ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-06-15 / 64. szám

ESZTERGOM Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvDyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 64. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Szerda, 1932. június 15 Korányi levele. Még ha kis porszeme volnánk is a nagy világegyetemnek, még sem lehetne azt állítani, hogy a nemzetek együttesében való jelenlétünk vagy távolmai adásunk se nem oszt, se nem szoroz. A nagy gőzgépnek, a hatalmas lokomotívnak nemcsak tűzkamrái, acélhengerei, biztonsági szelepei, óriási lendítőkerekei vannak, s nemcsak ezek a gőzgép fontos alkatrészei, de alkotó része a legkisebb csavar is, amelynek hiánya, tönkremenetele veszélyezteti az egész gépezet funkcióját. Ebből a szempontból tehát nem közömbös az, hogy a területileg kicsivé zsugorított Magyarország milyen kondícióban, milyen testi és lelki felkészültség birtokában vesz részt abban a nagy együttesben, amelynek neve szolidaritás. Ha tehát azt akarják, hogy az általános emberi jólét zavartalanul haladjon, hogy minden rendben és a maga helyén legyen, akkor arra kell törekedni, hogy a harmóniát zavaró jelenségeket ki lehessen küszöbölni. Ebből a szempontból tehát fontos az is, hogy Magyarország, mint az európai állami közösség egyik tagja minő körülmények között él s milyen viszonyban van a többi államokkal. Nem elég az, hogy csak Magyarország teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket vele szemben az egyes államok támasztanak, de arra is törekedni kell, hogy az államok közötti viszonosság minden irányban érvényesüljön. Mi egész sorát teljesítettük azoknak a követelményeknek, amelyeket részünkre a legkülönbözőbb helyeken kiszabtak. A londoni pénzvilágban nagy érdeklődést keltett a minapában báró Korányi Frigyes pénzügyminiszternek egy magánlevele, melyet egyik angol barátjához intézett. Ez a levél tulajdonképpen összefoglalása azoknak az irányelveknek, melyeket a pénzügyminiszter legutóbb a költségvetés tárgyalása alkalmával adott elő a plénumban, — általános tetszés mellett. A levélben hangoztatja, hogy a külföldi hitelezők merev elzárkózása esetén a magyar kormány egyoldalú intézkedések alapján lesz kénytelen megmenteni Magyarország gazdasági életét. Sajnos, mind a mai napig nem sikerült összes hitelezőinkkel egyetértésben a fojtogató hitelhelyzeten könnyíteni. Pedig: vállaltuk a bankzárlatot, leszállítottuk a tisztviselők fizetését, takarékoskodtunk minden irányban, kértük a hitelezők segítségét és tanácsát, leszállítottuk a költségvetést s a súlyos terheket elhárítani nem lehetett az adózó polgárságról. Az adott tanácsokat nemcsak meghallgattuk, de követtük is azokat. Igyekeztünk fokozni kivitelünket, hogy tovább fizethessünk s erre a célra fordítottuk devizaállományunk jó részét. Mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy önfeláldozásunkkal és erőfeszítésünkkel azonban mindenütt csak ellentállásra és újabb, korlátozásokra találtunk. Őszintén meg akartunk egyezni a hitelezőkkel, de természetesen behunyt szemmel nem rohanhatunk a pusztulás örvényébe. Vagyis: fizetni akarunk a mai értékek és gazdasági viszonyok lehetőségei között, de a hitelező feleknek is ismerniök kell a helyzet parancsát. Nemsokára összeül, a lausannei konferencia. Ügy Ígérték, hogy ezen kibontakozási tervet készítenek Európa számára, tehát a mi problémáink megoldására is. Komoly érdeklődéssel várjuk ezt a kibontakozást s hajlandók vagyunk vállalni minden munkát és kötelezettséget, ami nemzeti létünk feltételeivel azonosítható. Sajnos, a mai atmoszférában nem látjuk a külföld kellő megértését. A megértésnek ez a hiánya pedig a legvégzetesebb veszedelmeket zúdíthatja egy országra, amiről viszont tudniok kellene a nagyhatalmaknak is, hogy nem maradhat elszigetelten csupán egy ország határain belül. Ha nem leselkednék Európa kapujában a bolsevizmus, s annak feltartóztatása nem lenne nemzetközi érdek, még akkor sem volna célirányos ezt a világszerte tapasztalható elzárkózási politikát űzni. Az európai népek jövendő sorsáért elsősorban a nagyhatalmak felelősek. A 14 éves „békepolitika" a népek elkeseredését s az egymás mellett élő országok anyagi romlását eredményezte, sőt: állandósította. Európa érdekében való, hogy ezt a politikát mihamarabb elhantoljuk, mert a világháború vérzivatarai és veszteségei maholnap eltörpülnek a mai „békepolitika" erkölcsi és anyagi romlásai mellett. Az erkölcsi és anyagi javak hanyatlását meg kell állítani végzetes útján, éppen ezért óráról-órára jobban át kell érezniök az európai hatalmaknak a felelősség súlyát, s az emberi szolidaritás parancsait. Az esztergomi reáliskola jubiláris ünnepségei a város közönségének meleg érdeklődése mellett folytak le. A bíboros-hercegprimás az ünnepségen. Az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola f. hó 13-án, hétfőn bensőséges ünnepség keretében ülte meg fennállásának 75 éves jubileumát. Az intézet igazgatósága a jubileumi napot az évzáró ünnepséggel kapcsolta össze. Reggel 9 órakor ünnepélyes Te Deumon vett részt az intézet ifjúsága, amelyet Mátéffy Viktor prépostplébános, országgyűlési kép viselő mondott a város kegyúri templomában. Mise alatt az ifjúság énekelt. Thomas Károly, Klinda Károly, Berencz György és dr. Ray mann János vonósnégyesben előadták Mozart Ave verumját. Áldozás alatt Zahorák Sándor II. o. t. énekelte el szép, csengő hangon a „Bús magyarok imádkoznak" c. éneket. Az évzáró és jubiláris ünnepség a vármegyeház nagytermében 10 órakor kezdődött, amikorra zsúfolásig töltötte meg a nagytermet az iskola ünnepe iránt érdeklődő közönség. Dr. Serédi Jusztinián bíboroshercegprímás is megjelent az ünnepségen udvari papjai és több prelátus-kanonok kíséretében. A bíboros főpásztor jobbján dr. Lingauer Sándor főispán, balján az iskolafenntartó város képviseletében Glatz Gyula polgármester ült. Részt vett az mm épségen dr. Acsay István tankerületi kir. fő'gazgató is sok tanférfiúval együtt. A Magyar Hiszekeggyel kezdődött az ünnepség, amelyet az ifjúsági vegyeskar adott elő. Majd a műsor szerint a diákok szavalatai következtek. A reáliskola történetét ismertette Krompaszky Sándor tanár, mely után az ifjúsági vegyeskar szerepelt dr. RaymannJ&nos tanár vezetésével. Az ünnepi beszédet Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató tartotta, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a reáliskola tettet ünnepel a jubileumi napon, — nem azt, ami elmúlt, hanem azt, ami lett. Ünnepli azt, hogy az alig néhány tanulóból állott régi alreálból a mai 350-es létszámú nyolcosztályos reáliskola lett. Megemlékezett arról, hogy ezelőtt 75 évvel, az intézet alapításának idején, amikor az ország majdnem minden középiskolájában német volt a tanítási nyelv, az esztergomi reáliskolában magyarul tanítottak. Nemcsak azért történt ez igy, mert az iskolafenntartó hazafias város inkább megvárta, amig magyar tanárok végeznek az egyetemen és azokat alkalmazta, hanem a tanárok is a magyar tanítási nyelv mellett lelkesedtek. Obermüller Ferenc igazgató szép beszédében hálásan emlékezett meg továbbá az iskolafenntartó városról, az intézet jótevőiről, akik között az első helyet foglalták el mindég a biboros-hereegprimások. Külön emiitette az Esztergomi Takarékpénztár áldozatkészségét, mint amely eddig még minden esztendőben hathatósan támogatta a reáliskola szegény tanulóit. Kegyelettel emlékezett meg a régi tanárokról, akik nagy része az esztergomi temetőben pihen, és a tanítványokról, akik egyrészt ennek a városnak derék polgárai, másrészt országos nevű férfiak lettek. Beszéde végén annak a reményének adott kifejezést a közönség lelkesedése közben az igazgató, hogy