ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-04-10 / 39. szám
M agyar munkásnak ad kenyeret az, aki magyar iparcikket vásárol! " ZTERGO Ara köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi Sap. Ára vasárnap 16 fill. wtmm^ßm ***** Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvDyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 39. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Vasárnap, 1932. április 10 A fizetéscsökkentés. Esztergom, 1932. ápr. 9. Ismét leszállítják köztisztviselők és közalkalmazottak fizetését további három százalékkal, leszállítják továbbá a lakbért további öt százalékkal, ráadásul ötszázalékos lakbéradót rónak a tisztviselőkre. Leszállítják egyebek között a családi pótlékot. A tisztviselői fizetéscsökkentés kérdésével ezen alkalommal nem abból a szempontból foglalkozunk, hogy a tisztviselőkre milyen hatással van e csökkentés, hogy mily hatással van a tisztviselő lelkületére, agyonzsugorodott életére, családjára, főként a sokgyermekes tiszt viselőcsaládra, — nem foglalkozunk a kérdéssel abból a szempontból, hogy ha már ennyire jutottunk és más takarékossági lehetőséget nem találnak (amit kötve hiszünk), — a családi pótlék csökkentése és a 200—250 pengőn aluli fizetések csökkentése helyett mennyivel igazságosabb és okosabb volna például az összes különpótlékok beszüntetése, vagy adupialakbérek egyikének teljes megszüntetése, vagy az összes férjes asszonyok elbocsátása, akiknek férje kereső állásban van, vagy elrendelése annak, hogy pl. 500—600 P havi fizetésnél többet a mai nehéz viszonyok között senki ebben az országban nem kaphat az államtól, — stb., stb.!... Hogy mennyivel könnyebben küzdhetnénk végig ezeket a nehéz időket, ha e fizetéscsökkentéseknél több szociális megértést, emberiességet, családmegbecsülést, —a magasrangúakkal, a nagyfizetésűekkel szemben igaz kisemberszeretetet tanúsítanának az intéző körök! Nem térünk ki most arra, hogy a nagyobbak érdemeinek pénzbeli elismerése és dotálása nem olyan fontos most, mint a kisember létminimuma, vagy családfenntartása, a sok éhes gyermekszáj joga. A nagyobbak érdemeit és munkáinak becsét ne anyagiakkal honorálják egyenlőre, hanem inkább szép elismerő okiratokkal, amint ez a kisemberekkel szemben (mondjuk a tanár vagy még inkább a tanító 40—50 éves kiváló szolgálatának elismerésénél) ez úgyis szokásban van! Nem foglalkozunk most a kérdéssel bővebben abból a szempontból sem, hogy a köztisztviselőnek mindezek dacára meg kell nyugodnia és teljesítenie kell kötelességét a legsúlyosabb és bárminemű fizetéscsökkentés mellett is! A fizetéscsökkentés kérdésével a mostani alkalommal inkább abból a szempontból foglalkozunk, hogy a tisztviselői fizetéscsökkenés milyen hatással van az egyéb társadalmi osztályok megélhetésére a földművesre, iparosra és kereskedőre, — milyen hatással van a gazdasági vérkeringésre, az ipari és kereskedelmi forgalomra. Esztergomban a helyzet az, hogy a földművesek, de főként az iparosok és kereskeI dők nem helyeslik a tisztviselők fizetésének további csökkentését, és aggodalommal gondolnak a bekövetkező újabb redukcióra, a tisztviselő teljes leszegényedésére és vásárlc; képességének lecsökkenésére. i Tapasztalati tények érlelték I meg földműveseinkben, iparosainkban, kereskedőinkben ezt a felfogást. A kereskedő legjobb vásárlóközönsége, az iparosság legjelentősebbmegrendelő serege, a földműves gazdatársadalom állandó tej-, tojás-, burgonya-, baromfi- és borfogyasztója a tisztviselőtársadalom. A gazdatársadalom 26—28 filléres árban adta el tejét és 30—40 filléres árban borát a tisztviselőnek. Ezentúl az újabb fizetéscsökkentés folytán napi 3—4 liter tej helyett 2 litert fog fogyasztani a tisztviselő, bort pedig egyáltalán nem fog vásárolni. Igy lesz a tisztviselő iparosával, kereskedőjével szemben is. A részleteket felére csökkenti, ruhát nem csináltat, cipőt nem rendel, kalapot nem vesz, fehérneműt, szőveAz „Esztergom" tárcája. Még néhány eredeti esztergomi tréfa. Húsvéti számunkban Kedélyes Esztergom cím alatt tárcát közöltünk. A tárca íróját, illetve összeállítóját sokan kérték, hogy örökítsen meg még néhány eredeti esztergomi tréfát. íme, még a következőket küldötte be: Borvásárlás. Borászati egyletünk részére, mikor az a kezdet virágzásában állott, bort ment vásárolni egyik alapító főembere. Betért egy pincébe, melynek tulajdonosa kitűnő borairól volt ismeretes városszerte. A pincetulajdonos nagy szívességgel fogadta a vevőt s fiával azonnal hozatott is fel kóstolót. Kóstolgatja, kóstolgatja a vevő, végül kiböki, hogy ezt a minőséget az egylet nem használhatja. Hozz fel a másikból, — szól fiára a pincegazda. A kóstolgatás megismétlődik. No ez jobb, mint az előbbi, de még mindig nem az egylet pincéjébe való, — jelenti ki a szakértő vevő. Pincegazda csavarja a fejét és ismét szól fiának. Hozz fel mást. Felkerül a harmadik fajta bor. A vevő alig kóstolja meg, rögtön kijelenti: Ez már igen, ez bor, ezt már használhatjuk! A pincetulajdonos fia nagyot nevetett. Hisz egy hordóból hoztam mind a háromfélét, — mondja a vásárló szakértelmét lesújtóan. Körben járó lovak. Városunk volt humoristája egyszer megénekelte a mult egyik omnibuszát is. Egy kupiéban adta elő, hogy mikor az omnibusz kocsisa el akarta indítani az új fogatot, hiába volt minden erőlködése, gyeplőhúzása, ostorsuhintása, a lovak nem előre, hanem körbe jártak. A humorista szerint az omnibusztulajdonos az egyik kékfestőtől vette a lovakat, ahol azok 10 éven át körben járva hajtották a mángorlót. Megfelelt neki. Jó egypár éve, amikor még volt az embereknek módjuk és így kedvük is hosszabb kirándulásokat tenni, egy esztergomi társaság kirándult Nógrádverőce mellé Magyarkút forráshoz. Egy palóc menyecske szidta a tehénőrző fiút és jó palócosan emígy méltatlankodott: Még egy tekényvel sem bírsz! A társaság egyik pedagógus tagja odainti a menyecskét és csupa tréfából kezdi neki magyarázni nyelvtanilag a val-vel v-jenek áthasonulását. A menyecske végighallgatta a nyelvtani magyarázatot, majd nagy méltatlankodva elfordult és csak úgy a vállon keresztül szólt vissza: Azt heszi az úr, én is olyan bolond vagyok, mint maga, hogy elhidjem, amit mond. Könnyű az esztergomiaknak. Amikor 1911-ben megalakult a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya és első közgyűlését tartotta, az anyaegyesületből sokan vettek részt a közgyűlésen. Az egyik budapesti úr a közgyűlést követő barátságos közvacsora alatt szellemes felköszöntőjében a többi között ezeket mondotta: .. .„Könnyű az esztergomiaknak turistaosztályt fenntartani, amikor elnökükkel brillírozhatnak (Brilli Gyula), titkárjukkal fényeskednek (Fényes Henrik), a pénztárosuk valóságos hercegnő (Hercegh G. Lajosné) és egy ügyvédjük van, de az is kettes (Zwillinger). Különös bemutatkozás. Egy kiránduló társaságban kétkét úr személyesen nem ismerte egymást. Bemutatkoztak és a bemutatkozás hangos derültséget keltett a társaságban, mert így volt: Fényes vagyok, — Math vagyok,— Égető vagyok, — Oltósi vagyok. Házaspári szeretet. Egy rendkívül jó előadású és sok tréfát kieszelt földműves ember mondotta el egyszer e sorok írójának a következőket: . . . Mert, kérem, feleségem és én nagyon szeretjük ám egymást. Aztán meg vallásosak is vagyunk. Minden este az ágy elé térdelünk és úgy mondjuk el a Miatyánkot. Amikor azonban oda érünk, hogy „de szabadíts meg a gonosztól", mind a ketten elhallgatunk és egymásra nézünk. Szombaton, április 9-én 7 és 9 órakor Vasárnap, ápr. 10-én 3, 5, 7 és 9 órakor A világ legszebb filmje! Kadettkisasszony mtr a Korzóban! Főszereplők: Halmay Tibor, Dolly Haas, Gustav Fröhlich. írták: Fritz Grünbaum és Roda Roda.
