ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-04 / 135. szám

luxusosztályon dirigáló tulajdono­soknak. Eddig nem akadt kapitány, akinek sikerült volna határozott irányban kormányozni, hivták lé­gyen Hoovernek, vagy Láváinak. A babyloniai nyelvzavar harmonikus dalmű volt az emberiség hajóján uralkodó közgazdasági káoszhoz ké­pest. A világ első valutaautoritása, a font ingott meg. Világrészek álla­nak a csőd szélén. Az államok kü­lönböző deviza és valutarendeletek­kel, vám-, export-, importezabályozó intézkedésekkel igyekeznek ugy­ahogy megállani. Pedig minden ál­lam kereskedelmi mérlege nem lehet aktiv. Paradoxon, de valóság, hogy gazdag állam passziv mérleg­gel is gyarapodhatik. Ausztriália, Brazília, Argentina fi­zetésképtelenséget jelentettek. Ju­goszláviáról ilyen hírek kezdtek ke­ringeni. Németországban a Hitleris­ták nyíltan a nemfizetés alapján állanak. Mi pedig, ha meggondoljuk, hogy havonként circa 110 millió pengőt kell a külföldnek kifizetnünk, rájö­vünk, hogy ez lehetetlenség! Úgy vagyunk azonban vele, mint a bajba jutott kereskedő, — pró­bálunk. Ujabb hitelekkel akarjuk el­kerülni az elkerülhetetlent. Még van egy kis tartalékunk, még a belső gazdaságunkat, a nemzeti vagyon alapját, további hitelünk bázisát megmenthetjük. Ha azonban az utolsó fillér is kint lesz, sem külső, sem belső bizalomra nem számít­hatunk ! Nem egy általános inflációra kell gondolni, nem is egy abszolút ér­telmű belső moratóriumra, hanem arra, amit a kényszeregyezséget kérő fél tesz: időt, haladékot kér dolgai rendezésére. Ez nem hitel­vesztés, hanem további hitelképessé­günk egyedüli lehetősége! És ha átmenetileg kegyvesztettek lennénk? Ugyan mit nyertünk az eddigi kegyelmekkel! ? Több mint egy esztendeje állandó Canossát járunk, egy kisebb összegű kölcsönt utazásokra elhasználtunk — és üres frázisoknál egyebet nem kaptunk! Ne törődjünk a nemzetközi szótár szavaival, használjuk a mi magyar szótárunkat. Ebben pedig bizalom annyit jelent, hogy hiszünk magunk­ban és csakis önmagunkban. Idéz­zük csak, mire mentek d beígért külföldi segítséggel IV. Béla, II. La­jos, Bocskay, Bethlen, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, — nekünk pedig még csak nem is Ígértek! Biztonság pedig a mi szótárunk szerint annyit jelent, hogy kint is tudják —' hogy bár nem állunk állig fegyverben — adott esetben veszé­lyesek, vagyértékesek lehetünk. Ér­tékesebbek agyoninjekciózott szom­szédainknál ? A magas Népszövetség mindenkor az erősebb pártjára áll. Mandzsúria esetében, mihelyt látták, Japán nem enged, azonnal Japán szimpátiáról érkeztek a hirek! A magyar lexikon csak igy ma­gyarázhatja a türelem és biztonság fogalmát, mert a magyar történelem A Stefánia-vásár megnyitó ünnepélyének kulisszái mögött. Téves kapcsolás a telefonközpontban: Mikulás helyett a Krampusz jelentkezett, de lecsengették. is igy tanítja használatát! V. L, A kedden délután fél 5 órakor kezdődő Stefánia-vásárra pontosan érkeztünk, de már alig fértünk be a Fürdő-nagytermébe. A szó-szoros értelmében zsúfolásig megtelt a terem érdeklődőkkel. Három oldalt árusító asztalok szebbnél-szebb mi­kulásnapi és karácsonyi ajándékok­kal, mögöttük a jótékonyság szár­nyatlan angyalaival, a kedves ste­fániás hölgyekkel. Kicsiny, nagy­kendővel átkötött derekú halvány lánykák és sápadt, lerongyolódott ruhájú fiúcskák is voltak a közön­ség soraiban. Ha már nem vásárol­hatnak, legalább a szemüket legel­tethessék azon az álomnak is cso­daszép sok holmin, amit itt minden­felé láthattak. Sok szegény szülő is eljött körülnézni, hogy pár meg­takarított fillérjén valami szépet olcsón vásárolhasson. Ott volt azon­ban a város színe java is, hogy áldozhasson a jótékonyság nemes gondolatának, amely a Stefánia­egyesület keretében éppen azokra irányul, akiknek irgalmas szeretetét a közelgő Karácsony szent hangu­lata legerősebben hangsúlyozza: a szegény kisdedekre. A színpad piros függönye felleb­ben s a Turista Dalárda tagjai Hajnali Kálmán karnagy vezetése mellett a Magyar Hitvallást zengik. Besurranunk mi is a színpad ku­lisszái mögé, hadd lássuk, milyen itt az élet. Az ének elhangzása után dr. Csárszky István prelátus-kano­nok, elnök beszél a Stefánia-egye­sület nemes akciójáról s köszöne­tet mond mindazoknak, akik a vá­sár sikerét előmozdították. Megem­lékezett a helyi sajtóról is . . . Ezalatt a színpad kulisszái mö­gött élénk az élet. Sok-sok apró fehérruhás lányka tolong az egyik öltöző szobában. Bekukkantunk. Mészé ia Jolán tanítónő igazgatja a csöppségeket. Egyiknek szárnya­kat köt a hátára, a másikat kis manóvá, a harmadikat Tél tündé­révé varázsolja. Amikor készen van­nak a ruhával, sorra odavonulnak a szoba sarkába, ahol Vezér Mária tanítónő ül és csodás türelemmel maszkírozza a csöppségeket. Hal­vány arcukat egy kicsit megpiro­sítja, hajukat átfésüli, kevés rizsport hint a fekete hajra, a szalagocská­kat ügyes kézzel újra megköti. Amikor boldog arccal kiröppennek a szobából, alig ismerünk rájuk. A másik szobában a Mikulás-bácsi öltözik egészen szabályszerű püspöki ornátusba. Aranyos püspökbotja már a kezében van, amikor észreveszi, Jhogy a fehér hajhoz és szakállhoz fekete szemöldöke nem igen illik. Nagy alázatosan ő is odaballag Vezér tanííónénihez, aki hamaro­san segít rajta, s még ©gy kis pi­rosítót sem sajnál a jó Mikulás bácsitól. Egy kedves szavalat után ismét a Dalárda énekel. Schubert bölcső­dala különösen tetszik a közönség­nek. Sok lelkes taps követi a szép teljesítményt. Most aztán megszólal a telefon a színpad sarkában. „Halló, Köz­pont ... énekli gyakorlott hangon a kis Ámon Magda. Kérem a Mi­kulás bácsit! A telefon jelentkezik. — Ki beszél ? — Itt Krampusz, a pokolból — Téves kapcsolás! Nem kértem. Tessék lecsengetni! ­kad ki a leányka. — Ismét hosszas csengetés, halló Mikulás bácsi (Róbert János tanitó­növendék) jelenik meg. Elpana­szolja, hogy mily nehéz eljutni ma a gazdagok szivéhez, hát még ezen keresztül az erszényéhez! De azért ne csüggedjenek a kis ajándék­várók, — Jézuska szereti őket. . . Újra kedves ének ... A szép élő­képbe csoportosult fehér csapat megint menetbe fejlődik s elhagyja a színpadot a közönség szűnni nem akaró tapsai közben. — Jó volt-e, édes tanítónéni? — borul egy boldog lányka a tanító­néni karjaiba. j — Ugy-e, most jól felálltam ? — mondja a másik, akit, úgylátszik, a próbákon sokszor kellett igaz­Jgatni A helyén krétából kör volt Q n t j rajzolva a színpad deszkáira. f a _ I — Mind jók, kedvesek voltatok. I Nagy örömmel néztelek benneteket! — szól a tanitónéni és