ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-18 / 115. szám

A komoly háttér. Nem válaszképen — mert a személyeskedő cikkeket elvből nem méltatjuk figyelemre —, de a célzatos elferdítések helyreigazításaképen egy-két megállapítást kell tennünk az Esztergom és Vidéke cikkírójának a mi belső ügyünkbe való illetéktelen és avatatlan beavatkozásával kapcsolatban. Az „Esztergoménál két ember dolgozik rendszeresen tizenkét év óía: Homor Imre és Gábriel István. Ez a helyzet tizenkét év óta nem változott és ez a két ember ma is ugyanazon szellemben és irányban dolgozik, mint tizenkét évvel ezelőtt: katholikus, nemzeti irányban. A lényeg tehát ez a változatlan helyzet, amelyet 12 év előtt olvasóközönségünknek bejelentettünk és amelynek ismételt bejelentésére szükség nem volt. Azt a nagyközönség szempontjából teljesen érdektelen körülményt, hogy a szerkesztésért hol az egyik, hol a másik ember vállalta a törvény előtti felelősséget (amint ki-ki magánkörülményei megengedték), az illetékes hatóságnál mindenkor bejelentettük. Homor Imre már egy évvel ezelőtt le akart mondani a felelős szerkesztői tisztről — iskolán kívül végzett felszaporodott tanügyi teendői miatt. Noha szokatlan dolog visszafelé is vállalni a felelősséget, Homor Imre minden szerkesztői eljárásával közösséget vállalunk a múltra nézve is, — és egyáltalán nem tartjuk a katholicizmus elleni vétségnek azt, hogy egy megtért szabadkőművest, akiről nem tudtuk egykori szabadkőműves voltát első jóakaratú cikke megjelentetésekor, védekezésével röviden el nem utasítottunk, hanem a Nyilttérben helyet adtunk cikkének. (Helytálló lehet az a felfogás, hogy a visszautasítással esetleg növeljük az Egyház ellenségeinek amúgy is nagy számát.) Viszont elismerjük, hogy mint katholikus lap szerkesztői ebből a szempontból a legélesebb kritikát érdemeltük. Mi ezt a kritikát álltuk is és elismerjük, hogy a cikket cenzúra nélkül akár a Nyilttérben is leadni — egyes kitételei miatt — ballépés volt. Túlzott gavallériából, hogy a nálunk megjelent cikke miatt az illető nálunk védekezhessen, — elkövettük ezt a ballépést. Mi ezt férfiasan beismertük, és erről nyilatkozatban tanúságot is tettünk. Ám akkor bennünket bántsanak és ne egy küszködő katholikus intézményt, ne a katholikus újságot, az Esztergomot! Akkor mondják el a kritikát rólunk, de ne indítsanak gyűlöletes hajszát az „Esztergom" ellen! Akkor ne használják fel ezt a különben jelentéktelen esetet felfújva személyi és politikai gyűlölségük kielégítésére! Mi ugyanis nem azért vagyunk újságírók, hogy esetleg magunkat is meg ne tudjuk védeni, az Esztergom és Vidéke cikkírójának eljárása következtében azonban mérhetetlen károkat szenved a katholikus ügy, a katholikus közélet, amely pedig mindenekelőttvaló a primási városban. Jellemző, hogy az Esztergom és Vidéke cikkírója a mi hely/etünket lehetetlennek találja, és az „Esztergom" állítólagos „lehetetlen" helyzetén töpreng, — míg a saját, illetve újságjának lehetetlen helyzetét, amely úgy állott elő, hogy 1918ban a Károlyi párt szócsöveként szereplő, majd később Majláth radikális kormánybiztos által az akkori irányzat lapjává választott és alkalmasnak talált Esztergom és Vidéke ma szinte reverendát ölt magára és régi katholikus újságot akar elvekre kioktatni, — egyáltalán nem érzi. Azt hiszi cikkíró, hogy ha véletlenül — (sajnos!) — katholikus is akad azok között, akik őt az ellenségeskedés és gyűlölet vak eszközéül akarják felhasználni, akkor már intelmeket osztogathat Prohászka nevével? Egészen bizonyos, hogy ahol ismerik Prohászkát és legalább műveit elolvasva értik meg szellemét, ott a személyeskedő, alacsonyindulatú cikkeknek befellegzett. Amikor tehát cikkíróék a komoly katholikus újságírást keresik, tanulmányozgassák Prohászka műveit és próbálják a tollon keresztül alkalmazni. Az E. és V. cikkírója azt mondja, hogy mi destruktíveknek tartjuk őket, de soha állításaikat meg nem cáfoljuk. Hiszen éppen az ébresztette' fel bennünk ebben az irányban a gyanút, hogy lényeges, közérdekű ügyekben hiába bizonyítottunk, mégis konokul hangoztatták tovább a valótlanságokat, — különösen, ha ezzel valaki közéleti presztízsének árthattak. Kicsinyes, heccelődő vádaskodások bizonyításába és ellenbizonyításába pedig nem mehetünk bele, mert a komoly újságnak nem ez a feladata. Mi nem dolgozhatunk mindenben az utcasarki kolportázs igényei és izlése szerint. Bizony kétségtelen, hogy ma az esztergomi társadalmi és közéletben szomorú bomlási processzust állapíthatunk meg. Nem csekély sikerük volt azoknak, akik a választási politikában, a közéleti ügyekben és a katholikus társadalmi egyesületekben ellentétet, gyűlölséget szítottak. Ez az állapot talán a legkevésbbé árt személyükben azoknak, akiket munkahelyükről, vezetőszerepükből kiöklelni akarnak, — esetleg ők pihenni fognak. Fenyegető azonban ez az állapot a helyi katholikus társadalomra, politikára és egyesületi életre nézve, — mert a kidöntött régiek helyébe nem akad más. Nincs új munkás, új vezető, új összefogó vezér. Bekövetkezik tehát a régi nóta: rombolni könnyű volt, — de hol vannak az ujraépítők ? Katholikus érdekből kell elbírálnunk az „Esztergom" ügyét is. El akarják gáncsolni az „Esztergombot, amelyre pedig nem Mátéffy Viktor személyének van szüksége, — hiszen nem is válaszol benne a személyes támadásokra. Úgy tesznek, mint az intézményeknél, egyesületeknél, — az már nem fontos nekik, hogy a katholikus egyletek, intézmények szétzüllésével elpusztul a katholikus közélet is. Kétségbe kellene esnünk, ha nem találnánk meg igazolásunkat lelkiismeretünkben és jövő munkánkban. Az „Esztergom" munkájáért pedig nyugodt lélekkel vállalhatja a felelősséget az, aki 1919-ben a hírhedt Majláth-éra idején a vallásoktatásnak az iskolákból való kitltása ellen cikkezett. A sok személyes heccelődésnek tefiát komoly háttere van, amely már a legmagasabb körök figyel met sem kerülheti el. Mennyi az ország külföldi adóssága ? Vadnai Béla dr., a Pénzintézeti Központ egyik igazgatója a pénzügyi kibontakozás módjairól és lehetőségéről írva, megállapítja, hogy Magyarországnak e pillanatban öszszesen 3400 millió pengő külföldi adóssága van. Ebből az összegből az államkincstár kötelezettsége 1400 millió, a törvényhatóságoké 600 millió, a záloglevelekben és egyéb kötvényekben fennálló tartozás 833 millió, a rövidlejáratú tartozás pedig 600 millió. Ez az összeg az ország nemzeti vagyonához és normális jövedelméhez képest nem sok, hiszen a hosszúlejáratú kölcsönök évi kamat- és tőkeszolgálata nem haladja meg a 200 millió pengőt. Viszont hitelezőink érdeke kívánja, hogy legalább egy évre szüntessük be a tőke- és kamatfizetést. Ez idő alatt állami költségvetésünk egyensúlyba jönne. .wiiiiiii:iauiHuiiuuiM!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiiiiiuii[Uiiniiiiiiiiii!iiuiiiiiiii „Úgyis sok a fullánk/' Egy bizonyos hivatalban dúló munkaszaporitó, minden haszon nélküli, de annál több bosszúságot okozó aktagyártási törekvésről volt szó. Amikor a nyilvánosság előtt akart valaki rámutatni erre, az illetőt azzal beszélte le városunk egyik előkelő vezetője, hogy „úgyis sok a fullánk", ne szaporítsuk azokat. Hát az bizonyosan igaz, hogy közéletünkben bizony nagyon sok az égető fullánk, mely egyformán égeti a megszúrtat és a szúrót is. Az, aki mérges fullánkjait kibocsájtja, már maga is érezte a fullánk gyulladásos hatását. Aki későbben szisszent fel a kapott fullánk miatt, már elfelejtette, hogy ő is szúrt ilyeneket másokba. A szúró és megszúrt jajgat, a harmadik néző nevet és hizik a szenzációktól, a tekintély pedig elvész, megsemmisül és magával rántja a szúrót és megszúrtat egyaránt. Az a fránya tekintély pedig nagyon furcsa valami. Sehol kézzel nem fogható és mégis fenntartója a társadalmi rendnek. Aki, vagy akik azt elveszítik, vagy akik azt mások által elveszítették, rendesen csak látszólagos, parancsolt tekintélynek örvendenek. Akik pedig mindenáron, alig említésre méltó okokat hozva fel, de tekintélyrombolásra alkalmasakat, azoknak már erkölcsben rejlő okoknál fogva, egyáltalán nincs tekintélyük. Még a szenzációnak vigyorgó és tapsoló tömeg sem jelent tekintélyt az ilyen mindenáron érI vényesülni, feltűnni akaró részére. JA tekintélyt megtartani, melyre feltétlenül szüksége van úgy a közéletben szereplőknek, mint a közéleti szereplés bírálóinak, — csak ,úgy lehet, ha minden tekintetben j hozzáférhetetlenséggel veszi magát körül a közfunkcionárius. Nem követel mástól szolgai, önérzetet bántó meghunyászkodást és feltétlen tapsot. Az ilyen vértezeten nem fog soha áthatolni tudni a mérges fullánk, legfelljebb kiszakad a potrohából és halálát okozza önmagának. A közéletet jogos tárgyilagossággal biráló feltétlenül megmarad tekintélyének piedesztálján, de mihelyt heccelődés és üres szenzációk útjára lép, tekintélyét máris elveszítette. Szert tehet jövedelemre, szenzációt hajszolok köszönésére, de igazi tekintélyre soha. „Úgyis sok a fullánk" és mondjuk meg igazán, ezek a fullánkok fájnak. Fájnak az illetőknek, akikbe beszúrták és fáj a társadalmi rendnek. Ez az utóbbi pedig a legfontosabb, mert ennek az fáj leginkább, hogy az illetők kaphattak ilyen fullánkokat. Ha pedig ezek a fullánkok az illetőkről visszapattannak, akkor is fáj a társadalmi rendnek, hogy akadnak, akik fullánkjaikkal kísérletet tesznek a társadalmi rend megbontására. Ne legyen tehát sok fullánk közéletünkben. Ne akadjon senki, akibe azt bele lehet szúrni. V. I. A magyar Sión. Büszke komorlón Szökken az égbe Szürke ködöknek Zátonyaképpen. S mint a meséknek Bölcs fejedelme, Zordon erővel Őrzi a tábort Annyi keserves, Vad csataéjen. Fülsiketítőn Robban az akna, Dörren az ágyú, Lángjai hullnak; Kattog a fegyver, Jajdul a szikla S üstökösöknek Fényei mellett Dantei álmok Rémei dúlnak. Ámde a szent hegy Állja a harcot S bár beborítja Vérpatak árja, Hogyha a hajnal Pír zuhataggal Feltör a mélyből, Dicskoszorúként Izzik a fényben Szent koronája. Destek Jenő. Munkanélküliek, nyugdíjasok figyelmébe! Pénzkeresésre kitűnő alkalom a naptárárusitás, mely 3 hónapig szép és jó jövedelmet biztosit minden különösebb befektetés nélkül. Felvilágosítással készséggel szolgál: Mehner Vilmos naptárkiadó vállalat, Budapest, IV. Egyetem-u. 4. Bármely gyártmányú gramofóníeme zekét leszállított árban árusitom. 1SKOLAHEGEDUK és más hangszerek, valamint ezek aSkaSrészei a legolcsóbb napi árban: i ... .•• ',25 cm-es tánclemez 5"50 P, 30 cm-es művész-lemez 8'— P. ^SAMIAH EAMAM** hangszerkészítőnél kaphatók ím WC?gier rereilC Kossuth Lajos-utca 14. szám.