ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-01-22 / 8. szám

gondoskodik arról, hogy az ellenté­tek kiéleztessenek, hogy a hibák feltárassanak, hogy csak a passzí­vákat lássa az ország. Ha egy politikai rendszer kor­mányzati intézkedéseit bíráljuk, a legelső dolog, hogy függetleníte­nünk kell magunkat a közvélemény muló, pillanatnyi hangulatától. Nem lehet igazságos Ítéletet hozni, ha a ma igazságával mérjük a tegnap igazságát. Ami jog volt valaha, az ma jogtalanság, ami igazság volt, az ma igazságtalanság, vagy fordítva. Aki tárgyilagos és igazságos biró akar lenni, annak elsősorban bele kell helyezkednie annak a politikai múltnak és korszaknak lelki, er­kölcsi, politikai világába, gazdasági és pénzügyi viszonyaiba, amely korszakot meg akar Ítélni, és nem egyoldalúan csak a paszivákat, csak a terheket, csak a hátrányokat, csak a hibákat látni, hanem ha igazságos ítéletet akarunk hozni, az aktívákat, az előnyöket, az alkotásokat is mérlegelni kell. Az aktívákat csak annyival intéz­hetem el, hogy az elmúlt tízéves politikai korszakban olyan kulturá­lis és szociális haladást teremtet­tünk, melyet az előtt ötven évig sem, s amely szükséges volt, s meg­felelt egy letiport nemzet ujjáébre­désének, ujjraépítésének, alkotási lázának, megnövekedett igényeinek és a gazdasági, ipari és kereske­delmi élet talpraállításának és an­nak a haladásnak, amelyet meg kel­lett tennünk, ha a nemzetek verse­nyében nem akarunk lemaradni. Az elköltölt pénzek mind befolytak a gazdasági élet vérkeringésébe, ezek talpraállították, sajnos, csak átmenetileg a kereskedelmet, a mezőgazdaságot és az igart, és ezek az alkotások, mint nemzeti vagyon ma is megvannak. Egy fillér sem folyt el jogtalanul senkinek a kezén. Ezek az alkotások munkaalkalmak voltak, melyek a munkásoknak munkát, kenyeret adtak. Nem messze van az idő, amikor vissza­sírjuk az alkotásnak ezt a korszakát. Ha tárgyilagos igazság szemüve­vegén át akarjuk megbírálni a Beth­len-kormány politikai tényke­dését, lehetetlen el nem ismerni, hogy úgy külpolitikai mint bel­politikai téren maradandó sikere­ket és eredményeket ért el. Nem akarom a külpolitikai sike­• reket iít felsorolni. Aki akarja, tudja, aki nem akarja, én nem győzhe­tem meg az ellenkezőjéről. Én hi­vatkozom a legnagyobb élő ma­gyarra, gróf Apponyi Albertnek leg­utóbb tett egyik nyilatkozatára, amely szerint a Bethlen-kormány politikáját helyesnek és az adott vi szonyok között eredményesnek itéli. A hatalmas olasz nemzetnek er­kölcsi és politikai barátsága nekünk olyan védelmet nyújtott, amely nél­kül számításba kellett volna ven­nünk a múltban bizonyos veszélye­ket, úgyhogy én kénytelen vagyok megállapítani, az ellenzék ellen­kező felfogásával szemben is, hogy külpolitikánk feltétlenül eredményes és sikeres volt az adott körülmé­nyek között. A jogrend helyreállításáért és a szélsőségek leküzdésért áz egész nemzet küzdött, mert azok a szélső­ségek a nemzet mentalitásával el­lenkeztek. Elismerem, hogy az el­lenzék küzdött a jogrendért, de azt gróf Bethlen István csinálta meg. A hatalom gróf Bethlen Istvánnál volt, ő teremtette meg a jogrendet. Megcsinálta olyan politikai művé­szettel, melyre más aligha lett volna képes és alkalmas. Semmi okunk sincs hát, hogy az előző kormány külpolitikáját és belpolitikáját meg­tagadjuk. A gazdasági és pénzügyi politika pedig a viszonyok kényszere folytán úgyis megváltozik. Az idő a multat igazolni fogja. A jelen nyo­morúsága elfelejteti az esetleges hi­bákat. Adja Isten, hogy mielőbb belássuk, hogy a nemzet élete csak az alkotás lehet, s a nyomorúság csak átmeneti, amelyet nem okoz­tunk, de tűrnünk kell, hogy újra talpon állhassunk. Hogy történt az EHE szanálása. 