ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-06 / 72. szám

RGO Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. \i gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 72. szám. Szerda, 1932. július 6 A keresztény politika állásfoglalása. Túri Béla: Merre megyünk? Túri Béla esztergomi prelá­tus-kanonok, orszgy. képviselő, a keresztény politika egyik vezéralakja, a Nemzeti Újság vasárnapi számában „Merre megyünk" cimmel vezércik­ket írt, amelynek állásfogla­lása természetesen födi azt az álláspontot, amelyet az „Esz­tergom" eddig is mindenkor elfoglalt, amikor politikai meg­nyilatkozásra volt szükség, és amely tiszta és határozott irányt mutat a keresztény politika jövő útját illetően. A zavaros politikai megnyi­latkozások, újsütetű politikai elméletek és elvek felburján­zása idején, amikor várme­gyénk területén is sok kétes értékű politikai ambíció han­goskodik, és ismét „népmentő és népboldogító" jelszavakkal operálnak és akarnak új poli­tikai divatot kreálni, új poli­tikai konjunktúrát, amely csak az ezen a réven feltűnni akaró egzisztenciák javára való, — jónak látjuk Túri Béla hatá­rozott, világos és őszinte meg­nyilatkozású cikkét közölni. Tesszük ezt miheztartás vé­gett mindnyájunK számára — és tesszük ezt azért, hogy ennek a józan politikai felfo­gásnak a mi szerény publi­cisztikai erőnkkel is minél nagyobb nyilvánosságot ad­junk. — Az országgyűlés nyári szünetének megkezdése indo­kolttá teszi, — írja Túri Béla — hogy szemlét tartsunk a politikai szintéren, főleg mi­vel az utóbbi hetek alatt több­ször olyan hullámokat vert a politika, hogy a közvélemény­ben a kormány megingásának látszatát, vagy hitét akarták felkelteni. Egyéb politikai je­lenségek is felmerültek, ame­lyeket érdemes jó szemügyre venni a politika mérlegén. Le­het, hogy a közeli hónapok­ban, mialatt a magyar parla­ment a szünetét tartja, na­gyobb változások is lesznek az európai politikában, me­lyek esetleg a magyar parla­ment megnyilatkozását is szük­ségessé teszik. Jó tehát, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a magunk portáján mi törté­nik, hogy mi a helyzetkép a magyar politikában. — A kormány szilárdságá­ról formailag tanúságot tett a kormányzónak a miniszter­elnökhöz intézett levele, mely több volt a bizalom egyszerű kinyilvánításánál. A kormány­zói kézirat elismerte és hang­súlyozta, hogy akkor, midőn a külföldön egyik napról a másikra életbevágó érdekeink kerülhetnek döntés alá, a „nemzet egységének kifeje­zésre juttatására fokozottabb mértékben van szükség". E ki­jelentés nyilvánvalóan helye­selni akarja Károlyi Gyula tel­jesebb nemzeti egységre irá­nyuló politikáját, amelyet több­ízben hangsúlyozott. A kormányzói kijelentés te­hát Károlyi Gyulát a másik alkotmányos tényező bizal­máról biztosítja minden a nemzeti egységre tö­rekvő lépésében. — De a kormány szilárd­ságát a kormányzat belső eti­kája is biztosítja. Ezt nem tagadhatták meg a kormány­tól azok sem, kik akár a fel­sőházban, akár a képviselő­házban a kormány politiká­ját bírálták. Ha a kormány­zat eredménye nem nagyobb és hogy a nehéz viszonyok még nem enyhültek, ez nem jelenti azt, hogy a kormány nem tesz meg minden lehetőt, hogy az ország hajóját a sü­lyedéstől megmentse. A fel­korbácsolt válsághírek és po­litikai támadások közepette is végül majdnem mindenki odakonkludált, hogy jobb, ha Károlyi Gyula ke­zében marad a kormány, mert ez a kéz erős, nyugodt, biztos és tiszta. Ez a közvélemény ad igazán erkölcsi alapot a kormányzás­nak, mert a numerikus több­ség csak formailag szükséges és szankcionál egy kormány­zatot. — A parlament utolsó nap­jaiban a kormány körül fel­kavart hullámzás után te­hát inkább megszilárdultnak, mint megrendültnek tűnik fel a Károlyi-kormány, melyet hi­vatalában marasztott a kor­mányzói kézirat. Hiába akar­ják az egységespártban el­hangzott beszédeket úgy tün­tetni fel, mintha Károlyi Gyulának értésére akarták volna adni, hogy csak a több­ségi párt adja meg létének alapját, tehát legyen annak a tudatában. A parlamentáris szabályok szerint ez így is van, a kormányzat és a több­ség közti harmónia szükséges is, de Károlyi Gyula ezenfe­lül megszerezte magának az ország és pártok értékelését is, mely erkölcsi súlyában nyom annyit a latban, mint a parlamenti szabályok forma­sága. Károlyi az országgyűlés szü­nete előtt nagy vonásokban ismertette is ama feladatokat, melyek a kormányra a közel­jövőben várnak. És ki meri tagadni, hogy a kijelölt feladatok jóformán mindazt magukban foglalják, amit épp az ország legna­gyobb és legmostohább sors­ban lévő rétege kivan és amit, mint agrárkövetelé­seket az ellenzéki és kormány­támogató oldalról egyformán sürgettek. A külpolitikában is megjelölte a keretet, melyben Magyarország az európai ese­ményekbe bekapcsolódni tud. Ezekre nézve is meglehetősen egyforma a felfogás a magyar politikusok között és igy Ká­rolyi mögött az ország áll. * — Természetes — és ezt Károlyi találóan jellemezte utolsó beszédében —, hogy kritizálni való azért mindig akad és még természetesebb, hogy az ellenzék, mely a jövőre a hangulatokon keresztül politizál, mindig abban a könnyebb szerepben volt, van és lesz, hogy felelőtlenül kritizálhat, hogy kihasznál­hatja az elégedetlenséget, hogy ígéreteket tehet, mert azok beváltásáról nem neki kell gondoskodni. Olyan súlyos helyzetben azon­ban, mint Csonka-Magyaror­szág van, még kevésbé indo­kolt más és lényegesen új Programm nélkül csak azért változtatni akarni a parla­menti politikai képleten vagy pártálláson, mert az elégületlenség szárnyain könnyebb magasabbra re­pülni a közvélemény szemé­ben. Ezért is nem hajlamos a keresztény gazdasági párt semmiféle irányban a han­gulat, vagy a hatalom érdeke szerint irányítani és lekötni a maga független politikáját, melynek keretében egyaránt tudja szolgálni az agrárérde­keket, a főcélt: a magyar föld válságának megszüntetését, de ugyanakkor fenntartja az egész vonalon és a nemzet egyetemes érdekében a ke­resztényszociális politikát, mint az egész társadalmat és min­den rétegét átfogó nagy világ­nézetet. A keresztény politika zászlajának begöngyölítése, vagy csak ideiglenesen is a sarokba állítása, nem felelne meg annak a komolyságnak és feladatnak, amit a keresz­tény pártok az európai kul­túra és nemzeti politikában jelentenek és magukra vállal­tak, mint szükséges missziót az elkereszténytelenítő, vagy közömbös és káoszt teremtő politikai irányokkal szemben. — A politikában nem is mindig a jószándék határoz abban a tekintetben, hogy magatartásommal és politi­kámmal jobbra, vagy balra mozdítom-e elő a történelmi eredő kialakulását. Erről apo­diktikus jóslásokat nem is lehet tenni. Itt mindent a tör­ténelem dönt el, sajnos, utó­lag, mikor korrigálni nem lehet. Ezért a jövőbenézés, az előrelátás nemcsak a kor­mányzás, de egyben,a politi­zálás művészete is. És amilyen baj a kunktátoros­kodás és a halogatás, épp oly veszedelem a gyors irány-, vagy taktikaváltoz­tatás, különösen akkor, mi­kor sűrű ködben veszélyes szirtek között halad nem­csak a magyar állam, de Európa hajója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom