ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-01-27 / 10. szám
Nagy riadalmat okozott vasárnap a barátok templomában egy idegbeteg úriasszony. Vasárnap reggel a hatórai mise alatt idegrohamot kapott egy fiatal nő, aki mind hangosabban kezdett összevissza beszélni, majd az ének- és orgona hangját is túlharsogva kiáltozott. A templomi ájtatoskodók között nagy riadalmat keltett ez a viselkedés, néhányan a mentőkért futottak, akik hamarosan meg is érkeztek és kivitték a templomból a még mindig kiáltozó asszonyt. Kiderült, hogy az idegrohamot kapott nő özv. Sturpa Henrikné, egy volt cseh katonatiszt 34 éves özvegye, aki annak idején Kovásznáről jött Esztergomba és jelenleg Szent Imre-utca 9. szám alatt lakik két gyermekével. A mentők a kórházból a lakására vitték az asszonyt, aki időközben magához tért. IX. kulturest a Kath. Legényegyletben. Az Esztergomi Kath. Legényegylet jan. 27-én (szerdán) este fél 9 órakor tartja IX. kultúrestjét, melyet a „magyar dal"-nak szentel. Előadó: Ammer József belv. karnagy, zeneszerző. Műsorra kerül ez alkalommal az egylet dalárdájának közreműködésével több szép magyar dal, továbbá magán-énekszámok, szavalat s egyéb magyar humoros műsorszám. Belépődíj nincs, vendégeket szívesen lát az egylet elnöksége. A jéggyár. Esztergom város házi kezelésében levő jéggyára ügyében hétfői rendkívüli közgyűlés a bérbeadás mellett határozott.. A húsiparosok szakosztálya kapta meg a jéggyár bérletét évi 400 pengő bérért s a berendezést 9500 pengő vételárért. Kikötötte a város, hogy a kórház és a városi tejgazdaság részére a bérlő termelési árban köteles jeget szolgáltatni. Elodázódott a városi autóbuszok ügye. Multkorjában hírt adtunk róla, hogy a Start—Ujjadycég kedvező bérajánlatot tett a városi autóbuszüzemre. Ki is tűzték az ügy közgyűlési tárgyalását, azonban bizonyos jogi dolgok körül nehézségek merültek fel, melyek elintézéséig az ügyet le kellett venni a napirendről. Felhívás a leventékhez. Az esztergomi leventeegyesület vezetősége értesiti az összes leventéket, hogy a rendes foglalkozás február 7-én, vasárnap megkezdődik. Mindenki a téli foglalkozás helyén a szokott időben gyülekezik leventecsapatával A rendői ségi épület bére. Esztergom város kérelemmel fordult a belügyminiszterhez a rendőrség hasz nálatában levő városi ház bérfize tése ügyében. A belügyminiszter 84329/931. IV. sz. leiratában eluta sította a város kérelmét. A levente-mulatságon felülfizettek 10 P-t: .Toldy János, Ma rosi Ferenc, Etter Ödön, Glatz Gyula, Gyulay Endre. 6*50 P-t: Brandsch Mihály. 5 P-t: Mátéffy Viktor, Dr. Oravecz Gyula, Einczinger Ferenc, Dr. Divéky István, Dr. Kőmives László, Seyler Vilmos, vitéz Lánghy Emil, Dr. Drahos János, Cirok Vince. Schrank Ödön, Krämer Antal, Sarvay János, Tóth Béla, Schleifer Aladár, Jáky Aladár, Csanády László, vitéz Szivós-Waldvogel József, Palkovics László, Schalkház Ferenc,] Karcsay Miklós, Giegler Ferenc. 4 P-t: Dr. Décsi Ferenc, Porpáczy Jenő. 3 P-t: Számord Ignác, Kinsker Ármin, László István, Obermüller Ferenc, Dr. Gönczy Béla, Hermann Lajos, Takáts Isván, Dr. Etter Jenő, Dr. Gróh József, Dr. Lepold Antal, Dedek Crescens, Dr. Mattyasóvszky Béla, Vodicska István, Jalkóczy István, Dr. Szegedy József, Dr. Bencze Győző, N. N., Dr. Sajó Lajos, Berán Károly, Dr. Machovich Gyula, Báthy László, Dr. Fehér Gyula, Schmidt József, Sörös Imre, Dr. Gidró Gergely, Straszer Bertalan, Dr. Eggenhoffer Béla, Ferkó Ede, Reviczky Gábor, Müller Izidor, Leitner József, Dr. Etter Kálmán. 2*50 P-t: Dr. Csonkás Mihály Folyt. köv. A tehenest súlyosan megsebezte a bika. Mocsán a községi tehenes megjártatta a bikát és mikor visszavezette az istállóba, az valamitől megijedt és a beton vályúhoz nyomta a tehenest. A közelben dolgozó egyik cseléd lett figyelmes a legény segélykérésére, és azonnal segítséget hozva mentették meg Varanka Ferenc 32 éves tehenest a halál torkából. A község orvosa a nyújtott első segélykor megállapította, hogy a szerencsétlen tehenes álkapocstörésen kívül súlyos zúzódásokat szenvedett. Madárkák téii aggodalma. A Hősök Terén álló iskola udvarfalának tövében a minap egyik zimankós délutánján búsan aggodalmaskodik két madárka. — Szomorú ez nekünk! Alig akad már az utcán szedegetni való, mert hiszen azok az utcán író jó bácsikák is mindent, de mindent lesöprűradíroznak előlünk. Szerencsénk, hogy csak néhány utcában. S ahogy így búslakodnak, közéjük táncol egy a közelben hallgatódzó veréb és közbeszól. — Csvir-csvir! Bizony nem oknéiküli az aggodalom, mert én, aki minden udvarba beszemtelenkedek, hallom, hogy az 5—10 és 15%-os levonás a honi madarakra is kiterjed azzal a különbséggel, hogy míg a törődött nyugdíjasok, hadiözvegyek, hadiárvák stb.-tői az élelemrevalóból eszközlik a levonást, addig tőlünk, madaraktól magát a táplálékot vonják el. Pedig — csiripeli tovább a veréb — ha minket éhen pusztulni hagynak a télen, kikeletkor csak virágzás lesz, de józamatú, egészséges gyümölcsöt enni, vagy abból pénzelni senki nem fog. Hiszen a téli kínos koplalás után olyan bravúros rohamot indítunk a kártékony rovarok ellen minden tavasszal, hogy azt mindenkinek öröm nézni. Addig is a jószívű és érdekelt emberekhez folyamodunk megfelelő táplálékért. Itt átvettem a szót a madárkáktól. — Az ember könyörületére szoruló hasznos vadakról és madárkákról a zord télen át megfeledkezni annyit tesz, mint közömbösen venni, vájjon lesz-e mit pénzzé tenni? Az asztalokról lekerül kevéske morzsa, de különösen lekerül az egyes sütödék kenyereiről sok-sok kenyérhéj, stb. . . . Majd esteledett. A veréb beröppent a cégtábla mögött berendezett hálószobájába. A pipiskék hálóterme a zúzmarával leterített fagyos rög. . .. k . . . f ny. es. th. Szemüvegek behomályosodását a „Glasolef'-paszta megóvja. Ára 60 fillér. Kapható: Rottár „Hattyú" drogériájában. Äz 5J Eszteoiíi ÉÍ tárcája, Máfpzáiifás a cserkészetben* irts: SIK SÁNDOR. (Folytatás.) A legelső legsürgősebb cserkészmunka önmagunkon: lefaragása gyengeségeinknek, kigyógyulás hibáinkból, bűneinkből, félszegségeinkbői, elsajátítása azoknak az elemi tulajdonságoknak, amelyek talán hiányoznak belőlünk, de amelyek nélkül nem lehet az ember sem igaz ember, sem igaz magyar: amelyek a „cserkésztörvényben" vannak öszszefoglalva. Csak az a cserkész, akinek élete megvalósítja a cser késztörvényt, vagy legalább is, aki minden ereiéből küzd, hogy azt megvalósítsa magában. Az ilyen mélyszáníású cserkészleiekben a törvény és a fogadalom átélése hamarosan kifejleszti a második alapérzületet, amely a cserkészléleknek alapvonása: a szolgálat szelleméi. Mi, cserkészek, hála Istennek, nagyszerűen tudunk játszani, és szeretünk is játszani, de cserkí'szek mégsem azért lettünk, hogy játsszunk. Semmit se szeretünk és gyakorolunk úgy, mint a szabadban való életet, de mégsem azért lettünk cserkészek, hogy a szabadban éljünk. Játszani is azért játszunk, a szabadban is azért tartózkodunk, hogy a cserkészt kidolgozzuk magunkban, a cserkész pedig elsősorban nem játékra és kirándulásra, hanem szolgálatra vállakozik. Szolgálni akarja eszményeit, Istenéi, Hazáját, felebarátait állandóan, min- j dennap újra kezdve, egészen gya-j koríati módon, akkor nem valami! elvont, távoleső emberképletre gon-1 dol, hanem arra a kellemetlen, ta-j Ián bosszantó, talán ellenséges indulatú társára az osztályban, vagy a műhelyben, vagy a csapatban arra a kis csirkefogó öccsére, arra a kényelmes húgára, vagy arra a neh^zíermészetű szomszédasszonyra, akikkel olyan nehéz együttlenni, de akikkel ő mégis vidáman és leleményesen mindennap valami jót akar tenni. Amikor Istenhez és valláshoz való hűségéről beszéi, akkor nera valami elmosódó, vizenyős, frázislelkesedés dolgozik benne, hanem acélos elszánás, hogy minden cselekedetét reggeltől estig az Isten akaratához akarja szabni, hogy állandó érintkezésben akar maradni az élő Krisztussal, hogy nem szűnik meg forgatni az evangéliumot és azokat a könyveket, amelyek rásegítik, hogy Krisztus gondolata szerint alakítsa magát, hogy gyakorlati módon együtt él az egyházi közösséggel, az istentiszteletet nem nézi parádénak, hanem együtt végzi az isten szolgájával, lelke legbensőbb érzésével imádkozik és énekel együtt testvéreivel és hivatva érzi magát, hogy, ahol van, úgy ahogyan telük tőle, segítsen terjeszteni a fődön isten országát. Amikor hazafiasságról gondolkozik, akkor nem siránkozás és bosszúvágy, nem nemzeti elbizakodás és gyűlölet tölti el a lelkét, nem azon gondolkozik, ami a minisztereknek, a képviselőknek, a diplomatáknak és a katonáknak kötelessége, nem is azon fogadkozik, amit majd ő fog tenni tiz, vagy tizenöt év múlva, t.amikor felnőtt ember lesz és bele fog szólni az ország sorsába, hanem igy teszi fel a maga számára a nagy kérdést: Mit kell tennem nekem cserkésznek, diáknak, munkásfiúnak ma és a legközelebbi napokban Hazámért? És erre a kérdésre a mélyen felszántott lelkű cserkész előtt nem kétséges a válasz. A haza elsősorban fiaiból él. Magyarország akkor nagy és erős és akkor lesz egész, ha minélt több, lehetőleg minden magyar ember, nagy és erős és egész ember. Tehát erősnek kell lennem tesben és egészségben, izmokban és munkabírásban, kitartásban és leleményességben, szeretetben és jámborságban, tudásban és ügyességben, szóval a cserkésztörvényben. Ez épen a cserkésztörvénynek az óriási értéke, hogy a legnagyobb és legelvontabb kötelességeket mindenkinek hozzáférhető gyakorlati aprópénzre váltva állítja elénk. Hazafias beszédet mondani tehát szép, de jobb és cserkésziebb nem veszekedni, egyetérteni és együtt dolgozni másképen gondolkozó és nekem nem mindenben rokonszenves társaimmal, hogy majd ha felnőtt leszek, össze tudjak fogni másfajta magyar testvéreimmel. Nagyon fölemelő dolog egy szép, hazafias költemény, de sokkal többet ér és sokkal cserkészibb, ha nemcsak egyes költeményeket szavalunk hangos ünnepélyeken, hanem minél többet forgatjuk a nagy magyar költők és irók munkáit, a népmesék kincseit és a lörténelem nagy példáit, hogy ezeken át engedjük hatni magunkra a magyar lelket és a magyar érzést. Lelketmelegítő dolog a hazafias ének, de a mélyszántása cserkész nemcsak az ünnepélyeken énekel s nem akármit énekel, hanem elvszerüen soha kupiét, soha slágert, soha idegent, ellenben legalább egynéhány évig, ameddig vérévé válik — csak igaz magyar dalt, főleg régit és népit, mint legigazibbakat. Igy készül: erős embernek, erős magyarnak. És az a csapat, ahol mélyen szántanak, egészében igy él, igy dolgozik. Ott nem látsz évente egy-két ünnepélynél többet, de annál több intenzív munkájú őrsi- és csapatórát. Ott keveset vonulnak, de annál többet szolgálnak csendben. Ott szívesen és kedvesen érintkeznek más csapatokkal, szerények a nemcserkészekkel. Ott nem veszekednek a fiúk egymással, hanem egymást segítik különbbé válni, bensőségesebbé válni, jobbá válni, cserkészibbé válni. De erre mások segítsége is kell. A mélyszántáshoz gőzeke szükséges. A. gőzeke itt van: a cserkészet az. Föld kell; itt van: a fiúk lelke az. 5 A cserkészszövetség, kerület, vezetők, Magyar Cserkész, Vezetők Lapja útján dolgozik a szent talajban, — csak beleállítsák és engedjék dolgozni. Beleállítani: ez a vezetők dolga. Engedni, nem zavarni, segíteni : ez a társadalom dolga. Édes szülők, tanárok, szeretett magyar társadalom, kérünk benneteket: engedjétek mélyen-szántani az ekét. Ne kívánjatok, ne is tűrjetek felületes szántást: ünnepélyező, felvonuló, szüntelen diszszoigálatot adó, parádézó cserkészetet. Hanem engedjétek, de követeljétek is a mélyszántást, lélek-munkát, kcmoly önnevelésre-segitést, emberibb embert, magyarabb magyart. Akkor biztosan meglátjátok, a jó mag jó szántással termést fog hozni, tízszereset és százszorosát. Vége.
