ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-27 / 132. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetése Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : GÁBRIEL ISTVÁN. Ki az úr a demokratikus országokban? A londoni „The Nation" című lap nemrég érdekes Összeállítást közölt a jelenlegi angol parlament tagjainak a gazdasági életben elfoglalt helyzetéről. Eszerint az angol alsóház tagjai közt ül: 115 földesúr, 61 biztosító intézeti igazgató, 17 szénbányaigazgató, 30 hajózási társulati igazgató, 28 bankigazgató, 7 petróleumgyári igazgató, 19 textilgyáros, 159 egyéb gyáros, 50 tiszt (szárazföldi), 12 tiszt (tengerészeti), 10 orvos, 102 ügyvéd, 10 sörgyáros és 63 munkás. A „The Nation" ebből az összeállításból joggal azt következtetheti, hogy a „demokratikus" angol parlament nem a nép, hanem a nagytőke s a nagyvállalatok uralma, alatt áll. Franciaország vezetői, Millerand és Briand, többszörös miniszterelnök, pályafutásukat mint kimondotí szocialisták kezdték meg, A mai francia parlamentet is teljesen a régi szocialisták vezetik, ma mint „nemzeti blokk." Az újjáépítési miniszter és sokszoros milliomos Loucheur szintén szocialistának vallja magát. Ezt az embert az újjáépítés kérdésében szinte diktátori hatalommal ruházták fel s befolyása rendkivül nagy. Mellesleg ez a „szocialista" a legnagyobb újjáépítő részvénytársaságnak nagyrészben tulajdonosa. Tehát hivatalnok és érdekelt magánfél egyszerre! Loucher azok közé tartozik, akik a háború konjunktúráit legügyesebben tudták kihasználni s mint hadiszállító súlyom milliókkal szedte meg magát; most pedig a békéből is a legtöbb hasznot húzza. És mégis „szocialista!" De Loucheurön kívül még vagy 130 milliomos ül a francia parlamentben, akik közül 30-nak 100 milliónál is több a vagyona. Ezek is nagyrészt „szocialisták" és természetesen „demokraták," Azért is történik Franciaországban mindig minden a nagytőkések akarata szerint. Igy fest a demokrácia a valóságban s a fenti adatok rendkívül jellemzők s tanulságosak a „demokrácia" fejlődésére nézve is. A demokrácia szüntelen hangoztatása legtöbb politikus részéről játék a szavakkal és a legképmuj-atóbb porhintés a világ szemébe ! Robbanás a sashegyi aknában, Egy halott és 10 sebesült. F. hó 25-én reggel 7 órakor a tokodi Sashegyi-aknában súlyos szerencsétlenség történt, melynek 11 sebesültje van, köztük 1 halálos és 2 életveszélyes, 8 könnyebb sérült. Egyik fejtő munkahelyen, hol 6 ember dolgozott, villanyos robbantást végzett a főaknász, ki a lőmesteri teendőket is ellátta. A robbantás után előírt várakozási idő elteltével a munkahelyre mentek azt megvizsgálni s miután ott nagyobb mennyiségű sujtóléget konstatáltak, mely az átlyukasztott régi fejtésből áramlott ki, visszamentek mindnyájan a friss levegőt vezető folyosóba megvárni, míg a munkahely kiszellőzik. Várakozás közben robbanás s lángnyelvek csaptak ki a munkahelyhez vezető vágat felől s a várakozók valamennyien, ezenkívül a tőlük távolabb járt bányamester és gépkezelők, összesen 11-en többékevésbé súlyos égési sebeket szenvedtek. A bánya többi munkásai az üzemvezető mérnökökkel együtt azonnal a helyszínére siettek, a sérülteket kiszállították s a dorogi bányakórházba vitték, hol egyik sérült néhány óra múlva belehalt sebeibe. A bányahatóság képviselője a kerületűén tartózkodván, a bányaigazgatóval együtt azonnal a helyszínére sietett, azt megvizsgálva, a robbanás okát megállapítani nem tudta. A kórházban kihallgatott sérültek valamennyien egybenhangzóan adják elő a szerencsétlenség történetét s igy egyetlen oka lehetett a robbanásnak, hogy a sérültek valamelyikének biztosító lámpája megsérült, vagy azt leejtette. Ez utóbbi feltevést igazolni látszik egyik öszszetört lámpa, viszont lehetséges, hogy ezt is már a robbanás lökte le. A hatóság vizsgálata a baleset okának kiderítésére folyamatban van. A kisiparosok séreimeikkeS a A Károlyi-kormány hivatalbalépése óta igen jelentős mértékben rosszabbodott a kézművesiparosok sorsa. A kisiparosok körében rendkívüli elkeseredést szült, hogy a szanálással kapcsolatos rendelkezések között egyetlenegy olyan sem akadt, amely arra alkalmas lett volna, hogy a munkanélküliséget csökkentse, a kisipart foglalkoztassa, ellenben özönével akadtak olyan rendelkezések, amelyek arra alkalmasak, hogy a kézművesiparosok sorsát még a mainál is súlyosabbá tegyék. Legutóbb ezekhez a sérelmekhez még politikai megbántások is csatlakoztak. Kisipari körökben ugyanis rendkívül nagy elkeseredés között tárgyalják, hogy az ország ipartestületeit a rendőri szervek intézkedése folytán elütötték attól, hogy az ország ipartestületei nagygyűlés keretében foglalkozzanak sorsukkal és feltárhassák sérelmeiket. A mezőgazdasági moratóriummal kapcsolatban nyilvánvalóvá válik, hogy azok a vidéki iparosok, akik nem tudnak követeléseikhez jutni a mezőgazdatársadalomtól, lehetetlen helyzetbe kerülnek azáltal, hogy az ő tartozásaikra nincs kiméleti idő. Az ország különböző területeiről rekrutálódott nagyobb iparosküldöttség keresi fel panaszaival a hét folyamán a miniszterelnököt. (Magyar Híradó). Moszkva álarc nélkül. Ilyen címen Douillet József volt oroszországi belga követ könyvet adott ki, mely többek között egy tanóra-jelenetet vázol. A jelenet egy szovjet-iskolában játszódik le s kitűnik belőle, mily ördögi módon folyik a szovjetben a gyermek elistentelenítésének munkája. íme az a tanórajelenet szórólsora Douillet előadásában: — „Körülbelül fél tiz tájban léptem az iskolaépületbe s azonnal egy osztályba menten, ahol az oktatás éppen megkezdődött. — Egy asztal előtt, amely a katedrát helyettesítette, egy 8—9 éves fiúcska állott két felnőtt ember közt, az egyik a tanító volt, a másik pedig annak a kommunista „cellának" a titkára, amely alá az iskola tartozott. - íme, a párbeszéd, amely legott kifejlődött: — Tanitó : Te, Wanja, mondd csak, szoktál-e Istenhez imádkozni ? — Gyermek: Igen, elvtárs, imádkozom. — Tanitó: S megadja az Isten mindazt, amit tőle kérsz? — A gyermek hallgat. — Tanitó : Nos, akkor csak kérd most azonnal az Istent, hogy adjon neked kenyeret. Hiszen, úgye, éhes vagy Wanja? — Gyermek: Ó, de milyen nagyon éhes! — Tanitó: Akkor csak imádkozzál mindjárt, talán ad neked valamit a jó Isten. — A gyermek kissé vonakodva letérdelt, kezecskéjével keresztet vetett, ismételten földhöz hajtotta fejét, amint azt otthon szüleitől látta s azután imádk< zni kezdett. Tiszta, egyszerű jámborsága megható volt. De a két fekete holló, aki mellette leselkedett, vagy két perc múlva félbeszakította imáját és kérdezi: No Wanja, adott-e neked ate istened kenyeret? A gyermek, kinek könnyes volt a szeme, nem tudta, hogy mit is akarnak tőle, de rosszat sejtve így felelt: — Nem elvtárs, a jó Isten nekem nem adott semmit. — No, most látod — mondja a tanitó — hogy hogyan is áll a dolog az Istennel. Sokkal okosabban tennéd, ha Isten helyett ehhez az elvtárshoz (rámutatott a kommunista titkárra) fordulnál kéréseddel. Mondd csak : kérlek elvtárs, adj nekem kenyeret. Meglátod, hogy Ő neked adni is fog! Az éhes gyermek engedelmesen ismétli a szavakat: — Kérlek elvtárs, adj nekem kenyeret! — Látod — szólt a kommunista — azt mindjárt meg kellett volna tenned. Ha tőlem kértél volna, már régen adtam volna kenyeret: te azonban Istenhez imádkozol. Láttad-e már Istent ? Nem! Mert hisz nem is létezik. — Erre a bőrkabátja zsebéből kenyeret vesz ki s azt a síró gyermeknek nyújtja. — Beismerem, hogy alig volt meg az erőm, hogy ezt a jelenetet, melynek néma és tehetetlen tanuja vol9*80, nöi vags férfi 29 P-től Balognál.