ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932
1932-03-09 / 27. szám
Magyar munkásnak ad kenyeret az, aki magyar iparcikkei vásárol ESZT Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Féziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomt vállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVII. évfolyam, 27. szám. Károlyi Gyula programmja. A miniszterelnök a parlament legutóbbi ülésén nagy hatást keltett beszédben ismertette a kormány pénzügyi és gazdasági kibontakozási programmját. Nem túlozunk, ha azt állitjuk, hogy ez a Programm sarkköve lesz a nehéz időkből való kilábolásnak.Gróf Károlyi Gyula beszéde teljes sikert aratott nemcsak a mögötte álló nagy kormányzópárt körében, de a parlamenti pártok úgyszólván minden polgári gondolkodású szárnyán. A kormány programmjának bejelentése összeesett a parlament ülésének elnapolásával s ebben a tényben komoly összefüggést kell felismernünk. Mindenhez idő kell s minden nagyjelentőségű terv megindítása gondos figyelmet, nyugalmat s tiszta áttekintést igényel. Természetes dolognak tekintjük tehát, hogy amikor a kormány nekivág újabb célkitűzéseinek keresztülvitelének, nyugalmi időt kér, hogy dolgozhasson a köz javára. A parlament elnapolása tehát kizárólag azért történt meg, hogy hivatott és felelős tényezők megtehessék azokat a múlhatatlanul szükséges intézkedéseket, melyek legégetőbb pénzügyi és gazdasági kérdésekben tetteket kivannak. Ha visszatekintünk a kor mány közelmúlt intézkedéseire és célkitűzéseire, meg kell állapitanunk, hogy Károlyi Gyula mindazt beváltotta, amit igért. Még fülünkben csengnek sza vai, amikor új esztendő nap ján az őt üdvözlő politikusok előtt vázolta a kormány közvetlen feladatait. Nyugodt lelkiismerettel állithatjuk, — sezt el kell ismernie az ellenzéknek is —, hogy a maga elé tűzött célokat a kormány tel jes mértékben elérte. Sikerült megóvnunk az ország hitelét. Nagy dolog ez olyan állam szempontjából, amelyik tőkeszegénységében kénytelen hitel után nézve, külföldi államok pénzforrásait igénybe venni. A hitelélet a legérzékenyebb műszernél is jobban reagál a tényekre. Ha Magyarország ezekben a nehéz időkben elveszitené hitelkörüli megbízhatóságát, ám nagy kérdés, hogy belátható időn belül el tudná nyerni a külföldi tőkék bizalmát. Nagy áldozatok árán sikerült biztositanunk a pengő értékét. Oly szilárdan áll a magyar pénz, hogy egy világáramlat sem tudta megingatni stabilitásában. Elkerültük az inflációt s ezzel gátat sikerült vetni annak a szörnyű vitustáncnak, ami már egyszer ezt a generációt alaposan megtépdeste. Ezek a célkitűzések jelentik a kormány eddigi elévülhetetlen érdemeit. Megállni azonban itt még nem lehet. Most következnek azok a problémák, amelyeket gróf Károlyi Gyula legutóbbi nagyjelentőségű beszédében a parlament elé tárt. Ezek: a külföldi tartozások kamatainak csökkentése: a belső kamat leszállitása, termelési hitelnyújtás s a földreformmal kapcsolatban előállott nehézségek megszüntetése. Mind fontos pénzügyi és gazdasági probléma, melyek bölcs megoldásában a multak tapasztalatai alapján nincs okunk kételkedni. Fontos kitételeket tartalmazott a miniszterelnök beszéde egyéb belpolitikai vonatkozásokban is. Hangsúlyozta az erők összefogásának szükségét, élén áll az ő puritán egyéniségével a közéleti tisztaság biztosításának, amit szolgálni kivan a már is benyújtott összeférhetetlenségi törvényjavaslattal is. Itt van a választójogi törvény felvetett kérdése. A törvény a mai formájában valóban fenn nem tartható. Olyan reformra van szükség, amely általános megnyugvást kell s mentesiti ettől a problémától a politika szinterét. Közéletünk nagy eseménye ez a miniszterelnöki expozé, melytől várni lehetja jóindulatú nemzetépítő politikai erők kívánatos összedolgozását. Revíziós hirek a levegőben és a valóságban. Nem mozog a haraszt, ha nem fúj a szél, mondja egy megfigyeléseken alapuló régi közmondás. A haraszt, a revízió terebélyes fája pedig erősen mozog, jeléül annak,1iogy nagyobb erejű szélnek kell fújnia, mint ami csak a harasztot képes megmozgatni. Egyik külföldön is elterjedt, elismert és rendszerint jól informált fővárosi lap a napokban feltűnést keltő vezércikket hozott a revízió kérdéséről. Nemrégiben egy osztrák diplomata hozott napvilágra bizonyos területengedményezési hajlandóságot cseh részről, amit természetesen erősen cáfoltak, tagadtak a cseh politikai körökben. Rüthen földön rettenetes a nyomor, de a cseh állam nem iparkodik azt enyhíteni. Az egyik cseh, illetve tót lap azt irja, szinte az a látszat, hogy a cseh kormány nem törődik a nyomorból fakadó bolsevista szellem terjedésével. A kapitalista cseh államnak pedig semmi körülmények között sem lehet érdeke, hogy határain belül erősödni engedje az antikapitalista áramlatot. Ruthéneknek autonómiát biztosított a békeszerződés. Eddig legalább halogatva ígérték. Most mélységesen hallgatnak felőle. Megerősített csendőrséggel tartják féken a kirobbanó elégedetlenséget. A helyzettel ismerősöknek az a véleményük, hogy a cseh kormánynak mintha már nem állana érdekében a ruthéneket a lélekmérgezéstől óvni. Mintha a cseh állam részére ez a nép már veszendő lenne. Sehol sem nyert cáfolatot az a hír, hogy a megszállott terület nagy részében elhelyezett^ cseh tisztviselők fészkelődnek. Idegesek. Azt]jsem cáfolják, hogy tényleg vonnak vissza cseh tisztviselőket. Az ottani lakosság meglepődve tapasztalja, hogy az állami beruházásokat bizonyos területeken a cseh kincstár teljesen beszüntette. Senki sem akarja ott ezeket a tényeket a megnehezült gazdasági helyzetnek betudni, ők másra magyarázzák a beszüntetéseket. Eddig a legutóbbi események beszéltek. Most nézzük meg, mi történt Felvidéken a megszállás óta. A Felvidéknek volt virágzó, munkát, kenyeret adó ipara. Ezt a csehek leépítették. Nem most, amikor világszerte kitört a gazdasági krízis, hanem régebben, amikor még minSzerda, 1932. m^cius 9 denütt lehetett dolgozni. Az a foko • zatos leépítés szinte azt a képet tárta a megfigyelők elé, hogy a csehek, saját gyáriparukat megmentendők, pusztulásra Ítélték azt, amit maguk is veszendőnek tartottak. El kell ismernünk, hogy a csehek nemcsak jó diplomaták az ő nemzeti szempontjukból, de van fejlett közgazdasági érzékük is és a végtelenségig élelmesek. Mint ilyenek feltétlenül tudták, hogy gazdasági viszonylatban nekik aFelvidék, különösen a mai kiterjesztés és elnyújtás mellett a beállható, azóta már be is állott magyar gazdasági feszült viszony miatt, — nagy gazdasági gondot fog okozni. Nekik természetszerűleg kellett védekezniük a meggyarapodott gyáripar ellen. Teljesen tisztában voltak azzal, hogy fejlett gyáriparuknak piacot keresniök az új határok miatt nagyon nehéz lesz. Nyugaton rendkívül nagy konkurenciát csinál nekik a rendkívül fejlett német, angol, a francia és osztrák gyáripar. Kelet és Balkán felé a hosszú vasúti szállítás és magas vasúti tarifák nehezítik meg a gyáripar exportját s ezenkívül erős konkurrenst kaptak az olaszokban, legérzékenyebb pontjukon a textiliparban. Ezért ragaszkodtak a korridorhoz. Nem volt tehát más védekezési módjuk, mint leszerelni azt, amihez sem csehgazdasági sem nemzeti érdek nem fűzte őket. A leépítés azonban egyenes folyamatként más nemzetgazdasági bajokat idézett elő, melyek ugyan ma már nem elszigetelten csupán Csehországban nehezednek az államgazdaságra, hanem világszerte éreztetik pusztító hatásukat. A cseh agráriusok ámbár a KisAliolddel meglehetős termelési nagyobbodást értek el népélelmezés szempontjából, — erős védelmi harcot folytatnak a kormánnyal szemben. Viszont a kormánynak szinte leküzdhetetlen akadályokkal kell megküzdenie népélelmezés terén, melynek rendkívül Nmyzik a NagyAlf öld, mely azonban viszont megölné a cseh agráriusokat. Amikor mindeme nehézségekhez még azt az ellenszenvet is hozzáadjuk, melyet sikerült a Felvidéken úgy a tót, mint a magyar és ruthén lakosságban felkelteniök, senki sem tarthatja lehetetlennek, hogy ők maguk is, gazdasági életüket biztositandók, — hajlandók lemondani olyan területekről, melyek gazdasági és politikai téren csak megnehezítik állami életüket. A régi hatá-