25 éves jubileumát üli az Esztergomi Hajós Egylet 1932-ben. Az Esztergomi Hajós Egylet köz­gyűlésének legfontosabb része volt v. Zsámbéky Pál pénztáros beszá­molója az egyleti szanálási akció­ról. Ebből megtudtuk, bogy 14 egy­leti tag, névszer int dr. Berényi Zol­tán, Berán Károly, Farkas Jenő, Fekets László, Mátéffy Viktor, dr. Mattyasóvszky Béla, Marosi Fe­renc, v. Matus Gyula, Marosi Tibor és József, Philipp József, dr. Ru dolf Béla, Sehenkengel Antal, v. Szomor Aurél éi v. dr. Zsiga Já­nos már 1928. óta évenkint és fc­jenkint 300 Pvel járulnak hozzá az egyleti kiadásokhoz s az adós­ság törlesztéséhez. Ezenfelül a mult év decemberé­ben Berán Károly, dr. Berényi Zoltán, Farkas Jenő, Fekets László, Marosi Ferenc, Mátéffy Viktor, v. Matus Gyula, dr. Mattyasóvszky Béla, Marosi Tibor, Philipp József, dr. Rudolf Béla, v. dr. Szomor Aurél és v. dr. Zsiga János egyen­kint újabb 1500 P egyleti tartozás rendezését vállalták. Ezen cseleke­detükkel megmentették az egyesü­letet, biztosították az intelligens fiatalság részére a sportszerű eve­zés lehetőségét és előnyeit s azt, hogy a vándorevezősök ezentúl sem kerülik el városunkat, hanem az egylet vendégszobáit igénybe véve hosszasabban időzhetnek Esz­tergomban. Amikor ezt a dicséretes elhatá­rozást mérlegeljük, természetesnek találjuk az egyesület azon óhaját, hogy Esztergom városa és közön­sége se nézze ölbetett kezekkel az egylet heroikus küzdelmét, hanem támogassa az egyesületet. Méltá­nyos kívánság, hogy azok, akik szerencsés egyéni körülményeiknél fogva a mai súlyos pénzügyi vál­ság dacára is meg tudják fizetni a j tagdíjat, mielőbb lépjenek be az egyesületbe s ezzel dokumentálják ! azt, hogy a fiatalságnak őszinte barátai. A mult évben új verseny nyolcast szerzett be az egyesület s ezt gr. Esterházy Morien é csónakanya je­lenlétében bensőséges ünnepély keretében avatta fel Mátéffy Viktor elnök. A csónakanya 300 P-vel, az Esztergomi Takarékpénztár, i itel­bank és a Közüzemi Rí. s a vár­megye közönsége 50—50 P vei já­rultak hozzá a költségekhez. Minden kedden este a szezon alatt a csónakházban klubösszejövetel van, amelyre a vezetőség az egyleti tagokat meghívja és elvárja. Az elmúlt év említésre méltó eseménye volt az is, hogy az egylet örökös elnökét, dr. Rudolf Bélát a MESz örökös igazgatósági tagjává válasz­totta. Ebben annak tanújelét látjuk, hogy az esztergomi evezősök sze­retett Béla báosiját a magyar eve­zős szövetség is tiszteli s eddigi eredményes munkásságát értékeli. Köszönetet mondott a közgyűlés a Széchenyi Kaszinónak, amelynek helyiségeiben tartja tél idején a gyűléseit. A helybeli sajtónak, amely az egyletre vonatkozó közlemények számára mindenben készségesen ad helyet, a Magyarságnak és Pesti Hír­lapnak, amelyekben szintén jelentek meg az egyletre vonatkozó ismer­tetések és hirek; a helybeli hely­őrségi parancsnoknak, v. Lánghy Emil alezredesnek, aki a verseny tréningbe sorozott önkénteseknek szoígálatbani könnyítéseket adott s ezzel a szép versenyeredményeket előmozdította, s Mattyasóvszky Dezső folyamőrfőhadnagynak, ki motorcsónakon kisérte a verseny­csapatokat. Különös melegséggel emlékezik meg a titkári jelentés s ez volt a főtémája^a közgyűlést követő tár­sasvacsora szónokainak, Mátéffy Viktor elnöknek és Palkovics László alispánnak is, a fiatalságról, a ver­senyesapatok tagjairól, akik a tré­ning sok lemondással járó nehéz fáradalmaira jelentkeztek, azt be­csülettel végigcsinálták, legjobb tu­dásukkal szép eredményeket értek el a budapesti és győri versenye­ken s ezzel öregbítették az EHE és Esztergom jóhírnevét. De mele­gen ünnepelte a közgyűlés^a fiatal­ság mesterét, Philipp József mű­vezetőt is. Az ő fáradhatatlan agi­litásának köszönhető, hogy a ver­senycsapatok összálltak, az ő szak­szerű vezetése alatt treníroztak s az ő lelkesítő szavainak hatása alatt szereztek dicsőséget! egyletüknek. Nem hallgathatjuk el három buzgó segítő társának, [Fekets Lászlónak, György Lászlónak és [dr. Eggenhof­fer Bélának nevét sem. Az egylet hálájáf-érdemelte ki v. Zsámbéky Pál az egyleti pénztár­noki teendők kifogástalan ellátásául s köszönettel fogadta a közgyűlés Berán Károly háznagy és Rajner Ernő szertáros, valamint Zsiga Já­nos titkári jelentését. Amidőn ezzel befejeztük részle­tes beszámolónkat az EHE közgyű­léséről, még csak arra óhajtjuk felhívni az olvasóközönségünk fi­gyelmét, hogy 1832. évben az EHE fennállásának 25 éves jubileumát üli, amely alkalomból díszes és terjedelmes albumban fog beszá­molni a 25 éves egyleti múltról, jubiláris közgyűlést s 2 napos nem­zetközi evezős versenyt rendez. A ! szomorú jelenben, amikor minden j stagnál, amikor csak leépítésről be­! szélnek, amikor csak passzivitást j látunk, jól esik annak tudata, hogy még vannak egyesek és egyletek, akikben és amelyekben még nem halt ki a szebb jövő reménye. Az EHE 1932. évi programmja a tevé­keny életnek a jele és Ígérete. Ismerjük a vezetőséget s az egy­letet, mely szívós az eltökélésben és önzetlen a kivitelben s ezért bízunk abban, hogy méltóképpen fogja megülni 25 éves jubileumát, amely kimagasló eseménye lesz Esztergom egész társadalmának is. Adja Isten, hogy így legyen! A földreform folya­mán szerzett ingat­lanok átruházásá­nak és megterhelésé­nek új módja. A földbirtokrendezés befejezésé­vel kapcsolatos tennivalók ellátásá­ról szóló törvény 1. §-a értelmé­ben az 1932. év kezdetével azokra a községekre vonatkozóan, ame­lyekben a földbirtokrendezés során kiosztott ingatlanok egyéni telek­könyvezését előkészítő eljárás be­fejezést nyert, a közigazgatási bi­zottság gazdasági albizottságára száll át az Országos Földbirtokrendező Bíróság eddigi hatáskörébe tartozó következő ügyek intézése: 1. hozzájárulás járadékteleknek, vagy haszonélvezetének megterhe­léséhez, átruházásához, megosztásá­hoz, vagy haszonbérbeadásához (1920. XXXVI. t.-c. 68. §.); 2. hozzájárulás családi birtok megterheléséhez, elidegenítéséhez, bérbe- vagy haszonbérbeadásához, használatának, vagy haszonélveze­tének átengedéséhez (1920. XXXVI. t.-c. 71.); 3. hozzájárulás a földbirtok he­lyesebb megoszlását szabályozó jogszabályok alapján juttatott in­gatlanok elidegenítéséhez, vagy megterheléséhez (1920. XXXVI. t.-c. 76. §.); 4. a juttatott ingatlanok elvétele, ha a földhöz juttatott a föld meg­műveléséről hatósági figyelmeztetés ellenére nem gondoskodik, a föld­del üzérkedik (1924. VII. t.-c. 19. §-ának 2. bekezdése) az ingatlant elhagyja, vagy az ingatlanért, vagy annak használatáért a folyó évre járó ellenértéket az esedékesség évében, oKtóber hó 15. napjáig ön­hibájából meg nem fizeti s ennek következtében a felszaporodó hát­ralékok behajtása is veszélyeztetve van (1928. XLI. t.-c. 5. §.) kivétel, ha az illetékes hatóság halasztást adott; 5. az elvett, vagy bármely okból megüresedett ingatlanok juttatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom