ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-29 / 133. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetése Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések félvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. leleplezési ünnepe. Nagyszabású és lélekemelő ünnepség keretében leplezte le József királyi herceg az elmúlt vasárnap Tokod nagyközség és a hozzátartozó három nagyipari telep világháborúban elesett fiainak Gács István szobrászművész által készített gyönyörű kettős bronz szoborművel. A derült őszi idő is kedvezett a szép ünnepségnek, amelyen résztvettek a vármegye főispánja, alispánja, a bánya- és ipari vállalatok vezérigazgatóságai, a hadsereg és vitézi szék parancsnokságai, azöszszes társadalmi egyesületek s a helyi és környékbeli munkás lakosság több ezernyi példásan fegyelmezett és áhítatos tömege. Pontosan fél 10 órakor érkezett a királyi herceg szárnysegéde kíséretében a budapest—bécsi útvonalnak és a vármegyei útnak tokodaltárói keresztezéséhez, ahol a község elöljárósága élén Reviczky Elemér főszolgabíró köszöntötte lelkes hódolattal. A régi szép hadsereg huszáraiból alakult lovas bandérium vitéz Pánczél Lajos vezetésével és a leventék felvirágozott kerékpáros osztaga kisérte a belső községbe, amely fenyő-girland és zászlódíszben várta a fenséges vendéget. A katolikus iskola felékesített előcsarnokának lépcsőjén baráti Huszár Aladár főispán és a virágcsokrot nyújtó magyarruhás leányok üdvözlését megköszönve, az ünneplő közönséggel a plébánia-templomba vonult, ahol Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok celebrált szent misét, amelynek keretében hosszú időn át minden hallgató emlékezetében maradó s felemelően gyönyörű bestédben emlékezett meg az ős-egyháznak a vértanú-hősök s az Anyaszentegyháznak a hősi önfeláldozást dicsőítő és példájukra buzdító tiszteletéről. Szent mise alatt a gyermek- és a bányászdalkör adott elő gyönyörű régi egyházi énekeket Steiner György és Kmetty Ernő kath. és társulati tanítók szóló számaival. Szent mise után a királyi herceg a díszruhás bányamunkásoknak égő bányászlámpát és bányászfokost tartó sorfala között vonult a kath. iskola emeleti tanácstermében elhelyezett büffébe, ahol a csapatok felállításáig kedves közvetlenséggel társalgott a megjelent előkelőségekkel. 11 órakor folyt le a község közepén levő Szent Márton-téren a hősi emlék leleplezése a kitűzött programm keretében. Bellus Béla főjegyző lelkesen szép és a királyi hercegnek könnyekig megható beszéde és koszorúelhelyezése után az altárói bányász dalkör éneke s Juhász Sándor körorvosnak szívbemarkoló irredenta szavalata után közel félszáz gyönyörű koszorú elhelyezése következett. Ezek tömegéből kivált a kett 'ís vármegyének Palkovics László alispán által, a Magyar Ált. Kőszénbányának Vida Jenő főrendiházi tag által elhelyezett gyönyörű babérkoszorúi, a Salgótarjáni Bányatársulatnak az ősi zöldfehér bányász-szalaggal ékes óriási, a tokod-üveggyári munkásalakulatoknak négy nyönyörű örökzöld koszorúja, a szegény hadiözvegyeknek közel 30 darab könynyes sírással s imával letett koszorúja, a róm. kath. tantestületnek hősi halált halt kartársuknak emlékére elhelyezett kegyeletes emlékkoszorúja. A tokodüveggyári munkás-zenekar és a közönség által énekelt Himnus zárta be az ünnepi programmot, amely után pompás díszmenettel tisztelegtek a levente, a munkás és ja frontharcos alakulatok a királyi ! hercegnek s elesett hősi bajtársaik j emlékének. Távozása előtt a főherI ceg hosszasan időzött az elesettek özvegyei, árvái és hozzátartozói, valamint a bányász és üveggyári munkások és frontharcosok tömegei között, akiknek közvetlen és lelkes búcsúszavai között hagyta el az ünnepség színhelyét. Az emlékműnél a királyi herceg felavató szavai után Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok áldotta meg és felszentelte az ősi községnek az Árpádházi királyok idejéből való ősi védőszentjének, sz. Mártonnak, a hősi szobor haraszti márvány talapzatában elhelyezett, Gács István által tervezett nyönyörűen sikerült bronz reliefjét. Á szokásos bankett az ínséges időkre való tekintettel és a királyi herceg óhajára elmaradt. A nagyszámú vidéki előkelőséget Csanády László bányaigazgató, dr. Torna Imre plébános, Bellus Béla főjegyző és dr. Juhász Sándor orvos látta házánál vendégül. Nyiil levél si képviselő úrhoz. Igazságunk tudatában és igazságunk nyomatékos kifejezése céljából fordulunk Méltóságodhoz a nyilvánosság előtt eme nyilt levélben a kormány újabb nyugdíj csökkentési sérelmes terve ügyében. Kérjük, hogy úgy személyében mint igen tisztelt pártjával minden törvényes lehetőséget megragadva határozottan foglaljon állást a nyugdíjak újabb lecsökkentése ellen. Mi, nyugdíjasok, a legutóbbi percentuális levonással már meghoztuk áldozatainkat, holott erre a szerzett joggal szemben semilyen jogszabály nem kötelezhetett volna. Minket véd a nyugdíjtörvény és a szerzett jog sérthetetlen elve. Nem zúgolódtunk, pedig igazságtalannak tartottuk a precentuális levonást. Belátással voltunk az ország nehéz pénzügyi helyzetével szemben, ámbár hangsúlyozottan ki kell jelentenünk, hogy a mai pénzügyi helyzet előidézésének okát a volt kormány tízévi szertelen, fényűző gazdálkodásában látjuk. A kormány újabban, minden törvényes alap, alkotmányos törvény nélkül, rendeleti úton ismét megérdemelt, törvényben biztosított nyugdíjunkhoz szándékozik nyúlni, ami ellen mi leghatározottabban tiltakozunk. Tiltakozunk még azon esetben is, ha az országyűlés mindkét háza újabb nyugdíjtövényt alkotna, mert az eddig hozott törvények egyikének sem volt sohaviszszaható ereje. Tiltakoznunk kell azonban azért is, mert mi 35—40 éven keresztül befizettük a nyugdíjjárulékot, tehát pénzbefizetésekkel biztosítottuk magunknak a nyugdíjtörvényben is biztosított jogot. A törvényben biztosított jogokon kívül szociális igazság is támogatja jogos érdekeinket. A Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot már maga a cim is kötelezi az antiszociális törekvések elleni harcra. Éppen| ezért joggal elvárhatjuk a párttól és annak minden egyes tagjától, hogy még a kormánytámogatás megvonásával is akadályozza meg az újabb nyugdíjcsökkentés igazságtalan, törvénytelen és antiszociális tervezetét. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy legyen az bármely politikai párt is, csakis azt fogjuk támogatni, amely párt leghatározottabban és teljes egészében foglal állást a nyugdíjcsökkentés ellen. Ebben az irányban fogunk minden megengedett módon akciót kifejteni. Nem szándékozunk jelen nyilt levél szűk kereteiben rámutatni az országban szemmel látható és Méltóságod által is ismert visszásságok, feleslesleges állások, nagy fizetések és egyéb igazságtalanságokra, de ha kényszerítenek rá, nyilt agiagitáció útján mindenhol és mindeDkor rájuk fogunk mutatni. Agitációnkban rejtett igazságok pedig azt fogják eredményezni, hogy sokan többet és másként fognak látni, mint ahogy ma látnak. Bizva Méltóságod és igen tisztelt pártjának szociális érzékében, újból kérjük a leghathatósabb ellentállásra. Több nyugdíjas nevében vagyok Méltóságod kiváló tisztelője Vitái István ny. ig. tan. Vasárnapi levél. Hiiiiiiiiiiti:iiii!iiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiii!innniiiiiininnumiiia> Kettős advent. Nem csinálok belőle titkot, hanem inkább nyíltan kigyónom, hogy imádságos, őszinte és epesztő óhajként tölti el lelkemet a következő vágy: vajha mi, keresztény magyarok valóban átélnők az adventnek reánk nézve kettős jelentőségét, jellegét és tartalmát! . . . Ugyancsak javunkra lenne! Az egyik a keresztény advent, a kereszténység adventje. Ki ne tudná, mi ez? Ki előtt volna ismeretlen, hogy ez nem más, mint az „idők teljességének" üdv- és lélektörténetmi előzménye? Az a sóvárgástól hangos-terhes idő, mely megelőzte és megelőzi az Úr Krisztusának, vagyis Fölkentjének kegyelmes jöttét, leereszkedését az összemberiség egyetemes és az invidiuális, tehát egyedi lélek élettörténetébe. Az a hosszú és mégis rövid szaka az időnek, mely évezredeken keresztül váratott magára, míg végre elérkezett, de amely után mi, nyomorult siralomvölgy-lakók, a bűn és átok fiaiból a szentség és áldás gyermekeivé lettünk és lehetünk. Az advent a vétkes ótestamentumi és újszövetségi emberiéleknek Krisztust-áhító sóvárgása a múltban és Feléje nyújtózkodása, kapaszkodása a jelenben. Az advent az emberiség és az egyéni keresztény lélek amaz egetnyitogató esdve-esdeklésének időszaka, melynek rimánkodó kifejezést imádságos alakban a próféta így adott: Egek! harmatozzatok onnan felől és a fellegek csöpögjék az igazat; nyilatkozzék meg a föld és teremje az Üdvözítőt. (Iz. 45., 8.) Az advent az ember készülődése Krisztus kegyelmes érkezésére amaz ismert programm szerint, melyet Anyaszentegyházunk Izaiástól kölcsönöz: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké a pusztában a mi Istenünk ösvényeit. (40., 3.) A mult adventje az az időtartam, wmmmmmmimmmmmmwMmmm alognál.