ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-06-26 / 69. szám
ESZTERGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fül. mum «IIAMA^M«NMMA%« w *»•• ' * ——" —OWW—~i -| -Qnrrv i ~» in xwrm in i.rr_mnfn i. i_ ifuri ~u LIIJUJIUII _n_ _ i ujuuui i. _i_ _II_^UJJU W-^jjuüu M gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvDyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 69. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. június 26 Meglátogatta Esztergomot a debreceni polgármester több városi tanácsnok kíséretében, akik most a dunántúli városokat szemlélik és tanulmányozzák városfejlesztési, városkultúrai és idegenforgalmi szempontból. Debrecen városnak magisztrátusa végigjárta a város virágos utcáit, a gyönyörű dunapartot és fürdőt, és feljutott a bazilikába is, ahol dr. Lepold Antal prelátuskanonok kalauzolta a vendégeket. A képtárba még el sem jutottak, már is beteltek e város szépségével, varázsával, nevezetességeinek, kincseinek szemléletével, már is bőségesen találtak itt a nevezetességből, művészetből, múltból és jelenből annyit, amennyiért érdemes egy várost meglátogatni. Lelkükben sok gyönyörű emlékkel távoztak innen a debreceniek, akik pedig tudják, hogy mi az a szép város, mi az a történelmi nevezetességű város és akiknek kifejlett érzékük van a városkultúra és városfejlesztés iránt, — hiszen az utóbbi időben Debrecenben nagyarányú és költséges városfejlesztés folyik. Gyönyörködtek a debreceniek Esztergomban — és csodálkoztak. Csodálkoztak, — mert ők az esztergomi dolgokról kevesettudtak, — mert sok szépre gondoltak, de ennyi szépségre, kincsre és nevezetességre nem voltak elkészülve. Csodálkoztak azon, hogy Esztergomnak nincs nagyobb híre, — csodálkoztak, hogy Esztergom ilyen csöndben van, és kincseivel, szépségeivel, nevezetességeivel, jobb sorsra hivatottságával csak csöndesen szenved itt a Duna partján. Csodálkoztak azon, hogy e város lakói, akik a kincses Várhegy alatt a városokat, országokat összekötő nagy Duna partján élnek, akiknek bőséges, mindenre alkalmas vizük, termékeny földjük, hegyük, erdejük' van, (mit adna pl. Debrecen csak a Kis-Duna negyedéért is ? !) — annyira csöndesek, alig hallani hangjukat, alig élnek. A debreceniek csodálkozásából sokat tanulhatunk és sokféle következtetést vonhatunk a magunk élhetetlenségére még akkor is, ha a trianoni okokat dobjuk sorsunk ! serpenyőjébe. Marad még akkor is elég sok minden, amiről mi magunk is tehetünk. ! A zászlóanyai tisztet Anna í főhercegnő ő királyi fensége válllalta. A szövetségbe tömörült munkásság a zászlót hajón zenével és dalárdával kiséri el. Érkezés Esztergomba d. e. 11 órakor. Zászlószentelés és szegbeverés a bazilikában d. e. fél 12 órakor. Ebéd után 3-tól estig strand, tánc, football, boxverseny, dalárda, zene. A hajó este 7 órakor indul vissza Budapestre. A fényesnek ígérkező ünnepélyre felhívjuk olvasóink érdeklődését és kéljük a minél számosabb megjelenést főként a munkásság részéről. Meglátogatta Esztergomot a debreceni polgármester több városi tanácsnok kíséretében, akik most a dunántúli városokat szemlélik és tanulmányozzák városfejlesztési, városkultúrai és idegenforgalmi szempontból. Debrecen városnak magisztrátusa végigjárta a város virágos utcáit, a gyönyörű dunapartot és fürdőt, és feljutott a bazilikába is, ahol dr. Lepold Antal prelátuskanonok kalauzolta a vendégeket. A képtárba még el sem jutottak, már is beteltek e város szépségével, varázsával, nevezetességeinek, kincseinek szemléletével, már is bőségesen találtak itt a nevezetességből, művészetből, múltból és jelenből annyit, amennyiért érdemes egy várost meglátogatni. Lelkükben sok gyönyörű emlékkel távoztak innen a debreceniek, akik pedig tudják, hogy mi az a szép város, mi az a történelmi nevezetességű város és akiknek kifejlett érzékük van a városkultúra és városfejlesztés iránt, — hiszen az utóbbi időben Debrecenben nagyarányú és költséges városfejlesztés folyik. Gyönyörködtek a debreceniek Esztergomban — és csodálkoztak. Csodálkoztak, — mert ők az esztergomi dolgokról kevesettudtak, — mert sok szépre gondoltak, de ennyi szépségre, kincsre és nevezetességre nem voltak elkészülve. Csodálkoztak azon, hogy Esztergomnak nincs nagyobb híre, — csodálkoztak, hogy Esztergom ilyen csöndben van, és kincseivel, szépségeivel, nevezetességeivel, jobb sorsra hivatottságával csak csöndesen szenved itt a Duna partján. Csodálkoztak azon, hogy e város lakói, akik a kincses Várhegy alatt a városokat, országokat összekötő nagy Duna partján élnek, akiknek bőséges, mindenre alkalmas vizük, termékeny földjük, hegyük, erdejük' van, (mit adna pl. Debrecen csak a Kis-Duna negyedéért is ? !) — annyira csöndesek, alig hallani hangjukat, alig élnek. A debreceniek csodálkozásából sokat tanulhatunk és sokféle következtetést vonhatunk a magunk élhetetlenségére még akkor is, ha a trianoni okokat dobjuk sorsunk ! serpenyőjébe. Marad még akkor is elég sok minden, amiről mi magunk is tehetünk. Ötvenéves találkozó. Ilyenkor, iskolakapuzáráskor, mindennapos dolog, hogy iskolatársak találkozóra jönnek össze, öt, tiz, huszonöt, negyven év után ismét viszontlátják egymást az egykor bohó, életvidám, most megkomolyodott, érett, életviharokban edzett, deresedő és megőszült férfiak. Újra diákok. Szép emlékek támadnak újra életre. Ünnepjük, jubirális ünnepük van a találkozóknak, az egymást viszontlátóknak. Tegnap is volt ilyen találkozó. Az egyik öt, a másik ötven évre tekintett vissza. Öt év után fiatal tanítónők látták egymást viszont, és ötven évre visztekintő férfiak, generációkat felnevelt tanítók találkoztak, ötven év csaknem egy emberöltő. Már kevesen vannak. Alig heten, nyolcan, de vannak, élnek és viszontlátásuknak egét bearanyozza az is, hogy együtt Meglátogatta Esztergomot a debreceni polgármester több városi tanácsnok kíséretében, akik most a dunántúli városokat szemlélik és tanulmányozzák városfejlesztési, városkultúrai és idegenforgalmi szempontból. Debrecen városnak magisztrátusa végigjárta a város virágos utcáit, a gyönyörű dunapartot és fürdőt, és feljutott a bazilikába is, ahol dr. Lepold Antal prelátuskanonok kalauzolta a vendégeket. A képtárba még el sem jutottak, már is beteltek e város szépségével, varázsával, nevezetességeinek, kincseinek szemléletével, már is bőségesen találtak itt a nevezetességből, művészetből, múltból és jelenből annyit, amennyiért érdemes egy várost meglátogatni. Lelkükben sok gyönyörű emlékkel távoztak innen a debreceniek, akik pedig tudják, hogy mi az a szép város, mi az a történelmi nevezetességű város és akiknek Zászlószentel egyhc József Ferenc főherceg vasú A Magyar Munkások Önképző és Önsegélyző Szövetsége a keresztény és nemzeti alapon átszervezett magyar munkástömegek elé nemzeti zászlót állított — a vörös helyett. E zászlót f. hó 26-án, vaés a főszékesízban. map Esztergomba érkezik. sárnap hajón Kacsóh Gyula országos elnök vezetésével hozzák el mintegy 800-an a fővárosból Esztergomba megszentelés céljából, mely alkalomra József Ferenc főherceg is városunkba érkezik. Ötvenéves találkozó. Ilyenkor, iskolakapuzáráskor, mindennapos dolog, hogy iskolatársak találkozóra jönnek össze, öt, tiz, huszonöt, negyven év után ismét viszontlátják egymást az egykor bohó, életvidám, most megkomolyodott, érett, életviharokban edzett, deresedő és megőszült férfiak. Újra diákok. Szép emlékek támadnak újra életre. Ünnepjük, jubirális ünnepük van a találkozóknak, az egymást viszontlátóknak. Tegnap is volt ilyen találkozó. Az egyik öt, a másik ötven évre tekintett vissza. Öt év után fiatal tanítónők látták egymást viszont, és ötven évre visztekintő férfiak, generációkat felnevelt tanítók találkoztak, ötven év csaknem egy emberöltő. Már kevesen vannak. Alig heten, nyolcan, de vannak, élnek és viszontlátásuknak egét bearanyozza az is, hogy együtt Az „Esztergom" tárcája. ményt is jelentene. Ki tudja közülünk, hogy meddig kell ír ég várni arra a jobb időre, amikor majd ismét telik a jövedelemből a zenetanulásra. Az időmulasztást nem lehet pótolni. „Was von der Minute ausgeschlagen, gibt kein Ezvigkeit mehr zurück". Ne várjunk. A tandíj kérdés nem fog akadályba ütközni. Minden egyes esetben külön megbeszélés tárgyát képezheti. Módot akarok nyújtani a szülőknek, hogy ebben a válságosán nehéz időben se nélkülözzék gyermekeik a zenei nevelés előnyeit. A tervszerűen komoly zeneoktatás jellemképző és erkölcsépítő erő. Akaratmegindító, cselekvésre késztető lendítő erő. Schoppenhauer szerint a zene annyira szívhez szól, hogy a fejnek közvetlenül semmit sem mond. A szív pedig az érzelmeknek és indulatoknak a székhelye. A zene befolyásolja a kedélyállapotot, irányítja a vágyóképességet s így kihat a cselekedetek erkölcsi jellegére. A zene belenyúl a morálba, azért nem lehet közömbös, ho^y milyen zenét kultiválunk és milyen zenei nevelésben részesítjük gyermekeinket. A destruktív zene éppen úgy dekavenssé teheli a lelket, mint a destruktív irodalom. Igaz, hogy a zenéből kicsendülő dallamot mindenki úgy érzi meg, ahogyan a lelke diktálja ; a rithmus azonban a zene legélénkebb kifejezője, szerepe a szív működéséhez hasonlít, karakterizálja a zenét. Egy és ugyanazon zenei kompozíció másként rithmizálva, ellentétes hangulatot is válthat ki lelkünkből. A zenei nevelés jelentősége abban kulminál, hogy olyan általános esztétikai és klasszikus zeneirodalmi és gyakorlati zenei nevetést adjunk, hogy a zenekedvelők mindig a legjobbat tudják maguknak kiválasztani a különböző irányú és tárgykörű zeneirodalomból. A zenetanítás nem merül ki a hangszerenjátszás közvetítésében. Ez csak annyi lenne, mintha valakit az írás és olvasás mesterségére tanítanák meg. A hangszerenjátszás technikája külön tanulmányt kivan, még pedig jól megalapozott tudást, hogy a játszó fejlődésképességét biztosítani tudjuk általa. A játékapparátusnak : a kezek karok és az egész test felsőrészének a zongorázásra alkalmassátételénél nem nélkülözhetjük ezek anatómiai ismeretét: a különböző ízek, csuklók, szallagok, feszítő és hajlító izmok okszerű és célszerű működésének éber ellenőrzését. Az izmok működésének gyorsaságát csak gyakori ismétlés, vagyis gyakorlás által lehet elérni. Az agyvelőt tehát szoktatni kell arra, hogy az akaratot bizonyos idegszálakba vezesse. Az izmoknak folytonos összeköttetésben kell lenni az idegrendszer középpontjával, az agy- és gerincvelővel. Ezen összeköttetést az idegszálak létesitik, melyek az egész test izomzatát behálózzák. A villámgyors közlést az akarat közvetíti. Az akarat és a fegyelem tehát az a két lenditő kerék, amelynek segítségével a virtuozitás tüneményes zónáiba juthatnak el mindazok, akik ernyedetlen szorgalommal követik ezt a célt. A természettől kapott jó alkotású kéz mellett az akarat és fegyelem képezi azokat a segédeszközöket, amelyek segítségével a zongorázás mechanikája felépülhet. A játékapparátus kidolgozása mellett külön tanulmány tárgya a hangképzés, a tónus gyakorlása. A hangAktuális gondolatok a zenéről és a zenetanulásról. Irta: Brenner Júlia. A nemrégen befejezett iskolaévnek kezdetén, a szülők mintha öszszebeszéltek volna, egymásután jelentették, hogy a fizetéscsökkentés következtében gyermekeiket zongorázni tovább nem taníthattatják. A szomorú valóságot megértettem, de nem tudtam napirendre térni felette. A zenetanulás annyira nélkülözhetetlen eszköze a jó nevelésnek; a zenetudás és zeneértés olyan értéke és útravalója az életnek, hogy most a szünidő kezdetén mégiscsak számot kellene vetni azzal a lehetőséggél, nem lenne-e érdemes a szünidőben hasznos foglalkozásképen belemerülni egy kis zenetanulásba. Az időt most hatványozottan lehetne kihasználni s ez a munka most hatványozott eredményt is jelentene. Ki tudja közülünk, hogy meddig kell ír ég várni arra a jobb időre, amikor majd ismét telik a jövedelemből a zenetanulásra. Az időmulasztást nem lehet pótolni. „Was von der Minute ausgeschlagen, gibt kein Ezvigkeit mehr zurück". Ne várjunk. A tandíj kérdés nem fog akadályba ütközni. Minden egyes esetben külön megbeszélés tárgyát képezheti. Módot akarok nyújtani a szülőknek, hogy ebben a válságosán nehéz időben se nélkülözzék gyermekeik a zenei nevelés előnyeit. A tervszerűen komoly zeneoktatás jellemképző és erkölcsépítő erő. Akaratmegindító, cselekvésre késztető lendítő erő. Schoppenhauer szerint a zene annyira szívhez szól, hogy a fejnek közvetlenül semmit sem mond. A szív pedig az érzelmeknek és indulatoknak a székhelye. A zene befolyásolja a kedélyállapotot, irányítja a vágyóképességet s így kihat a cselekedetek erkölcsi jellegére. A zene belenyúl a morálba, azért nem lehet közömbös, ho^y milyen zenét kultiválunk és milyen zenei nevelésben részesítjük gyermekeinket. A destruktív zene éppen úgy dekavenssé teheli a lelket, mint a destruktív irodalom. Igaz, hogy a zenéből kicsendülő dallamot mindenki úgy érzi meg, ahogyan a lelke diktálja ; a rithmus azonban a zene legélénkebb kifejezője, szerepe a szív működéséhez hasonlít, karakterizálja a zenét. Egy és ugyanazon zenei kompozíció másként rithmizálva, ellentétes hangulatot is válthat ki lelkünkből. A zenei nevelés jelentősége abban kulminál, hogy olyan általános esztétikai és klasszikus zeneirodalmi és gyakorlati zenei nevetést adjunk, hogy a zenekedvelők mindig a legjobbat tudják maguknak kiválasztani a különböző irányú és tárgykörű zeneirodalomból. A zenetanítás nem merül ki a hangszerenjátszás közvetítésében. Ez csak annyi lenne, mintha valakit az írás és olvasás mesterségére tanítanák meg. A hangszerenjátszás technikája külön tanulmányt kivan, még pedig jól megalapozott tudást, hogy a játszó fejlődésképességét biztosítani tudjuk általa. A játékapparátusnak : a kezek karok és az egész test felsőrészének a zongorázásra alkalmassátételénél nem nélkülözhetjük ezek anatómiai ismeretét: a különböző ízek, csuklók, szallagok, feszítő és hajlító izmok okszerű és célszerű működésének éber ellenőrzését. Az izmok működésének gyorsaságát csak gyakori ismétlés, vagyis gyakorlás által lehet elérni. Az agyvelőt tehát szoktatni kell arra, hogy az akaratot bizonyos idegszálakba vezesse. Az izmoknak folytonos összeköttetésben kell lenni az idegrendszer középpontjával, az agy- és gerincvelővel. Ezen összeköttetést az idegszálak létesitik, melyek az egész test izomzatát behálózzák. A villámgyors közlést az akarat közvetíti. Az akarat és a fegyelem tehát az a két lenditő kerék, amelynek segítségével a virtuozitás tüneményes zónáiba juthatnak el mindazok, akik ernyedetlen szorgalommal követik ezt a célt. A természettől kapott jó alkotású kéz mellett az akarat és fegyelem képezi azokat a segédeszközöket, amelyek segítségével a zongorázás mechanikája felépülhet. A játékapparátus kidolgozása mellett külön tanulmány tárgya a hangképzés, a tónus gyakorlása. A hang5ÄSÄi££ Vőlegényem a gazember as ™íi* banOperett 3 felvonásban. W* este 8 1 , órakor. ~W
