ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-02-17 / 18. szám

Revíziót! Párkány nélkül nem élhetünk! Igazságot Magyarországnak! ESZTERGO Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. ^•.••iili>r-il > ol t W^»iiiiimm»irrii.imM»ii»Wi<^M" ' • Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a ,JHunnia" könyvnyomda vállalatnál. XXX VIS. évfolyam, 18. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Szerda, 1932. február 17 Leszerelés? Soha véresebb szatírát nem produkált ennél a történelem. A világ hatalmasságainak kép­viselői összeülnek Genfben, hogy nyélbeüssék a régóta hangoztatott leszerelést és ugyanakkor ágyúk dörögnek, bombák robbannak Mandzsú­riában, sebesültek, halottak ezrei hevernek a földön. Éppen olyan képmutató farizeusko­dás ami Genfben történik a leszerelés kérdésében, mint mikor a „világbékét" megkö­tötték. Leszerelésről beszélnek és lázasan fegyverkeznek. Hogy teljes legyen a komé­dia, Japán is nyilatkozik, vi­gyorogva jelentve ki, hogy ő is hajlandó leszerelni. A ki­sebb államok képviselői azt követelik, hogy előbb a na­gyok szereljenek le, a nagy­hatalmak pedig egymásra tol­ják a kezdeményezést. Hiszen ha elvben el is hatá­roznák a leszerelést, gyakor­latban kivihetetlen, mert a fél­tékenységet kiirtani nem lehet és titokban minden állam to­vább fegyverkeznék. Megvalósulhatatlan ábránd a világbéke, mert a háború is csak a létért való küzdelem magasabb foka. A létért való küzdelem pedig csak az em­beriséggel együtt szűnik meg. Japán és Kina nem politikai ellentétből, nem faji gyűlölet­ből gyilkolja egymást, hiszen annyira egyfajták, hogy alig lehet őket megkülönböztetni. A konc a fontos. Mandzsúria, legalább is egy része kell a japánoknak kereskedelmük, iparuk, tehát megélhetésük céljából. És ha megszerezték, majd a kinaiak fognak min­den eszközzel arra törekedni, hogy visszaszerezzék. Ellen­tétek örök rendszere a világ. Fény és árnyék, nagy és kicsi, jó és rossz, erős és gyenge váltakoznak benne, kiegészí­tik egymást. Dúl a harc hol kenyérért, hol kalácsért; aki birja, marja. A világbéke n$m ezen a világon valósul meg. Nem hiszünk benne, amed­dig gyilkolni küldik ;az embert és azután a véres kezű embernek a „béke" évei­ben hirdetik a szeretet paran­csait. Egyszer vérengző vad­állattá nevelik a teremtés ko­ronáját, máskor arra akarják kényszeríteni, hogy kezes bá­rány legyen. Ez a kettős ido­mítás sehogysem sikerül. Amíg emberek és állatok lesznek a földön, mindig lesz háború. A béke csak az újabb háborúra való készülődés ideje. parcellázása es kisembereink sérelmei. Már 1929. év szeptemberében szóvá tette gróf Esterházy Móric ny. miniszterelnök a vármegyei közigazgatási bizottság ülésében azon panaszokat, amelyek a Föld­hitelbank Dad községben eszközölt parcellázásaival kapcsolatban fel­merültek. Az akkor elrendelt vizs­gálat kétségtelenül megállapította, hogy a parcellázás a panaszosokra nézve igen előnytelen, a Bank hol­danként 450 pengőért vette meg Laczkó és Herczel földbirtokosok­tól a holdankint 1100 pengőért ki­parcellázott földet. Az akkor felmerült panaszok azon­ban csak magánjogi természetűek voltak, úgyhogy a közigazgatási hatóságok csak a felvilágosítás és tanácsadás szerepét vállalhatták, valamint jelentést tettek a kormány­hoz és az időközben csődbejutott bank likvidálásával megbízott pénz­intézeti központot értesítették, és mindkét helynek közbenjárását kér­ték a panaszok méltányos orvos­lása érdekében. A közigazgatási hatóságok továbbra is éber figye­lemmel kisérték a kérdést, megle­petéssel értesültek, hogy a pana­szosok bűnvádi útra terelték az ügyet, újabban pedig azt is állították, hogy alapos gyanú van arra, miszerint a parcellázó bank szándékosan félrevezette a pana­szosokat és büntető törvénykönybe ütköző cselekedeteket követett el. Igy pl. a szóbeli megállapodások­tól eltérőleg töltötték ki az adás­vételi szerződésblankettákat és az aláíráskor megtagadták anaak fel­olvasását, sőt az sincs kizárva, hogy az aláírás után változtattak a szer­ződésen és a vevő tudta és bele­egyezése nélkül újabb kiigazításo­kat eszközöltek — mint a panaszo­sok egyöntetűen mondják. Beigazolást nyert, hogy a par­cellázok által a vételár ellenében adott váltókat a Földhitelbank kül­földi és hazai pénzintézeteknél le­számítolta, a korábbi földtulajdo­nosok javára időközben esedékessé vált vételárat nem fizette ki, úgyhogy ezek a jelenlegi telekkönyvi tulaj­donostól jelzálogilag biztosított köve­telésük alapján a földet visszaperlik. A parcellavevők a váltó lejárat­kor a vételár egy részét törlesztet­ték, a hátralékos összegről újabb váltót adtak., a régit nem kapták j vissza, a bank az újabb váltót más pénzintézetnél leszámítolta anélkül, j hogy az első váltót bonifikálta volna, jlgy vannak panaszosok, akiket az [eredeti vételár kétszeresére, sőt ' háromszorosára perelnek külön­böző pénzintézetek. Az is előfordult, hogy a kölcsö­nös megegyezéssel a parcellázási szándékától elállt panaszos, aki időközben már váltót adott, a Bank írásbeli ígérete ellenére nem kapta vissza a váltóját, úgyhogy bár egy­általában nem vett földet, ma egy hazai vagy külföldi pénzintézet az ott elhelyezett, leszámítolt váltója alapján a Földhitelbank eljárása folytán pörli. A panaszosok egyértelműleg mond­ják, hogy a bank kötelezettséget vállalt a parcellák teljes tehermen­tesítésére, ezzel szemben a helyzet az, hogy a földbirtokot a mai nap is 100.000 pengő forgalmi értékű évi 5000 pengő haszonértékü kegy­úri teher, a Laczkóék javára 450.000 pengő vételárhátralék és a kőszénkutatási és kiaknázást jog terheli. A panaszosok feljelen-j tést tettek a budapesti kir. ügyész­ségnél, amely az eljárást megindí­totta. A panaszosok nagy része Mf~\ nyékbeli kisgazda és korábbi gaz- í dasági cseléd vagy munkás, akikl fáradságuk, életük minden gyü-1 mölcsét, egész vagyonukat e vál­lalkozásba fektették. Most nemcsak a Banknak már kifizetett összegek méheinek veszendőbe, de váltóik révén még összes ingatlanaikat is elárverezhetik. De érdekelve van cca 40 csallóközi magyar, akik a megszállott területről az idegen hó­dítók elől menekültek a magyar fennhatóság alá. Csak a legnagyobb fokú aggodalommal lehet gondolni azon pusztításra, amelyet a meg­szállás kínjai elől menekülő és a magyar fennhatóság alá vágyó ma­gyar véreink lelkében és hazafias érzésében végez az a tudat, hogy egy előkelő pénzintézet panaszolt eljárása folytán Csonkamagyar­ország területén veszítik el a meg­szállók elől megmentett vagyonuk roncsait. Fenti adatokat Palkovics László alispán terjesztette elő és ismertette a közigazgatási bizottságban és ter­mészetesen a megállapítások annál komolyabbak, mert az alispáni je­lentés felelősségével birnak. Úgy a csallóközi, mint pedig az itteni magyarok teljes bizalommal tették le ügyüket a közigazgatási hatóságok kezébe, békés türelem­mel várják az intézkedést és zúgo­lódás nélkül viselik az izgalmakat. A vármegyei közigazgatási bizott­ság gazdasági albizottsága f. évi február hó 4-én tartott ülésében és a vármegyei közigazgatási bizottság f. év február hó 9-én tartott ülésé­ben indokoltnak tartotta, hogy fen­tiekről kimerítő helyzetjelentést te­gyen a m. kir. földmívelésügyi, igazságügyi és pénzügyminiszter­nek és küldjön a Pénzintézeti Köz­pontnak és felkérje a m. kir. kor­mányt, hogy saját hatáskörében mindent kövessen el a folyamatba tett bűnvádi és polgári peres ügyek soronkívüli elintézése és a beigazolt vétségek példás megtor­lása érdekében. De különösen szükségesnek tart­ják a bizottságok a szenvedett jog­sérelmek orvoslását és a károsul­tak méltá: yos kártalanítását, vala­mint a további károsodásuk meg­előzését, e célból a panaszlott rész­vénytársaságért anyagilag felelős igazgatóság felelősségrevonását s a szükséges óvintézkedések és bizto­sító rendszabályok haladéktalan foganatosítását. Bízni lehet abban, hogy e felirati kérelem illetékes helyeken teljes megértésre fog találni. Addig is a helyi hatóság tátékoztatja a panaszo­sokat a történtekről és bízni lehet abban, hogy a panaszosok a nyert felvilágosítás után türelemmel vár­ják be az intézkedéseket és azok eredményét. A város külső részeinek rende­sése és csinosítása. A rend, csín nemcsak esztétikai fokmérője valamelyes közületnek, hanem művelíségének külső meg­nyilatkozása is. Esztergom sz. kir. megyei város, különösen amikor megcsonkításá­nak és magárahagyottságának tu­datára ébredt, nagyobb, szinte ál­dozatos gondot fordított belső csi­nosítására. Parkok, virágos, fásított utcák keletkeztek egyesek és a város eléggé nem dicsérhető áldo­zatkészségéből. A csinosítás moz­gató rugója az idegenforgalom volt Pénteken, febr. 19-én 7 és 9 érakor m \g»m^vJ%w%9 Bk Szombaton, febr. 20-án 7 és 9 órakor ~~~ m 111 1 VIBVlUKlA Vasárnap, febr. 21 én 3, 5, 7 és 9-kor Földes Imre, Hármain Imre és Ábrahám Pál operettje 10 felvonásban a Korzóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom