ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-10-09 / 110. szám

Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XKXVIi. évfolyam, IIO. szám. Vasárnap, 1932. október 9 1 't J »"»^ |f W^%^"*'^V'ii_^* 1 ^j<* > ' A kormányzat munkaterve szolgálatába állít minden gondolatot, amely egyrészt alkalmas arra, hogy a nemzeti egység jegyében egész erőnk felhasználásával meginduljon a munka, másrészt határozottan szembefordul azokkal az irányzatok­kal vagy jelszavakkal, amelyek üd­vös eredményre nem vezethetnek, hanem csak ártalmasak lehetnek, mert a figyelmet elterelik az egye­temes céloktól. ezidőszerint világszerte gazdasági kérdések uralkodnak a helyzeten — hiszen az előző kormány lekö­szenését is azok idézték fel — ön­ként értUődik, hogy az ezekben mutatkozó súlyos bajok kezelése és gyógyulása nagyon magához lűzi a közfigyelmet. Nos, ami a külföldet illet 5 , némiképpen reménykeltőbb híreket termel, mint eddig. A világ­gazdaság javulása iránt ébredő bi zalom kissé elevenebb, mint néhány héttel ezelőtt és valamelyes föllen­dülés előjelei mutatkoznak. A nem­zetközi pénzpiacokon hitelkötésekre kedvezőbb légkör alakult ki, ami­nek külső jele az, hogy egyes ál­lami járadékkonverzió műveletek voltak keresztülvihetők. A magyar pénzpiaci és gazdasági élet zsibbadtsága, sajnos, nehezen enged feszültségéből, de változatlan­nak mégsem mondható, mert hi­szen, hogy egyebet ne említsünk, a kincstár helyzete - a rossz gazda­sági viszonyok közepette is jobb volt szeptember végén és lénye­gesen jobb ma is, mint ahogy júli­usban és augusztusban jövendölget­ték, noha például a közigazgatás deficitje augusztusban (sökkenést mutatott más hónapokéihoz viszo­nyítva. Mivel pedig az október és november hava az állami bevéte­lek szempontjából rendszerint emelkedéssel jár, remélhető, hogy az új pénzügyminiszter nem lesz kénytelen minden gondját, idejét, erejét a budge! egyensúly biztosítá­sára lekötni, hanem más alkotó te­vékenységbe is belebocsátkozhatik. Úgy véljük, szignaturául szolgál­hat ez a viszonyok megítélésében, valamint az a látszólag csekély mé­retű jelenség is, hogy a gépiparunk­ban foglalkoztatott munkáslétszám az utóbbi hetek során, mindössze néhány százzal is, de tényleg növe­kedett. A búzatermés gyöngeségét meg erősen ellensúlyozza mező­gazdasági egyéb terményeink, pl. kapásterményeink bősége. Mindezeket nem azért hoztuk fel, hogy a közeljövőért való gondolat­nak fittyet hányjunk, hanem azért, mert e henyevészve idevetett né hány adat is azt bizonyítja, hogy kishitűségre a kenyérkérdésben sincs okunk, sőt azoknak sincs arra okuk, akik a maguk és az ország boldogulását tőlünk független körül­ményektől várták és várják. Az idő lassanként nekünk is dolgozik, helyesebben mondva, nekünk is se­gít. Mert a munka a mi vállainkra j nehezedik. Sült galambok nem röp­ködnek. Magunknak kell dolgoz­nunk. Magunkért, nemzetünkért. A gazdasági, a politikai, a társadalmi élet minden vonalán. Egy akarat­tal, harmonikus erőfeszítéssel, pi­henés nélkül, gyorsan. dr. Idegenforgalom. Válasz dr. Takács István cikkére. Nagy érdeklődéssel olvastam azon cikksorozatot, amelyet dr. Takács azon a címen tett közzé: Lehet-e Esztergomban számmottevő idegen­forgalom? Annál is inkább érdekel­tek cikkíró fejtegetései, mert hiszen az idegenforgalom fellendítése ér­dekében évek óta szorgalmasan dolgozik minálunk (így kis gárda, amelynek jómagam is egyik buzgó tagja vagyok. Miután ebben a tárgy k irben az évek során némi tapasz­talatot és gyakorlatot szereztünk, engedtessék meg nekem, hogy a jóindulatú, de a helyi viszonyokkal kissé tájékozatlan cikkíró megálla­pításaira néhány szóval válaszol­hassak. Már a cikk címe is arról tanús­kodik, hogy cikkírónak nincsen ar­ról tudomása, hogy városunkat va­sár- és ünnepnapokon hajón, vona­ton és autón nemcsak százai a ki­rándulóknak keresik fel, hanem ezrek, hiszen 5—6.000 zarándok és kiránduló is volt már egy napon itt s a nyár folyamán nem egyszer volt 3.000 idegen Esztergomban. Ez évben csak vasúton 257.000 idegen érkezett Esztergomba. Tehát a szá­mottevő idegenforgalom nemcsak lehetséges, hanem már meg is van. Van-e Csonkamagyarországnak még egy városa, amelynek csak meg­közelítőleg is hasonló idegenfor­galma volna? Az idegenforgalom jelentőségét talán sehol sem ismerték fel ha zánkban olyan korán, mint Eszter­gomban. Boldog emlékű dr. Kőrösy László — akinek ebbeli érdemeit a város egy róla elnevezett utcával h< norálta — már a 80-as évek ele­jén élénk tevékenységet fejtett ki ezen a téren, s az ő tollából jelent meg a Wörl's Reischenbücher ki­adásában, mintegy 50 évvel ezelőtt egy német és magyar nyelvű esz­tergomi kalauz. Melyik magyar nyelvű városnak volt abban az idő­ben városismertető kalauza s jelent meg e azóta is egy világcég kiadá­sában más magyar városról önálló ismertető füzet? Azóta elég kifejlett ismertető irodalom fogl lkozik Esz­tergommal, legyen elég a Dvihally­féle pompás könyvre, a Lepold— Homor-féle esztergomi kalauzra, valamint a Vécs és Vitái-féle ismer­tetőkre és a Nemzeti Újság mellék léteként kiadott Magyar-féle ismer­tetőkre rámutatnom. Azóta Esztergom a város és a Takarékpénztár áldozatkészségéből belekerült nem egy idegennyelvű Bädekerbe s a propaganda plaká­tok és brosürák ezrei hirdetik nem­csak hazánkban, hanem külföldön, sőt Amerikában is Esztergom ne­vezetességeit. Tudtommal egyetlen magyar vi déki városnak sem volt még idegen­forgalmi hivatala akkor, amidőn a mionk már eredményesen műkö­dött és felvette a kapcsolatot az összes idegenforgalmi tényezőkkel. A cikkíró bizonyára nem tudja azt, hogy más városok hozzánk jöttek idegenforgalmi hivatalunkat tanul­mányozni. Az idegenforgalmi propaganda manapság egész tudomány és aki csak némi pillantást is nyert annak titkaiba, az tudja jól, hogy nagyon sok pénzbe is kerül. Ha a cikkíró városunk költségvetését áttanulmá nyozza, csodálkozni fog, milyen kicsi összeg van ott erre a célra beállítva. Hol vagyunk mi csak Egertől is ebben a tekintetben? Dacára a szűkös eszközöknek, mégis eljutott a híre Esztergomnak nem­csak a csonka haza minden zugába, hanem a külföld is tudomást szer­zett rólunk. Ezt az eredményt csak kitartó, céltudatos munkával lehe­tett elérni. Mielőtt idegenforgalom megterem­téséről beszélünk, elsősorban vizs­gálnunk kell, melyek azok a ténye­zők, amelyek vonzerővel birnak az idegenekre, s másodszor milyen tömegekre számíthatunk? Adottsá­gainál fogva Esztergom számára a közelfekvő főváros és a belső ván­dorforgalom jön tekintetbe. Az a kisszámú idegen műértő, amely ha­zánkat felkeresi, még akkor sem bir jelentőséggel, ha egyik sem kerüli el városunkat. Marad tehát a szórakozni, kirándulni és üdülni vágyó fővárosi közönség. Kétségte­len, hogy mindenki, aki városunkat felkeresi, megtekinti a bazilikát, kincstárt és a gyűjteményeket, azon­ban egyedül ezekért nem sokan és akkor is csak egyszer keresnék fel városunkat. Mindezek a látnivalók évtizedek óta megvannak, de vájjon volt e néhány év előtt még Eszter­gomnak idegenforgalma, vagy van-e akár a jelenben is a téli hónapok alatt ? Bizony nincsen. Megállapít­ható tehát, hogy a tömeges idegen­forgalom — s egyedül ennek van csak gazdasági jelentősége — más tényezők kedvéért keresi fel újab­ban Esztergomot. Ezek a tényezők csak néhány év óta keletkeztek s mióta megvannak, azóta a fáradsá­gos idegenforgalmi propaganda sem eredménytelen. Amit a cikkíró a bazilikáról, a kincstárról, vagy amit a várhegy környékéről megírt, azt az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács, (amely 4—5 évvel ezelőtt itt tartotta meg kongresszusát) hivatott bírálóként régen megállapított; sőt ezen túl­menőleg is. Ha hébe-hóba felkeresi az ember a szülőföldjét, amit már régen nem látott, talán elsősorban azt illenék észrevenni, ami új létesült, nem azt, ami még kifogásolható. A Fürdő Szállodától a prímási palotáig ter­jedő útszakasz a cikk megírásakor tényleg nagyon rossz állapotban volt, de vájjon miért nem vette észre a Kossuth Lajos és Ferenc József-út keramitját és aszfaltját és a Csernoch János-út topekáját? Vagy talán nem vettünk példát a fővárosban gomba módon a földből kinövő virágágyakról és gyepesíté­sekről? Ej-ej? A hozzánk jövő bu­dapestiek gyönyörködve szemlélik „tragédiás" erőfeszítéseinket, csak egyedül a cikkíró nem akarja azo­kat meglátni. Pedig mennyi munka, koldulás, harc és gáncsoskodás után születtek meg ezek a dolgok, ame­lyekre már az esztergomiak is kez­denek büszkék lenni. Dr. Takács el van telve azzal a jószándékkal, hogy a maga közre­működésével is növelje az idegen­forgalmat. Nagyon megbecsülendő szándék, de édes Istenem, szabad-e akkor rólunk, akik csekély eszkö­zökkel eddig is nagy eredményeket értünk el, úgy írni, hogy: „minde­nütt meg is csinálják, ahol értenek az idegen megfogásához", másszó­val az idegenforgalomhoz. Lehet, hogy még nem értünk annyira, amennyire kellene, de azért ilyen kézlegyintéssel még sem lehet el­intézni annyi munkát, fáradságot ós áldozatot, amennyi az eddigi eredményekben benn fekszik. Esz­tergomi újságokban mindent lecsé­pülő cikkek fölös számmal jelentek Október8-9-én STROGOFF MIHÁLY KORZÓ SZOmbat — VaSamap Ju i es Verne örökbecsű regénye filmen 16 felv.-ban. Főszerepben: MOZGOSZINHAZ. 7 és 9 órakor; 3, 5, 7 és 9 órakor. IVAN M0SJ0UKIN- ~ Folytatólagos előadások! - Hangos hiradó. (SZÉCHENYI-TÉR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom