ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931
1931-01-23 / 9. szám
XXXVI. évfolyam, 9- szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1931. január 23 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő és a szerkesztésért felelős: HOMOK IMRE. A mostoha gyermek. Amikor most a városban egyébről sem lehet hallani, mint a város szanálásáról és a zilált városi ügyek rendbehozásáról, legyen szabad a helyettes polgármester úr figyelmét egy mostoha gyermekre is felhívni, kinek sorsa nem lehet közömbös akkor, mikor az egész városi életbe új vérkeringést akarunk belevinni. Ez a mostoha gyermek pedig nem más, mint a Várhegyen túl fekvő Szentgyörgymező. Vele is megismétlődött a mostoha gyermekek közös sorsa. Jómódú, sőt gazdag község volt, amelynek mindene volt, szükséget semmiben sem látott, lakói, ha nem is voltak gazdagok, de jó módban éltek, adója alig volt. Ekkor jött a város és minden eszközt felhasználva, magához csatolta Szentgyörgymezőt. A vagyonát átvette, de bizony csak úgy bánt vele, mint mostoha gyermekkel szoktak. Szegény Szentgyörgymezőn a ruha lassan elrongyolódott, a cipő elkopott. Míg a többi városrész kapott új utakat, kövezett utcákat, addig Szentgyörgymezőn az emberek térdig sárban jártak és járnak. Valahányszor arról volt szó, hogy a várost valamikép rendezni kell, vagy valami közművet kell létesíteni, erről a mostoha gyermekről következetesen megfeledkeztek, az egy vízvezeték kivételével. Ha az ember akár az Uriutcán, akár a Papneveldeutcán, akár a Dobozy Mihályúton közeledik Szentgyörgymező felé, amint ennek határához ér, egyszerre megszűnik Európa s az ember a legázsiaibb állapotban találja magát. A Visegrád felől jövő autósok sokszor csodálkozva néznek a maróti vámnál, hogy miért kell nekik itt kövezetvámot fizetni. Igazán jó lenne magyarázatképen egy nagy táblát felállítani oda ezzel a felirással: „Ez a falu város !" Igy legalább tudnák, miért fizetnek kövezetvámot. Rendőrőrszem is csak egy van Szentgyörgymezőn, telefonja is csak egy van, melyet szintén majdnem elvettek. Szóval város, mert városi adót fizet, de a város előnyeit semmiben sem élvezi. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak, méltóztassék csak egyszer az új helyettes polgármester úrnak egy autóba ülve végigkocsikázni Szentgyörgymezőn és mindjárt meglátja az igazságot. Mindezt nem panaszképen bátorkodunk felhozni, csupán az igazság kedvéért. Ha mindenben rendbe akarjuk hozni a város ügyeit, úgy ezt a fájó pontot sem szabad figyelmen kívül hagyni. Hiszen a h. Polgármester úrra nem lehet közömbös az, hogy a városnak van egy olyan kerülete, amelynek polgárai fájó szívvel érzik állandó mellőzésüket. Legyen tehát vége ennek a mostohagyermekségnek, s ha féltő gonddal gondoskodunk a többi kerületről, ne feledkezzünk meg arról sem, melyet csak egy domb választ el. tőlünk. Hiszen ott is jó, szorgalmas, törekvő polgártársaink laknak, kik valóban fnegérdemlik a támogatást és gondoskodást. Biztosíthatjuk h. Polgármester urat, hogyha azok a jó emberek meglátják a legkisebb jóindulatot is, nem lesz hívebb polgára Esztergomnak, mint ők. Csupán erre akartuk az igazság kedvéért felhívni Polgármester úr figyelmét akkor, mikor a város ügyeinek rendezésében munkálkodik. Mai A mostoha gyermek. Amikor most a városban egyébről sem lehet hallani, mint a város szanálásáról és a zilált városi ügyek rendbehozásáról, legyen szabad a helyettes polgármester úr figyelmét egy mostoha gyermekre is felhívni, kinek sorsa nem lehet közömbös akkor, mikor az egész városi életbe új vérkeringést akarunk belevinni. Ez a mostoha gyermek pedig nem más, mint a Várhegyen túl fekvő Szentgyörgymező. Vele is megismétlődött a mostoha gyermekek közös sorsa. Jómódú, sőt gazdag község volt, amelynek mindene volt, szükséget semmiben sem látott, lakói, ha nem is voltak gazdagok, de jó módban éltek, adója alig volt. Ekkor jött a város és minden eszközt felhasználva, magához csatolta Szentgyörgymezőt. A vagyonát átvette, de bizony csak úgy bánt vele, mint mostoha gyermekkel szoktak. Szegény Szentgyörgymezőn a ruha lassan elrongyolódott, a cipő elkopott. Míg a többi városrész kapott új utakat, kövezett utcákat, addig Szentgyörgymezőn az emberek térdig sárban jártak és járnak. Valahányszor arról volt szó, hogy a várost valamikép rendezni kell, vagy valami közművet kell létesíteni, erről a mostoha gyermekről következetesen megfeledkeztek, az egy vízvezeték kivételével. Ha az ember akár az Uriutcán, akár a Papneveldeutcán, akár a Dobozy Mihályúton közeledik Szentgyörgymező felé, amint ennek határához ér, egyszerre megszűnik Európa s az ember a legázsiaibb állapotban találja magát. A Visegrád felől jövő autósok sokszor csodálkozva néznek a maróti vámnál, hogy miért kell nekik itt kövezetvámot fizetni. Igazán jó lenne magyarázatképen egy nagy táblát felállítani oda ezzel a felirással: „Ez a falu város !" Igy legalább tudnák, miért fizetnek kövezetvámot. Rendőrőrszem is csak egy van Szentgyörgymezőn, telefonja is csak egy van, melyet szintén majdnem elvettek. Szóval város, mert városi adót Középület emelése Es anyagi megte A „Magyarság" f. évi január 16-án megjelent 12. számában közölt hír szerint az Országos Társadalombiztosító Intézet igazgatósági ülésén a munkavállalók nemrégiben előterjesztést tettek arra vonatkozóan, hogy munkaalkalmak létesítése céljából az igazgatóság dolgozzon ki olyan tervezetet, mely szerint az \ztergomban a város rhelése nélkül. építtetőknek nyújtott jelzálogkölcsönökkel miként lehetne az építkezést előmozdítani. Az öregségi törvény tudvalevőleg úgy intézkedik, hogy az alap 30 °/o-a lakásépítésre fordíttassék. A vezérigazgató által az elnökségnek bemutatott tervezet szerint erre az évre az öregségi alapból 12.000.000 P Az „Esztergom" fároája. meg. Aki ezen vonalon túl akar jutni, az lovon megy, sőt egy sereg indiánt is visz magával, hogy azok a járatlan utakat a lovas előtt járhatóvá tegyek. Utazásunk célja egy missiós telep meglátogatása, ahol bajor ferencrendi barátok élnek a guayaros indiánok között és áldásos működést fejtenek ki. A százötven kilométert persze a „Jungas compania" vonatján megtesszük. A felszerelésünk elsősorban egy jó moskitóháló, vízhatlan hálózsák és sok chinin a tropikós láz enyhítésére. A malária, ez az alattomos mocsárláz Argentínában „Chucho", Bolíviában pedig „Tertiana" név alatt ismeretes. A tropikus vidéken a moszkito oltja be vele az embert. A kanyargós szerpentin úton igen lassan megy lefelé vonatunk. Fehér utas nincsen, az indián pedig itt gyalog megteszi az utat. Körülnézek. Az egyik oldalon elhagyjuk La Paz termékeny völgyeit, a másikon vendégszeretetlen kopasz sziklacsúcsok emelkednek. Az egyik hegy tövében egy kitiprott gyalogjáró mellett észreveszek sorjában szépen összerakott különös alakú kőhaimazokat. Látom őket magányos kaktusok tövében is, szakadékok szélén egy veszélyes ösvény mellett. Ezeket a kis dombokat az indián „Apachetas" dombnak nevezi és a hegy istenének van szentelve. Ez a civilizálatlan yungas indián oltára, itt elmondja a kívánságait, mielőtt valami esmeretlen vidékre megy. Áldozatot is letesz az oltárra és pedig a legkedvesebbet, amije van, azt az összerágott kokalevélcsomót, amelyet az útján állandóan rág. Jobbat nem is adhat, ettől a megválás tényleg áldozat az ő számára, mert ez a koka az útján az élelme, testi és lelki erősítője. Ilyenkor kéri a hegy ; stenét, hogy amig ő távol van, maradjon hozzá hű a felesége, gyermekeit ne érje betegség és lámáit ne támadja meg a jaguár vagy puma. A Yungas tartomány legelső és eddig legutolsó állomására Coroicoba érkezünk, ez mintegy kapuja a campoknak és erdős völgyeknek. Ez az indián falu ugyanolyan, mint a többi. Hulláinbádoggal fedett állomásépület, egy csomó vályogkunyhó az itt élő indiánok lakóhelye. A vonat elé kivonult az egész olajbarna sereg, bámészkodnak reánk. Különösen én nyertem meg a tetszésüket, tolakodóan körülvesznek, megtapogatják a ruhámat és minduntalan az a két szó : „guapa inglésa", kedves angol nő, üti meg a fülemet. Ezek az itt élő indiánok teljesen eltérőek a fensikon lakó aymara és quichuáktól. Magasak, erőteljesek, egész kedélyes vonásokkal az arcukon, nem idegenkedők. Ruházatuk egy sajátnövésű rövid nadrág, felsőtestükön a szokásos tarka poncho, a négyszögletes takaró közepén egy nyilassal, hogy a fejet azon átdughassa. Egy gombaformájú kalap — mely alól kilóg a hosszú és színes szalaggal ellátott copf — egészíti ki a tarka öltözetet. ... A lovakat és a négy kisérő indiánt itt kapjuk, ezeknek beszerzését a szintén barnásbőrű állomásfőnök vállalta magára. Rettenetes a hőség, a levegő szinte megállt. A nap jóindulatúan perzseli a bőrünket. A hegyek messze mögöttünk maradtak, csak halványlilás körvonalaik rajzolódnak le a távolban. Előttünk fekszik egy nagy völgy. Elgondolom, mennyi hely lenne itt sok szegény bevándorló számára. Ezek a tágas Yungas völgyek mind alkalmasak lennének gyapot, cukornád, kávé, kakaó, dohány és rizs termelésére. De ki jönne még ma ide és a gyilkos klímával hány fehér ember tudna megbirkózni? (Folyt, köv.) Amerikai őserdőben. Irta: Schayné Gangl Gitta. Bolivia tartományai között az északra fekvő hírhedt Jungas territórium ma még majdnem egészen ismeretlen. Hatalmas kiterjedésű őserdei, a Grom Chacho egy része, járatlan utai, lakatlan maláriásmocsáros vidéke, forró, nedves klimája európai ember számára nem igen alkalmas a telepedésre. A Gran Chacho egyes részeit ma még vad indián törzsek lakják, kiterjedt campjain és völgyeiben pedig vadon terem a kávé, cacao és borsnövény. A kormánynak ugyan az a szándéka, hogy idővel egy hosszabb vasútvonallal megnyitja az esetleges érdeklődők részére ezt a vidéket is, de miután ennek megépítése rengeteg anyagi és emberi áldozattal járna, igy egyelőre csak a fővárostól a Jungas völgyekig egy százötven kilométeres vonalat építtetett meg. Aki ezen vonalon túl akar jutni, az lovon megy, sőt egy sereg indiánt is visz magával, hogy azok a járatlan utakat a lovas előtt járhatóvá tegyek. Utazásunk célja egy missiós telep meglátogatása, ahol bajor ferencrendi barátok élnek a guayaros indiánok között és áldásos működést fejtenek ki. A százötven kilométert persze a „Jungas compania" vonatján megtesszük. A felszerelésünk elsősorban egy jó moskitóháló, vízhatlan hálózsák és sok chinin a tropikós láz enyhítésére. A malária, ez az alattomos mocsárláz Argentínában „Chucho", Bolíviában pedig „Tertiana" név alatt ismeretes. A tropikus vidéken a moszkito oltja be vele az embert. A kanyargós szerpentin úton igen lassan megy lefelé vonatunk. Fehér utas nincsen, az indián pedig itt gyalog megteszi az utat. Körülnézek. Az egyik oldalon elhagyjuk La Paz termékeny völgyeit, a másikon vendégszeretetlen kopasz sziklacsúcsok emelkednek. Az egyik hegy tövében egy kitiprott gyalogjáró mellett észreveszek sorjában szépen összerakott különös alakú kőhaimazokat. Látom őket magányos kaktusok tövében is, szakadékok szélén egy veszélyes ösvény mellett. Ezeket a kis dombokat az indián „Apachetas" dombnak nevezi és a hegy istenének van szentelve. Ez a civilizálatlan yungas indián oltára, itt elmondja a kívánságait, mielőtt valami esmeretlen vidékre megy. Áldozatot is letesz az oltárra és pedig a legkedvesebbet, amije van, azt az összerágott kokalevélcsomót, amelyet az útján állandóan rág. Jobbat nem is adhat, ettől a megválás tényleg áldozat az ő számára, mert ez a koka az útján az élelme, testi és lelki erősítője. Ilyenkor kéri a hegy ; stenét, hogy amig ő távol van, maradjon hozzá hű a felesége, gyermekeit ne érje betegség és lámáit ne támadja meg a jaguár vagy puma. A Yungas tartomány legelső és eddig legutolsó állomására Coroicoba érkezünk, ez mintegy kapuja a campoknak és erdős völgyeknek. Ez az indián falu ugyanolyan, mint a többi. Hulláinbádoggal fedett állomásépület, egy csomó vályogkunyhó az itt élő indiánok lakóhelye. A vonat elé kivonult az egész olajbarna sereg, bámészkodnak reánk. Különösen én nyertem meg a tetszésüket, tolakodóan körülvesznek, megtapogatják a ruhámat és minduntalan az a két szó : „guapa inglésa", kedves angol nő, üti meg a fülemet. Ezek az itt élő indiánok teljesen eltérőek a fensikon lakó aymara és quichuáktól. Magasak, erőteljesek, egész kedélyes vonásokkal az arcukon, nem idegenkedők. Ruházatuk egy sajátnövésű rövid nadrág, felsőtestükön a szokásos tarka poncho, a négyszögletes takaró közepén egy nyilassal, hogy a fejet azon átdughassa. Egy gombaformájú kalap — mely alól kilóg a hosszú és színes szalaggal ellátott copf — egészíti ki a tarka öltözetet. ... A lovakat és a négy kisérő indiánt itt kapjuk, ezeknek beszerzését a szintén barnásbőrű állomásfőnök vállalta magára. Rettenetes a hőség, a levegő szinte megállt. A nap jóindulatúan perzseli a bőrünket. A hegyek messze mögöttünk maradtak, csak halványlilás körvonalaik rajzolódnak le a távolban. Előttünk fekszik egy nagy völgy. Elgondolom, mennyi hely lenne itt sok szegény bevándorló számára. Ezek a tágas Yungas völgyek mind alkalmasak lennének gyapot, cukornád, kávé, kakaó, dohány és rizs termelésére. De ki jönne még ma ide és a gyilkos klímával hány fehér ember tudna megbirkózni? (Folyt, köv.) irriffiT-HTTi^.wHWíiiMW 'l'WI li'i yk'IP 11 " 11 ** ii'wmwi••! BÜ—II1W— TT~1| HWIIIWIW ll*l|ll*Hi illlll 'IIIIÉll SAifi mpnlAnplÁQ f A le s szebbnöi és gyermek télikabátok Vermesnél! jvf I II aVF^itípOlC-a • SZenzáciÓS árakon ~Wi Kossuth Lajos-utca 10. szám
