Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 47. szám
Esztergom, I. évfolyam. 47. szám. Vasárnap 1879. November 9-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. fél évre . évnegyedre Előfizetési-ár: 4 fit. *— kr. 2 „ 20 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉFV SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felnőttek oktatása. Semmi tárgy a világon nem részesült any- nyi szónoklat és írásban, mint a tanügy. Semminek a fontossága nincs annyira .kitüntetve, kiemelve, mint az oktatás ügye. És mi történik ? Talán az igazság szolgáltatást kivéve semmi téren nincs oly zavar, mint épen a közoktatás ügy terén. Nagyon merészeknek kellene lennünk, ha mi akarnánk ez ügyben olyat mondani, mi a zavarokat megszüntetné, a fogalmakat tisztázná. De ha nyugodtan kell néznünk és várnunk, mig a hivatott erők e tekintetben is megállapodásra jutnak, mig a kormány az állam pénzügyi nehézségeiből annyira kibontakozik, — hogy tevékenységre is marad elég pénze, ebből még nem az következik, hogy addig is tétlenül maradjunk, hanem tegyünk, tegyük azt, mihez áldozat sem kell, csak egy kis jóakarat. A tevékenységre sehol hálásabb tér nem uyilik, mint a felnőttek oktatása ügyében. Közép osztályunk legnagyobb része a sokszor vajmi hiányos iskoláztatás után élethivatásának él és nincs ereje, nincs módja, önművelődését folytatni. A földművelő nincs tovább az Írás és olvasás mesterségénél, a számolás négy első eleme már nem egészen az övé. Az iparos nem birta megszerezni azokat az ismereteket, melyeket a világgali érintkezés, az üzleti viszonyok okvetlen megkövetelnek tőle, „ESZroSQM ÉS VIDÉKE“ TÁBCZÁJA. Ha messzi elbolyongsz. . . Ha messzi elbolyongsz, idegen tájakon, Könnyelműen odahagyván kis otthonod’, Nem érzed, hogy óda valami visszavon, Mindenhová követ, nyugodni nem hagyott ? Nem csendül olykoron, mely vissza vissza hiv, Szivednek rejtőkén egy titkos néma hang, A melynek hallatán meg-meg dobog a szív, Mikéntha csengene az esti kis harang ? . . . Oh fordulj vissza és mit hűtlen elhagyál A csöndes kis lakot keresd fel, oh keresd! Oh fordulj vissza és menj, addig meg sem állj, Mig meg nein láthatod a kis szellős ereszt! S ha téged két, híven szerető kar ölel, Légy köldús rongyosan, vagy sebesült, beteg: Gazdag vagy! Gazdag az, ki ilyen kincsre lel! Begyógyul, oh hidd el, valamennyi sebed ! S ha tán abból, mit elhagyál mi sem marad, Mint, egy kis sírhalom, kis fejfa töviben : Seholsem sirhatod ki majd oly jól magad, Mint itt, hol egy téged szerető szív pihen. .. Aradi József. minő a könyvvezetés első alapvonalai, a földrajz, a népisme sat. Kereskedőink közül hányán vannak, kik a könyvvezetést csak azért nem honosítják meg üzleteikben, mert ők maguk képtelenek hozzá, külön egyént pedig az üzlet minősége vagy jövedelmezősége miatt sem tarthat. Hol vannak az egyéb speczialis és társadalmi ismeretek? Lehet-e ezen segíteni? Lehet. Álljon össze három négy egyén, keressék meg bármelyik iskola igazgatóságát helyiségek átengedése iránt, intézzenek egy felhívást helybeli tanerőink és müveltségileg magasabb fokon álló polgárainkhoz és összeállíthatnak egy tervezetet, remélhetőleg elegendő erőkkel, mely szerint a téli estéken, a vasárnap és ünnepeken előadásokat tarthatnának teljes bemeneti szabadsággal a felnőttek, az iskolából már kikerültek számára. Vagy ne lehetne e nemes czélra elegendő erő közreműködését megnyerni ? Alig szabad kételkednünk. Vagy lehetne részvétlenségtől félni a hallgatóság részéről? Úgy az iparos, mint a kereskedelmi testület örülne, ha segédeiket tanulni küldhetnék; ha volna hely, hol tanú'lniok alkalom nyílnék. Sőt maguk az iparosok és kisebb kereskedők köreiből volna legnagyobb reményünk hallgatókat nyerhetni, kik szívesen áldoznának szabad Vasárnapi levél. (Mit szeretnék? — De nem tudom. — Tévesztett kegyelet. — Szegény honvédtemető ! — Két hölgy és egy névtelen koszorú. —- hangverseny. — Börze. — Hogy kell úszni. — Lányainkat viszik. — Valami Madarászról. — „Boldog“ háziúr. — Szerencsés nap.) ügy szeretnék már egyszer dicséretet zengeni és ha e vágyamnak néha néha kifejezést adok, rendesen adnak is hozzá tárgyat; mindennek