ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-12-11 / 131. szám

R eviziót! Párkány nélkül nem élhetünk! Igazságot Magyarországnak ESZTERGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 20 fillér. —Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth L.-utca 30. alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomda vállalatnál. XXXVII. évfolyam, 131. szám. Felelős szerkesztő : GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. december 11 SCHMIDT SÁNDOR A soproni bányászati és erdészeti főiskola hosszú évek küzdelmei után tudvalevőleg tavaly végre megkapta a doktoravatási jogot s mint már röviden közöltük, az első doktori szigorlat a főiskolán mult hó 23-án folyt le. A vizsgázó bizottság előtt társadalmunk egyik közismert ki­válósága: Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos állt, aki a szig oilatot fényes eredménnyel, egyhangú kitüntetéssel tette le, és legközelebb ünnepélyes keretek kö­zött a bányászati tudományok dok­torává fogják avatni. Amidőn ezt a rövid és az avatat­lanok szempontjából talán szürké­nek látszó hírt regisztráljuk, nem mulaszthatjuk e szigorlat kétféle vonatkozású jelentőségéről megem­lékezni. A selmeci ősrégi Alma Mater, melynek alapítása Mária Terézia uralkodásához fűződik, tulajdonké­pen bölcsője volt a modern bányá­szati tudományoknak; egészen ter mészetes tehát, hogv hallgatói kö­zött ott találjuk Európa minden számottevő nemzetének fiait, kik közül később sokan mint világhírű tudósok lettek ismertté, és tevékeny­ségük révén ékes tanúságot tettek a Selmecbányái főiskola magas szín­vonaláról. Ennek ellenére mégis az volt a helyzet, hogy míg a külföldi bányászati főiskolák, amelyek csak akkor létesültek, amikor Selmecen a kiegyezés után a német nyelv a katedráról kiszorult, már réges­régen egyetemi jellegűek voltak, a régi selmeci főiskola, mely az 1918 iki örökké gyászos esztendőben Sopronba menekülni kényszerült, doktort nem avathatott s így a kül­földi hasonló főiskolákkal szemben igazságtalanul alsőbbrendűségbe ke­rült, ami a bányászati tudományok magyar művelőiben érthető lelki fájdalmat váltott ki, amíglen 1931­ben ez a visszás állapot orvosol tátott. A soproni első doktoravatás tehát már ezért is kiemelkedik a minden­napi élet sablonjának kereteiből, és a főiskola annaleseiben bizonyára maradandó nyomot fog hagyni, de különös jelentőségét abban látjuk, hogy az examen rigorosumra ezút­tal olyan bányamérnök vállalko­zott, aki rendkívüli nagy és fele­lősségteljes elfoglaltsága mellett pihenésének rovására mégis tudott időt szakítani magának arra a nagy elméleti tudományos felkészültségre, amellyel a doktorátus megszerzése jár. Schmidt Sándor mérnöki képes­ségeit ehelyütt külön méltatni fe lesleges munkát jelentene, mert hi­szen mindnyájan tudjuk, hogy a dorogi bányászat felett a múltban már nem egy ízben megkondult a lélekharang, s ha, ma végigné­zünk azokon az alkotásokon, ame­lyek Schmidt Sándor bányaigaz­gatói érája alatt létesültek és szemlélet tárgyává tesszük a ter­melésben elért óriási fejlődést, mely utóbbi a bánya életképességének a legmegbízhatóbb fokmérője, akkor méltán elismeréssel kell adóznunk nemcsak a magyar bányamérnöki kar ezen jeles reprezentánsának, hanem Schmidt Sándornak, mint embernek is! Meg kell ugyanis ál­lapítanunk, hogy Schmidt Sándor sohasem gyümölcsöztette nagy kon­c epciójú szaktudá sát kizáró­lag csupán abból a szempont­ból, hogy a reája bí­zott nagy üzem anyagilag fényesen prosperál ­jon, hanem kifinomo­dott szo­ciális ér­zékké l minden­kor egy­úttal össz­hangba tudta hozni al­kotásait a vezetésére bízott munkásság érdekeivel, mint­ahogy az is bizonyos, hogy soha­sem feledkezett meg arról, hogy hiábavaló minden tudás és akarat, ha az nem párosul az Istenbe ve­tett rendíthetetlen hittel! Ebből a mély hitből merítette Schmidt Sán­J dor mindenkor azt az emberfeletti! erőt és azokat a szerencsés inspi- , rációkat, amelyek szükségesek vol-1 tak ahhoz, hogy a dorogi bányásza­tot válságos időkben megmentse és azzá fejlessze, ami ma. Schmidt Sándor ereiben, aki 1882­ben született Felsőbányán, régi bá­nyászvér csörgedezik. Édesatyja szin­tén bányaigazgató volt. Középisko Iáit Selmeczbányán, tehát a főiskola légkörében végezte, ahol 1899 ben érettségit tett és ugyanabban az évben beiratkozott a főiskolára. 1902. évben a főiskolát elvégezve mint gyakornok Nagybányára és Felsőbányára kerül az állami érc bányászathoz. Majd katonai kötele­zettségének tesz eleget és ugyan azon idő alatt, 1904-ben szerezte meg a bányamérnöki oklevelet. Később a Salgó-Tarjáni Kőszén­bánya R.-T. petrozsényi bányamű' veinél nyer alkalmazást, ahonnan 1905. év október hó 1-én Dorogra helyezik át. Itt 1909-ben főmérnökké lép elő és 1912-ben, tehát alig 30 éves korában már bányaigazgató. Rendkívüli nagy szaktudása, mély és kifelé is ható vallásossága, pá­ratlan szociális működése felhívta felettesein kívül más magas méltó­ságok figyelmét is. 1923. július 31-én a Kormányzó Úr Őfőméltósága bányaügyi főta­uácsosággal tüntette ki. Alig múlott el néhány év és Róma adta figyel­mének rr kitüntető jelét. 1928. dec. 13-án Őszentsége a pápa a Szt. Ger­gely-rend lovagkeresztjével tün­tette ki. Nem mulaszthatjuk el, hogy eme magas he­lyekrőljött kitünteté­sek mellé oda ne je­gye z z ü k ama kitün­tetéseket, melyeket láthatatla nul tűzött mellére a dorogi bá­nyász világ éppen a legkritiku­sabb idő­ben. Ez pe­dig akkor volt, abban a szomorú időben, amikor porba hul­lott min­den tekin­tély. A tekintélyromboló, minden nemzeti és emberi érzésből kivet­kőzött hatalmasságok hiába ostro­molták alattomos, mérges gázaikkal Schmidt Sándor tekintélyének falait. Minden támadás megtört Schmidt munkásainak nagyrabecsüléséu. Nem voltak hajlandók Schmidt tudása, személyes működése nélkül leeresz­kedni a fekete gyémánt mélyen fekvő, veszélyes birodalmába. Meg kellett hátrálnia a vörös tekintély­rombolásnak. Azt hisszük, eme lát­hatatlan, jelvénynélküli, külsősé­gekben kifejezésre nem jutott ki­tüntetésre büszke, nagyon büszke lehet Schmidt lelke. Ugyancsak ilyen kitüntetése az új doktornak a vármegye közönsé­gének ama teljes elismerése és be­csülése is, amelyben mindenkor része van. Amikor pedig mind a ma­gas, mind a munkásság és a vármegye közönségének fentemlített kitünteté­séről írtunk, tettük ezt azért, hogy reámutassunk mindezek eredeti for­rására : — magára Schmidt Sándorra. Olyan tüneményes pályafutás ez, amely ritkítja párját. Rohamosan felfelé ívelő pályafutásával egyide­jűleg párhuzamosan haladnak nagy szerű alkotásai és korszakalkotó­számba menő felfedezései a bányá­kat veszélyeztető földalatti elemek­kel való küzdelem terén. Ezen utóbbi munkássága a külföldön is nagy érdeklődést keltett. Fentieket előrebocsátva, meg va­gyunk győződve, hogy Schmidt Sán­dor, aki ma élete delén álló férfiú, korántsem merítette még ki soha­sem pihenő elméjének kincsestárát és éppen azért bányásziparunkban bi­zonnyára még számos éven át to­vábbra is befogja tölteni azt a fon­tos missziót, amelyre nagy tudása predesztinálja. Az egyhangú kitüntetés jegyében letett szigorlat alkalmából őszinte szívvel köszöntjük. A Movero elnöke Esztergomban. Madaras Aurél a helyi Movero el­nöke által kitűzött gyönyörű eszme, s a nemzeti szempontból oly fontos sportrepülés meghonosítása váro­sunkban gyors ütemben halad a megvalósulás felé. r ,. Madaras Aurél legutóbbi buda­pesti útja alkalmával a központi el­nökségnek beszámolt eddigi mun­kája eredményéről s kérte a terep megvizsgálását. Kérésére f. hó 7-én kiszállt Esz­tergomba Bernhardt Mátyás ny. al­ezredes, elnök, aki a sportrepülés terén kiváló szaktekintély. Kíséretében voltak: Madaras el­nök, vitéz Dudás mérnök, Bodnár titkár és Heincz oktató pilóta. A terepet bejárva, a legnagyobb precizitással megvizsgált minden fontos tényezőt. Bernhart elnök örömmel jelentette ki, hogy bár egye­sületünk tizedik az országban, de ilyen, minden szempontból (vitor­lázó repülés céljait is szolgáló, vál­tozatos) kiváló terep nem sok van az országban. A város által kijelölt terepet sport­repülési célra kiválóan alkalmas­nak minősítette. A hangár, mint a tervező vitéz Dudás mérnök javasolta, a városi kőbánya közelében épül fel a javító műhellyel egyetemben. Felmerült a nemzetközi lepülőtér létesítésének gondolata is. Ennek megvalósítását is melegen ajánlotta Bernhardt alezredes. Semmi különö­sebb anyagi áldozat nem kell en­nek létesítésére, csupán 1 km 2 sík terület szükséges, ami megvan a Strázsa környékén. Városunk így szerepelne a nem­zetközi aviatikai térképen, mint le­szálló hely. Az az intenzív megértés, energi­kus munka, mellyel társadalmunk Madaras elnök vezetésével dolgozik, a| központban is elismerést érdemelt. Aznap este az intéző-bizottsági ülé­sen részletesen beszámolt Madaras elnök, bejelentette, hogy a konstruk­tőré kiképzendő Mitter Lajos már két hete a Movero budaőrsi telepén tanul. Majd Dudás mérnök részletester­veit mutatta be és tett javaslatot arra, hogy a munka mielőbb meginduljon. Ezután az egyesület tisztikarát egészítették ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom