ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-09-02 / 95. szám

ESZT RGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. .1^1». • • Éli Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom. Kossuth Lajos utca 3Q-. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdaválMatnál. A szerkesztésért felelős : GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVIi. évfolyam, 95. szám. Péntek, 1932. szeptember 2 Az igazságos adózás érdekében. A pénzügyminiszter mosta-1 nában kiadott egy körrende1 letet, amely a jövedelemadóra vonatkozó újabb rendelkezéseket ismerteti. Ebben a rendeletben a pénzügyi hatóságoknak szóló utasítások foglaltatnak arra nézve, hogy miként kell megállapítani azoknak a jövedelemadóját, akiknek életmódja sokkal nagyobb jövedelemre enged következtetni, mint amennyi jövedelmet adóalap gyanánt az Illető adózó bevallott. Ez a véleményezett jövedelem azonban csak az olyan adózókkal szemben alkalmazható, akiknek jövedelmi adóalapja a tízezer pengőt meghaladja, tehát már önmagában is csak a nagyobb adófizetőkre nézve lép érvénybe. A sajtó útján a közvélemény ezt a feltételezett nagyobb jövedelmet az úgynevezett „látszatadó" néven ismeri és az újabb pénzügyminiszteri körrendelet kibocsájtása alkalmával ismét úgy állítják be ezt az intézkedést, mint amely az adófizetők vegzálására szolgáltatna alkalmat és a pénzügyi hatóságoknak módot nyújt majd az adózók magánéletében való turkálásra. Sőt vannak olyan lapok is, amelyek pártjára kelnek a valódi jövedelmüket be nem valló olyan adófizetőknek, akik a jólét magas fokán élnek, de az ehhez szükséges kétségtelenül nagyobb jövedelmeik után nem akarnak hozzájárulni a közterhekhez. Hogyan áll ez a kifogásolt „látszatadó" a valóságban ? Arról van szó, hogy igen sok tehetősebb adófizető egyszerűen eltitkolja valóságos jövedelmének a nagyobb részét és adóalap gyanánt csak egy kis jövedelemösszeget vall be a pénzügyi hatóságnak. Nyilvánvaló, hogy itt egyszerű adóeltitkolással állunk szemben, amely kétszeresen káros és elitélendő. Először is az államkincstárt károsítja meg a megrövidített adósösszeggel, másodszor pedig károsítja a becsületes adófizetőket, akik valóságos jövedelmük után fizetik meg az adókat, tehát aránytalanul nagyobb részt viselnek á közteherből, mint azok, akik jövedelmüknek csak egy csekély része után viselnek közterhet, lényeges jövedelmük után pedig adómentességet élveznek. A becsületes adófizetőkkel szemben az állam nem részesítheti előnyben az adóeltitkolást és az adómegrövidítést éppen olyanok részére, akiknek anyagi helyzete sokkal jobb, mint azoké a szé)es polgári rétegeké, akik csekély jövedelmük arányában csak nehezen bírják el a becsületesen megfizetett adóterhet. A pénzügyi hatóságok egészen fantasztikus eseteit állapították meg az ilyen nagy jövedelmek eltitkolásának és az adómegrövidítésnek. Van olyan adózó, aki 5.000 P évi jövedelmet vallott be, de ugyanabban az esztendőben több százezer pengő értékű házat, telket, luxusvillát vásárolt. Notórius álláshalmozók és mammutjövedelmet élvezők valóságos jövedelmüknek gyakran csak egy tizedrészét vallják be. Egy spekuláns 8.000 P adóalapot vallott be jövedelme gyanánt és ugyanakkor feleségének 24.000 pengős bundát vásárolt. Mit tesz most már a pénzügyminiszteri rendelet az ilyen adóeltitkolókkal szemben ? Egyszerűen azt, hogy a hatóság által igyekszik napfényre hozni az eltitkolt jövedelmeket, hogy azok után is megfelelő adó alá vonja az illető adózókat. Önkényességnek, meg nem érdemelt vegzaturának helye ilyenkor nem is lehet. T. i. a pénzügyi hatóság az adózó életmódjának megismerése után megállapítja azt, hogy az ilyen életmódra való tekintettel szükségesnek látszó jövedelem és az illető adózó által bevallott jövededelem között milyen különbözet van, és ezt a különbözetet az adózók meghallgatása után jövedelemadóval rója meg. Az ilyen életmód szempontjából feltételezett jövedelem tekintetében a pénzügyi hatóság az illető adózóhoz kérdőivet intéz, amelyet a jövedelmét eltitkoló adófizetőnek nyolc napon belül kitölteni köteles. Természetes, hogy ennek elmulasztására valami sanktiót kell kitűzni s ezért a rendelet kimondja, hogy az adózó, aki a kérdőivet kitöltve be nem mutatja, vagy a hozzáintézett kérdésekre a választ megtagadja, az a megállapított adóalap 10 százalékát fizeti birság címén. Ugyancsak büntetés alá esik az az adózó, aki a hozzáintétézett kérdőivekre valótlan adatokat jegyez be. Egészen érthetetlen, hogy az ilyen adóeltitkoló adózókat a közérdek nevében most a sajtó egyrésze védelmébe veszi. Ha látjuk, hogy a verejjékező gazda, a küszködő kisiparos, a fizetésképtelenség hullámai között vergődő kiskereskedő mily kínnal fizeti nehéz adóját, akkor igazán joggal megkövetelheti a kisemberek százezernyi tábora, hogy a jólétben dúskáló, eltitkolt jövedelmeket élvező boldog kiválasztottak a maguk valóságos anyagi körülményeihez mérten vegyék ki részüket a közterhekből. Ez első követelménye az adóztatás igazságosságának és ezt az igazságos adóztatást teszi lehetővé és bástyázza körül a sokat szellőzteti látszatadóztatás. Nem a látszatot, hanem a valóságos jólétet akarja és fogja megadóztatni a pénzügyi hatóságok ébersége. Aki ez ellen tiltakozik, az bűntársává szegődik az adóeltitkolónak, akinek most már nehezebb lesz a zavarosban halászni. Miért nem fejlődött ki a gyümölcstermelés Esztergomban? A kifejlődés elmaradásának megvan a történeti oka. A feltett kérdésre röviden azt felelhetjük, mert az esztergomiaknak főfoglalkozása a borgazdaság volt, mely eléggé jövedelmezett és jólétet adott. Nem kellett a mezőgazdaság más, szintén különleges ágazatát munkakörbe illeszteni. Igy szorult háttérbe a kalászosok, a kapásnövények termelése, az állattenyésztéssel a tejtermelés stb. Az emberek letelepülésére Esztergom környéke alkalmasnak bizonyult. A letelepülő az életszükséglet anyagait megtalálta. A nyugalmi biztonságot a földrajzi adottság nyújtotta. Védelmi helyül a Várhegy erődítésként kínálkozott. Az ókorban, a római uralom alatt, a vár már kiépített hely volt. A hunnok és avarok népvándorlásakor Esztergom megerősített vár volt. A honfoglaló magyarok kifejlődött mezőgazdaságon kívül Esztergomban ipart, kereskedelmet és szellemi műveltséget találtak, azért Géza fejedelem alatt a magyarok fővárosává lett. Esztergom hegyei ősidőktől szőlőt és gyümölcsöt termettek, mit a honfoglaló és letelepült magyarok a már itt talált népektől megtanultak és a gazdaságot ezen irányban folytatták, fejlesztették napjainkig. A földbirtok felosztás alá került. Jutott ebből a főnemesnek, köznemesnek és így a jobbágyaknak mint földmíveseknek is. Idővel kialakult a polgári birtok. Tudjuk, ezen birtoklási rendszer megváltoztatását a f;ancia forradalom indította meg a XVIII. század végén. Ezen mozgalom a XIX. század első negyedében nálunk is bekopogott, majd az 1848—49. évi forradalmakban erős k'fejezésre jutott és befejezését az 1867. évi kiegyezéssel érte el. A megcsontosodott rendszerekhez az emberek görcsösen ragaszkodnak. Az új célkitűzések előtörnek, a teret lassacskán hódítják meg. Az új időkhöz új embereknek kell kialakulniuk. A fejlődés a nagy társadalomban csigamódon halad. A nagy találmányok hosszas fejlődések után jönnek gyakorlatba. A mezőgazdaság irányváltozásához hosszú idő és sok jó példa kellett. mrnse» Szombaton szept. 3-án 8 órától folyt. Vasárnap, szept. 4-én 3, 5, 7 és 9 órakor Főszereplő: Greta Nissen, Edmund Love Garnizon ördöge ^Korzóban;