ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-25 / 142. szám

megkeresésére, valamint az 1931. évi XXVI. tc. alapján létesült Országos Bizottság albizottságának kívánságához képest a közoktatásügyi miniszter felhívta az egyesített vármegyék k özigazgatási*|bizotságát, intézkedjék, hogy a felügyelete alá tartozó iskolák költségvetéseiket az iskolák szükségleteinek megfelelően bár, de a lehető legnagyobb okszerű takarékossággal állítsák egybe, mindennemű nagyobb beruházástól egyelőre tartózkodjanak és hogy az iskolai költségvetéseket a fölöttes tanügyi hatóságok a legszigorúbban vizsgálják felül. Erről a rendelkezésről az egyesitett vármegyék alispánja értesítette a községek elöljáróságait, hogy arendeletet a helyi iskolai hatóságokkal (iskolaszékek kel) azonnal megfelelően közöljék Karácson^ íevéL Dicsőség és béke. Vége az adventnek. Itt a karácsony titokzatos szent ünnepe. Amennyiben előkészültünk hozzá, ránkköszöntött minden kegyelmi gazdagságával, szépségével. S ami érzés és hangulat, ami tartalom és jelentőség csak tapad a karácsonyhoz, azt mind nagyszerűen foglalja, tömöríti össze ez a varázsigeszerű két sző: gloria et pax, dicsőség és béke ... Joggal mondhatni, hogy ha van ünnepnap, mely megkapó, szines, hangulatos és meleg, akkor a karácsony az Hiszen nem lehet elválasztani tőle a legszentebb éjszaka csillagfényét, hamisítatlan égi derűjét, az Út hozzánk való, boldogító szereiméhek, a paradicsomkerttel elveszett igaz jókedvnek és tiszta örömnek égi szellemek énekszavából kicsendülő evangéliumát, mely dicsőséget és békét hirdet. Dicsőség Istennek, akinek ez kijár, akit ez egyesegyedül illet meg. S békesség az embernek, aki ezt régtől fogva szomjazza, szükségeli és ezért sir-jajgat leglelkéből. Dicsőség és béke! Igy dan ázik az az angyalok serege ott a betlehemi csöndes éjben s azóta is örvendezve rezonál, cseng-bong tőle az embersziv legméyebb hűroz&ta, mert ez nem szemfényvesztés, nem igéző tűzijáték bengáli fényének ellobbanó káprázata, hanem ősigény, csalhatatlan isteni igéret kiteljesedése, évezredeken által élő reménység kegyelmes valósulása. Ami mint sóvárgás emésztette az ószövetségi pátriárkákat és prófétákat az Úr „Fölkentje" után s ami mint epedő vágy zendült ki a Krisztust váró roráték áhítatában és a hivő lelkek nekikészülő munkájában, az örök Atya ajkairól leszakadó ősevangélium áldvaáldott ténylegesülése a karácsony, melyet. a szeretet lángfelhőiben égő angyalkarok boldog himnusza énekelt bele az éden óta gyötrődő emberi szivekbe. Természetes hát, hogy a bűn bilincseiben sínylődő emberek fölragyogó szemmel néztek föl a rabság sokezeresztendős sötét éjszakájából a megváltó szabadság boldog világosságába és mohónál is mohóbban fogták fel a Jézuska szeretettől és önfeláldozástól lüktető isteni szive lantjáról szerteáradó örömhangokat, hiszen a viiágot megváltó üdvösség talált magának utat az átkos földre Az ég nyúlik le az ember lelkéig s ez az átkozottság mélységéből kap föl az ég magasába, amennyiben az Isten Fia száll le hozzá, kiüresíti önmagát, szolgai alakot vesz föl, hasonlóvá lesz az emberhez, (Filipp. 2. 7.) hogy magához emelje, kegyébe fogadja s országára méltóvá, az üdv részesévé tegye. Méltó azért és igazságos, hogy adassék dicsőség és minden dicsőítés a fölséges mennyei Atyának, ki Egyszülöttjében, egy Kisdednek mosolyában csillogtatja felénk jóságos arcát, bocsánatát, irgalmas kegyességét. Aminek puszta elgondolására is csak úgy tódul ajkunkra a zsoltár lelkendezése, hogy köszönjetek, „adjatok hálát az Urnák, mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága". (Zs. 117. 1.) És az apostol sóhaja : áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalmasság atyja és minden vigasztalás Istene, (II. Kor. 1, 3.) épp úgy tör elő a megváltást méltányoló lélekből, mint a titkos jelenések angyalainak imádása: „áldás, dicsőség és bölcseség, hálaadás és • tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek mindörökkön örökké. Amen." (Jel. 7, 12.) Ugye lám, mennyire érthető szent Ferenc, kinek a karácsony valamenynyi nagy között legkedvesebb ünnepe volt, melyet mindig különös áhítattal ült meg s aki ajakán és tetteiben hirdette ísten dicsőségét, az a tiszta örömtől és édes boldogságtól telidesteli lélekkel kiáltja teli Umbriát azzal a sajátos, szentferenci köszöntéssel, mely programm és prédikáció, evan gélium és ambíció gyanánt él, zsong benne: pax et bonum! Béke, béke és minden jó! Ezt szeretné mindenkibe belelopni jól tudva, hogy akinek belsejében béke honol, mert rend van ott, az előtt nem ismeretlen a karácsony és méltó, érdemes annak minden örömére, kegyelmére, amiknek alapja és előfeltétele a mocsoktalan sziv s az Isten törvényeitől egyensúlyozott lélek ... Dicsőség és béke! Ezt jelenti a karácsony lehetőség és ténylegesség szerint. Adjuk meg Istennek hálatelten az előbbit érzésekben és érzületben, kötelességekben és életben s szerezzük meg magunknak lélekben újjászületve, megtisztulva és Krisztushoz nemesedve az utóbbit, akkor nem lesz sem anachronizmus, se illuzorius a karácsonyi angyalok énekmuzsikája: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek !.. Dr. Burka Kelemen 0. F. M. ARACSONV LEGNAGYOBB ÖRÖME HA BECSERÉLI RÁDIÓIÁT A Beszélgetés a mg hídnál. — Adj, Isten, Jóska bácsi! Hát maga is átjött ? — Át hát. Adjon az Isten ifíurnak is! Ejnye no, ne haragudjon, hogy most is csak úgy ifiurnak szólítom, mint régen. — Dehogy is haragszom, Jóska bácsi. Jól esik azt elhallgatni, pláne ha már szürkül az ember haja. Mi újság odaát? — Semmi jó, ifiur, meg sok rossz. — No-no, talán csak nem? — De bizony, hallja, cselák iskolát nyitottak a mi becsületes magyar falunkban, ahol eddig senki se beszélt másképp, csak magyarul. — Hát azután jár-e valaki abba a cselák iskolába? — Hisz éppen ez az, amiért a guta kerülget. Mindjárt hatvanan iratkoztak be, szinmagyarok gyerekei, de ami a legborzasztóbb, az én egyetlen unokám is odajár. — A Vilmos fia? Ne mondja! — Az bizony. Azután meg agyon sem csaphatom érte őket, mert hiszen a fiam is egyetlen, meg az unokám is. Ilyet megérni! Jobb lett volna inkább aznap meghalni, amikor ez a csúf trombitás fajzat betette a lábát. — Hát miért küldi oda Vilmos a gyereket ? Äz „Esztergom" teája. ÍHarci legnagyobb síkere. Irta: RfíDUáRYI KÄLiTlrln. Marci nem volt tagja a zenekarnak, mégis mint zenész aratta legnagyobb diadalát a Jamboreen. S ezt a nagy sikert senki sem könyvelte el. Nem oivastam sem a hivatalos tábori naplóban, sem a napilapokban, pedig ezek mindenről értesitik a nagyközönséget. Marci egyike volt azoknak a közcserkészeknek, akik észrevétlenül élték végig a Jamboree hétköznapjait. Reggel korán kelt, hogy tüzet rakjon a reggeli alá : fát aprított, edényt súrolt, vizet cipelt és közben fütyült, S amikor a tábor pihent vagy vendéget fogadott, Marci szerény távolságból nézte a szines mozgalmasságot, a tábor piacán ődöngő idegen cserkészeket. Csak olyankor eresztette neki a hangját, mikor a parancsnok úr a magyar csatakiáltást vezényelte. Ha pedig szabadnapos volt Marci, nyakába vette a táborokat. Ő is tudta azt a bizonyos jamboree-nyelvet, amelyről már más alkalommal beszéltem ; — s így minden nehézség nélkül eligazodott a nagy sárban. Szerzett egy skót barátot. (Tartsa fel a kezét, akinek nem volt a Jamboreen legalább egy skótja!) Marci barátjának William volta neve. Először is jelvényt cseréltek s fokozatos cséncselés útján lassanként kicserélődött a külsejük. Wiliarn sapka ján ott virított a magyar puszták szőke dísze, az árvalányhaj; nyakán ott pompázott Marci zöld nyakkendője, amelyet ugyancsak Marci nyakkendőgyűrűje szorított össze. Mellén a magyarkoronás jelvény, nemzeti szinű szallag, derekán magyar őv és magyar bicska, Viszont Marci tele volt aggatva skót érmekkel, jelvényekkel. Éppen csak szoknyát nem adott neki a skót jó barát, pedig Marci hajlandónak mutatkozott cserébeadni érte vadonatúj és egyetlen cserkésznadrágját. Tegnapelőtt William kora délután beállított a magyar táborba. Hóna alatt egy csomagot szorongatott. Marcit a konyhán találta mosogatás közben. Összevillant a szemük s köszöntötték egymást, mondván : Haudujudu ! rinnyit ugyanis Marci is tudott angolul. A skót gyöngéden a földre tette a csomagot s beugrott a konyha négyszögű gödrébe. Felgyűrte az ingujját és segített Marcinak. Közben elszórakoztak, elbeszélgettek. Ilyenformán folyt köztük a társalgás : A skót kezébe fogta a kanalat és széles vigyorgással próbálta kimondani : Kannal! Marci segített neki: Az, az, kanál. Igy tartsd a szádat, idenézz: ka-náál. Azután ő is próbálta kipréselni agyából és szájából a kanál angol nevét; Szpun. Közben elrakták az edényeket s William titokzatos arccal kibontotta a acsomagját. Odatartotta Marci orra alá. Pástétom volt benne: huspástétomok és gyümölcspásíétomok. Marci angol szótár nélkül is megértette, mit akar William. Nekiállott és egymásután tűntek el a finom hazai falatok. Marci nyelés közben rámutatott a csomagra: — Máther, máther, mi ? Ugye anyu kád küldte? William ellágyult, végtelen szeretette! nézett a pástétomra, mielőtt beleharapott volna azt mondta : - Jess ! Pót-ebéd után karonfogva mentek táborokat nézni. Először is elmentek a skótokhoz. A tábor kapujára ki van irva: „Gyere be !„ (Come awa in !) Hát be is mentek. A skót fiúk éppen labdapofozást játszottak. A labdát hosszú madzaggal egy árbocra kötötték s lapos ütővel pofozták. Marci is beállt közéjük. Előbb azonban átöltözött. William erre a délutánra kölcsönadta neki a szoknyáját, viszont az meg felvette az ő nadrágját. Későb William őrse abbahagyta a játékot. Marci és barátja nekivágtak a nagyvilágnak. Elmentek „barátkozni". Óh, azok a tábori ácsorgások ! Mennyi kedves jelenet alakult ki az Arrowe-park agyagos talaján ; mennyi emberi jóság áradt szét a sötétzöld pázsiton ! Márciék áthaladtak a londoni csapatok mellett, benéztek egy fél órára a svédekhez s a Hawk Alley árka mellett megálltak. William megragadta Marci karját s az előttük lapuló tábor kapujára rámutatott : — Nézd ! — Mit nézzek? — Nézd mi van kiírva: „Blind*. Amott pedig „Deaf". Itt van a vak és süket cserkészek tábora. — Hát ilyenek is vannak ? — Miért ne ? A vakok is megtarthatják a cserkésztörvényí. Gyerünk be! Ismerem a parancsnokukat, aki természetesen nem vak. Bementek. Marci elfogódott lélekkel nézett körül. A tábor csendes és szomorú volt. Az egyik sátor mellett árboc, rajta egy deszkatábiára festett csontváz. Oszlopra akasztott orvosságos üveg, rajta lehangoló felírás: Csontvár vagy .. . A parancsnok szivesen fogadta Marciékat, de igen meglepte őt, hogy nem tud jól angolul;