ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-12-25 / 135. szám

Választás előtt. A prímási város képviselőtestületébe 15 új tagot választ a város polgársága f. hó 29-én. A választás a karácsonyi béke időszakába esik, amikor még talán maradt valami a karácsony esti béke és szeretet hangulatából és érzelmeiből az emberi szívek belső rejtekében. Mert bár hogyan is igyekezzék az ember a realitásokban és a kultúrával magasba szökő anyagiasságban keresni a földi boldogulás egyedüli erőforrását, a keresztény megújhodás nagy világító napjai a karácsony, a húsvét és a pünkösd megragadják még azokat is, akik egyébként a vallástalanság vagy vallási közömbösség útvesztőiben botorkálnak. S ha már e nemesebb, az örök szeretet és harmónia félé sóvárgó lelkisége viszi az embert elhatározásaiban, szeretnénk elgondolni, hogy ez a karácsonyi választás is azt a nagy célt fogja szolgálni, amely az embereket közelebb hozza egymáshoz s amely a város szebb jövője érdekében szükséges is. Különös játéka a véletlennek, hogy ennek a városnak épen a legnyomorúságo ;abb, a legszomorúbb időszakában kell a békétlenség, a széthúzás és megnemértés hátrányait szenvednie. Mintha talán rászolgált volna a város lakossága arra, hogy bajait még a szeretetlenség is fokozza. Pedig ennek a városnak lakos sága nagy többségében megértő, becsületes, nyilt magyar lélek s az a sok szenvedés, melyet válságos történelmi múltjában tűrnie kellett, képessé tette a mai súlyos idők nélkülözéseinek elviselésére is. S épen a többségnek ezt az értékes, nemes sajátságát kellene féltékenyen őriznünk és megbecsülnünk. E szép lélekben rejlő s a mai válságos időkben egyedül megbízható erőforrásokat kell megmenteni mindattól, amely annak tiszta, üdítő vizeit bemocskolná. A képviselőválasztás alkalmából a nemzeti egység és összefogás jegyében állították egybe a jelöltek névsorát. A régi kipróbált egyének nevei mellett újak is vannak, akik mellett a polgárság bizalma a megtartott megbeszéléseken megnyilatkozott. A névsor érvényrejutása a város békéjét szolgálja, mert hiszen abban összefogás van a különböző politikai felfogásúak között, és megértés van mindazok részéről, akik a városház zöld asztala mellett bár a város érdekeire irányuló törekvéssel, de mégis ellentétes felfogással és utakon állottak szemben egymással. Vitathatlan tény, hogy volnának a városban sokan olyanok, akik talán nagyobb erővel és talán több értékkel képviselnék a város érdekeit, azonban a nemzeti összefogás, a polgárság erejének egységesíié1 sére irányuló hasznos törekvés nem teszi indokolttá és helyessé annak a harmóniának megbontását, amit a megállapodással biztosítani sikerült. Adja a Mindenható, hogy a választást a szent karácsonykor rajtunk mindenek felett úrrá lett szeretet jegyében ejthessük meg, s ne adjunk tápot felekezeti vagy politikai, személyi vagy társadalmi ellentétekből a széthúzás, a győlölködés és szere tétlenség íuriáinak. Az emberi szerénység, magunkbaszállás és nemesebb gondolkodás erényei töltsék ki bensőnket s jusson mindig eszünkbe, hogy itt a primási városban a mi szép, felemelő, eszményibb és nemes, az mindig nagyobb mértékben és kiiünőbben kell, i ogy megnyilatkozzék bennünk, és a salak, az emberi gyarlóságok, hibák és sajnálatos Fehér Karácsony! Irta: GLATZ GYULA polgármester. Ha a természet nem is vonja A gazdasági nehézségek be fehér leplével karácsonyra ugyan átmenetileg talán megaföldet, fehér az annak, kifele- rázkódtathatják egy város köbarátaival és önmagával szem- (

zösségét, de az összetartozanben kötelességét teljesítette és: dóság lelki egysége mindig gondoskodás nyomán láthatja j sértetlenül fog felülkerekedni a szeretet, a jóság és az ir-júgy bel-, mint külföldi negalmasság örömeit gunyhóban j hézségekkel szemben. és minden háztartásban egyaránt. Esztergom város áldozatos és hazafias közönsége megtette e téren kötelességét, és külömbség nélkül az egész társadalom bevonásával igyekezett arányosan megosztani javait a szent est örömeinek szolgálatára. Ez a dicséretes áldozatosság igazolja az esztergomi lakosságival lelki harmonikus összetartózandóságának egységét még a mindennapi küzdelem legnehezebb idejében is. Egy városnak ily lelki egyDe általános nemzetközi viszonylatban sincs okunk csüggedésre és a legreálisabb bizakodással lehetünk Magyarország jövője iránt. E még mindig háborús szent estét varázsolja fehérre mindenki számára Isten parancsolata, - a felebaráti szeretet -, mint amikor a jóttevő és a megsegített közös öröme olyan, minta szülők és gyermekek közötti vérségi boldogság. A szeretet és jóság ez ünnepén közvetlenül az évforduló előtt vértezze fel magát erős sége értékes és hasznos lánc-1 bizalommal mindenki a jog szeme hazájának, és az állam- és igazság fegyverével, és nem nak mintegy kiegészítő és biztos támasza nagy feladatainak megoldásában. lehet kétséges senki előtt Nagy magy arország eljövendő jobb sorsa. gyengeségek legcsekélyebb jelenléte nálunk súlyosabban esik a közvélemény serpenyőjébe. A magyar Sión valahogyan lakosságában, közállapotaiban, de társadalmában is reprezentálja azt az irányt, amelyet szab nekünk a keresztény világnézet s azt a magasztosabb lelkiséget amely nemcsak jelszó, de élő valóság keli, hogy legyen a háború utáni meggyötört magyar ember szivében. Dr. B. A fásításról. Most, amikor minden házban zöldéi legalább egy fenyőágacska, talán aktuális lesz néhány sort írni a fásításról és ezzel kapcsolatban a faszeretetről. örömmel szegezzük le. hogy határunkban nagyon szépen terjed a nemes gyümölcsfatelepítése. Örömmel keli azt is konstatálnunk, hogy nemcsak telepítenek, hanem szeretettel gondozzák, védik is fáikat. Mindezt azonban, különösen az utóbbit már nem mondhatjuk a közhelyekre kiültetett fákra. A város belső területén meglehetős mértékben folyik a fásítás. Szenttamás hegye azonban még mindig csupaszon dísztelenkedik. A külső városrészekben szintén nem történik e téren annyi, amennyi szükség volna. Községi és törvényhatósági útjainkat sem szegélyezik árnyas fák. Legutóbb már hangzott el ily irányú ígéret. Az állam úgy a város, mint a törvényhatóság részére már a tavaszkor fog megfelelő fajta és menynyiségű fát kiutalni. Ez azonban még nem elég, mert ahhoz, hogy szép és árnyas tereink, útjaink legyenek, ahhoz nem elegendő a fa kiültetése. Szeretni is kell a fát. Sajnosán kell megmondanunk, hogy e téren nem nagyon dicsérhetjük meg közönségünket. Állat ellen megtudjuk védeni fáinkat, de emberi gonoszság ellen nem igen. Mindaddig, amíg megfaragott, derékban kettétört, lehasogatott ágú fák fognak dísztelenkedni tereinken és útjaink mentén, sajnos, nem beszélhetünk közönségünk műveltségi fokáról íig/, mint ahogyan beszélnünk kellene 1000 éves városunk lakosságáról. Akár Pilismarót, akár Tát, akár Dorog utcáit megnézzük, szép, termő gyümölcs és más árnyas fákat fogunk ott találni. Még a gyümölcsöt sem lopják le, nem hogy a fát bántanák. Nálunk ez nem lehetne ugyanígy? Ott sem alkalmaznak minden fa mellé őrt. Ha az útszéli fák a lakosság műveltségének fokmérői, akkor felőlünk nagyon furcsa fogalmat