ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-09-06 / 98. szám
non 1 ü JtUUlVl Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. A harminchármas bizottság elhatározta a cukoradónak métermázsánkint 50 pengőre emelését, és ugyanakkor bejelentették azt is, hogy duplájára emelik a kereseti adópótlékot. Ez a két rendelet is legjobban majd a kisembereket érinti, akik az úgyis megcsökkent jövedelmükből még egy darab kenyeret elveszítenek. Az utóbbi hetekben szinte óráról-órára újabb és újabb rendeletek jelentek meg, amelyek megélhetésünket még nehezebbé tették: Kábultak vagyunk már és nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete újabb és újabb áldozatokat követel tőlünk. Az a kérdés most már csak, hogy meddig birjuk, mert a húr feszül, s nem sokáig kell arra várnunk, hogy elpattanjon. Ehhez még hozzájárul az is, hogy idegileg is teljesen tönkremegy már az adófizető polgár. A súlyos adóterhek, a terményárak lemorzsolódása, az ipar és a kereskedelem pangása, a tisztviselői elbocsátások, a B-listák, a leépítések, az adósságok után számított uzsorakamatok — mindmegannyi tartozékai ennek a szerencsétlen világnak, amelyben most élünk. Azok, akik ma intézik az ország ügyeit és akik vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy pénzügyileg rendbehozzák az országot, kell, hogy munkájuk közben állandóan gondoljanak arra, hogy eredményes és az országra hasznos munkát csak akkor fognak végezni, ha mértékkel és móddal bánnak az adózó polgárok teherviselő képességével. Viszont azonban az is igaz, hogy ezidőszerint csak fizetésleszállítással és adóemeléssel lehet az állam pénzügyi dolgait rendezni. Szép szónak és hangos fogadkozásnak most nincs helye. Az állam gépezetében most folyik a legsürgősebb aratási munka. Most gyorsan kell learatni, ami még learatható; az operálókésnek villámsebességgel keli felvágni a kelevényt, hogy a beteg minél előbb rendbe jöjjön. Az ország pedig nagyon beteg. Ott fekszik a műtőasztalon. Körülötte a pénzügyi szakértők fehér köpenyekbe burkolva, és vizsgálják a nagy beteget és nézik, figyelik, hogy a vágások úgy történjenek, hogy a beteg élete kárt ne szenvedjen. Tudják jól ezek az orvosok, hogy a mentőasztalra fektetett ország a gyors operáció után is csak lassan fog felgyógyulni, s kell egy-két év, míg a sebek behegednek, a beteg felkelhet ágyából, mankóit eldobhatja. Ez egypár évet jelent. Addig bizony mi, szegény adózó polgárok, — városiak és vidékiek, értelmi osztályhoz tartozók, vagy iparosok, kereskedők, vagy a föld művelői — sokat fogunk még szenvedni, sokat fogunk még nélkülözni. De reménykednünk is kell, mert tudjuk jól, hogy a beteg felgyógyulását száz százalékkal meggyorsítja az, ha önmaga is meg van győződve arról, hogy fel fog gyógyulni. Legyen tehát jelszavunk a remény, s nézzünk fel a beborult magyar égre, ahol előbb-utóbb feltétlenül fel fog tűnni a megváltást jelentő szivárvány! U. L. A huszonhatosok ezredemlékUnnepe. A volt cs. és kir. 26-ik gyalogezred, mint Esztergom sz. kir. megyei város volt háziezrede — mint megírtuk, — ma, vasárnap, tartja Esztergomban ezred-emlékünnepét a következő sorrendben: D. e. 10 órakor istentisztelet a belvárosi plébánia-templomban. Az istentiszteletet a főmagasságú bíbornok hercegprímás úr Őeminenciája tartja. 11 órakor a hősök emlékének megkoszorúzása. D. u. 1 órakor közös ebéd a „Magyar Király" szállodában. Takarékosság címén ne vegyük ki szegényeink szájából a falat kenyeret. A Páduai Szent Antal Egyesület beszámoló gyűlése. A Páduai Szent Antal Szegényügyi Bizottság augusztus 23-án délelőtt 11 órakor tartotta meg évi beszámoló gyűlését az elmúlt esztendőről. Az egyesület elnöke, Mátéffy Viktor prépost-plébános lelkes elnöki megnyitójában szeretettel emlékezett meg Tóth Móric atyáról, akit a rendtartomány főnöke zárdafőnöki és piébánosi minőségben Felsősegesdre helyezett. Ennek kapcsán üdvözölte az elnök az egyesület új igazgatóját, P. Virágh Rajmund hittanár, h. reálgimnáziumi igazgatót s kérte, hogy tudásának egész erejével legyen e nemes intézménynek vezetője és irányítója. Az elnöki megnyitó után P. Virágh Rajmund egyesületi igazgató tartotta meg mult évről szóló beszámolóját. Ebből megtudtuk, hogy az 1929—30. évi gyűjtés eredménye 21.468 P 99 fill.-t, a kiadás 21.083 P 53 fill.-t, a maradvány pedig 385 P 46 fillért tesz ki. A tekintélyes összegű bevétel felerésze természetesen az esztergomi főpapság és papság adománya, míg a másik fele a város nemeslelkű közönségének pénzbeli adományából jött össze. Nagy értéket képviselnek a természetben befolyt ruha, cipő stb. adományok is, amelyek bár mind használtak voltak, de a jó harmadrendű ferences nővérek szorgos munkája által rendbehozottan kerültek kiosztásra a szegények között. Mint már tudjuk, a Szt. Antal Egyesület a koldulás megszüntetése céljából alakult. E nemes céljának nemcsak hogy megfelelt, hanem a kitűzött célon túl is haladt s olyan szegény családokat is segített és segít, akik föltétlen támogatásra szorulnak. Az Egyesület a hozzátartozó nélküli koldusok és nincstelenek számára a volt kapuiskolát is megszerezte, amely a szükséghez mérten átalakítva otthonul szolgál a szegényeknek. Az Otthonban elhe lyezettek teljesen egyéni szabad ságot élveznek, bárki meglátogathatja ott őket, s mindegyik szabadon járhat ki, csupán az étkezés és az alvás idejére kell időben hazajönniök. Itt is a jó harmadrendű nővérek végzik a nehéz, de Istennek tetsző szolgálatot. Amint láthatjuk e rövid beszámolóból, szegényeinkről minden tekintetben gondoskodás történik a ferences atyák és az áldozatkész közönség jóvoltából. De nem volna teljes és hű az igazgatói beszámolóról szóló híradásunk, ha egy fontos dolgot elhagynánk belőle. Helyesen jegyezte meg P. Virágh, hogy mint minden emberi intézmény, — úgy az egyesület is — lehet gyarló és bizonyos tekintetben tökéletlen. Sokan eme állítólagos tökéletlenségért, — amely ugyan kisebb baj, mint az, hogy éhező, vagy nyomorgó van — az egyesülettől támogatásukat a nélkül vonják meg, hogy előzőleg kellő információt szereznének illetékes helyről kételyüket illetőleg. Ezzel kapcsolatban elhangzott kérelme tehát P. Virágh igazgatónak most mindnyájunkhoz szól: 1. Minthogy Esztergomban a házaló koldulás hatóságilag tiltva van, legyen fegyelmezett a közönség s ily házalóknak alamizsnát ne adjon, mert akkor az egyesület célja — t. i. a koldulás megszüntetése — teljesen illuzóriussá lesz s a közönség csak fölösleges zaklatásnak teszi ki magát. 2. Hívja fel közönségünk a gyűjtőnők figyelmét adandó alkalommal, ha segélyezésre igazán rászoruló egyénről, vagy családról van tudomásuk, mert az egyesület még nincsen abban a szerencsés helyzetben, hogy külön szegényeket felkutató egyéneket állíthasson be a nemes és jó ügy érdekében. Minden ilynemű felvilágosítást az egyesület vezetősége köszönettel elfogad s a szükséghez mérten megfelelően eljár. 3. Tekintve, hogy a téli hónapokban az egyesület fokozottabb támoIntézeti kelmék, felszerelések, ruhák Balognál!