ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-11-20 / 129. szám

ESZT RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. 191! Néhány hónappal ezelőtt 33 úr vette kezébe az ország sorsának irányítását. A 33-as bizottság foga­lommá vált. Működése esemény a történelem számára. Az ország lakossága számára fájó valóság, mert minden rendelete operáció volt. — Földbirtokos, tisztviselő, ipa­ros, kereskedő, falusi ember, mun­kás, a társadalomnak minden ré­tege keservesen megérezte az ope­ráló kés vágásait. Fizetésleszállítás, adóemelés, segélymegvonás, szigo­rúbbnál-szigorúbb intézkedések bo­szorkányos gyorsasággal követték egymást. A nemzet többsége tiszteletre­méltó áldozatkészséggel fogadta a 33-as bizottság működését. Félre­tette a sérelmeket. Nem tiltakozott a bizottság összeállítása ellen. Tu­domásul vette, hogy a kis- és kö­zépbirtokos társadalom, a tisztviselő, kereskedő és iparos osztály érde­keinek képviselői hiányoznak az ország sorsának szinte diktatórikus irányításával felhatalmozott bizott­ságból. Nem tiltakozott, mert hitte, hogy a bekerült harminchármak az ország egyetemes érdekeit tartják szem előtt működésükben. Nem így történt. Mindenki, aki figyelemmel kisérte a bizottság munkáját, megállapít­hatta, hogy intézkedéseik akkor, amikor egyre újabb és újabb meg­terheléseket jelentett a társadalom legszélesebb rétegeire, gondosan figyelembe vették a nagytőke ér­dekeit. — Gondoljunk csak a kül­földre „mentett" vagyonokra. Milyen kesztyűs kézzel kezelte ezt a kér­dést Teleszky János és 33-asXtársa­sága. Alig akadt közöttük valaki, aki keményebb hangot mert volna megütni ezzel a hazaárulásnak is könnyen minősíthető vagyonmentés­sel szemben. A 33-as bizottság gondolkozás­módját és érzelmi elhajlásait bizo­nyos tőkeérdekeltségek :felé meg­megérteti velünk az alábbi kis sta­tisztika. Eszerint a 33 bizottsági tag közül 22 igazgatósági tagja vala­melyik nagyvállalatnak, illetőleg bankérdekeltségnek. Többen közü­lök nem is egynek. Névszerint: Kállay Tibor 10, Papp Géza báró 22, Teleszky János 9, Temesváry Imre 3, Biró Pál 7: Cho­rin Ferenc 28, Csizmadia András 6, Egry Aurél 5, Hoyos Miksa gróf 12, Kozma Jenő 1, Lakatos Gyula 7, Nagy Emil 3, Perényi Zsigmond báró 8, Pesthy Pál 3, Popovics Sán­dor 4, Rubinek István 1, Schandl Károly 11, Somsich László gróf 3, Szterényi József báró 8, Ugrón Gá­bor 16, Vészi József 10, Weiss Fü­löz 26 vállalatnak az igazgatósági tagja. A nemzet sorsát intéző bi­zottság 33 tagja közül csak Eszter­házy Móric gróf, Juhász Andor, "1 Z Marschall Ferenc, Őrffy Imre, Pal­lavicini György gróf, Rassay Ká­roly, Sigray Antal gróf, Tomcsányi Vilmos, Turi Béla és Wolff Károly, tehát tizen vannak olyanok, akik bankoknál, vagy nagy ipari válla­latoknál nincsenek érdekelve. Kö­zülök öten nagybirtokosok ugyan, de a mezőgazdaság mai helyzeté­ben őket is nyugodtan a szegény emberek közé lehet sorozni. Huszonkét ember 191 igazgató­sági tagot képvisel. Hogy ez tiszte­letdíjak nyelvén mit jelent, könnyű elgondolni. Ez a 22 ember feltétlen többséget jelent a bizottságban. Az történik, amit ők akarnak. Hiába szólalnak fel intézkedéseik ellen a kisebbségben helyet foglaló keresz­ténypárti bizottsági tagok. Felszó­lalásaiknak még az a hatása sem lesz meg, hogy a közönség látja jószándékukat. Nem láthatja, mert hiszen a bizottság tanácskozásai zártak. Szűkszavú hivatalos közle­mények jutnak a nyilvánosság elé. A kereszténypárt kiküldöttjei kény­telenek magukra vállalni az igaz­gatósági tagokból összeverődött több­ség intézkedései nyomán fakadt elkeseredést és gyűlöletet anélkül, hogy eredményt érnének el. Van-e ilyenformán értelme annak, hogy a bizottság munkájában résztvegye­nek és vállalják annak intézkedé­seiért a felelősséget? (k — f) Általánosságban és részleteiben is elfogadták az 1932. évi városi költségvetést. Munkában az elnöki csengő! — Távbeszédek az állandó zajban. — Hányféle klikk van? Esztergom szab. kir. megyei vá­ros kedden d. u. 4 órakor folytatta szombaton megkezdett, de be nem fejezett közgyűlését, amelynek fő­tárgya Esztergom város háztartási alapjának 1932, évi költségelőirány­zata volt. A közgyűlésen Glatz Gyula h. polgármester elnökölt. A képviselői asztalok ülőhelyei telve voltak s a „karzat" is zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel. Több városi képviselő először általánosságban szólt a költ­ségvetéshez s miután ezt részletes tárgyalásra is alkalmasnak tartot­ták, egy órai szópocsékolás után át is tért a képviselőtestület a részle­tes tárgyalásra, amelynek során azután csaknem teljes két órán keresztül a legválogatottabb ötlete­ket vetették fel anélkül, hogy csak egyet is megérleltek volna a meg­valósításig. A vége az lett, hogy részleteiben is elfogadták a költség­vetést csaknem teljesen változatla­nul. Olyan nagy volt a képviselő­testület jelenvolt tagjainak kitartása, hogy a költségvetés részletes elfo­gadása után még vagy 50 számból álló tárgysorozatot is letárgyaltak. Itt sem takarékoskodtak a szavak­kal, de esti 8 órakor már mindenki beleunt a beszédbe és hallgatásba egyaránt. Utána teljes békességgel oszlottak szét a város atyái. Ezzel tudósításunkat be is fejezhetnők, mert lényegében mindent elmon­dottunk, ami történt. Részletes tudósításunk a követ­kező : A költségvetés általános vitája. A költségvetés általános vitáját dr. Zwillinger Ferenc nyitotta meg. Beszélt a titokzatos fél százalékos jutalékról, amelyet a Közüzemi Rt. bérbeadásáért valaki kapott. Hogy ki, nem tudhattuk meg. A bérbe­adásról szóló elszámolás annakide­jén a közgyűlés elé kerül, jelentet­ték ki az elnöki asztaltól. Ebben aztán a szónok is, a hallgatóság is megnyugodott. Majd a földmíves és az iparos polgárság közismert sú­lyos helyzetét ecsetelte dr. Zwillin­ger. Kifogásolta hogy egyes városi munkákat állandóan egyugyanaz a cég kap meg. Árlejtés útján kell ezt odaítélni... — Úgy is van az mindég! — szóltak megint az elnöki asztaltól. A legolcsóbb ajánlattevő kapja a munkát. — A városi földeket is bérbe kell adni — folytatta tovább az általá­nos vita főszónoka. Elvész a bérlet az intenzív városi gazdálkodás foly­tán s megrövidül a földmíves pol­gárság. Majd rátekint a szónok a példás türelemmel figyelő h. polgár­mesterre és kijelenti, hogy nem látja a városi autonómiát úgy meg­védelmezve, ahogy kellene. Ünne­pélyes hangon szólítja fel a h. pol­gármestert, hogy szakítson a klik­kekkel . .. — De hát kik azok, nevezze meg már őket — mondja v. Szívós­Waldvogel. — Úgy éltem, mondja Zwillinger — hogy se a megyei klikkel, se a Mátéffy-klikkel ne tartson . . . — Se az ellenzékkel! — hangzik fel egyszerre több oldalról is hatal­mas derültség közben .. . — Se a Zwillinger-klikkel — mondják még tovább . .. — Én csak egyedül vagyok — mondja Zwillinger. — Legfeljebb ha Waldvogel tábornok úr csatla­koznék hozzám, nem lennék egye­dül! A szónok ezután a vízórák ügyé­ről, majd a költségvetés azon alaki hibájáról szól, hogy az nem elég kimerítő. V. Szívós-Waldvogel József azzal a kijelentéssel, hogy ez nem álta­lános vita s ennek így sohse lesz vége, — elhagyja a termet. Jóval később tér vissza. Zwillinger folytatja. A város házi gazdálkodása felesleges. A gazda­tisztnek fel kell egy évi hatállyal mondani. Jó ide botos ispán is. A költségvetést egyébként általános­ságban elfogadja. Utána Gere János szólal fel, de szavai elvesznek az általános be­szélgetés folytán támadt zúgásban. Az elnök hasztalan csenget. Gere a szentgyörgymezői hegymesteri állásról vitázik. Dr. Scheiber Győző szintén álta­lánosságban óhajt szólni a költség­vetéshez. Dr. Huszár Aladár főis­pánnak a város szanálásáról az „Esztergom" vasárnapi számában megjelent cikke őt nem győzte meg. A költségvetési végösszeg még mindig háromszorosa a békebeli­nek. Kifogásolja a nyugdíjakat, a megyei hozzájárulást, a kaszárnya­javítást, a rendőrségi épület bérét, a kórház kezelését... Hosszúra nyúlt beszéde alatt egyre hangosabban társalognak a képviselők. Úgyszólván senki nem hallgat oda. A h. polgármester, aki minden szónokra kitartóan figyel, egyre sűrűbben rázza a csengőt, de a csend csak késik. Végre Schei­ber dr. azzal a kijelentéssel, hogy a város házi gazdálkodása második Közüzemi lesz, befejezi beszédét. Újra Zwillinger: írjon fel a város a tanács visszaállítása iránt. Rette­netes felelőssége van így a polgár­mesternek. Glatz h. polgármester kijelenti, gvjermek 9 a 80, nöi vagvj férfi 29 P-től Balognál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom