Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 36. szám
És a segítség ? Részünkről egyébből nem állhat, minthogy egyszerűen reá mutatunk a bajra, annak elhárítására sem módunk, sem eszközünk nem lévén. Azt hisszük azonban, hogy maga a testület rendelkezik mindezekkel és ő maga legjobban fogja ismerni azokat. Legfölebb még szavunkkal felrázhatjuk egykedvű közönyösségükből az egyes kereskedőket, kik ebbeli kötelességüket még nem teljesítők. Egy testületi tag. Sétahely szépítő egyletünk. Múlt számunkban megemlékeztünk egy felhívásról, mely velünk a szigeti sétatér, illetve az ennek szépítésére alakult társaságra vonatkozik. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy ez ügyben közölhetjük a társulat czélját, annak eszközeit és — a mi nálunk életkérdés, — a tagsági feltételeket. Legyen szabad azonban elméleti szempontból a következőket előbb elmondani: Esztergom égalji fekvése és helyzete kedvező, amennyiben egyátalan egészséges. Minden előnye daczára azonban majd minden járványos betegségnél azt tapasztaltuk, hogy városunk és vidéke nem marad ment attól egészen. Nézetünk szerint ez igen nagy részben abból származik, hogy hivatásunk vagy életmódunk a szobához köt, a zárt levegő azután megteszi kötelességét, hogy fogékonnyá teszi az emberi testet minden baj iránt. Ennek ellenszere a szabad levegőbeni mozgás. Meg vagyunk azonban szokva mindenütt nemcsak a kényelmet, hanem a szépet is keresni. Hogy ez:t elérhessük, alakult a fent nevezett társaság. Egyleti életünkben azonban mérges sebként pusztít azon körülmény, hogy semmi féle egylet nem bírja kielégíteni a tagok várakozását, mert az egyleteknek is „meg vannak saját belső bajaik, de ettől eltekintve a tagok is igen magasra fokozzák követeléseiket: és midőn a magasra csigázott követeléseket lehetetlen kielégíteni, elvesztik kedveket, azt mondják, hogy hiába fizetik a tagsági dijakat. Példákat nem idézünk. Jelen esetben azonban határozottan ki van mondva, hogy az egylet nem gondoskodik társadalmi élvezetekről, hanem csak egyszerűen a sétatér fentar- tr, - át és szépítését tűzte ki czélul. E ez él mellett fel lehetne hozni, hogy menynyit nyerünk, midőn mindenkinek, tehát az idegennek is széppé, csinossá, élvezetessé akarjuk tenni városunkat, hogy mennyi üdvös kihatással van ez szórakozásunkra és egészségi állapotunkra és igy tovább a végtelenségig. Ez ajánlatok azonban mind nem szorulnak az elmondásra, már magában benne van az eszmében, de különösen egy oldala van a dolognak, mely a társulat előnyére válik, melynek minden egyes embert elcsábítani kellene, hogy tag legyen, és ez: az áldozat, a tagsági dij csekélysége. Évenként egy forint! Es ez egy forinttal, melyet talán nincs ember, ki e czélra nem szánhatna, oly sok üdvösét, oly szépet lehetne elővarázsolni, csak pártolás kell hozzá. Felhívjuk olvasóink figyelmét a következő sorokra, azon hitben, hogy felszólalásunk nem fog a levegőben elhangzani, hanem fel lesz karolva az üdvös, a a kinek ily kifogástalan öltözéke van, megérdemli, hogy addig, mig lakásom lesz, nála üssem fel sátoromat. — Szervusz Gazsikám! — Ejnye, hát te vagy pajtás: tyhű de meg- bajuszosodtál, alig ismertem reád. Isten hozott! — Én vagyok testestől lelkestől, hát ugyan mond csak kérlek, hol lakói ? Gázsi rettentő savanyu ábrázatot vág. — Hogy én hol lakom? Hm, hogy hol lakom? Hát . . . izé . . . tudod barátom én még sehol sem lakom, mert nem rég jöttem, hanem tudok egy jó lakást, várj csak, hol is . . . igen a Tízparancsolat utczában I-ső szám alatt. — Ugyan édes Gazsikám, légy szives fogadd fel számomra azt a szobát, én meg azalatt majd megpróbálkozom a beiratással. — Oh ezer örömmel, de . . . kérlek . . . tudod nincs nálam pénz, mert hát szükség lesz foglalóra. — Nesze itt van ez a tizes. — Köszönöm, Isten veled ! — Szervusz! * * * A falunkbeli jegyzősegéd valamikor Pesten is volt s hallgatta a biliár . . . akarom mondani a bölcsészetet az cgyemen. Ez az ur nekem tövéről begyére elmondotta, hogy mit kell cselekednem, ha az egyetemre be akarok iratkozni. „El ne feledje egy indexet venni!“ Ezek voltak utolsó szavai, melyek épen azért jól emlékembe vésődtek. Tehát veszek indexet . . . Különös, minél közelebb megyek az egyetem kapujához, annál inkább jutok ama meggyőződésre, hogy én irántam amott a folyosón nagy érdekkel szép eszme, melynek kivitele közvetve oly sok jót van hivatva eredményezni. Az „Esztergomi sétahely szépítő egylet“ czélja : Esztergom és környékének szebb pontjait és téréit alkalmas séta és kirándulási helyekké alakítani. Ezt egyesült erővel társulás utján kívánja elérni, mely társulás tekintetében a következő hármas osztályozás történt: a) a lapító tagok, kik legalább 25 frtot írnak alá, és ezen összeget a működés megkezdésével á társulat pénztárába előre befizetik. (I-ső rovat.) b) rendes tagok, kik legalább 1 ftot írnak alá de azon kötelezettséggel, hogy az egyszer aláirt összeget 0 éven át évenként tartoznak megfizetni. (Il-ik rovat.) c) r e n d k i v ü 1 i t a gö k, kik egy tetszésüktől függő öszszeget Írnak alá, de nem ö évre, hanem tetszésük szerinti időre, és azt a működés megkezdésével a társulat pénztárába befizetik. (III-ik rovat.) Az alapító tagok egyszersmint rendes választmányi tagok is>. A társulat eddig kilencz alapitó tagot számit, és pedig Forgáeh Ágoston gróf 25 frtal. az esztergomi takarékpénztár 50 frtal, Frey Vilmos, a Ben- ezés rend esztergomi székháza, Leipolder József, Nit- ter Ferencz, Forster János, Haudinger Ignácz, az esztergomi Főkáptalan, mind 25 írtjával. Rendes tag ez idő szerint van 142, igen sokan köztük olyanok, kik tagsági dijaikat kettőzve, háromszorozva, sőt ötszörösitve fizetik. Rendkívüli tagok, illetve adományozók közt szinte igen szép nevekkel és összegekkel találkozunk, e helyütt különösen kiemelvén az esztergomi takarékpénztárt. mely intézet az alapitó tagságon felül évenként és pedig az alapitói összeghez hasonló ösz- szeggel emlékezik meg a hiányt pótló társulatról. Még közöljük az egylet tisztikarát. Elnök: Méltóságos gróf Forgáeh Ágoston ur: alelnök : Krup- lanicz Kálmán: pénztárnok: Hübschl Alajos; felügyelők : Horváth Géza. Andrássy János, Korányi József; titkár: Dr. Murinyi Endre. Eddigi működése az eg}rletuek a szigetre szorítkozott. mert pénzűméi nagyobb mérvű működést nem engedtek, azonban ezen egy helyeni működés és eredmény ékesebben szól az egylet hasznossága és életre valósága mellett, mint minden beszéd. Azt hisszük, szükségtelen egyebet mondanunk, mint egyszerűen a közönséget a pártolásra, az egyleté való belé pésre felhívnunk. Szept. 30. első nap. A gyéren látogatott közgyűlést Palkó vits Károly polgármester megnyitja, türelemre kérvén a képviselőket a netáni hosszabb tárgyaláshoz. Mindenekelőtt T akác s Géza megemlíti, hogy a törvény értelmében a választott képviselők felének mandátuma lejár és igy a kisorolás megejtendő volna. A november 6-án tartandó közgyűlésre tűzetik ki. Felolvastatok a gazdasági bizottság jelentése a süge tárgyában. Egyhangúlag elfogadtatott, hogy a régi süge 4 méterje 1 frt 50 krjával, az idei 4 írtjával szabad váltás alá bocsátassék, a váltóknak uj évig hitel nyittatván. — Ugyancsak egyhangúlag határozatba ment, hogy a kerektó és a táthi út közt levő gyep topolyfával beültettessék. Á pénzügyi bizottság beterjeszti az 1880 évre szóló költségvetési javaslatot. Búrány János ügyvéd kéri a költségvetési tervezetet felolvasottnak tekinteni. Kijelenti, hogy a javaslatot részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatja, mert lehetetlen a mostani körülmények közt az adót emelni. Hosszabb indokolás után inditváviseltetuek . . . Furcsa, itt úgy látszik divat színes tollakat viselni a kalap mellett , . . Most előmbe jön egy ur. Rettenetes veres toll tenyészik a füle felett. — Én kérem Snasz Muki joghallgató vagyok. — Orvéndek! — Bizonyára ismeri „kolléga ur“ Eljenffy Abellinót, az én kedves barátomat? — Nincs szerencsém . . . E pár szót hallva, felénk jő egy zöld tollas polgártárs. Snasz ur utóbbi szavait már úgy látszik hallotta, mert Éljenffy neve hallatára valósággal dühbe jön. — Mit Éljenffy, mi az az Eljenffy? Ne hal- gasson kolléga ur senkire. Mármost csak azért is Abcugfy . . . Kérem az az Abcugfy az pénzes gyerek, aztán mindig fiakkeren jő az egyetemre . . . — Nem igaz — mondja a veres toll, Eljenffy tavai is bevágta az óráját Abcugfyért, mikor laktársak voltak. — Hazugság! replikáz a zöld toll, éljen Abcugfy ! — Abcug! Már most mit tegyek? A dühös ellenfelek közé ékelve, még kiteszem magamot amaz eshetőségnek, hogy mindketten rajtam töltik ki boszujukat. . . . — De hisz uraim én nem vagyok jogász! - Az ég tudja miféle jó szellem sugá nekem e nyilatkozatot. Á veszekedő felek e szavaim hallatára, mint varázsütésre hozzám fordulnak: — Nem jogász, hát mi? — Bölcsész, kérem. Éljen Ily s Abcugfy ék erre olyanféle arezot vágnak, mintha timsóba haraptak volna, aztán végig néznek rajtam a. megvetés legtökéletesebb mimiká- i nyozza, hogy a költségvetés utasitassék vissza a tanácshoz, azon utasítással, hogy legalább 6—8 ezer forint törlést eszközöljön. Palkó vies Károly polgármester ezt a közgyűlés által is eszközölhetőnek véli, ha egyátalán lehetséges. Takács Géza főjegyző replikáz Burány János indítványa ellen, kiemelvén hogy az egyes tételek védői mindenütt jelen lesznek. Horváth Mihály pártolja az indítványt, módosítani kéri azonban úgy, hogy a költségvetés egy külön bizottság elé utasitassék. Rédly Gyula pártolja a módosított indítványt. H e 1 c z Antal ügyész nem hisz az eredményben, kéri kimutatni a reductió lehetőségét, de ekkor se gondolja a dolgot a tanácsra bizhatni, mert a tanács keze meg van kötve, tovább nem mehet mint ameddig elment. Hosszabb vita után elnök polgármester kimondja a határozatot: a költségvetés reductió végett a tanácshoz visszavezéreltetik, a tanács tagjai mellé Brenner József, Schwarz József, Burány János, Horváth Mihály, Lieb József. Nagy Ferencz és Rédly Gyula urakból álló bizottság küldetvén ki együttes működésre. Ezután az Anna templomi intézetnek 4 öl fa, úgy a kisdedovodának 6 öl fa szavaztatik meg. Kieffer Mihály panasza illetéktelenül kiszabott kutyaadó miatti panasza a kapitányhoz uta- sittatik. A plébánia templom és a kálvária kijavítása iránti megkeresés folytán egy öttagú bizottság küldetik. Borsodmegye átirata a mezőgazdaság emelése érdekében tudomásul vétetik. G y ő r m egye átirata földadó munkálatok tárgyában a pénzügyministeriumhoz tett feliratának pártolása iránt. Palkó vies Károly a pártolást indítványozza. Helc.z Antal megkeresni véli a megyei törvényhatóságot, hogy Ő írjon fel és tegyen lépéseket a kormánynál. Rédly Gyula értesít, hogy ugyanily értelemben a megyei törvényhatóság is raegkerestetett és az fog is intézkedni. — Tudomásul vétetik. Zalam egye megküldi a Deák szobor lelep- zésénél tartott alispáni beszédet, szívesen fogadtatik. Észt er gom megye közigazgatási bizottsága értesíti a várost a tanköteles gyermekek ügyében hozott, általunk már közölt határozatáról. P a 1 k o v i c s Károly ez ügyben határozottan oda nyilatkozik, hogy személyes meggyőződést szerzett, hogy a netán tapasztalható panaszokra nem a roszakarat. hanem a nyomor ad okot. Felolvastatik a népiskolai segélyzo egylet érdekében tartott gyűlés jegyzőkönyve, mely után rövid szóváltás keletkezett, végül az értesítés egyszerűen tudomásul vétetett. A honvédelmi minister az ujonan építendő laktanyák iránti útmutatást leküldi, e tárgyban 3 tagú bizottságot nevéz ki: Palkovits Károly, Dr. Feichtinger Sándor és Olchváry Lajos urakat. Tudomásul vétetik. Újbánya város ipariskola állításáról értesít. Tudomásul vétetik. Esztergom és Vidéke czimű lap a kir. város rendelkezésére bocsátja hasábjait minden hivatalos elnevezés vagy díjazás kérése nélkül. Szóba jön ez alkalommal az „Esztergom“ subventiója. Az „Uj Esztergom“ a régi helyébe lép, újévig élvezi a sub- ventiót, azontúl mindkét lap egyenlő tekintetben részesül. A kisbirtosok földhitelintézetének ; jövő hóban tartandó közgyűlésére Andrássy Gyula jával, s mintha kótából tanulták volna, ezt fu- volázzák: — Bölcsész! fogadja részvétnyilatkozatunkat! Végül egy ur iparkodott meggyőzni, hogy gondoljam meg magamat, még nem későr s legyek jogász, no természetesen avégből, hogy Éljenffyre szavazhassak. De csábitásai képtelenek voltak megingatni szilárd elhatározásomat. S diadalmas arczczal mentem beiratkozni — jogásznak! * * * Elvégezvén teendőmet, rohanok haza — azaz Inát a „Tízparancsolat“ utczába; megtalálom az első számot, óriási palotát, óriási ablakokkal, óriási kapuval, s óriási goromba kapussal, a ki Ferbli úrról nem tud semmit, mert hát ez a ház az Árkövy grófé, ki nem tűri azt, hogy kívüle s lovain kívül más is lakjék palotájában. — Átkozott Gazsi, tehát megszökött a bőröndömmel! Ezen szerencse, hogy csak a könyveim v.oltak benne . . . De a tiz forint ?! S még az nap a következő levelet írtam haza: K e d v e s A p á m ! Fogságban vagyok ! Tegnap a kávéházban kilyukasztottam a, biliárdot, s minthogy megfizetni képtelen vagyok, nem akarnak elbocsájtani. Légy szives és küldj posta fordultával e célra 30 forintot. Bűnbánó fiad T a k s o n y. Most pedig a kedves olvasónak utóiratban, elmondhatom, hogy a 30 forint már rég elúszott a makaón, nasivasiu, s más efféle kozákképző tanfolyamokon — ruhaneműm kíséretében. Így esett meg az én beiratásom. Szabó Mihály.