daczára bennem van az ördög és a legszebb legcsillogóbb ténynek is az árnyoldalait keresem. Pedig tanulhattam volna már. akár a múlt héten is, hogy nem jó mindig a feketét, a megró - vandót keresni, mert ime egyik barátom majd komoly összeütközésbe keveredett avval, kinek hízelegni, szépet mondani akart, csak azért, hogy nem eléggé olvashatólag fejezte ki gondolatát; hát még ha valaki a gáncsolódás okát a szépnél, a nemesnél nem csak meglátja, hanem meg is keresi! Csakhogy én nem vagyok pap, ki holtig tanul; a jancsiság korából is kibontakoztam, az pedig már tudott dolog, hogy a János nem tanul. Tehát: Láttam kegyeletet és e kegyelet nekem nem tetszik, mert erősen el van tévesztve. Nincs nemesebb, nincs üdyosebb törekvés, mint az ifjúság lelkében a magasztos eszmék élesztőse, a nemesebb érzelmek gerjesztése, minden megengedett alkalommal odahatni, hogy maga az ifjúság ezen igy szerzett és táplált eszméinek és érzelmeinek nyíltan is kifejezést adjon. Bizonyára ily szempontok által vezéreltetve szokta főgymnásiumi ifjúságunk Írnia érzetét kegyc- letes megemlékezés által évenként leróni az — elhunyt tanárok sírjánál. Nincs semmi ellenvetésem a hála gyakorlása ' ellen, annálinkábh, mert az igazi hála cultiválása ! idejükből egy két órát hetenként, hogy önművelődésük előbbre haladhasson. Nagyon sok terünket venné igénybe, sőt erőnket múlná felül, ha az ily válalkozásnak úgy közvetlen mint közvetett hasznait elősorolni akarnók. Nemcsak azon haszon, melyet a műveltség előhaladása hozna városunknak és lakóinak, vehető számításba, bár egyedül ez megérdemelné jobbjaink fáradságát, hanem a közvetett haszon is. A művelődés előhaladottsága nemcsak a lelket, a szivet, a kedélyt nemesíti, de megakadályozza azt a sok léha időtöltést, mely többször több kárt okoz, mint magában véve a legalacsonyabb műveltségi fok. Kik pedig ezt keresztül bírják vinni, sokkal nagyobb érdemet fognak maguknak nép nevelésünk és városunk művelődése irányában szerezni, mintsem azt meghálálni lehetne. Igaz, anyagi jutalomra nem lehetne számítani, de a teljesített jó, a betöltött polgári kötelesség több jutalmat ad akkor, midőn az öntudatot fölemeli és nyugodttá teszi, mintha anyagi jutalom, vagy talán üres kitüntetés adatnék a valódi érdemnek. Sokkal több nemesen gondolkozó fia van e városnak, kiknek idejük is, képességük is van ez eszme kivitelére, mintsem letennénk a reményről, hogy az eszme megvalósulását consta- tál hassuk. Veritas. oly ritka, hogy az valóban tüneményszerűnek mondható. De az ifjúság által évenként mutogatni szokott hála, kegyelet nem valódi, nem szívből jő, mert a mai ifjúság azon mindenesetre érdemdús, hálára jogosult férfiakat, kiknek sírjait megkereste, talán névleg sem ismeri, azok irányában közvetlenül lekötelezve nincs és igy a hálaérzet csak köpenyül, csak ürügyül szolgál arra, hogy egyesek tüntethessenek, hogy a nagy közönségnek látvány nyujtassék. így pedig maga az erköjcsiség parancsolja, hogy szüntettessék be az érzelmekkel való játék, mert nincs veszélyesebb valami az ifjú jellemére, mint érzelmeket erőszakolni, hamis érzelmeket fitogtatni. Ha az egész keresztény világ ama gyásznapján, a halottak napján, az ifjúság- buzdulni, a nemesek példáján lelkesedni, egyátalán kegyeletes hangulatának kifejést adni kíván, ott van a szentgyörgymezei honvédtemető, hol a szabadságharcz hősei porladoz- nak. Ha ezek nevét a történelem meg nem őrizé, azért halhatatlan mindegyikök, mert meghaltak az eszméért, melynek győzni kell. Oda járuljon az ifjúság lelkesülni a szabadság eszméjén és felhevülni a hősök emlékezetén! Ha nem tudja is nevét annak, ki ott nyugosz- sza álmait, a hazaszeretet feldobogtatja az ifjú kebelét s az elröppenő sóhaj hála imává lesz azok fölött, kik inkább meghaltak, mint viselték a rabság gyalázatát. S ha idejön ki az ifjúság elzengeni a nemzet dalát, ha itt emeli föl szavát az ifjú szónok, nem fog eltévedni a virágos beszéd czikornyáibau, hanem gondolatot is fog nyújtani, s hangját nem a csinált, hanem az igazi érzés fogja átrezegtetni. Szegény honvédtemető! Isten (yázte, hogy akadt két nemeskeblű hölgy, kiknek eszükbe jutottál, hogy
