ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-03-23 / 33. szám

» Azt hiszem mindenki tudja, hogy mi a célja a védőoltásoknak? A betegséggel szemben való megvédés. Pl. a himlőoltás megvéd bennünket a himlő ellen, a typhus-védőoltás a typhus ellen s igy tovább. Úgy ezen, mint a cholera-oltások felbecsülhetetlen értékéről legutóbb a háború alatt mindannyiunknak alkalmunk volt meggyőződni. Mig ezen védőoltások már hoszszabb idő óta vannak a praeventio szolgálatában, a diphteria, de különösen a vörheny elleni oltások csak az utolsó években kerültek napirendre. A diphteria elleni védőoltásokban küldöldön, különösen Amerikában és Franciaországban sok millió gyermek részesült és Magyarországon is eddig már több, mint 200.000 gyermek. A vörheny elleni oltások azonban még nem terjedtek el oly mértékben, mint azok azt nézetem szerint megérdemelnék. Ennek oka valószínűleg, hogy a vörheny előidézőjét, kórcsiráját, még biztosan nem ismerik. Ugyanis az amerikai Dick házaspár 1923ban felfedezett egy csirát, amelyet ők a vörheny kórokozójának tartanak. Ezen véleményüket azonban a szakemberek egy része nem tette a magáévá és a kérdést még nem tartja lezártnak. Mindezek dacára jelenleg a vörheny elleni védőoltásokat mindenütt csakis evvel a kórcsírával, illetve az általa termett méreggel (toxinnal) végzik, amelyet a láboratóriumokban állítanak elő. A kórcsírákat természetesen elölt állapotban használjuk, ép úgy, mint a typhus bacilusokat a typhus elleni oltásoknál, a mérget pedig nagy higitásban igen kis adagokban juttatjuk a szervezetbe. A forgalomban levő oltóanyagok különböző eljárások szerint készülnek. Igy a vezetésem alatt álló Székesfővárosi Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézetben is saját methodusunkat használjuk. Amikor a Dick házaspár felfedezése nyilvánosságra jutott, a vörheny elleni védőoltások iránt rendkívüli nagy érdeklődés mutatkozott nálunk, amely azonban csakhamar megszűnt. Ennek oka többek között az, hogy nálunk már évek óta nincsenek súlyosabb jellegű járványok. A fenyegető veszély hiánya tehát a védőoltások abbanhagyását vonta maga után, pedig a gyakorlati élet tapasztalatai épen ennek ellenkezőjét tanácsolják, vagyis azt, hogy akkor oltsuk a gyermeket, amikor nincsen járvány, hogy annak fellépése esetén már védettek legyenek. A kórcsirák betörése védetlen állásokba a harcot mindenesetre az ő javukra dönti el. Való ugyan, hogy egyetlen egy védőoltási eljárással •em lehet 100%-ig a védettséget biztosítani, vagyis előfordulhat, hogy a beoltottak később megbetegednek. Ez azonban semmiképen sem jogcim arra, hogy pálcát törjünk valamely oltási eljárás felett, mert az észlelésekből kitűnik, hogy a védőoltás dacára fellépő betegség az esetek túlnyomó részében sokkal enyhébb lefolyású, mint a nem oltottaknál s csak igen ritkán ölt súlyos jelleget. Azonkívül bebizonyított tény, hogy a védőoltások a halálozási esetek izámát is csökkentik. Az eddigi sok évi megfigyeléseim alapján, amelyeket sok külföldi is megerősít, arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy a vörheny elleni védőoltások alkalmazását melegen ajánljam, annál is inkább, mert azok semmiféle kockázattal nem járnak, teljesen veszélytelenek és csak hasznára válhatnak a beoltottaknak. Az oltás kapcsán esetleg I fellépő, hamar múló helyi bőrelváltozások (pir, duzzanat), és lázas jelenségek oly enyhék, hogy ezek nem szolgáltathatnak okot az oltások alkalmazása ellen, annál kevésbé, mert hiszen pl. a himlőoltás után kivétel nélkül napokig tartó igen magas láz és az oltás helyén jelentkező gyulladásos bőrelváltozások vannak jelen, ennek dacára a j himlőoltás kötelező. A védőoltásoknak a vörheny elJleni küzdelemben való nagy jelen] tőségéről különösen oroszországi j vezető szakemberek számolnak be, Jegutóbb a königsbergi vörhenyj kongresszuson 1928-ban. Szerintük a j beoltottak között 15-ször kevesebb jvolt a megbetegedés, mint a be nem oltottaknál és felette kedvező volt a védőoltás hatása a halálozásokra. Sok százezer gyermek részesült már náluk védőoltásokban, nemcsak iskolákban és zárt intézetekben, de családokban is. Hasonló kedvező eredményeket közölnek Lengyelországból is, ahol többek között pl. 17.000 — 7 és 14 év közötti — gyermek közül csak 0.3 °/o-ban volt megbetegedés, míg ugyanazon korú nem oltottak 1.26%-a betegedett meg. Jugoszláviában és Japánban is beváltak az oltások. Megszállott területen, Kolozsváron, már négy év óta folynak a vörheny elleni oltások az intézetünkben termelt oltóanyaggal és jelenleg több mint 5000 gyermek részesül benne. Nyolc kissebbségi iskola vezetősége a mostani évben elrendelte az oltásokat és az egyik iskolaorvos közlése szerint: „az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy oly hatalmas eszköze és fegyvere a vörheny elleni védekezésnek, hogy ezen eszközzel élni és ezen eszközt felhasználni erkölcsi kötelesség kell, hogy legyen". Ezzel kapcsolatban megemlítem még, hogy a mult évben nagyobb járvány alkalmával egy ottani intézetben, hol az oltások nem voltak végrehajthatók, 16 tanuló betegegedett meg skarlátban, mig a többi intézetben, amelyekben a gyermekeket beoltották, egyetlen eset sem fordult elő. Még messze vagyunk attól, hogy a vörheny elleni védőoltásokat beiktathassuk a kötelező oltások sorába, mert hiszen még hiányoznak a szeles alapon gyűjtendő nélkülözhetetlen járványtani és statiszti kai adatok, de igyekezzünk az ala1 pot lerakni, hogy azon tovább építhessünk. Csak óvakodjunk idő előtt egyoldalú szélsőségek mellett állást foglalni s várjuk be az orvosi tudomány objektív kritikáját: akkor majd tiszta képet nyerünk az oltások valódi értékéről. A keresztúti ájtatosságok búcsúit újra rendeste a pápa. HIRE K. Éjjeli szolgálatot március 19—25-ig Kerschbaummayer Károly „Megváltó"hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajos-utca) teljesít. A nagyhét alkalmából az alábbiakban tájékoztatjuk kath. olvasóinkata keres zúti ájtatosságok búcsúiról!: Az ősrégi keresztúti ájtatosságot a pápák az idők folyamán sokféle búcsúval gazdagították. Mivel a régebben kibocsátott engedélyiratok egy része elveszett, az ebből származó bizonytalanságot megszüntetendő, a Szentatya a Poenitentiaria Apostolicanak mult évi okt. 20-án kibocsátott dekrétumával az összes búcsúkat újra rendezte olyképen, hogy az előbbi engedélyeket mind hatályon kívül helyezte és a következő búcsúkat engedélyezte azoknak, akik a keresztutat ájtatosan elvégzik Mindazok, akik akár külön, akár másokkal együtt a szabályosan felállított állomásoknál az ájtatosságot bűnbánó lelkülettel (corde contritó) elvégzik: a) teljes búcsút nyernek mindannyiszor, valahányszor azt elvégzik; b) ezenfelül még egy teljes búcsút nyernek, ha aznap, amikor az ájtatosságot végzik, szentáldozáshoz járulnak; vagy pedig, ha az ájtatosságot elvégezvén, utána egy hónapon belül megáldoznak; c) ha pedig a megkezdett keresztúti ájtatosságot valamely elfogad ható okból (rationabili causa) nem tudják befejezni, tíz évi és ugyanannyi negyvennapi búcsút nyernek minden egyes állomás elvégzéséért. Azok, akik mint betegek, hajózók, bebörtönözöttek és általában mindazok, akik a keresztúti állomások látogatásában akadályozva vannak, továbbra is élhetnek XIV. Kelemen pápa által adott engedéllyel, hogy a keresztúti állomások látogatása nélkül is ílnyerhetik a keresztúti búcsút olyanképen, hogy a szentferencrendi elöljáróságtól meghatalj mázassal bíró rendi pap által e j célra megáldott feszületet kezükben 'tartva, a 14 állomás látogatása helyett 14 Miatyánkot, Üdvözlégyet és i Dicsőséget s befejezésül a szent sejbek teszteletére 5 Miatyánkot, Üdj vözlégyet és Dicsőséget s még egyet ;a Szentarya szándékára imádkoz" nak. Ha pedig ezt nem tudnák befejezni, — úgy, mint fentebb c) pont alatt, — minden Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség együttes imádkozásáért tíz évi és tíz negyvennapi búcsút nyernek. Az olyan súlyos betegek pedig, akik az imákat sem tudják már elmondani, teljes búcsúban részesülnek, ha bűnbánó lélekkel a megáldott feszületet megcsókolják vagy legalább rátekintenek, akkor is ha a röpimát sem tudják elmondani. Bejelentési razziák a város területén. A rendőrkapitányság értesíti a város közönségét, hogy a bejelentési ügyről szóló törvényben foglalt rendelkezés értelmében a rendőrkapitányság úgynevezett bejelentési razziákat fog tartani (a külterületen is) annak ellenőrzése céljából, hogy a törvényben és vo natkozó rendeletekben előírt bejelentési kötelezettségének mindenki eleget tett-e? (Aki 16. életévét eléri, önnállóan tartozik magát bejelenteni, tekintet nélkül arra, hogy előzőleg a családfő lapján be volt jelentve; az 1914. évbeliek, vagyis akik a folyó évben fogják a 18. életévüket betölteni, illetve azt már elérték, ezen körülményt szintén bejelenteni tartoznak.) Kéri a rendőrkapitányság a város közönségét, hogy a kiküldött rendőrközegeket fogadja türelemmel és a nekik szükséges felvilágosítást adja meg. A rend<>rközegek viszont köl elesek felvilágosítással, útbaigazítással szolgálni a hozzájuk fordulóknak. A főispáni hivatal átadása. Huszár Aladár dr. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék volt főispánja f. hó 22-én, kedden adta át hivatatalát Lingauer Sándor dr. főispánnak. Változások a városi képviselőtestületben. Dr. Boronkai Dénes bejelentette a városnál azt, hogy képviselői jogát nem óhajtja gyakorolni. Helyébe Török Mihály került a képviselőtestületbe. Az elhunyt Marosi Ferenc helyébe dr. Wiplinger Ödönt hívták be. Dr. Csik József virilis tag Simon Endrét bizta meg képviseletével. A főszékesegyházi ének- és zenekar műsora. Nagyszerda d. u. Seyler: Miserere g-moll. — Nagycsütörtök. Palestrina: Missa Papae Marcelli. Glóriára GoIIer első Szent István vértanú miséből. Asola: Christus factus est, graduale. Kersch: Dextera Domini, offertorium. Áldozás alatt: Mosart: Ave verum, Vittoria: Jesu dolcis. Ebner: Adoramus te. D. u. Buchner: Miseiere c-moll. Huszonötéves jubileum. Bensőséges baráti összejövetel és társasvacsora keretében kedves ünnepeltetésben volt része vasárnap este a Kath. Legényegylet kistermében Szedmer Józsefnek, a „Hunnia" nyomda tördelő-szedőjének és a Kath. Legényegylet közkedvelt háznagyának abból az alkalomból, hogy most töltötte be nyomdásziparosságának hoszonötödik esztendejét. Résztvett a kedves ünnepen Jakobek Jenő a Kath. Legényegylet világi elnöke, Schweiczer Vilmos a Kath. Legényegylet pénztárosa, a helyi újságírók közül többen, Philipp József, a Buzárovits-nyomda tulajdonosa és az ünnepelt pályatársai szép számmal. Megjelent az ünnepi vacsorán Mátéffy Viktor prépost-plébános, a Kath. Legényegylet elnöke is, aki meleghangú beszédben köszöntötte Szedmer Józsefet úgy is mint nyomdafőnöke és úgy is mint egyesületi elnöke. Éomor Imre a sajtó szellemi munj kásái, az újságírók nevében monIdott felköszötitőt, Jancsó Gyula a Hunniában dolgozó szaktársak nevében köszöntötte és egy ezüst cigarettatárcával kedveskedett Szedmer Józsefnek, majd Ellinger Imre a Buzárovits-nyomda szedője és Matáncsevics József a pályatársak nevében mondtak felköszöntőt, és a bensőséges ünnepségből kifolyóan testvéri összefogásra hívták fel az esztergomi nyomdászokat. Stang Lajos egy általa írt ünnepi vers elszavalásával, Torma József pedig talpraesett felszólalással köszöntötte a Kath. Legényegylet „Szedmer tatáját", aki meghatott köszönő válaszában sok érdekes dolgot mondott el nyomdászéletéből. Szedmer József legtöbb munkaidejét Esztergomban töltötte, dolgozott a Buzárovits nyomdában is, a háború alatt pedig csaknem egyedül dolgozott ereje megfeszítésével a Laiszky nyomdában. Az Esztergomi Stefánia Szövetséghez 5 P adomány érkezett Marosi Ferenc emlékére Zsámbéky Editkétől és Palikától, melyért ezúton is hálás köszönetet mond a Szövetség. Jön! „AFRIKA BESZÉL" a Korzóban.