ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-10-09 / 111. szám

ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. — mert érzi, hogy amint egyszer abbahagyja a gyűlöletes és kíméletlen személyes hajszát, és a jót a rosszal egybevető józan kritika terére lép, reá többé nincs szükség. Ez a „kritikus" ugyanis eszköz, — a tehetetlen győlölködők eszköze, akinek a megkezdett úton következetesen ki kell tartania, — még akkor is, ha talán látja, hogy nem helyesen cselekszik. A kétféle típus közötti különbség sok mindent megmagyaráz a mai esztergomi köz életben. Volt szabadkőművesek. Az Esztergom f. hó 4-ikéu megjelent számának nyilt-téri rovatában „Válasz" címen egy levél jelent meg, mely félreértésekre adhat alkalmat. A dolog személyi részével és politikai előzményeivel nem óhajtok foglalkozni, mert azokat nem is ismerem. A „Válasz"-nak a beállítása azonban olyan, hogy a laikus olvasó a következő téves következtetést vonhatja le belőle: „A szabadkőművesség valamikor igen tiszteletreméltó, szent célokat követő társulat volt, azonban radikális intellektüelek betolakodó tábora azt 1912. táján destruktív irányba terelte, amiért jobb érzésű hazafiak, köztük a „Válasz" írója, faképnél hagyták. Ennek a félreértésnek elejét veendő, szabad legyen megjegyeznem a következőket: A szabadkőművesség igazi arculatja régóta ismeretes. Hogy csak egyet mondjak, az Egyház a szabadkőművességbe való belépést már reges rég kiközösítés terhe alatt tiltja híveinek, amely kiközösítés csak az Apostoli Szentszék által oldható fel (Egyh. Codex 2335. kánon). Ez a tilalom a jogforrások szerint 1738-ig, XII. Kelemen pápáig megy vissza, aki csodálatos éleslátással leplezte le e titkos gyülekezet ravasz taktikával takart igazi céljait. Azóta újra és újra megújította Róma e szigorú tilalmát, szószéken, könyvekben, iskolákban hirdettette, úgyhogy nem volt intelligens katholikus, ki a történelem tapasztalatain átment Egyház ezen bölcs óvó intézkedéséről ne tudott volna. Hogy a nem katholikus Kazinczy vagy Kossuth ezen óvó intelem hatásán kívül maradt, azon nem lehet csodálkozni, azon sem, ha a liberális kor subiectivizmusában felhígított vallásos érzés sok katholikusnál sem tiltakozott a szabadkőműves páholy-tagság ellen. Ahol azonban igazi katholikus meggyőződés uralkodott a szívben, ott a szabadkőművesség szirénhangjai meghallgatásra nem találtak: Széchenyi Istvánt, Deák Ferencet a szabadkőművesek sem tudták maguk közé csalui. Egy katholikusra nézve nagy ára volt a szabadkőműves tagságnak: meg kellett tagadnia Egyházát, magára kellett vonnia teljes felelősséggel annak kiközösítő határozatát. De nemcsak az Egyház volt határozott ellenfele a szabadkőművességnek — nem csoda, magán is, érezte számtalanszor annak marcangoló karmait — hanem a laikus táborból is sokan felemelték leleplező szavukat ellene. Nagy irodailmunk van a mult századból, mely kimutatja, hogy a szabadkőművességnek humanisztikus és filantróp programmja csak álarc kifelé és az igazi célnak, az oltár és trón felforgatására irányuló törekvésnek leleplezésére szolgái. Tudvalevő volt, hogy a kontinens páholyainak egy jó részére nagy befolyást gyakorló párisi Grand Orient vezetői tulajdonkép a zsidó világuralomra törekvő Alliance Israelite kihelyezettjei, és hogy a titkos gyülekezésekhez szokott spanyol maroniták kereszténygyűlölő szelleme hamarosan bevonult és uralomra jutott, különösen a román államok szabadkőművességében. Mióta a szabadkőművesség megvan, minden forradalmi megmozdulás és felforgatás ihlető tápláló szellemének bizonyult a rémségekben tobzódó francia forradalomtól kezdve az 1871-iki párisi kommunon át a legújabb spanyol templomi és kolostorgyujtogató forradalomig. Ördögi tervszerűséggel váltogatta jelszavait és módosította haditerveit. Hangoztatta, hogy csak az Egyház ellen harcol, mikor az államrend ellen tört, hogy csak a „klerikalizmust" akarja megdönteni, mikor a kath. "vallást akarta elpusztítani, hogy csak az ultramontánokat gyűlöli, mikor tulajdonkép minden kereszténységet, sőt minden hitet ki akart irtani. Ez a szabadkőműves taktika az idők folyamán oly nyilvánvaló lett, hogy bizonyos hiszékenység kellett ahhoz, hogy valaki a szabadkőművesség destruktív irányát észre ne vegye, annak dacára, hogy a szabadkőműves vezetők a páholyoknak alsóbb fokozatain levő tagjait igazi céljaikba és munkájukba be nem avatták. Ha valaki tehát szabadkőműves volt és bevallja: tévedtem, rövidlátó voltam, de beláttam tévedésemet, azért szakítottam a páholylyal, ez tiszteletreméltó vallomás és csak fokozza bennünk a személye iránt való megbecsülést. Voltak és vannak nagy konvertitáink, akiknek a megbánt tévedés vagy vétek a nagyságukat csak fokozta! Joffre, a francia hadvezér is szabadkőműves volt ifjú korában! Később valakinek, aki ezt neki szóba hozta, röstelkedve megvallotta: „Hát tudja, mint afféle fiatal tiszt nagyon ambiciózus voltam és azt mondták, csak akkor lesz előmenetelem, ha belépek a páholyba, azért beléptem. De a gyűléseken soha ott nem voltam, majd később az egész társaságot faképnél hagytam." Ezt olyan hangon mondta, hogy nem látszott, mintha büszke lett volna szabadkőműves múltjára, minthogy azt hiszem Kazinczy vagy Kossuth sem lenne büszke ma három pontos testvéreire, mert a szabadkőművesség szellemét nem a Kazinczyak és Kossuthok adták. Budapest okt. 6. Dr. Hamvas Endre. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Figyelembe kell vennünk egyes különbségeket, és akkor sok mindent megértünk egyes jelenségeket illetően, — akkor megértjük egyesek következetes ellenségeskedését, rosszmájúságát közéleti dolgokban, — amelyet semmiféle közérdek és békeóhaj megváltoztatni egyelőre nem fog. Kétféle kritikus és közéleti harcos van ugyanis. Az egyik objektív szemlélet alapján, meggyőződésből ellenzéki ember, aki azonban a jó és rossz elválasztására képes és aki nem röstelli bevallani másról a jót sem, mert érzi, hogy ezzel saját erkölcsi reputációjának tartozik és hogy ezzel nem veszít közéleti kritikai értékéből, — hiszen az ő politikai cálja nem a személyek gyűlöletes dorongolása, hanem a cselekedetek, az ügyek kritikája azért, hogy meggyőződése szerint jobb helyzet álljon elő. A közéleti harc komoly kritikusa nem az ellenfele jócselekedetei és helyes, közhasznú munkája ellen tör, hanem a hibás tettek ellen és a tévedések vagy rosszakarat kiküszöbölésén dolgozik. A közéleti jóért, a helyzet javításáért folytatott fanatikus harc megnemesiti az ellenzéki közéleti férfiú egyéniségét. Sajnos azonban, — igen dívik Esztergomban a másik fajta kritikus, amely az elsőtől lényegesen különbözik. Ennek a másiknak tiszta meggyőződésében nem hihetünk, mert objektív kritika helyett személyi harcot folytat. Ez a másik fajta közéleti ellenfelét ellenségként kezeli és ha hibákat, bűnöket nem talál, akkor nekimegy nemes, közhasznú cselekedetnek is — a dolgok lényegét kiforgatva — mindent ellenséges színben feltüntetve. Ez a „kritikus" ellenfeléről soha jót el nem ismer, mert fél, hogy saját gyenge erkölcsi alapokon álló közéleti munkája ezzel legyengül vagy feleslegessé válik. Ez a „kritikus" nem meggyőződésből, nem tiszta hivatásból közéleti harcos, hanem kényszerűségből, A bíboros-hercegprímás főpásztori szózata a nyomorenyhítésről. Dr. Serédi Jusztinián biboroshercegprimás ezévi most megjelent XI. sz. körlevelében főpásztori szózattal fordul papságához és híveihez a nyomorenyhitő-akció érdekében, amelyet közérdekű voltánál fogva alább egész terjedelmében közlünk: Tisztelendő Testvéreim! Krisztusban Kedves Hiveim! Valóban sajnálatos dolog, hogy mostanában egyes meggondolatlan, vagy rosszhiszemű emberek és lapok szinte nap-nap után valóságos gazdasági rémhírekkel, többek között a szerintük biztosan fenyegető éhínséggel nyugtalanítják az amúgyis könnyen izguló társadalmat, bár jól tudják, hogy hazánkban éhínségtől, Istennek legyen hála, nem kell tartanunk, és bár tudhatnák, hogy az általános izgalomban a komoly embereknek meg a sajtónak épen az volna a kötelességük, hogy felvilágosító munkájukkal és higgadtságukkal másokra is megnyugtatólag hassanak. Kétségtelen ugyan, hogy az általános gazdasági és pénzügyi bajok, továbbá a rossz termés és egyéb okok miatt nehéz télnek nézünk elébe. Helyzetünk azonban korántsem olyan reménytelen, mint sokan gondolják, vagy hangoztatják. Mert egyrészt köz- és magánmunkaalkalmak teremtésével csökkenthető a munkanélküliség, másrészt Télikabát, ha jó és olcsó, áruháza Balog László!