Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 5. szám
I. Évfolyam. 5. szám Esztergom, 1879. Junius 15-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Elöflzetési-ár: Júniustól deczemberig .........................5 frt — kr. évnegyedre ........................................2 írt 20 kr. E gyes szám 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz Széchenyi téren, intézendök. Megjelenik: hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez Duna utcza 117-ik szám alatt intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Esztergom Mumusa. Egy egész nemzedék lépett le és tűnt fel a nyilvános szereplés küzdhomokján, mióta a kisértet ijesztő képében időszakonként megjelenik közöttünk az ill été ki egyen- érték adóhátralékának kérdése, mely a régi gárda legerősebb jellemeinek szivében lázas circularisba hozza a felizgatott vért. Két évtized egy csepp a népektörténeté- ben, de elég hosszú az ember egyéni életében, mig látható jelek után Ítélve: semmi a bu- reaukratismus németmajmoló pedantériájának agyafúrt cynismusa előtt! Volt idő, midőn könnyelműen gyártott pátensek fenyegették hazai intézményeinket, felforgatták ősi törvényeinket, s otrombán neki rontottak a politikai és vallásos meggyőződésnek. Tűrtünk, tiltakoztunk és ellenállottunk, hogy a pokol kapui erőt nem vettek rajtunk és nemzetiségünk igazainak ellenségei kártyavárakat építettek, melyek összeomoltak, midőn egyesült erőnk felhangoztatá a jog és a szabadság Istenszavát! Vért izzadna honfiúi fájdalomtól tépett kebelünk, ha az önkormányozás tévedéseit és hibáit akarnók elősorol ni és classifikálni, s a tisztességes magyar sujtást a komédiás frakkra törekedtek ráerőszakolni, mit kormánypártiságba fulladt koszorús Jókaink egykor az ország tapsai között annyi guny- nyal énekelt meg, s közelebb a háromszoros „én-“ maradás büszke érzetével czipelt testén ama hirhedett felolvasás alkalmával, mely a cs. és k. Residentiát dörgő „hochok“ zenge- delmeire ragadta. Állítólag Jókai Mórt a 20 ezer forintos subventio elnyerése, kormányunkat pedig a nagypolitika üzése ragadta volna oly tényekre, melyeket el tud nézni a nemzet; de elteledni megsebzett önérzetét soha sem fogja. Ama körültekintő megfontolás, mely Deák Ferencz életében a kormányzás jellemvonását képezte, vele együtt a kerepesi úti temetőben lett elásva; Tiszának egé^z eljárását a kapkodás, a határozott programm hiánya és a provisoriumokat jellemző rövid eszüsége különbözteti meg; örökös dicsőségére a Geszten feltalált „szabadelvűségnek.“ Ilyen Estergom mumusa, mivel bennünket a tisztelt kormány Szapáry-közege fenyeget, és rémitő képét tárja elénk: miként lehet egy város administratióját megsemmisíteni, s annak jóllétét gyökerében felforgatni? Hogy Szeged elpusztult romjain érzett keserű könyeink felszáritása végett mit tett és mit nem tett a kormány ?— nem lehet feladatunk szellőztetni; de Esztergom jajveszékelése a hetedik ég sarkait rázza meg, s ha amott az ellemi csapások dühöngését emberi kezek nem voltak képesek feltartóztatni, nálunk a józan ész ítélete alá eső természet szavát minden áron igyekezünk érvényre emelni, s a törvényesség által kezeinkbe adott minden jogos fegyverrel törekedni fogunk városunk érdekeit megmenteni, s ha kell: azok megvédel- mezésóben elvérezni is határozottan készek vagyunk. Az ügy szentsége erőt ad küzdelmeinkben, s a jól végzett kötelesség tudata meg- nyugvásunkra szolgál feladatunk teljesítésében. Egyes város emelkedése, boldogsága és felvirágzása: a haza követelése és öröme, a miveltség vívmánya és postulatuma, a lakosság életkérdése és megelégedése; a kormány büszkesége és bölcsességének próbaköve. A részek összeállításából alakul az összeg, s az összegek könyvelése képezi az egészet. Láttatok-e már jó édes anyát, ki külső szépségeinek elbizakodottságában szerelmét megtagadja a forró szive ;datt hordozott kedves gyümölcsöktől? Mi sem esünk kétségbe a kormány tapinta felett, s appellálunk jobban informált okosságára, hogy a köztünk fenforgó ügyet szerencsés kézzel fogja városunk javára akként elintézni, hogy nem leend okunk városunk pusztulása felett sónál keserűbb, tűznél égetőbb és a méregnél gyilkolóbb könyeinket hullatni. Ezt elvárjuk és követeljük! Jövő számunkban pedig az ügy állását fogjuk megvilágítani. Győzzön az igazság! Állam és a város. Nem akarjuk amazt megcsonkítani, irtózunk emezt megrontani. Becsületes középút; egy, az érdekeknek megfelelő compromissum kimenthet bennünket a hínárból. Érdekünk végső pontja találkozik a h a- zaszeretetben és Esztergom soha sem fogja megtűrni, hogy érzületében maga előtt ismerjen valakit — elsőnek. Az adófelügyelőség. Midőn az országgyűlés az „adófelügyelőség“ szervezetéről szóló törvényt alkotta, hazafias czólja volt, hogy ezen uj közeget közvetlen a pénzügyministerium és az adózó közönség közé akként ékelje, hogy az adófizető nép terhein könnyítsen, felesleges és boszantó költségektől megkímélje, s ezen intézmény jótékony hatását az adózók viszonyaival öszhangzatba hozza. Merültek fel panaszok, hogy ezen apró szandzsákságok úgy fogták volna fel feladatukat, mintha Urunk Istenünk épen ő érettük teremtette volna az egész világot. Ezúttal nem lehet szándékunk érdemleges vitatásába bocsátkozni, hogy a fenálló adóhivatal, pénzügyigazgatóság és az adóvégrehajtás házi kezelése mennyire és miképen teszi nélkülözhetővé, sőt teljesen fölöslegessé az „adófélügyelőségnek“ keresztelt költséges hivatal áldástalan működését? mert a helyett, hogy az ügymenetek gyorsítását előmozdítaná, s az adózó nép érdekköveteléseit respektálná : Pontiustól Pilátushoz futkároztat.ott bennünket; a helyi viszonyokra pedig semmi tekinteftel sincs, mintha a magyar állam boldogulását nem a polgárok érdekközössége mozdítaná elő, hanem az adófelügyelóség helytelen eljárása. Most csak azon tapintatlanságára utalunk, melynek sajnálatos elkövetéséről megyebeli tudósítások egész halmaza, egyhangú feljajdulással értesít bennünket. Értjük folyó hó 6-ról keltezett adóbehajtási „körrendeletét,“ melyben az I. és II. évnegyedre esedékessé vált és hátrálékban levő adókra nézve a behajtást, a legszigorúbb végrehajtás erélyes foganatosításával rendeli el, s alantas közegeit felelőssé teszi. Hogy ezen körrendelet most nem időszerű : nem szorul bizonyitgatásra, minthogy az adófelügyelőség velünk együtt igen jól ismeri népünk pénztelenségét, s minden hajsza, és erőlködés daczára nem tud, nem képes előbb pénzre szert tenni, mig az aratás nincs befe-' jezve, s termését, vagy munkáját nem értékesítheti. Vagy akkor akarja leje alól az utolsó vánkost silány rongyaival elczipeltetni, midőn reménye és biztos kilátása van, hogy az erőszakoskodás alkalmazása nélkül is képesítve leend polgári kötelességét teljesíteni? vagy akkor akarja kétségbeejteni, midőn már egyik keze kitárult családja megmentésére, a másikkal pedig munkájának bérét, vagy az egész Isten áldásának értékét készül a haza oltárára letenni ? Ezt nem kívánhatja államháztartásunk, nem akarhatja a kormány és nincs joga követelni semmi potentátnak. Tessék bevárni az alkalmas időt a méltányosság szempontjából, azután ereszsze meg erélyességének szilaj sárkányait a hanyagok és a megátalkodottak ellen, s akkor is úgy alkalmazza szigorát, hogy a nép kizsákmányolása által ne károsítsa meg az államot, hanem okos beosztással lehetővé tegye a lakosok polgári kötelmeinek teljesítését; másrészről pedig mutassa meg hivatásának életképességét, hogy fentartásukért izzadásunk véres verejtéke nem hiába szánt kora barázdákat orczáinkon. Mert nem a nép él a hivatalért; hanem a hivatal van a népért! Egy áldozata az uzsorának. Az uzsora városunkban már annyira elharapódzott, hogy annak tovább terjedését meggátolni, a sajtó egyik legfőbb feladata. Hogy az uzsorások istentelen fosztogatásaikat korlátlanúl gyakorolhatják, annak — szerintünk — első sorban a hatóság az oka. Mi határozottan tudjuk, hogy az uzsorásokra semmi hatósági felügyelet sem gyakorol- tatik.*) Ez pedig megbocsáthatlan mulasztás. Az ussorásokra ép úgy kötelessége a rendőrségnek ügyelni, mint az utonállókra. Az uzsorások számtalan esetben irgalmatlanabbak, mint a legelvetemültebb utonállók. És mit tapasztalunk ? Azt, hogy az útonálló a törvény szigora szerint megbüntettetik; ellenben az uzsorásnak meg van engedve, hogy kétségbe esett polgártársainktól az utolsó falat kenyeret is elrabolhassa. És ezen szabadalmazott fosztogatások nálunk fényes nappal, és oly korlátlanul gyakoroltatnak, mintha a hatóság ezek biztonsága felett őrködnék. Ez minden esetre szomorú állapot; de hogy igy van, azt legfényesebben bizonyítja azon körülmény, hogy ezideig nem tudunk esetet, hogy valamely uzsorás, felelősségre vonatott volna. Azon esetleges ellenvetésre, hogy az uzsorások üldöztetése végett eddig azért nem tétetett hatósági intézkedés, mivel ez irányban panaszos nem jelentkezett, arra röviden csak az a válaszunk, hogy a rendőrség vagy tudja, hogy Esztergomban vannak uzsorások, vagy nem tudja. Ha tudja, hogy ilyenek léteznek, akkor szükségtelen panaszosra várni, hanem elkerülhetlen kötessége ellenük a legszigorúbb eljárást alkalmazni; ha pedig azt hiszi, hogy nálunk uzsorások nincsenek, akkor ez nem jelent mást, mint *) Ez másutt is úgy van ! S z e r k.
