ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-20 / 141. szám

RGO Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. —- Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Miért drága a karácsony­fa ? A karácsonyfa ára a tava lyinak háromszorosára emel kedett. A szegény ember sor­sát fogják ezzel is keserűbbé tenni. Mi ennek az oka? (Kik nyerészkednek már megint ezen is ?) Miért nem engedtek nagyobb behozatalt? Az áru­sok nem tudnak eladni, a sze­gény ember nem tud venni! * Az újévi üdvözleteknek a városi Ínségesek javára tör­ténő megváltásával számot­tevő összegre lehetne számí­tani. Szükséges volna tehát, hogy az inségbizottság kére­lemmel fordulna a közönség­hez és az akciót meginditaná s egyben nyilvánosan közölné azok neveit, akik az újévi üdvözlések alól ilyen módon megváltották magukat. Sokat beszélnek és írnak a f őispánválfozásróL Ugyan bízzuk ezt a kérdést az ille­tékesekre, akik bizonyára a vármegye és város érdekének legmegfelelőbben fogják elin­tézni. Ne csináljunk számlát a korcsmáros nélkül. Adófelszólamlási bizottságokat választott Komarom-Esztergom megye rendkivüli közgyűlése. Feliratok a kormányhoz a túlzott bürokratizmus, az álláshalmozás, a nyugdíjcsökkentés és a vagyo­nok külföldrementése ellen. Komárom és Esztergom közig. e. egyesitett vármegyék törvényható­sági bizottsága pénteken dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt rend­kivüli közgyűlést tartott. A törvényhatósági bizottsági ta­gok meglehetős kis számban jelen­tek meg a kisgyűléseken már le­tárgyaltak újabb tárgyalására, illetve miniszterileiratok tudomásulvételére. Hosszabb időt vett igénybe a bi­zottságok megalakítása és kiegészí­tése. A szavazás dr. Fehér Gyula elnöklete alatt történt. A kilépő 5 közigazgatási bizott­sági tagságra megválasztattak: Bleszl Ferenc, gróf Dégenfeld Sch. Ottó, Ghyczy Elemér, Mátéffy Viktor és Schmidt Sándor. A kijelölő-bizottság a következők­kel alakíttatott meg újból: Rendes tagok: Rehling Konrád, dr. Frey Vilmos. Póttag: Thaly Dezső. Főispán br. Rothmerot Árpád és Mátéffy Viktort rendes, Keleti Józsefet póttagul, — az alispán'rendes tagul Schmidt Sándoit,Kolozsváry Kálmánt és póttagul Komjáthy Aladárt ne­vezte ki. Az igazoló választmány tagjai lettek: Báthy László, Csanády László, gróf Dégenfeld Sch. Ottó, dr. Frey Vilmos, dr. Mike Lajos, Péntek Pál, dr. Wipplinger Ödön, és dr. Garzuly József. Thaly Ferenc emlékbizottságí ta­gokul a voltak választattak meg: Gróf Esterházy Móric, Báthy László, Löke Károly. Végül az adófelszólamlási bizott­ságba választattak meg : /. Esztergom város és esztergomi járás területére: Rendes tagok: Mayer Mihály, Nyergesújfalu, Lenkei Emil, Eszter­tergom, Müller Ernő. Süttő, dr. Kő­műves László, Esztergom, Csanády j László, Tokod. Póttag : Bartus János, j Esztergom, Kovancsek Jenő, Esz­Itergom, Hermann Lajos, Esztergom, dr. Szegedi József, Esztergom,'Pifkó János, Esztergom. 71. Komárom város és gesztesi járás területére: Rendes tagok: Péntek Pál Ács, Gyalókai Kálmán Komárom, Ács Lajos Komárom, dr. Tomanóczy József Komárom, Ghyczy Elemér i Pusztaszentmíhály. — Póttagok: Mészáros József Nagyigmánd, Haj­nal Oszkár Komárom, Schirc János bádogos Komárom, dr. Nagy Antal Kisbér, Baroza Gyula Dunaalmás. III. A tatai járás területéve: ; Rendes tagok: Stieber Antal Tata. Weisz Herman Tata, Mehlschmidt Gyula Tata, dr. Garzuly József Tata, j Galambos János Tata. Póttagok: Daniiovits Gyula Tata, Böhm Gyula Tata, Láng Kálmán Tata, dr. Virágh Zsigmond Tata, Mayer Antal Szomód. Több törvényhatóság átiratát pár­tolólag terjesztették fel a kormány­hoz. Az átiratok a túlhajtott bürok­ratizmus, az álláshalmozás, a kül­földre mentett vagyonok, a forgalmi adók és a nyugdijak lecsökkentése tárgyában mentek fel a kormányhoz. Palkovics László alispánnak a rokkantság stb. illetve a munka Az „Esztergom" tárcája. Megfoghatatlan eset. Krenkó úrnak ékszerész- és késes­üzlete volt a Kossuth Lajos-utcában. Igaz, hogy még a boldog békeidőben. Hatalmas termetű ember volt Krenkó, és még így is feltűnt kiálló nagy hasa, amely fölött a mellény­nek csak minden második gombja volt begombolva. Már akkor híres volt megelége­déséről és elpusztíthatatlan optimiz­musáról. Egyéb dolog, amit meg­jegyez róla az, aki őt akkor ismerte, hogy bámulatosan sokat tudott jó­ízűen enni. Különösen amióta drága jó felesége meghalt, minden közös ebéden és banketten ott volt, és jaj volt annak, aki utána következett a porció kiszedésében. Bizony alig ma­radt valami a tálban, bármennyi is volt benne. Kedves Krenkó bácsi, amikor én önt így enni láttam, még tapaszta­latlan gyerekember voltam, és ami­kor most önre visszagondolok, meg kell állapítanom, hogy igaza volt. Az elmúlt nehéz tizennyolc esztendő elég bizonyítékot szolgáltatott, hogy a szerény ember nem boldogul és a kisigényű embernek még a kicsi sem jut ki. De menjünk tovább. Krenkó úr maga sem tagadta soha, hogy a sorsa jól megy és boldog. — Elhiszem én ezt, Krenkó bácsi, ilyen szép üzletben boldog is lehet! — mondtuk akkor mi, fiatalok, vala­hányszor a Kossuth-utcai bolt mellett ment el az utunk. Telt, múlt az idő. A világháború­ból is megjöttünk, akik megmarad­tunk, Krenkó bácsi is megjött, ö szakács volt a háborúban. — Megy-e még az üzlet, Krenkó bácsi?? — kérdeztem tőle, aki alig változott valamit a szörnyű idők alatt. — Miért ne menne ? Megy bizony! — szólt önérzettel a boltajtóban. Pedig rossz világ járt a boltokra, Krenkótól jobbra becsukott a fűsze­res, balra az órás, szemben egy rő­fös szomorkodott a közelgő csőd biztos tudatában. — Szerencsés ember maga, Krenkó bácsi, hogy jól megy az üzlete! — Hát nem megy éppen rosszul. Ki fogom bővíteni ezt az üzletet. Kí kell bővítenem! Azok nem érte­nek hozzá! Nem begubózni kell, hanem terjeszkedni, terjeszkedni! Közben jó pár kilót lefogyott Krenkó bácsi. Nadrágja bő lett és amint láttam, spárgával kötözte fel. (Igaz, hogy a bankettek is mind ritkábban estek már akkor.) — Kérem — szólított meg olyan mosolygósféle arccal, fontoskodva —, én túladok ezen az üzleten, ez nem fejlődésképes! — Hogy-hogy, — hát nem megy? — Már hogyne menne! Megy, megy, de nem fejlődésképes. Másra térek át. Fejcsóválva hallgattam. Rövid időn belül találkoztam Krenkó bácsival. Vándorköszörűs lett. — No, kérem, kérem, — képzelje csak el, micsoda előnyben vagyok most én a régi helyzettel szemben! Kell most üzletbért fizetnem? Adót alig fizetek. Segéderőt nem tartok. A tiszta haszon a jövő alapítására megy. A kibővítésre! Igaz?! ? . . . — Igaz, vagy nem ?! No mondja? — Igaz, — szóltam meggyőződés nélkül. Rá vagy hat hónapra hatalmas, lódenkabátos alak kopogtatott ajtó­mon. Kopott táska volt nála. Este volt, épen szalonnát \acso­ráztam. — Nini, Krenkó bácsi! — Igen, igen! — lépett be ne­vetve Krenkó bácsi! — Az bizony! Mit szól hozzá ? ! Új üzletágba kezd­tem ! A köszörülés nem nekem való! Ment, ment az üzlet, — de tudja, én mást akarok, valami nagyobbat! Utóvégre nemcsak azért él az em­ber, hogy éppen a hasára valót megkeresse! Hát... Igen, most kész késeket és ollókat árusítok ! No meg fésűt is! Miért ne dolgoz­nék szappannal is! Aztán miért ne terjeszkednék ki képeslapokra is! Nézze! Irredenta lapok! Szépek! Hogy mi van ráírva ? Tessék! Nézze! Elémnyitotta kopott táskáját, az­után megelégedetten várta a hatást, miként valami új üzlettulajdonoshoz illik, amikor bemutatót tart. — Hallom, hogy milyen nehezen mennek a boltok a Kossuth Lajos­utcán — kiáltotta nevetve, amikor zavaromat látta! — Ja, érteni kell ahhoz! Nincs bennük élet! A min­dennapi kenyérért sírnak l. Reggel­től estig azt hajtogatják! Úgy akar­nak boldogulni! Aztán összehúzzák magukat! Összehúzzák! — Tessék, jöjjön beljebb, Krenkó bácsi! — szóltam, — Ha ráér! — Ó, köszönöm, köszönöm, még sok dolog vár rám! — tütakozott Hócipők, kabátok, harisnyák, legolcsó Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom