 20 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉFV SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felnőttek oktatása. Semmi tárgy a világon nem részesült any- nyi szónoklat és írásban, mint a tanügy. Sem­minek a fontossága nincs annyira .kitüntetve, kiemelve, mint az oktatás ügye. ­És mi történik ? Talán az igazság szolgáltatást kivéve semmi téren nincs oly zavar, mint épen a köz­oktatás ügy terén. Nagyon merészeknek kellene lennünk, ha mi akarnánk ez ügyben olyat mondani, mi a zavarokat megszüntetné, a fogalmakat tisztázná. De ha nyugodtan kell néznünk és várnunk, mig a hivatott erők e tekintetben is megálla­podásra jutnak, mig a kormány az állam pénz­ügyi nehézségeiből annyira kibontakozik, — hogy tevékenységre is marad elég pénze, eb­ből még nem az következik, hogy addig is tét­lenül maradjunk, hanem tegyünk, tegyük azt, mihez áldozat sem kell, csak egy kis jóakarat. A tevékenységre sehol hálásabb tér nem uyilik, mint a felnőttek oktatása ügyében. Közép osztályunk legnagyobb része a sok­szor vajmi hiányos iskoláztatás után élethiva­tásának él és nincs ereje, nincs módja, önmű­velődését folytatni. A földművelő nincs tovább az Írás és ol­vasás mesterségénél, a számolás négy első eleme már nem egészen az övé. Az iparos nem birta megszerezni azokat az ismereteket, melyeket a világgali érintkezés, az üzleti viszonyok okvetlen megkövetelnek tőle, „ESZroSQM ÉS VIDÉKE“ TÁBCZÁJA. Ha messzi elbolyongsz. . . Ha messzi elbolyongsz, idegen tájakon, Könnyelműen odahagyván kis otthonod’, Nem érzed, hogy óda valami visszavon, Mindenhová követ, nyugodni nem hagyott ? Nem csendül olykoron, mely vissza vissza hiv, Szivednek rejtőkén egy titkos néma hang, A melynek hallatán meg-meg dobog a szív, Mikéntha csengene az esti kis harang ? . . . Oh fordulj vissza és mit hűtlen elhagyál A csöndes kis lakot keresd fel, oh keresd! Oh fordulj vissza és menj, addig meg sem állj, Mig meg nein láthatod a kis szellős ereszt! S ha téged két, híven szerető kar ölel, Légy köldús rongyosan, vagy sebesült, beteg: Gazdag vagy! Gazdag az, ki ilyen kincsre lel! Begyógyul, oh hidd el, valamennyi sebed ! S ha tán abból, mit elhagyál mi sem marad, Mint, egy kis sírhalom, kis fejfa töviben : Seholsem sirhatod ki majd oly jól magad, Mint itt, hol egy téged szerető szív pihen. .. Aradi József. minő a könyvvezetés első alapvonalai, a föld­rajz, a népisme sat. Kereskedőink közül hányán vannak, kik a könyvvezetést csak azért nem honosítják meg üzleteikben, mert ők maguk képtelenek hozzá, külön egyént pedig az üzlet minősége vagy jövedelmezősége miatt sem tarthat. Hol vannak az egyéb speczialis és társa­dalmi ismeretek? Lehet-e ezen segíteni? Lehet. Álljon össze három négy egyén, keressék meg bármelyik iskola igazgatóságát helyiségek átengedése iránt, intézzenek egy felhívást hely­beli tanerőink és müveltségileg magasabb fo­kon álló polgárainkhoz és összeállíthatnak egy tervezetet, remélhetőleg elegendő erőkkel, mely szerint a téli estéken, a vasárnap és ünnepeken előadásokat tarthatnának teljes bemeneti szabad­sággal a felnőttek, az iskolából már kikerültek számára. Vagy ne lehetne e nemes czélra elegendő erő közreműködését megnyerni ? Alig szabad kételkednünk. Vagy lehetne részvétlenségtől félni a hall­gatóság részéről? Úgy az iparos, mint a kereskedelmi tes­tület örülne, ha segédeiket tanulni küldhetnék; ha volna hely, hol tanú'lniok alkalom nyílnék. Sőt maguk az iparosok és kisebb kereskedők köreiből volna legnagyobb reményünk hallgató­kat nyerhetni, kik szívesen áldoznának szabad Vasárnapi levél. (Mit szeretnék? — De nem tudom. — Tévesztett kegyelet. — Szegény honvédtemető ! — Két hölgy és egy névtelen ko­szorú. —- hangverseny. — Börze. — Hogy kell úszni. — Lányainkat viszik. — Valami Madarászról. — „Boldog“ há­ziúr. — Szerencsés nap.) ügy szeretnék már egyszer dicséretet zengeni és ha e vágyamnak néha néha kifejezést adok, ren­desen adnak is hozzá tárgyat; mindennek daczára bennem van az ördög és a legszebb legcsillogóbb ténynek is az árnyoldalait keresem. Pedig tanulhattam volna már. akár a múlt héten is, hogy nem jó mindig a feketét, a megró - vandót keresni, mert ime egyik barátom majd ko­moly összeütközésbe keveredett avval, kinek híze­legni, szépet mondani akart, csak azért, hogy nem eléggé olvashatólag fejezte ki gondolatát; hát még ha valaki a gáncsolódás okát a szépnél, a nemesnél nem csak meglátja, hanem meg is keresi! Csakhogy én nem vagyok pap, ki holtig tanul; a jancsiság korából is kibontakoztam, az pedig már tudott dolog, hogy a János nem tanul. Tehát: Láttam kegyeletet és e kegyelet nekem nem tetszik, mert erősen el van tévesztve. Nincs nemesebb, nincs üdyosebb törekvés, mint az ifjúság lelkében a magasztos eszmék élesz­tőse, a nemesebb érzelmek gerjesztése, minden megen­gedett alkalommal odahatni, hogy maga az ifjúság ezen igy szerzett és táplált eszméinek és érzelmeinek nyíl­tan is kifejezést adjon. Bizonyára ily szempontok által vezéreltetve szokta főgymnásiumi ifjúságunk Írnia érzetét kegyc- letes megemlékezés által évenként leróni az — el­hunyt tanárok sírjánál. Nincs semmi ellenvetésem a hála gyakorlása ' ellen, annálinkábh, mert az igazi hála cultiválása ! idejükből egy két órát hetenként, hogy önmű­velődésük előbbre haladhasson. Nagyon sok terünket venné igénybe, sőt erőnket múlná felül, ha az ily válalkozásnak úgy közvetlen mint közvetett hasznait elősorolni akarnók. Nemcsak azon haszon, melyet a művelt­ség előhaladása hozna városunknak és lakóinak, vehető számításba, bár egyedül ez megérdemelné jobbjaink fáradságát, hanem a közvetett ha­szon is. A művelődés előhaladottsága nemcsak a lelket, a szivet, a kedélyt nemesíti, de meg­akadályozza azt a sok léha időtöltést, mely többször több kárt okoz, mint magában véve a legalacsonyabb műveltségi fok. Kik pedig ezt keresztül bírják vinni, sok­kal nagyobb érdemet fognak maguknak nép ne­velésünk és városunk művelődése irányában sze­rezni, mintsem azt meghálálni lehetne. Igaz, anyagi jutalomra nem lehetne szá­mítani, de a teljesített jó, a betöltött polgári kötelesség több jutalmat ad akkor, midőn az öntudatot fölemeli és nyugodttá teszi, mintha anyagi jutalom, vagy talán üres kitüntetés adat­nék a valódi érdemnek. Sokkal több nemesen gondolkozó fia van e városnak, kiknek idejük is, képességük is van ez eszme kivitelére, mintsem letennénk a reményről, hogy az eszme megvalósulását consta- tál hassuk. Veritas. oly ritka, hogy az valóban tüneményszerűnek mond­ható. De az ifjúság által évenként mutogatni szokott hála, kegyelet nem valódi, nem szívből jő, mert a mai ifjúság azon mindenesetre érdemdús, hálára jo­gosult férfiakat, kiknek sírjait megkereste, talán névleg sem ismeri, azok irányában közvetlenül lekö­telezve nincs és igy a hálaérzet csak köpenyül, csak ürügyül szolgál arra, hogy egyesek tüntethessenek, hogy a nagy közönségnek látvány nyujtassék. így pedig maga az erköjcsiség parancsolja, hogy szüntettessék be az érzelmekkel való játék, mert nincs veszélyesebb valami az ifjú jellemére, mint érzelmeket erőszakolni, hamis érzelmeket fitogtatni. Ha az egész keresztény világ ama gyásznapján, a halottak napján, az ifjúság- buzdulni, a nemesek példáján lelkesedni, egyátalán kegyeletes hangulatá­nak kifejést adni kíván, ott van a szentgyörgymezei honvédtemető, hol a szabadságharcz hősei porladoz- nak. Ha ezek nevét a történelem meg nem őrizé, azért halhatatlan mindegyikök, mert meghaltak az eszméért, melynek győzni kell. Oda járuljon az ifjúság lelkesülni a szabadság eszméjén és felhevülni a hősök emlékezetén! Ha nem tudja is nevét annak, ki ott nyugosz- sza álmait, a hazaszeretet feldobogtatja az ifjú ke­belét s az elröppenő sóhaj hála imává lesz azok fö­lött, kik inkább meghaltak, mint viselték a rabság gyalázatát. S ha idejön ki az ifjúság elzengeni a nemzet dalát, ha itt emeli föl szavát az ifjú szónok, nem fog eltévedni a virágos beszéd czikornyáibau, hanem gondolatot is fog nyújtani, s hangját nem a csinált, hanem az igazi érzés fogja átrezegtetni. Szegény honvédtemető! Isten (yázte, hogy akadt két nemeskeblű hölgy, kiknek eszükbe jutottál, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom