ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-12-25 / 135. szám

GOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 20 fillér. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth L.-utca 30 alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Felelős szerkesztő : GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 135. szám. Vasárnap, 1932. december 25 Karácsonyfa alatt, Esztergom, 1932. dec. 24. A sok díszes és egyszerűbb karácsonyfán, a mennyezetekig érő ezüstfenyőkön és a puhafaasztalokon meghúzódó borókákon kívül — úgy érezzük — még egy hatalmas karácsonyfát küld a Jézuska a földre — mindnyájunk számára. Hisszük — és ebben megvigasztalódunk, — hogy minden magyar ember szívben és lélekben találkozik a közös, nagy karácsonyfa alatt, amit az angyal a szent estén énekszóval a földre helyez. Mi esztergomiak is összegyülekezünk a minden magyar ember karácsonyfája alatt, ésodaállunk mi is áhítattal a gyertyagyújtogatók közé. Gyújtsuk meg az első gyertyát a revízió számára, hogy itt Esztergomban is égjen és ki ne aludjon a láng, amíg Párkányt és a többit vissza nem szereztük. A másik gyertyácskát gyújtsuk meg hős magyar testvéreink, apáink és fiaink számára, akik életük összes karácsonyesti boldogságát, életük melegét és vérét áldozták a hazáért. A karácsonyi lángocskák fénye világítsa meg az égi utat, amelyen át hálás szívünk melege eljut hozzájuk. Gyújtsuk meg a következő karácsonyfagyertyát keresztény hitünk és keresztény életünk számára, amelynek napjainkban annyi tűzre és világosságra van szüksége! Ó, bár a karácsonyi gyertya fénye mindenki számára megvilágítaná az élet igaz célját és értelmét, és bár a gyertyácska tiszta fénye ne találna makulát azok cselekedetében, akik a hitet hirdetik, — és azokéban sem, akik az Igét hallgatják. Gyújtsunk meg egy gyertyát a gazdagok, szerencsések és jómódúak számára, hogy az égi fényjelzés embertársaikkal szemben való súlyos kötelességeikre figyelmeztesse őket. A másik gyertyát a szegények és szenvedők számára gyújtsuk meg, hogy melegedjenek nála és reményüket, hitüket el ne veszítsék, mert I megszületett Jézus, a szegéjnyek pártfogója, — és valahányszor jót tesz valaki a földön a szegénnyel, Jézuska keze van ott. Gyújtsunk meg egy gyertyát az igazság számára, — annak jeléül, hogy amióta testté lőn az Ige, igazságnak kell lenni ezen a földön minden téren, hogy mindenféle politikai és társadalmi mozgalom káros az emberre, ha igazság nélkül való, hogy szolgáltassunk igazságot mindenkinek, főként az üldözöttnek és gyöngének — és hogy ne ítéljünk el szívünkben senkit, mielőtt őt is meg nem hallgattuk. Gyújtsunk meg egy gyertyácskát a jóság számára, — és kicsiny lángja figyelmeztessen mindenkit arra, hogy necsak maga legyen feltétlenül és alapjában jó ember, hanem a köz és embertársai szempontjából is legyen jó mindaz, amit cselekszik. Gyújtsunk gyertyát a karácsonyfán Esztergom városa és polgársága számára is. Noha a Magyar Sión tövében vagyunk, mégis igen-igen áhítozunk a kaiácsonyi lángocska fényére és melegére. Végül a mindenki karácsonyfájának imbolygó lángocskái fölött ott ragyog a betlehemi csillag, amit Isten keze gyújtott meg. Ez békét és szeretetet hirdet, Jézuskának pedig j fogadjon szót minden ember, 1 ha boldogulni akar itt a fölIdön, de főként az égben, (g.) Bányász-szellem Dorogon. Irta: Dr. SCHMIDT SÁNDOR m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató. A bányászok védőszentjének, Szt. Borbálának ünnepét az Egyház december 4-én tartja. Miután azonban ez időpont normálisan arra az év-' szakra esik, amelyben a szénbányák ! fokozott telsítménnyel dolgozhatnak, I a védőszent ünnepével kapcsolatos bányász-búcsút a legtöbb bánya Szt. István napjára, augusztus 20.-ra helyezte át. A bányatelepek templomaiban Szt. Borbála napján azért rendszerint ünnepi nagymiset mutatnak be, amelyen résztvesznek azok, kik nincsenek munkában és amelyen ott imádkoznak az öreg bányászok valamennyien, mert ősi tradíciójukhoz hiven a védőszent ünnepén semminemű munkára nem kaphatók. A folyó évben Szt. Borbála napja vasárnapra esett és azt a dorogi bányásztársadalomnak feledhetetlen ünnepévé emelte a megható, rendkívüli megtiszteltetés, hogy őeminenciája dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás fáradt ki az ün nepi szentmise és szentbeszéd megtartására. Az ünnep jelentőségét fokozta a főpásztornak az; a további kegye, hogy a közigazgatás reprezentásainak társaságában a szent mise után Leányvár és Dág községekben, Auguszta és Reimann-akna munkástelepén épített munkásotthonokat is felszentelte és megnyitotta. Egyik munkásotthonban Őeminenciája lelkesen emlékezett meg arról a tényről, hogy milyen szerény eszközökkel van Dorogon megoldva a nehéznek, sőt világproblémának látszó munkáskérdés, milyen szerencsésen van összeforrasztva a tőke és munkás érdeke és mennyire megnyugtató annak a testvéri viszonynak látása, melyben a tőke, mérnök és mrnkás az összeség és ezzel a megcsonkított szegény magyar haza javán dolgozik. A főpásztor kitüntető magas elismerése késztetett arra, hogy az Esztergommal szomszédos bányatelep iránt mindig szeretettel érdeklődő nagyközönség előtt a ma kialakult bányász-szellemnek rövid képét fessem le. Minden ősfoglalkozásnak megvan a maga tradicionális szokása, berendezése, amely a végzett munka természetéből fejlődött ki. Az emeriség történetével egykorú hadi szolgálatban a katona életét a mindenekfeletti fegyelem gyakorlata jellemezte, gondolkodás nélkül teljesíteni a kapott parancsot, szemhunyorítás nélkül rohanni a biztos halálba, voltak azok az erények, melyek nemzeteket, népeket felemeltek, őket vezető szerephez segítették. Milyen borzalmas következményekkel járt a fegyelem megbontása, a vak engedelmesség helyére ültetett bizalmi rendszer szörnyű kitalálása, szegény magyar hazánk minden gondolkozó becsületes polgára immár 14 éve siratja! Az emberiséggel egykorú másik ősfoglalkozás: a vadászat, szintén veszedelmekkel lévén kapcsolatos, az erdészeti szakma katonás berendezkedéséhez vezetett, míg a földművelés mindenkor a békés időszak foglalkozása lévén, veszélytelenebb, a teljesített munka pedig könnyen ellenőrizhető és így különös fegyelmet és szervezettséget nem igényelt. A bányászatban, ahol és amióta azt nem rabszolgákkal űzik, a veszélyekkel járó munka miatt, melyet a föld alatt elszigetelten, tehát álllandó felügyelet nélkül végeznek, természetszerűleg szintén a legnagyobb munkafegyelemnek kellett kifejlődni, melyhez az emberi akarattól független állandó életveszély folytán a mélységes vallásosság társult. A bányászok e kettős tulajdonsága : a vallásosság és fegyelmezettség jut kifejezésre a régi bányavárosok nagy ünnepségeinél, mikor a bányák védőszentjének, továbbá az uralkodónak névünnepén élénk szinű formaruhában vonulnak, élükön kivont karddal lóháton haladó vezetőikkel, mérnökeikkel az Isten házához, majd utána tisztelgő elvonulásban köszöntik a bánya igazgatóját. A XIX. század második felében rohamosan fejlődő gyáripar és az ezzel párhuzamosan fellendülő szénbányászat a szükséges munkástömegeket idegenből telepítette le, és a szükséges lelki kapcsolatot e folyf oly ton változó ember-konglomeratummal már nem találta meg a vezetőség. Ezt az időpontot használta ki az internacionális aknamunka, mely felismervén a megszületett proletariátus megszerzéséből eredő anyagi előnyöket, e lehetőséget ki is merítette. Karácsony első napján: December 25-én 3, 5, 7, és 9 ó. ÉLETRE-HALÁLRA Legizgalmasabb kalandos film 9 fejezetben.! —= • Karácsony másodnapján: dec. 26-án 3, 5, 7 és 9 ó. NEBÁNTSVI A legjobb cowboy-film 8 felvonásban. Bemutatja: a KORZO-MOZGO.