ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-01-10 / 3. szám

vétlenül egymásból folyó problémák között az összefüggést, nem látja tiszta|körvonalakban azt a feladatot, amelyet a magyar kormány maga elé tűzött és amely a nemzeti munka folytonosságának biztosításából áll, ami egyedüli út megerősödésünk felé. Kis állam lévén, nem folyhatunk nagy súllyal bele a nemzetközi politika és a gazdasági élet kialakulásába, de földrajzi fekvésünk, a magyar nép faji tulajdonságai és munkája, amelyek együttvéve helyzeti energiánkat adják, lehetővé teszik, hogy nagyobb mértékben jöjjünk számításba a nemzetközi életben, mint más hasonló terjedelmű és hasonló számú lakosságú ország. Nézetem szerint még távolról sem tartunk ott, hogy teljes mértékben elfoglalhattuk volna azt a helyet, amely a népek között bennünket megillet, de viszont, egyrészt nem enengedtünk történni semmi olyat, amely jogerős előretörésünket akadályozná, másrészt, a jelenlegi keserves viszonyok között is állandóan dolgoztunk belső megerősödésünkön, tudva, hogy ez az alapfeltétele, hogy a külpolitikában is megfelelő nyomatékkal szerepelhessünk. Az elmúlt évben, amikor politikai kérdések álltak előtérben, állandóan arra törekedtünk, hogy a barátsági és döntőbiráskodási szerződések sorozatával kidomborítsuk, hogy Magyarország kizárólag békés eszközökkel igyekszik céljait elérni. A gazdasági és pénzügyi válság kitörése után háttérbe szorultak a politikai problémák, a gazdaságiak és pénzügyiek léptek előtérbe. Ebben a korszakban törekvésünk adva van, ugyanis igyekeznünk kell olyan kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági egyezményeket kötni, amelyek a magyar köz- és magángazdaságra súlyosbodó terheket megkönnyítik és a forgalmat növelni engedik. Remélem, hogy a mostani légkörben ez talán inkább fog sisikerülni, mint a múltban. Válság idején sokkal jobban érzik az egyesek is és a nemzetek is egymásrautaltságukat. A világválság azonban egy nagy tanulsággal is szolgálhat és ez az, hogy egy erőforrásaitól mesterségesen megfosztott, legyengült ország a nemzetközi életben egy olyan tehertétel, amelynek súlya minden válság idején fokozottabb mérvben domborodik ki. Két elsőrangú kötelesség származik ebből a magyar népre. Az egyik az, hogy továbbra is bizonyítsa, hogy akarja és tudja-e ezt a szerepet betölteni, amelyre hivatva van, a másik pedig, hogy igyekezzék minden magyar ember ezt az igazságot minél szélesebb körben a világ népeinek köztudatába bevinni. A belügyminiszter takarékossági szempontból nem engedélyezte a választói névjegyzék kiigazítását. Az 1932-ik évre szóló választói névjegyzéket ebben az évben is ki kellett volna igazítani a törvényes rendelkezéseknek megfelelően. A kiigazítást elrendelő miniszteri leira* helyett azonban érkezett egy rendelet, mely a takarékosságot szem előtt tartva, a választói névjegyzék kiigazítását nem tartja megengedhetőnek. Ez a miniszteri rendelet tulajdonképen jogfosztás lenne, hiszen sokan vannak olyanok, akik tavaly még nem kerülhettek bele az össze Írásba, de az idén már elérték azt az életkort, ami megadja a szavazati jogot. A miniszter azonban gondoskodott arról, hogy senkit szavazati jogától ne fosszon meg ez az intézkedés. Ha ugyanis egy választás jönne, akkor sürgős rendelet jelenik meg arról, hogy a választói névjegyzéket soron kívül egy héten belül kiigazítsák. A valamennyi központi választmánynak megküldött rendelet a következőket mondja: Az 1925. évi 26. t.-c. 28. §-a értelmében az országgyűlési képviselő választóknak az 1933-ra érvényes névjegyzékét az 1932. évben kiigazítás útján kellett vona összeállítani. Az állam súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel megfelelő törvényes rendelkezést biztosítok arra nézve, hogy a névjegyzékek kiigazítása az 1932. évben mellőztessék és az 1932-ik évre szóló névjegyzék legyen érvényes az 1933. évre i§. Plébános urak figyelmébe! Templomképek és falfestmények restaurálását elvállalja egy képzőművészeti akadémiát végzett festőművész. Cím a kiadóhivatalban. A háború áldozatai érdekében. Mindnyájan azok vagyunk. Mégis azok a háború igazi áldozatai, akik a haza védelmében testi épségüket, egészségüket vesztették, valamint azok is, akiknek családfenntartójuk a harctéren esett el vagy háborús szolgálat következtében halt el. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák a nemzet minden elismerését, háláját és tiszteletét megérdemlik. Sajnos azonban, hogy az életben a hadigondozottak nemcsak kiváltságos elbánásban nem részesülnek, hanem a nyomorba jutottak sem kapják meg azt a támogatást, amely sorsukat elviselhetővé tenné. Ismerünk olyan hadiszolgálatban derekatörött, munkaképtelen hadirokkantat, akinek a lábujjai vannak ki a rongyos cipőbői. Nem egy hadiözvegy vagy hadirokkant felesége a tél hidegében nyári ruhában didereg. Vannak hadiárvák és rokkantak gyermekei, akiknek nincs alsóneműjök. Több hadirokkant és hadiözvegy még az augusztusi lakbérrel is tartozik, emiatt kilakoltatással fenyegetik őket. Ezek olyan fájó sebek, amiket behegeszteni nemzeti érzésünkből fakadó honpolgári és emberbaráti kötelességünk! Heves vármegye közigazgatásának vezetői: dr. Hedry Lőrinc főispán és Okolicsányi Imre alispán megtalálták az orvoslás módját. A vármegyei inségalapból a „Honsz" hevesmegyei csoportjának megfelelő összegek bocsájtottak rendelkezésére, amely szervezet az adományt odajuttatta, ahová az legjobban kellett. Egerben karácsonykor nem volt nélkülöző, önmagával meghasonlott hadirokkant, sem síró hadiözvegy vagy hadiárva. Mert ahol kenyér nem vol', oda élelmet juttattak, ahol rongyos volt a külső, oda ruházatot adtak; ahol a gyermekek nélkülöztek, ott elviselhetővé tették anélkül is mostoha életüket. A mostani állapot Esztergomban sem maradhat érintetlenül. A sablonos népkonyhára való utasítás alig több a koldussorsba juttatásnál. Hát ezt érdemlik meg a háború áldozatai? Ezért küzdöttek, szenvedtek, és önhibájukon kivüi szenvednek mai nap is a hazáért ? Az ilyen sors valóban megrendíti bennük és minden jóérzésű emberben a nemzet szebb jövőjébe vetett hitüket! Szerencse, hogy Esztergom vármegye élén dr. Huszár Aladár főispánban ós Palkovics László alispánban oly vezető férfiak állanak, akik maguk is átlátják és átérzik a nyomorba jutott hadirokkantak, özvegyek és árvák helyzetét és évek óta sürgetik azoknak a hatóságok részéről való fokozottabb támogatását. Esztergom város azonban köztudomású sanyarú helyzeténél fogva nincs abban a helyzetben, hogy a hadigondozottak érdekében többet tehetne, mint amennyit az inségakció keretében a többi reászoruló szegényeknek nyújtani szoktak. Ezért a helybeli „Honsz" elnöksége kérelemmel fordult a vármegye alispánjához, hogy épen úgy, mint Egerben történt: Esztergomban is megfelelő össze ? bocsájtatnék a vármegyei inségalapból a csoport rendelkezésére, melynek körültekintő felhasználásával a hadigondozottak segélyezése történnék. A helybeli „Stefánia" hölgyei e tekintetben közreműködésüket ajánlották fel. Hisszük és reméljük, hogy amiként a szegénygondozás terén, úgy a hadigondozottak fokozottabb támogatásában sem marad Esztergom — Eger mögött! S. F. P. Az esztergomi levente egyesület janár hó 16-án esti fél 9 órai kezdettel a Kath. Legényegylet öszszes helyiségeiben zenekar-alapja Javára szinielőadással egybekötött táncestélyt rendez. Az ülőhelyek számozottak. Jegy-elővétel a leventeegyesület irodájában (Városháza I. e. 10 ajtó) január 11-től d. e. 5—12 óráig. Itt kaphatnak a leventék meghívókat is. A vezetőség Az új év kezdetén. Emberemlékezet óta nem néztek az emberek oly vigasztalanul, reményvesztetten az új évnek elébe, mint most. Olyan gazdasági pangás, vagy talán már megsemmisülésnek is beillő állapot szorongatja a magyar társadalom alsóbb részét, mely gazdasági kétségbeeséssel határos. A gazda elborult arccal és szorongó lélekkel nézi agyonterhelt birtokát. Kevés és értéktelen terménye sem nyújt vigaszt. Állatállományát sem birván értékesíteni, de kiteleltetni sem, levágja, megeszik. Az elviselhetetlenül magas adó pedig egyre nő. Növeli a hátralék és a késedelmi kamat. Nő a bankteher és a be nem fizetett kamat is. Veszedelmesen közeledik, különösen a a kisgazda, a dob felé. Borzalmas idők. Kitört a gazdasági pestis. Mi lesz itt, ha elpusztul ez az értékes, mindent felforgató eszméknek keményen ellentálló elem ? Kereskedők szomorúan lesik a vevőt. Lesik, lesik, de hiába lesik. Nincs pénz, nincs vevő. Egyszercsak felhúzatlan marad a roló. Már a korcsmárosok is becsukják helyi ségeiket. Elkeseredésükben sem isznak az emberek. A több segéddel dolgozó iparos magában ténfereg a műhelyben. Nincsenek segédek. Maga is munkanélküli lett. Ki segít rajtuk ? Senki! Sokan a vörös rémtől várják a segítséget. A tisztviselőnek még a foga is vacog, ha a közeljövőre gondol. Fizetését, nyugdíját úgy megcsonkították, hogy lelkén már nem is a keserűség, hanem a néma düh lett úrrá. Az elfojtott düh veszedelmes kitörésben szokott megnyilvánulni. A munkás ? Hát van ilyen is ? Egy pár van mutatónak, a többi koplaló, fázó munkanélküli, iíová, merre fordítjátok kérő szemeteket ? Mi lesz itt, mi lesz itt ebben a szerencsétlen országban, ha ez sokáig igy tart? A veszedelem zúg és zúgását mégsem hallják meg a legilletékesebb helyen. Még mindig vannak mammutfizetések, álláshalmozások, felesleges lukszuskiadások, tömeges vasúti szabadjegyek, segélyek, magas kiszállási dijak, jutalékok, vagyontenyésztő parádés külképviseletek, kartellkirályok, dúskáló igazgatósági tagságok. Minden van, ami nem kellene, csak munka, tehercsökkenés, forgalom és hasznos, szociális demokratikus uralom nincs V. I. Öregcserkészek táncmulatsága és a Fruska. Az általános leszerelés és leépítés ellenére a báli fronton megindult a fegyverkezés. Az öregcserkészek nem hagyják magukat, nem tántorodnak meg a félrevezető leszerelési jelszavaktól, hanem maguk is