Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 31. szám
1) i z t a t á s t a z fi 1 in 111 t i cl d k t ap as z- t a 1 a. t á b ú 1 a j ö v ö r e i s. A város' és megye közönséfe előtt gyönyörű tér nyílik ezúttal a tevékenységre, s ahol ily hatalmas és nagy befolyású kéz szokásos pártfogása és támogatása áll a kérvényező nagy közönség mögött: ott a legjobb siker reményével keletkezhet mozgalom egy jó ügy érdekében. Egy egységes, erős mozgalomra hívjuk föl tehát a niegye és város közönségét a törvényszék visszaszerzését illetőleg. Tartsunk mielőbb egy nagy gyűlést Esztergomban, tanáncskozzunk a teendők fölött, tetegyünk meg minden lehetőt arra nézve, hogy Esztergom a jelen végleges szervezésnél törvényszéket kapjon.*) mint iskoláztató alap a városi pénztár gondozására bizatnék, hogy ennek jövedelme majdan az iskoláztató társulat működését fölöslegessé tegye. Ez, tisztelt polgártársak amaz egyszerű tervezet, mely által városunk szegény gyermekeit a nevelés és tanítás nagy jótéteményeiben részesíthetni reméljük. Több szem többet lát: tessék e fölött elmélkedni. Jövő szombaton vagyis szeptember 20-án délután 4 órára az iskolaszéket és a városi elemi tanító testületet a városház nagytermébe meghívjuk, hogy a társulat megalakításához becses közreműködésüket kérjük, és ha lehet, megalakuljunk. Ez alakuló gyűlésre van szerencsénk az iskola minden lelkes barátját ezennel tisztelettel meghívni. Esztergom 1879 szeptember 11-én. Palkovits Károly Pór Antal polgármester. esperes lelkész. nusitott ezen méltányló s buzdító figyelemnek értéke nem hogy csökkent volna, de sőt még sokszorosan emelkedett előttünk az újabb években; főleg mióta szomorúan elzengedezhetjük a tanügy felől is, hogy „Szertenézett s nem leié „Hon“-ját a hazában;“ — s főleg mióta a nagyobb lapok legnagyobb része részéről, szintén társul szegődött a „Hymnus z“ fentidézett töredéke mellé a „Szózat“ azon szózata is, mely azt mondja, — azt látszik mondani, hogy — „nincsen számodra hely!“ Fogadja Ön jó szívvel az e részről fölmerült hódoló tisztelet és őszinte üdvkivánatoknak e szerény nyilatkozványait is, melyeknek becsét kell, hogy fokozza mindenki előtt annak tudata, miszerint az minden utógondolat nélküli önzetlen és őszinte enun- cziácziójr azon méltán megérdemelt mély tiszteletnek, melylyel a néptanítók nagy testületé Nagyságodnak még az Eötvös alap bőkezű gyarapítása által tanúsított pártolásáért is, önkéntes készséggel adózik, ehez csatolván még azon hő óhajtást is: Vajha az isteni gondviselés Önt, mélyen tisztelt és ünnepelt kedves családjának, szive szeretteinek tartós boldogitására; a hányatott haza, a korhadó közügyek, a birodalom és irodalom üdve, támogatása java és díszére még igen sok évek, évtizedek hosszú sorozatán át állandó erőteljes jó egészségben megtartsa és éltesse. Kérem közölje kedves neje ő nagyságával s ünnepelt uricsaládja többi tagjaival is ismételt felújítását azon őszinte üdvkivánatoknak és tartós tiszteletnek, melynek ez igénytelen sorok által ezrek nevében kifejezést adni kíván Ngodnak Esztergom szept. 7. 1879. alázatos isk. szolgája, Györffy Iván. Színházi szemle. (KLyó) Kedves közönségünk nagyon szereti az operette-et, a mulatságos, könnyed vígjátékot, de a drámát nem igen. Ennek az oka is a múltban gyökerezik. Rossz és középjó társulataink drámát vagy pláne tragédiát csak rosszul vagy legfeljebb közép jól adtak. Már pedig komolyabb irányt mindig nehezebb képviselni, mint vidámat, a miben rósz és középjó társulatok is olykor-olykor mulatságos estét nyújthatnak. Egy kis komédiázás, egy-egy pajácza mindig nevettet s a kaczaj nagyon ragadós. Beődyék szerdán este ifj. Dumas és Corvin Daniseffek czimű négy felvonású drámáját adták elő. A Nemzeti Színház e repertoir darabja minálunk legkevésbé sem hódított. Alig akadt rá közönség, pedig a darab drámai becse bizony arányban állott az előadás sikerével. A dráma tartalmát alig lehetne rövidebbre venni, mint annyiba, hogy az: egy orosz grófné tiltakozása fia messaliancé-a ellen. A rang gőgje azonban végre is megtörik a fiú szenvedésén és elhatározásán s az anya szeretetén. Ily körülmények békitik ki az összeütközés helyzeteit s teszik a darabot drámává. B er ki n é jutalomjátéka volt. Más kifejezéssel Berkiné művészete. Nem akadt még alkalmunk, hogy Berkinét BeŐdyélmél annyira kimagaslani láthattuk volna, mint ez este. Tehetsége és rokonszenves jó tulajdonságai teljesen előtérbe léptek. Az ő hangja minden árnyalatra legkifejezőbb, szavalata a legtisztább, arczjátéka a legtalálóbb, mozdulatai a legtermészetesebbek. Nem ismétli önmagát, vagyis nem lepetést szerezni, mint a múlt szerdai, — mert először Follinus-é lesz, másodszor pedig nem szomor- koclni, hanem nevetni vagyunk hivatalosak. Ez pedig döntő ok. Miután e héten kétféle kirándulás is volt; miután mind a két kirándulás a hivatalos csatatéri tudósítások szerint igen jól sikerült, úgy hogy halott sehol hátra nem maradt, bár a colonne-ok már ingadozni kezdenek, tehát beszélek egy titkos meglepetésről. Csendes holdvilágos est. A vén diófa szeretettel takarja be az árnyát kereső ifjú párt; féltékenyen fogja fel a szabaduló sóhajokat, nehogy profán leiekhez is eljussanak : az el-elcsattanó csók édes hangja nem hallik messzebb mint épen — a meddig nem kellene. De erre már sem a diófa nem figyelmezteti őket, sem ők maguk észre nem veszik. Es a haragos férj is meghallja! A lopott boldogság egén a felhők tornyosulnak, a levegő villanynyal lesz tele és minden pillanatban az égi háború kitörésé várható. Ki is tör! A csókolózó galambpár előtt egyszerre ott áll villámtelt szemekkel, dühtől ingadozó lábakon, kezében halálthirdető lopótökkel a — férj. — Téns uram, mit hallottam ? Némi széthuzódozása a párnak. — Téns uram, a feleségemnek ne higyjem, mert nem első lesz ön, kit — megcsalt, És megvető, lenéző, lesújtó tekintettél — ott hagyj a mi ndkettőj ükét. A holdvilág pedig végig nézte az egészet és elhatározta, hogyha átjön Európába, az itteni ismerőseinek elmondja a. szomorú történetet, melyet Amerika szabad levegője szült. Hogy azonban valahogy a hátamra ne szóljon valami meglepetés, jó lesz, ha abbahagyom. Agglegény. Fölhívás az iskolák barátaihoz. A nemzet jövője iskoláiban fekszik. Nem szükséges e tételt bővebben fejtegetni: igazságáról mindnyájan megvagyunk győződve. A törvényhozás szintén ezen elvből kiindulva még 1868-ban rendelte el, hogy minden gyermek 6. éves korától 12-ig, illetve 15-dik évéig iskolába járjon. Az ez ellen vétőket pénz büntetéssel fenyegeti. Azonban az iskoláztatásnak vannak oly akadályai is, melyek pénzbírság által nem háríthatok el; ezek fobbike a szegénység. Városunk gyermekei közöl is aligha nem tehetjük többre száznál azok számát, kik a tanítás jótéteményeit nélkülözik, mert szüleik oly szegények, hogy gyermekeiket kellőleg ruházni nem képesek. A felebaráti szeretet van hivatva e bajon segíteni. Egy iskoláztató társulat létrejöttét kívánjuk elősegíteni jelen sorainkkal. A társulás össze- hatása által csekély eszközökkel remélünk nagyezé- lokat elérni. íme elmondjuk röviden, miként gondoljuk e tervet megvalósítani. Az iskoláztató társulatnak tagja lehet mindenki, ki havonként legalább 5 krt, ajánl fel azon czélra, hogy ez önkénytes adakozások által befolyt fillérekből a szegény gyermekek tanszerekkel és ruhaneműnkkel ellátassanak. A tagok az önkényt elvállalt kötelmük teljesítésére csak erkölcsileg szoríthatók. A társulat elnöke az iskolaszék elnöke; igazga- tója az elemi iskolák igazgatója; választmányát az iskolaszéki tagok, az elemi oktatással foglalkozó tanárok s egyéb iskola barátok képezik. E választmány tagokat gyűjt, a befizetéseket szorgalmazza, a segély- zenclőket ajánlatba hozza, az ügykezelést ellenőrzi és a végrehajtó bizottságot megválasztja, A végrehajtó bizottság az elnökön, az igazgatón kívül három választott tagból, jegyzőből, pénztárnok és ellenőrből áll. E bizottság jelöli ki a segélyzendő gyermekeket, szerzi be a segélyt képező tárgyakat, számoltatja a pénztárnokot, és működéséről minden tan félév elején a választmánynak jelentést tesz. A tagok álltai befizetett összegnek egyharmada *) Ugyanazon érdemes toll irta jelen vezérczikkünkot, melyből múltkor városi költségvetésünkre vonatkozólag volt I szerencsénk egy alapos és nagyhatású czikket közleni. ___________________ß fink. Midőn ezelőtt a parádés kirukkolások aristok- ratikus affectiója után az álarezos bálok democrata circenses-e következett, a régi jó hírnév napról napra süllyedt annyira, hogy — múlt hétfőn igen sokan nem bírtak képzelni tűzoltó tánczvigalmat — álarezos báli elemek nélkül. Es az volt a meglepetés, hogy megmutatták, miszerint nem a tűzoltó egylet volt oka a süllyedésnek; az volt a meglepetés hogy a tűzoltó testületet olyannak mutatták be újra, minőnek lennie kell. Ha ezt tudta volna előre a közönség, akkor — akkor talán be sem fértünk volna a ragyogó kertbe. Hogy ez alkalommal hány magán jellegű meglepetés történt, azt ki bírná elmondani ? Talán az a kis körasztal, mely úgy körül volt véve álló és ülő vendégektől, hogy a nagy közelség természetes volt, és nem tűnt fel az a magas barna fiatal ember azzal a magas barna hölgygyei, kiknek még ízlésük is, nézeteik is annyira egyezni látszottak, hogy aligha maradtak meg a ma megkötött ismeretség első látásánál, hanem ha szabad következtetni abból az oleander virágból, melyet az a finom kéz szakított és tűzött oda a lovag keblére ; amely virág másnap mégis csodálatos módon újra a hölgy hajában diszlett és felkelté a sétálók figyelmét — épen her- vadtságával: amely virág harmadik nap kora reggel a gőzhajónál is szerepelt, de újra a lováig keblén, mig végre ugyancsak a lovag tárczájában lelt nyugalmat; ha szabad ebből következtetni, akkor hiába utazott a hölgy délnek, hiába hívja a lovagot hivatása, éjszaknak, azért összefognak azok még jönni, és a borcsarnoki meglepetés „ah“ hangja újra ismétlődni fog, csakhogy akkor majd kizárólag kettőjüknek. Miért nem részesülök én is ily meglepetésben ? Hiszen részesültem már én elégszer magán meglepetésekben is, volt benne e héten is részem, de nem volt benne köszönet. Mikor néha, olyan nehéz az agglegényi állapot, de még ezt csakeltűrné az ember. csak félreértések is ne származnának. Jubiláns levél dr. Fáik Miksához. Hogy a népnevelés szent ügyének, s a közoktatás nagyszámú szegény napszámosainak érdekében bármely oldalról mutatkozó pártolás és jóakarat jelenségei iránt érzett elismerés a hazai tanítóságban mindig termékeny talajra talál: ennek egyik legújabb bizonyítéka az alábbi levél is, melyet a hazai nép- nevelésnek 30 évi buzgó szolgálatában megőszült bajnoka, a keserűen kedélyes humoráról is ismert tanfér- fiu, Gfyőrffy Iván: a legtekintélyesebb napi lapnak a Pester Lloydnak szerkesztőjéhez Dr. Fáik Miksa úrhoz, ennek negyed százados családi jubeliuma alkalmából intézett, s melyet, mint a hazai tanítóság érzületének visszhangjául tekinthető kulturális mozzanat egyik idényszerű jelenségét, eléggé érdekesnek s érclemésnek véljük arra, hogy azzal lapunk t. olvasóit is megismertessük. — A levél következőleg hangzik: Nagyságos Dr. F-aLk Miksa urnák, a hazai journaLlsta sereg juhiLarls főtábornokának; a kitűnő pubLICIsta, író és törvényhozónak stb. stb. soXoros jókéVánatokkaL. Bpesi Nagyságod! Minden magasztalást méltán megérdemlő magatartása, melylyel a méltatlan mellőz- tetés s mély megaláztatásnak mindenünnen megint mindinkább mélyebben éreztetett szomorú jelenségeivel szemben a hazai népnevelés szent ügyének emelésére, s a szent ügy szolgálatában szánalmasan sót szégyenletesen szegényes szolgabér mellett szigorgó napszámosok: a n é p i s k. tanítással foglalkozók érdekeinek s igazainak védelmére nagytekintélyű becses lapjának hasábjait, közel egy teljes évtized leforgása óta mindenkor megnyitni szives készséggel kegyeskedett:— mondom Ngodnak e minden dicséreten fölül álló nemes érzelmű magatartása kellemes kötelességemmé teszi, hogy a hazai húsz- ezernyi - tagot tevő tanító testület iránt érzett és éreztetett nemes és főnkéit gondolkodás módjának fent kiemelt becses bizonyítékáért nem csupán a magam, de huszezernyi ügyfeleim nevében is Nsgod negyedszázados jubilaeumának öröm ünnepe alkalmából, szivemből, — szivünkből kifejezést 'adjak a hálás tisztelet azon mélyen gyökerező, s messze szétágazó érzelmeinek, melylyel Ngod iránt a hazai tanítóság tetemes, s s z ámr a (!) tekintélyes testületé évek hosszú sora óta állandóul viseltetik. A tanügy iránt becses lapjában állandóul taIllatos levélke volt. Már ez maga sokai ígért. Estére hitt meg e levelke a kertbe. Reményeim nőttek. Angyali kis lány volt a hivő. Frakk, klakk, iakk! és készen vártam a boldogító perczet. Szivdobogva kisértem hóditó angyalomat a kertbe. Soha semmi kárpitos bútor nem volt előttem oly szép, mint a kopaszodni készülő gyeppad. Mikor leültem — maga mellé ültetett —- nem cseréltem volna senkivel. — Édes bácsi megkérném valamire. — Parancsoljon életemmel! — Tanácsát kérném, mert megvallom, hogy menyasszony vagyok! Hogy mit kért, mit nem kért, az nem tartozik ide, csakhogy ilyenek az én — magán jellegű meglepetéseim. Es hányszor, lett már ily módon örömtől ragyogó arczom egyszerre savanyú, mint az eczet! Agglegényi sors! ki tehet róla? Most veszem azonban észre, hogy újra magamról beszélek, ez pedig még egy vén hiú agglegényhez sem illik. Szomorú meglepetést kelle megérni szerdán egyik tehetséges színészünknek jutalomjátéka alkalmával. A jutalomjáték oly dolog a színésznek, amely hivatva volna a kisebb anyagi bajokon segíteni, a mely igazán várvavárt valami, és ha épen a jutalom- játék roszul sikerül, ez fájni szokott neki sokáig. De mi nem tehetünk róla. A mi közönségünk egész szokássá vette már azt mondani: ha szomorkodiű akarok, elmegyek haza és körülnézem magamat. Es nagyon sok igazsága van egy némely tekintetben. Ha tubát arra hívják, hogy a színházban is szomorkod- jék, bizony nehéz őt elvinni. Nem tudom, speciális i tulajdonságunk-e ez nekünk esztergomiaknak, vagy más városok is igy vannak a drámával és műfajaival, hanem akár hogyan van, számolni kell vele. Annyit elő® mondhatok, hogy a hétfői jutalomjáték, daczára, hogy előtte kétszer is „Kornevilli harangok“-kai szólnak j a közönséghez, még sem fog oly kellemetlen meg-