alkothatnak maguknak a szqmszédos falvak lakosai. Ámbár fenti tapasztalatok nem alkalmasak lelkesítésül a fásításra, még se vegyék el senki kedvét. Úgy az egyesek, mint a közület csak fásítson. A hatóság majd megteszi a maga védmunkáját, de ebben az őrzésben vegyen részt mindenki és akkor szép lesz városunk és szépek lesznek a hozzávezető utak is. Figyelő. Ünnepi fohász. Egy estve, meg egy nap minden esztendőben, Mintha a mennyország költöznék a földre !... Közénk száll a béke s az áldó szeretet, Keblére ölelve minden embereket 1... Szent Karácsony napja szűzi tisztasága, Öh hozz egy szebb jövőt erre a világra !... Tanítsd a tudatlant, ápold az erőtlent Hogy béke s szeretet legyen az Ür itt lent I ... Gazdag a szegénynek legyen a gyámola S megterítve legyen mindnyájunk asztala ! S karácsonyfa lángja hirdesse, kiáltsa : Ki a Krisztusban hisz, százszor meg van áldva Százszor meg van áldva, százszor megszeretve, Hogy égi béke s fény szálljon a szivekbe 1... Árva. szegény, koldus Szereteterszágban Űgy éljen közöttünk, mint a mennyországban I., Nekünk pedig Uram, búsult magyaroknak Mutasd meg ragyogó, szentséges arcodat, Add Uram. hogy végre érjen a harc véget S találjon az új év boldog magyar népet I Add, hogy poharunkba örömöt lökhessünk S vidáman folytassuk, amit elkezdettünk, Másik ezer évünk 1 Gyarmathy József. Seyien Vilmos jubí!eurr|ápa Hatvan év a főkáptalatl szolgálatában. Ezúttal nagyon ritka alkalomról van módunkban megemlékezni. Hatvan év már magában véve is egy emberöltőt jelent. Mennyivel nagyobb jelentőségű azonban az a hat évtized, melyről most emlékezünk meg. Egy uradalom becsületes szolgálatában múltak el az egymás mellé sorakozott évtizedek, melyek ha nem is voltak külsőségekben cifrák, hivalkodók, de annál pompásabban tündököltek belső értékükkel. Seyler Károly székesegyházunk világhírű egyházzeneszerzőjének egyik fia Vilmos 1872-ben elvégezve középiskoláit, mint gazdasági gyakornok lépett a káptalan szolgálatába ugyanazon év október elsején. 1873-ban már mint uradalmi írnokot találjuk. A káptalan csakhamar felismerte fiatal írnokában a kiváló gazdasági tehetséget, saját költségén Magyaróvárra küldte az akadémiára. Felső tanulmányainak végeztével a káptalan különböző uradalmaiban működött, és 1886 ban a tapsonyi gazdasági kerület vezetője és a zenyéri uradalom gyűjtőpénztárnoka lett. Tíz év múlva számtartó és 1902-ben Esztergomban lett központi pénztáros, majd csakhamar I. o. számvevő hivatalfőnök, később főszámvevő és 1912. nov. 17-én főkáptalani elismerésben részesült 40. évi szolgálata betöltése alkalmával, 1918-ban jószágigazgató lett és amikor 1922. október elsején betöltötte szolgálatának 50. évét, szolgálatainak elismeréséül a főkáptalan különálló elismerő nyilatkozattal tüntette ki és

r előterjesztésére a a Kormányzó Úr Őfőméltósága m. kir. gazdasági főtanácsossá nevezte ki. Végre 1932. október 1-től saját kérelmére elismerés mellett nyugdíjba helyezte. Nagy elfoglaltsága mellett nem nagyon ért rá társadalmi életet élni. Ami megmaradt kis ideje volt, azt is közgazdasági tevékenységre fordította. Élénk részt vett az Eszter gomi Takarékpénztár és az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank belső munkálkodásában. Fokozatos előléptetése és a legfelsőbb elismerés mellett van még egy lelket megnyugtató elismerése, és ez a saját lelkiismerete, mely hangosan, nemes érc csengésével mondja, hogy az uradalom szolgálatában eltöltött hatvan év ritka, becsületes és értékes munka közben múlott el feje felett. Boldog Karácsonyt!