megsimogatja f e i_ j a tovatipegő kicsikéket. A dalárda a Himnust énekli. A zas, míg végze jelentkezik a hívott szám is: a jó Mikulás bácsi. — Kézit csókolom, drága, ara J mamák szeme a színpad bejárója­Mikulás bácsi — bókol nak ajtaján függ. Öt perc múlva nyos jo a kis Magda a közönség állandó derültsége közben. — Várjuk na­gyon ide, a Stefánia Vásárra! Alig teszi le a telefonkagylót a j kedves telefonos kisasszony, máris \ zengő énekszó közben, táncolva | belejtenek a színpadra a Tél apró 1 már mamákkal tele a kulisszák mö­götti térség. Ölelik, csókolják a volt kis tündéreket, manókat, angyalká­kat. Szorongatják a kezét a két jó tanitó néninek. Hamza József dr. áll az ajtónál,— a Stefánia orvosa. Minden kijövő le­tündérei. Énekelnek, táncolnak si an y ka íe J éí megsimogatja : apró kezükből hópelyhek hullanak. | Derék, aranyos gyerekek vagy­Félszemükkel mindig a kulisszákat! tok > megérdemlitek a Mikulás bácsi figyelik, ahol Meszéna Jolán bíztató ajándékát! mosolya ragyog feléjük: És megindul most a vásár. Egy — Jól van, jól, igen szépen esi-: óra múlva már erősen meglátszik a náljátok, kedves kicsikéim! nagy forgalom örvendetes eredmé­Jön egy kis szánkó is, huncut-inye. A megrakott asztalok terhe szemű apró manók kisérik. Kezük- j kevesbedik, s gyülekezik a pénz. A ben minden jóval telt kosár. Majd | Stefánia ismét sok-sok szegény összetett kezű bájos angyalok . . . I anyán, síró csecsemőn tud majd s legvégül a komoly, jóságos arcú I segíteni. segítem a varosokat kölcsöneik rendezésében. A gazdasági válság és a közpénz- j nos figyelemre tarthat számot az a tárak legaktuálisabb helyzetének megromlása a kérdéssé tette azt a problémát, hogy fizesse-e az ország a külföldi adósságokat, vagy pedig szüntesse be a törlesztéseket s az így megtakarított devizákat a szük­séges nyersanyagok beszerzésére fordítsa. A megoldás közelről érinti a városokat is, amelyeknek a Speier­kölcsönök visszafizetése egyre na­nyilatkozat, amelyet Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a városi ház­taríásügyek főosztályának vezetője adott a városok kölcsöneinek ügyé­ben. — Az a nézetem és meggyőződé­sem, — mondotta Lukács Ödön, — hogy a városoknak a kamatokat és a részleteket pontosan meg kell fizetniök. Ennek kell elsősorban gyobb gondot okoz. Jellemző erre, eleget tenni, még akkor is, ha ez­hogy a közelmúlt napokban Székes­fehérvár város átiratot intézett mind­azokhoz a városokhoz, amelyek Speyer-kölcsönt vettek fel, mondván, hogy miután azok a jövedelmek, melyeket a Speyer-kölcsön törlesz­tésére irányoztak elő, megfogyatkoz­tak, kérni kellene a kormányt, hogy más állami jövedelmet engedjen át ezek helyett a városoknak. Jelen­leg ugyanis a város az esedékes részleteket nem tudja előteremteni s fedezet híján kénytelen lesz a tör­lesztést felfüggeszteni. Ilyen körülmények között általá­áítal a személyzeti illetmények kifi­zetése akadályokba ütközik. Ennek esetleges bekövetkezésére ugyan nem számítunk, de a kormány elhatá­rozta, hogy a forgalmiadó többleté­nek egyharmadából segélyalapot teremt azzal a rendeltetéssel, hogy ebből az alapból elsősorban az ön­hibájukon kivül esetleg nehéz hely­zetbe jutó városokat támogassa köl­csöneik rendezésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom