Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 37. szám

nyok folytán még' kevesebben fognak arra lépni, nem tölti be hivatását mint ilyen, hanem üdvös oredménynyel bár — de kötött helyzete miatt nem teljes eredménynyel — egy más, nálánál a helyi viszonyoknak megfelelőbb, szükségesebb tanintézetet kénytelen pótolni. Az pedig nem polgári, mert ennek négy osztálya teljesen összeesnék a négy reál ősz tályl yal, hanem egy felső népiskola, mely három évi tanfolyamból áll, s melybe minden hat elemi osztályt végzett tanuló beléphet. Az ily felső népiskola, melynek főczélja az iparra, gazdaságra lehetőleg előkészít®i, s igy valóban az életre oktatván, kerek, magában véve befejezett ismeretkört megszerezni, leginkább felelne meg a lokális viszonyoknak, s legilletékesebb tanintézet volna mind azok számára, kik egyátalán tudományos pályára lépni nem akarván, a mai kor igényéhez képest tisztán az elemi oktatással be nem érik.

Lehetne azután az igy — netalán a reáliskola alaptőkéiből — felállítandó felső-népiskolát szőlészeti és ipariskolával bővíteni, amint azt az érdekek kívánják és a körülmények megengedik.

Csakis igy argumentálva és ily feltétel — t. i. egy teljesen berendezett és kibővített felső népiskola felállítása —- mellett, vehető tekintetbe a reáliskola eltörlését czélzó indítvány, és úgy hisszük, hogy ily irányu argumentatióval ellátott indítvány nem provocálta volna az egyik képviselő urat azon nyilatkozatára, hogy azt egy, a cultura ellen irányult merényletnek tekintse.*)

*) A reáliskola kérdése tisztán culturalis kérdés, és mint ilyen, meg érdemli, hogy minél bővebben foglalkozzék vele városunk közönsége. Kötelességünknek ismerjük ennélfogva, lapunkban az erre vonatkozó fejtegetéseknek még akkor is helyet adni, ha azok saját álláspontukkal meg nem egyeznének, fentartván természetesen megjegyzéseinket; — a városi közgyűlésen behozott indítványra vonatkozólag kijelentvén, hogy a most közölt czikk lapunk állás- I ontját adja elő, azon hozzáadással, hogy igy argumentálva, óhatjuk a reáliskolának nem eltörlését, hanem átváltoztatását. Minden barátja a tanügynek csak szolgálatot fog a tanügyi bizottságnak teljesíteni, ha e fontos kérdést, különféle szempontokból, ha lehet minden oldalról meg világosíthatjuk.

mély, a ki nem kapott hivatalos kinevezést a paradicsombeli legelső előléptetéseknél, az — az ördög volt.

Keressen az ótestamentomban agglegényt! Keressen Spártábau és Athénben agglegényt! Tudja Agglegény ur. hogy a spártaiak a csecsemő agglegényjelölteket letarpejisziklázták!

Tegyen aztán egy kis kéjutazást az Uj-testa- mentumban. Talál-e ott tisztességes agglegényt! Se Homér se Virgil hexametereiben, se a Mahabarata szlókáiban, se a finnek Kalewalajában, se a Niebe- lungenliedben, se a Gudrunban tisztességes agglegényt nem fog találni.

Öröktől fogva úgy volt, hogy a hősök a dráma, az eposz, a regény, a novella, a költői elbeszélés s egyéb rémes és nem rémes munka végin, ha csak ki nem dőltek — megházasodnak.

Egy franczia asszonyság, a múlt században azt mondotta, hogy a regény nem más mint olyan érdekes história, mely házassággal vagy halállal végződik. Tehát tisztelt agglegény ur, a morál az, hogy: megházasodni vagy meghalni!

Szabad egy kis philosophiával is szolgálnom ? Az élet nem más mint bizonyos meghatározott kötelességek teljesítése. Kiben minemíí tehetség van, a szerint fogja fel az élet hivatalos oldalát. Lehet szépen is, nem szépen is, okosan is, nem okosan is élni; de nem szabad meghalni kötelességek teljesítése nélkül.

Első kötelességünk helyet biztosítanunk a nagy mindenségben. Az a talpalatnyi tér, a melyet elfoglalunk, egészen a mienk s a mi a tér körül van, az se a másé. Második kötelességünk úgy élni. hogy használjunk, —• már megint tehetségünk szerint hol a világnak, hol egy világrésznek, Imi egy országnak, hol egy megyének, hol egy városnak, hol egy családnak, hol egy élettársnak.

Nézze csak meg Agglegény ur a világ történetét. A mikor elhervad, végső sóhajtása : utódai áldása. Nézze meg a gyümölcsfát, akár a bibliait.

Közegészség.

(Lásd lapunk 32 és 33 számait.)

A bevezetésben kifejtettem, hogy a járványok megakadályozása esetleg az általa okozott bajok gyógyítása, szintén egyik feladata a közegészség ápolásának. -— A statisztika szomorú adatokat szolgáltat azon áldozatokról, melyeket a járványok (Cholera, Typhus, Himlő, Diptheritis) a társadalomtól követelnek. Miliókra megy eddig az áldozatok száma, — azt a tapasztalat bizonyítja hogy itt is mennél inkább tartatnak szem előtt a közegészség általános szabályai annál kevésbé terjedhetnek az ily járványok.

— itt ismételnünk kell, mit már említettem, hogy jó ivóvíz, vízvezeték, tisztaság, csatorna, egészséges lakások, jó és olcsó tápszerek által, a járvány keletkezése akadályoztatik, és a már keletkezettek tovább terjedése meggátoltatik. — Mindezekről már előzetesen gondoskodjunk, nem akkor mikor a baj már jelen van. Ha ezeket viszonyainkra alkalmazzuk akkor sajnos hogy be kell vallanunk, kevés történt e tekintetben; nem akarok egyebet említeni mint a vágóhíd ügyét.

Talán páratlan e tekintetben városunk, — a hévíz patakba omlik az egész környék pöcze csatornája, s ezen fertőztetett vízzel megmos a tik a hús, a vágóhídon elkerülhetlen hogy rothadó anyagok ne keletkezzenek, ezeknek bűze elterjed az egész kör- , nyékre, -— s ez ‘történik a város közepén. — E tekintetben mindenféle más okoknak háttérbe kellene szoruluiok s anyagi áldozatok árán is kiviendő hogy ez alkalmasabb helyre tétessék. — Nem kevésbé megrovandók vagyunk az utczák tisztasága miatt, pedig ezen csekély áldozattal lehetne segíteni, — továbbá jó egészséges ivóvíz városunk területén a ritkaságokhoz tartozik. Mindezeknél fogva nem lehet csodálni, hogy városunk népessége nem szaporodik, sőt 186G-tól 1876-ig több a haláleset mint a születések. S itt is a kis gyermekek nagyobb halandósága okozza e rósz statisztikai adatokat.

Külföldi szaktudósok véleménye szerint országos közegészségügyi törvényünk egyike a legkitűnőbbeknek, de sajnos, hogy nálunk a törvény a papiroson szép, annak végrehajtása még nagyon messze fekszik,

— nem akarok egyebet felhozni, hogy e törvény 21 §-a büntetést szab azokra, kik gyermekeiket nem részesítik orvosi segélyben. Kérdezzük meg pl. e város kapitányát, hány ily esetet jelentett be a főorvosi hivatal, akkor egy évre legalább is 100 fog jutni, de hány lett a- törvény értelmében megbüntetve, arról halgat a Jü'ónika. — De ezt nem is lehet csodálni, hosszú ..évek mulasztásainak kipótlására, hosszú idő szükségeltetik.

Hogy a közegészségi törvény ne maradjon írott malaszt, hogy ez*.eddig említettek valósulhassanak, s igy legalább utódaink annak üdvös hatását élvezhessék, első sorbán szükséges a nép felvilágosítása, annak a babona és kuruzslástól való felszabadítása, mivel a nép eddig nem bírja felfogni e törvény nagy fontosságát s hol csak teheti, annak ellenszegül, a mint az pl. a körorvosi intézménynyel történik. A körorvosok első sorban volnának hivatva a törvény intentióinak eleget tenni, de a helyett, hogy ők ebbeli törekvésükben elősegíthetnének, sok helyen nem csak a nép által, de maga a hatóság részéről is akadályok görditetnek elébe, sőt még fizetését is a lehetőleg legrendetlenebbül kapja meg, vagy pedig per utján, s igy történt, hogy megyénkben is egy község bikája lett lefoglalva a

Nem tűzre való-e, ha nem használ s nem szaporítja utódait.

A természet oh letfintreményü Agglegény ur. csak azért olyan változatos az elmúlásban, hogy annál halhatatlanabb legyen az örökké valóságban. A természet sohasem apad ki; mert, a hol temet, ott rögtön teremt is.

Maradjunk kérem még egy kicsit a philosop- hiánál. Az életnek nincsen vége, annak csak folytatása vau. A népeknek sincs vége, hanem átalaku- ása vagy folytatása. Az embernek csak folytatása vau.

Természetes dolog-e már az. hogy az agglegények kasztja lemond az ember folytatásáról s megszűnik hivatalosan teljesíteni az emberiség fentartása kötelességét? Mert a mit nem hivatalosan teljesít, azt hivatalos kötelességül nem is emlegetjük.

Minden agglegény tehát a teremtés comicuma, ha lehetetlenné válik saját maga folytatásáról gondoskodni ; mert akkor befejezi saját magát s képtelennek bizonyul a természet egyik legfő törvénye teljesítésére. Mert minden embernek, az örök természeti törvények szerint kell, hogy folytatása legyen.

Minden agglegény a természet tévedése. A természet felruházza férfiúi erőkkel, az alkotás és terem- I tés hatalmával, a tevékenység tehetségével, s mit J kap érte cserébe ? Alkotás és teremtés helyett hézagot és űrt, tevékenység helyett veszteglő képtelenséget. Nem tévedett-e a természet, mikor teremteni köteles tehetségekkel áldotta meg? Mert minden embernek adóssága van a természet iránt a bérbe vett tehetségekkel arányban s minden ember kötelessége a pontos törlesztés.

Minden agglegény az élet absurduma. A henye méh eket leölik a tevékenyek. Az állatvilág nem ád se kegyelmet se nyugdijat azon négylábúnknak, melyek be nem tölthetik helyüket. Az életben nincs szükség a fölösleges emberekre s azokra kiválóan nincsen, a kik a. természet iránt adósak maradtak. Mert nem legfelsőfokú absurdum-e az, ha meg van a tehetség

körorvos fizetése fejében, több megyében pedig csekély fizetést adnak a körorvosnak, csak azért, hogy ne találkozzék pályázó. Ebből könnyen belátható, hogy itt csakis a nép felvilágosítása segíthet.

Család, iskola, népszerű iratok és felolvasások, mind oda hassanak hogy a fölemlített elvek a népbe át szivárogjanak. — Tanulja meg az hogy mindenütt látatlan ellenségektől van körülvéve, melyek létét fenyegetik s ismerje meg azon fegyvereket, melyekkel azok legyőzhetők. — Nem szükség erre valamely beható természettudományi oktatás, sőt még a gym- nasiumban is csak általános fogalmak terjesztése volna a fő feladat. — Ha a kis gyermekbe a vallás az erkölcsök elveit csepegtetik, és a tanító képes azokat a tanítványaival megértetni, miért ne lehetne, a gyermek felvilágosítható hogy mennyire szüksége van a tiszta levegő légzésre, tiszta ivó vízre, s egyá- talában a tisztaság mennyire fontos az egészségre s mennél kifejlettebb a tanuló annál több fogalmat kellene erről beléjök csepegtetni, ha ezek aztán a gyermekbe már beoltatnak hasonlólaga vallástau- hoz, akkor lehet remélni hogy 2—3 generatió múlva népünk maga fogja tudni: mi hasznos reája, nem fogja ellenezni a hatósági egészségügyi közegek működését s egyáltalában maga mindent elfog követni hogy rendezett közegészségügygyei bírjon. Hygiea.

A különböző szőlőfajok tenyésztéséről.

Váljon a különböző szőlőfajokat vegyesen vagy elkülönítve tenyésszük-e, oly kérdés, mely mint minden bortermelő országot, úgy kivált hazánkat is különösen érdekli; és mivel hogy utóbbi években a szőlőt nálunk is több helyen nem bortermelés, hanem gyümölcsként külföldre való kivitel végett kezdték termeszteni, sokat vitatott kérdéssé vált.

A külön fajok elkülönítve való termelésének gyakorlati tekintetben igen sok jó oldala van, igy pl. bortermelés esetén a különfajta boroknak előállítása, vagy az igényeknek megfelelő arányban való keverése csak ily termelésmód mellett lehetséges; továbbá a tisztán elkülönítve tenyésztett fajok faj - beli jellegeiket igy jobban megtartják, sőt igy fejleszthetni is azokat, a mi viszont a csemegeszőlőtermelőt érdekli, mert a piaczon jobban legyőzheti versenytársait, ha t. i. kedvelt csemegeszőlőfajokból a legszebb és legkedveltebb izű fürtöket ő szolgáltathatja.

De viszont azon kérdés is felmerül, hogy mi lehet annak az oka, hogy a szőlőtermelés több ezredéves gyakorlata makacsul a vegyes ültetéshez ragaszkodik, holott kétségkívül már többen és többször is megpróbálhatták az egyes szőlofajoknak elkülönítve való termelését és igy meggyőződhettek e termelésmód előnyeiről is ?

Kérdés továbbá az is, hogy vájjon a különböző fajok termékenysége mikor nagyobb, akkor-e ha külön, vagy akkor ha vegyesen tenvésztetnek ?

Mind e kérdések eldöntésére végre, mint egy 8 évvel ezelőtt a weinsbergi (Würtenberg) szőlészeti iskola igazgatósága vállalkozott, 1870-ben t. i. 12 külön táblában részint trollinger. részint lemberger faj okot ültetvén, némelyikben elkülönítve, másokban pedig vegyesen ; miudenik tábla terméseredményéről aztán pontos jegyzéket vezetett, s ezek alapján legközelebb e nyolez évi kísérlet végeredményét és saját véleményét is közli.

___________________________

a kötelességek teljesítéséhez, de nincs meg a kötelesség érzet?

Minden agglegény a társadalom örökké fizetés- képtelen adósa. A társadalomból venni, de a társadalomhoz hozzáadni, a társadalomért alkotni s nemesíteni, minden férfin kötelessége. Az agglegény a társadalom minden élvezetét fölhajhászsza; de a társadalom nemesítésére nem veti érvénybe alkotó tehetségét.

Nem gondoskodik a maga személyében, hogy helye folytatás nélkül ne maradjon s habár a kötelessége teljesítő társadalomból sok jutányos élvezetet kicsikar, nem fizet neki soha s nem gondoskodik helye betöltéséről.

No Agglegény ur ugy-e hogy rá lehet olvasni a maguk fajtájára sok nem jót is? Rábizony.

De mi ád önöknek mandátumot ilyen élet, mondjuk, ilyen nem természet előírta élet folytatására ?

Agglegéuynvé az embert vagy a pazarlás, vagy zsugoriság, vagy a meghasonlás teszi.

Akár az élvekben, akár a vagyonikig pazarló férfiú életében be kell következnie a disharmoniának s annak a képtelenségnek, mely már nem mer a családalapítás komoly oldalával szembeszállani.

A zsugori ember ha akár élveiben, akár vagyonában fösvénykedő, a túlkapott önzés szenvedélyében nem akar megosztani egy nővel s nehány gyermekkel nemcsak a féltékenyen kuporgatott vagyonban, de a korlátozott élvezetekben sem.

A meghasonlott ember pedig elvből resignál, kirekeszti magát a házasélet örömeiből, a családala- í pit'ás dicsőségéből, mert akár képzelt, akár valódi tragical oka van, mely beteggé, blazirttá és skepti- kussá teszi.

íme Agglegény úr ezek az én nézeteim minden agglegényről. Es én őszintén a maga szemébe vallom, hogy semmiféle agglegényben sem tisztelem a kor tekintélyét, mert minden agglegény nagy adósa a. társadalomnak s egyiknek sincs leróva a tartozása.