ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-08-23 / 92. szám

RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 iillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Dorog nagy ünnepe. Dorogra alig ismer már rá, aki évek előtt látta. Csak a vasútállo­más ócska, sablonos épülete emlé­keztet arra, hogy kultúra már jó három éviizeddel előbb is volt e tájon. Amikor azonban áthaladunk a meglepően fővárosias, tetővilági­tással és villannyal ellátott alagúton, hogy az új templom tájékát meg­szemléljük, valahogy nem hisszük el, hogy esztergommegyei község­ben járunk. Mint ahogy Esztergom mai képe meglepi és lelkesedő szavakra ragadtatja az erre régóta nem járt idegent, úgy vagyunk Doroggal is, de le kell egyben szö­geznünk azt is, hogy itt a változá­sok — Esztergomhoz viszonyítva — sokkal nagyobb arányúak és terv­szerűbbek. Dorogot, ezt a Gerecse és Pilis hegycsoport közötti völgységben az esztergom—vörösvár—aquincumi ősi útvonal északi bejárójánál szeré­nyen meghúzódott s a zivataros idők után német telepesekkel fel frissített kicsiny községet a fekete gyémántok tették naggyá. A XVIII. század vé gén ismerték fel a kőszén praktikus felhasználhatóságát s eleinte szeré­nyen, majd egyre nagyobb arányok­ban kezdték használni előbb e közeli Esztergomban, majd az út­vonal másik végénél fekvő Budán is Az akkori Esztergom képéhez hozzátartozott a szenet áruló kocsi is, mint ahogyan még most is árul ják nálunk hangos szóval a meszet meg a kőport, vagy a pilismarótiak a fát. A dorogi szén kiváló minőségét a legendás Gróf Sándor Móric is­merte fel, a bányászat híre azonban nem haladta túl a szűkebb kornyé ket s a lovas és ökrös szekereken kivül nem volt egyéb alkalmatosság a szén tovaszállitására. Az esztergom—almásfüzitői és az esztergom—óbudai vasútvonal ki épülése a mult század utolsó évti­zedében Dorogot igen hamar jelen tős bányateleppé avatta. Dorog szenéért három társulat is versen­gett, aknákat létesítettek, hatalmas befektetéssel kolóniákat, bányamű­veket építettek. Dorog, Tokod, An­navölgy bányatelepei ekkor virág­zottak fel, amelyeket szárny vasutak kai is bekötöttek a budapest—esz tergom—almásfüzitői vasútvonalba A nagy virágzás azonban nem sokáig tartott. Jött a bányászok leg­nagyobb ellensége, a viz, amely a széntelepeket helyenként katasztro fálisan ellepte s a bányák befullad tak. Ha a nagy költséggel létesült eddigi ingatlanokat és felszerelése ket kárba veszni nem engedik, újabb és hatalmasabb tőkét kell a mun kálatokra fordítaniok a vállalatok nak. Micsoda harc fejlődik itt ki az emberi ész, akarat és a természet őserői között! A technikának csodás vívmányai, a hatalmas gépek eme­ik, szivattyúzzák a vizet, s a kor szín­vonalán álló, nagytudású mérnöki kar különleges eljárásokkal száll szembe a pusztító elemmel. Ha a pénz urai ezt a fáradságot nem értékelték volna eléggé, ma ez a környék szomorú romok, félbemaradt emberi akarások rezignációt keltő vidéke volna. Ámde a tőke érdeklődése nem csappant, sőt mintha ambicio­nálta volna, hogy itt életet és kul­túrát teremtsen. Mintha Isten óhaj­tása lengene e tájon: ma boldog családok barátságos, virágos udvarú házai sorakoznak fel köröskörül, hogy köztük felemelkedjék magának az Istennek háza is, szépségben, magasztosságban s hirrdesse, hogy a földön, a föld felett és föld alatt egyaránt csak Isten áldása tud igazi erdményeket létrehozni. A dorogi bánya ma egyike a technikailag legjobban felszerelt magyar bányatelepeknek. Az egész szénterületet villamos vasúttal felszerelt alagút hálózza be s a villamosvasút az összes termelt szenet a dorogi szénosztályozóhoz és szénrakodóhoz szállítja. Az alag­útból vannak lemélyítve az egyes aknatelepek szállító és szellőztető nyílásai. A dorogi bányászat a Salgótar­jáni Kőszénbánya Részvénytársaság tulajdona. Vezetőségének élén dr. Chorin Ferenc, m. kir. kereskede­lemügyi főtanácsos, felsőházi tag áll, aki mellett mint ügyvezető igazgató dr. Reimann Ernő m. kir. kereskedelemügyi tanácsos műkö­dik. A dorogi bánya igazgatója Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtana csos, aki húsz mérnökével Eszter gombán és messze környékén köz ismerten áldásos működést fejt ki nemcsak a technikai téren, hanem szociális és hitbuzgalmi téren is, amelynek legeklatánsabb bizony­sága éppen a mai nagyszerű ünnep A háború alatti idők a dorogi bánya felvirágzásának kitűnő lehe­tőségeket nyújtottak. A mai beren­dezkedések mellett napi 400 vágón termelés lehetséges s még két év előtt is tényleg termelt is ennyit a a dorogi bánya, amidőn 4000 em bert foglalkoztatott. A mostani gaz dasági viszonyok mellett erősen megcsappant a termelés. Most 2500 munkás napi 230 vágón szenet állít elő, ezenkívül 500 munkás a bánya­telep vezetése alá tartozó kőbánya ban, mészégető telepen, karbidgyár­ban stb. kap munkát. Külön meg kell emlékeznünk a bányatelep szociális berendezkedéseiről is, így elsősorban a szép, 64 ágyra berendezett modern kórházról, amelynek az egész környéken igen jó neve van, az országos versenyek rendezésére is alkalmas sportpá­lyáról, a nagyszerű munkásotthon­ról, amellyel a főváros sem vallana szégyent, az uszodákról, a kedélye­sebb szórakozási lehetőségeket nyújtó kuglizókról stb. Két, modern követelményeknek megfelelő iskola 14 tanteremmel és 3 óvoda a jövendő bányászgene­ráció előhaladását, vallásos és ha­zafias nevelését szolgálja. A Munkás Otthon Önsegélyző és Önművelő Egyesületről kb. egy hónap előtt'írt cikksorozatban szá­moltunk be részletesen. Mint akkor megírtuk, ennek az egyesületnek minden kisebb környékbeli bánya­telepen, vagy bányászlakta község­ben vannak fiókegyesületei, ame­lyek élén egy-egy mérnök áll, az egész egyesületet pedig Szomszély Antal bányalelkész vezeti Schmidt Sándor bányigazgató elnöklete mel­lett. Ily környezetben és viszonyok között épült fel a dorogi bányatelep új büszkesége a bányatemplom, amelynek felszentelése a mai va­sárnapnak országos viszonylatban is figyelmet keltő eseménye. A templomot a bányatársulat tá mogatásával a Munkás Otthon tagjai havi 50 filléres hozzájárulással, a tiszti és altiszti kar pedig javadalma fél százalékának felajánlásával tette lehetővé. A stílusosan épült kupolás templomnak évekig csak a tornya volt meg, amely állandóan figyel meztetett a templom további építé sének szükségességére. A templom tervezője milotai Gáthy Zoltán, a bánya építész-főmérnöke, aki az ezer embert befogadó szép istenházát az építészeti hagyomá­nyok szemmeltartása mellett modern felfogással és praktikus beosztással oldotta meg. A tágas, világos kupolát páros jóni oszlopok emelik a magasba. A kupolát Magasi Németh Gábor festő­művésznek négy magyar szentet (Szt. István, Szt. László, Szt. Erzsé­bet és B. Margit) ábrázoló freskója díszíti. A szentély márvány főoltára és ízléses, aranyos szentségháza felett érdekes és teljesen újszerű az oltár­kép, amely a templom védőszentjét, Szent Borbálát, a bányászok patró­nusai ábrázolja, amint a bányában a hozzá folyamodó bányászoknak megjelenik. Az oltárkép Mátray Lajosnak, az iparművészeti főiskola szobrász­tanárának sikerült műve. A háttért fekete kőszénfal alkotja. Alul bal­oldalt csille mellett lámpáját a szent felé tartó bányász alakja áll, jobboldalt pedig térdrehulló, vagy bizón a szent felé néző meglepett bányászokat látunk. A szent, kezé ben pálmaággal, vártanúságának jelképével, a fekete háttérből élesen emelkedik ki s két oldalról megvilá­gítva földöntúli szépségben ragyog. A templom hajójának mennyeze­tén M. Németh Gábornak egy érde­kes freskója szintén egy jámbor bá­nyászlegendát ábrázol. Bányabeom­lás után a bennmaradt bányászokért szentmisét mondató gyászruhás bányászasszonyok régi bányász­szokás szerint kenyeret hoznak az oltárra, s egy angyal a kenyeret az eltemetett bányászokhoz juttatja, akik igy élve maradnak, amig végre a mentési akció ki nem szabadítja őket. A templom bejáratától balra a kápolnaszerű nagy lurdi barlang, jobbra pedig a Szent Sir később berendezendő kápolnája foglal he­lyet. A templom külsejét az evangélis­ták életnagyságot megközelítő szob­rai fogják díszíteni, amelyek közül azonban még csak egy áll a helyén. Németh Ferenc főaknász volt az ügyeskezű megmintázójuk. Harangok egyelőre nincsenek a toronyban. Ezeket a sekrestyében vékony acél­rudakból álló elmés harangjáték­szerkezet helyettesíti Kompolthy Ödön bányafelügyelő tervei szerint. E harangjáték-szerkezetet erősítő mű közvetíti a toronyban elhelye­zett hangszórókhoz, ahol az acél­rudak hangja több ezerszeresen fel­erősítve teljesen a nagy dómok harangjainak illúzióját kelti. A belső felszerelés, az istentisz­telethez szükséges ruhák és egyéb kellékek az egész dorogi bányász­társadalom áldozatkészségéből gyűl­tek össze. Egyforma lelkesedéssel vettek részt ebben a tisztviselők, altisztek és bányászok egyaránt. Volt bányamunkás, aki 100 pen­gőnyi megtakarított pénzét ajánlotta fel — a szent célra. A bányaigaz­gató remekbekészült áldoztató kely­he, az egri érsek szentségmutatója, a bányatisztviselők feleségeinek és az egyszerű bányászasszonyoknak szebbnél-szebb kézimunkái tanúsít­ják, mennyire megmozgatott min­den szivet, a templom, az istenszol­gálat iránt való nemes lelkesedés. A templom felszentelésének szertartásai már szombaton este kezdődnek, amikor dr. Serédi Jusz­tinián biboros-hercegprimással élén a helyi és környékbeli papság a templomon kivül az új oltáron el­helyezendő ereklyék előtt az előirt szertartásokat elvégzi a hivek jelen-, létében. Az oltár a templom védő­szentjének, Szent Borbálának Ró­mából kapott ereklyéjét és Szent Kelemen vértanúnak az esztergomi főszékesegyházból nyert ereklyéjét fogja rejteni. A hercegprímás szombaton este nlézeti kelmék, felszerelések, ruhák Balognál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom