ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-09-06 / 98. szám

non 1 ü JtUUlVl Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A harminchármas bizottság elhatározta a cukor­adónak métermázsánkint 50 pengőre emelését, és ugyan­akkor bejelentették azt is, hogy duplájára emelik a ke­reseti adópótlékot. Ez a két rendelet is leg­jobban majd a kisembereket érinti, akik az úgyis meg­csökkent jövedelmükből még egy darab kenyeret elveszí­tenek. Az utóbbi hetekben szinte óráról-órára újabb és újabb rendeletek jelentek meg, amelyek megélhetésünket még nehezebbé tették: Kábultak vagyunk már és nem tudjuk, hogy mihez kezd­jünk. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete újabb és újabb áldozatokat követel tő­lünk. Az a kérdés most már csak, hogy meddig birjuk, mert a húr feszül, s nem sokáig kell arra várnunk, hogy elpattanjon. Ehhez még hozzájárul az is, hogy idegileg is teljesen tönkremegy már az adófizető polgár. A súlyos adóterhek, a terményárak lemorzsoló­dása, az ipar és a kereske­delem pangása, a tisztviselői elbocsátások, a B-listák, a le­építések, az adósságok után számított uzsorakamatok — mindmegannyi tartozékai en­nek a szerencsétlen világnak, amelyben most élünk. Azok, akik ma intézik az ország ügyeit és akik vállal­koztak arra a nehéz feladatra, hogy pénzügyileg rendbehoz­zák az országot, kell, hogy munkájuk közben állandóan gondoljanak arra, hogy ered­ményes és az országra hasz­nos munkát csak akkor fog­nak végezni, ha mértékkel és móddal bánnak az adózó polgárok teherviselő képes­ségével. Viszont azonban az is igaz, hogy ezidőszerint csak fize­tésleszállítással és adóemelés­sel lehet az állam pénzügyi dolgait rendezni. Szép szónak és hangos fogadkozásnak most nincs helye. Az állam gépezetében most folyik a legsürgősebb aratási munka. Most gyorsan kell learatni, ami még learatható; az operálókésnek villámsebes­séggel keli felvágni a kele­vényt, hogy a beteg minél előbb rendbe jöjjön. Az ország pedig nagyon beteg. Ott fekszik a műtőasztalon. Körülötte a pénzügyi szak­értők fehér köpenyekbe bur­kolva, és vizsgálják a nagy beteget és nézik, figyelik, hogy a vágások úgy történ­jenek, hogy a beteg élete kárt ne szenvedjen. Tudják jól ezek az orvosok, hogy a mentőasztalra fektetett ország a gyors operáció után is csak lassan fog felgyógyulni, s kell egy-két év, míg a sebek be­hegednek, a beteg felkelhet ágyából, mankóit eldobhatja. Ez egypár évet jelent. Addig bizony mi, szegény adózó polgárok, — városiak és vidékiek, értelmi osztály­hoz tartozók, vagy iparosok, kereskedők, vagy a föld mű­velői — sokat fogunk még szenvedni, sokat fogunk még nélkülözni. De reményked­nünk is kell, mert tudjuk jól, hogy a beteg felgyógyulását száz százalékkal meggyorsítja az, ha önmaga is meg van győződve arról, hogy fel fog gyógyulni. Legyen tehát jelszavunk a remény, s nézzünk fel a be­borult magyar égre, ahol előbb-utóbb feltétlenül fel fog tűnni a megváltást jelentő szivárvány! U. L. A huszonhatosok ezredemlék­Unnepe. A volt cs. és kir. 26-ik gyalogezred, mint Esztergom sz. kir. megyei város volt háziezrede — mint megírtuk, — ma, vasárnap, tartja Esztergomban ezred-emlék­ünnepét a következő sorrendben: D. e. 10 órakor istentisztelet a bel­városi plébánia-templomban. Az istentiszteletet a főmagasságú bíbor­nok hercegprímás úr Őeminenciája tartja. 11 órakor a hősök emléké­nek megkoszorúzása. D. u. 1 órakor közös ebéd a „Magyar Király" szál­lodában. Takarékosság címén ne vegyük ki szegényeink szájából a falat kenyeret. A Páduai Szent Antal Egyesület beszámoló gyűlése. A Páduai Szent Antal Szegény­ügyi Bizottság augusztus 23-án dél­előtt 11 órakor tartotta meg évi beszámoló gyűlését az elmúlt esz­tendőről. Az egyesület elnöke, Mátéffy Viktor prépost-plébános lelkes elnöki megnyitójában szeretettel emléke­zett meg Tóth Móric atyáról, akit a rendtartomány főnöke zárdafőnöki és piébánosi minőségben Felsőse­gesdre helyezett. Ennek kapcsán üdvözölte az elnök az egyesület új igazgatóját, P. Virágh Rajmund hittanár, h. reálgimnáziumi igazga­tót s kérte, hogy tudásának egész erejével legyen e nemes intézmény­nek vezetője és irányítója. Az elnöki megnyitó után P. Virágh Rajmund egyesületi igazgató tar­totta meg mult évről szóló beszá­molóját. Ebből megtudtuk, hogy az 1929—30. évi gyűjtés eredménye 21.468 P 99 fill.-t, a kiadás 21.083 P 53 fill.-t, a maradvány pedig 385 P 46 fillért tesz ki. A tekintélyes összegű bevétel fele­része természetesen az esztergomi főpapság és papság adománya, míg a másik fele a város nemeslelkű közönségének pénzbeli adományá­ból jött össze. Nagy értéket képviselnek a ter­mészetben befolyt ruha, cipő stb. adományok is, amelyek bár mind használtak voltak, de a jó harmad­rendű ferences nővérek szorgos munkája által rendbehozottan ke­rültek kiosztásra a szegények kö­zött. Mint már tudjuk, a Szt. Antal Egyesület a koldulás megszüntetése céljából alakult. E nemes céljának nemcsak hogy megfelelt, hanem a kitűzött célon túl is haladt s olyan szegény családokat is segített és segít, akik föltétlen támogatásra szorulnak. Az Egyesület a hozzátartozó nél­küli koldusok és nincstelenek szá­mára a volt kapuiskolát is meg­szerezte, amely a szükséghez mér­ten átalakítva otthonul szolgál a szegényeknek. Az Otthonban elhe lyezettek teljesen egyéni szabad ságot élveznek, bárki meglátogat­hatja ott őket, s mindegyik szaba­don járhat ki, csupán az étkezés és az alvás idejére kell időben hazajönniök. Itt is a jó harmad­rendű nővérek végzik a nehéz, de Istennek tetsző szolgálatot. Amint láthatjuk e rövid beszá­molóból, szegényeinkről minden tekintetben gondoskodás történik a ferences atyák és az áldozatkész közönség jóvoltából. De nem volna teljes és hű az igazgatói beszámolóról szóló híradá­sunk, ha egy fontos dolgot elhagy­nánk belőle. Helyesen jegyezte meg P. Virágh, hogy mint minden emberi intéz­mény, — úgy az egyesület is — lehet gyarló és bizonyos tekintet­ben tökéletlen. Sokan eme állítóla­gos tökéletlenségért, — amely ugyan kisebb baj, mint az, hogy éhező, vagy nyomorgó van — az egyesü­lettől támogatásukat a nélkül vonják meg, hogy előzőleg kellő informá­ciót szereznének illetékes helyről kételyüket illetőleg. Ezzel kapcsolatban elhangzott kérelme tehát P. Virágh igazgató­nak most mindnyájunkhoz szól: 1. Minthogy Esztergomban a há­zaló koldulás hatóságilag tiltva van, legyen fegyelmezett a közönség s ily házalóknak alamizsnát ne adjon, mert akkor az egyesület célja — t. i. a koldulás megszün­tetése — teljesen illuzóriussá lesz s a közönség csak fölösleges zakla­tásnak teszi ki magát. 2. Hívja fel közönségünk a gyűj­tőnők figyelmét adandó alkalommal, ha segélyezésre igazán rászoruló egyénről, vagy családról van tudo­másuk, mert az egyesület még nin­csen abban a szerencsés helyzet­ben, hogy külön szegényeket fel­kutató egyéneket állíthasson be a nemes és jó ügy érdekében. Min­den ilynemű felvilágosítást az egye­sület vezetősége köszönettel elfogad s a szükséghez mérten megfelelően eljár. 3. Tekintve, hogy a téli hónapok­ban az egyesület fokozottabb támo­Intézeti kelmék, felszerelések, ruhák Balognál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom