ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-22 / 80. szám

XXXVI. évfolyam, 80. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. július 22 ESZT GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Mégis békét akar Két kérdés ötlik eszünkbe, amikor Keményffy K. Dániel legutóbbi cikkét elolvassuk. Az egyik: cikkírónak milyen szándékai vannak épen most, a gazdasági válság idején, az összefogás és béke nagy szükségének idején, amikor a választás izgalmai már el­ültek és amikor az emberek békülékenyen közelednek egy­máshoz, hogy nagy gondjai­kat könnyebben viselhessék, — milyen szándékai vannak a cikkel, amelynek zavaros alapeszméje egyenesen a béke­bontás pozitívuma, politikai elgondolásai pedig lehetnek egy tehetetlenségében bosszús és keserű kritikus íróasztal­fiókbavaló egyéni megnyi­latkozásai, amelyeknek azon­ban a gyakorlati életben való megvalósítása az állami és társadalmi rend felfordulását idézné elő!? A másik kérdés: egyálta­lán vár-e a publicistára ko­moly feladat egy olyan cikkel szemben, amelynek argumen­tumai épen cikkíró felfogá­sának helytelenségét bizonyít­ják. Keményffy K. Dániel saját cikkében sorra bebizo­nyította, hogy mennyi hibát követett el 30 év előtt, és hogy ö, aki a régi jó Esztergom levi­tézlett publicistája, aki annak­idején újságírói működésével szemben békebeli türelmet él­vezett, - amai súlyos viszonyok között, amikor a közéletbe ter­mészetszerűleg átömlött a pol­gári sors küzdelmességének idegessége és érzékenysége, okos belátással hallgatásra volna Ítélve, — hacsak szel­lemét és modorát teljesen át nem változtatja. Ez a változ­tatás pedig úgy értendő, hogy tolla necsak a bajkeverésnél és az izgatásnál tudjon érvé­nyesülni, és necsak a bántó tűszúrásokat kultiválja úgy, hogy ezek nélkül még egy nekrológot sem tud megírni, — hanem a kritikájában is le­gyen objektivitás, tárgyi alap és feltétlen jószándék. A megrontott béke helyre­III1IIIIMHIIIIIIWIIIIII "IfUJlH I állításának szolgálata érde­kében mégis úgy érezzük, jhogy pár szót válaszolnunk kell Keményfy K. Dánielnek '— figyelmeztetésül. Mielőtt azonban ezt meg­tennénk, röviden utalunk Ke­ményfy K. Dániel cikkéből vett egy-két gondolatviszonyra, — hogy figyelmeztésünk he­lyénvalóságát bizonyítsuk. Kétségtelenül baj volna az önérzet és jellemszilárdság megbénulása, amint azt a cikk 1. pontjában olvassuk, és mi is elitéljük a „hívek izgató bomlasztását papjaik ellen", — azonban álmélkodva vesz­szük tudomásul a többi pon­tokból, hogy mit ért Keményffy önérzet és jellemszilárdság alatt, — és szinte megütődve vesszük tudomásul a 2. pont­ból, hogy Keményffy, aki az „izgató bomlasztását a hívek­nek papjaik ellen" elitéli, vi­szont védelmébe veszi azt a megtévedt embert, aki az or­szág első főpapja elé vezetett tö­meg élén felolvas egy kité­réssel fenyegető, forradalmi (mert jogtalanul kényszerítő és erőszakos) memorandumot. „Házaló toborzásról" beszél „tüntető misére" a 4. pontban, viszont hallgat arról, hogy ha történt volna is ilyen to­borzás, helyénvaló és köteles­ségszerű lett volna azért, mert előtte „házaló toborzás" volt oly irányban, hogy temp­lomba ne menjenek, (hogy kik házaltak és kik szólongattak az utcán ilyen céllal embere­ket, erről még nem beszélünk). „Polgári függetlenség" és „egyéni szabadság" letörésé­ről beszél Keményffy az 5. pontban, — mert „bűn volt, ha a feleség ellenzékre sza­vazott." Ez is éppen az ellen­kezője mellett bizonyít. Iga­zán nem törtek ott le senkit és nem vették el senki sza­badságát, ha az állam kenye­rén élők feleségei minden |bántódás nélkül a kormány je­löltje ellen szavazhattak. (Kü­lönben a „hivatalos terrorról" nem feltevéseket, hanem egyet­len konkrét adatot kérünk!) „A társadalmi osztályok szem­beállítása" és a „polgári össze­tartozás s egyesülés kimond­hatatlan kára" szerepel a 6. pontban. Mintha önmagát kí­nozná ezzel cikkíró nyugtalan perceiben: hát ha van ilyen szembeállítás és kár, akkor kinek és miféle sajtónak van ennek előidézésében legtöbb része ? !... Abban igaza van cikkíró­nak, hogy a keresztény poli­tika ereje vesztett azt utóbbi időben Esztergomban, — de az korántsem annak tudható be, hogy Esztergom a kor­mány hiv. kereszténypárti jelöltjét küldte a parlamentbe, hanem annak a mérhetetlen destrukciónak és demagógiá­nak, amely itt hónapok óta folyt szóval és sajtóban — nem elvi harc, hanem a sze­mélyes gyűlölködés jegyében. Belátjuk azt, hogy egy ka­tolikus pap nem ismerheti el azt, hogy a keresztény poli­tika ereje ellen vétett — ám mi szükség van arra, hogy a 30 év előtti esztergomi poli­tikai és sajtóállapotokat fesse elénk, —- amikor akkori szereplései is a maiakhoz ha­sonlóak voltak! (Istenem, hol keressük mi ezekben a min­dig személyeskedésbe sikló tollharcokban Prohászka nagy keresztény pozitívumait, szfé­rikus szellemi elragadtatásait, emberi és szociális igazságait, amelyek a keresztény politi­kának eszmei tartalmát ad­ják ?!) Mit tartsunk mi arról a pap-publicistáról, aki azzal dicsekszik, hogy paptestveré­nek, a nagy Pór Antalnak nevét gyászkeretben hozta lap­jában, — mert más politikai meggyőződése volt. (Megje­gyezzük, hogy Pórnak még haló poraiban is dicsőségére válik, hogy Okányiknak ellen­feleként szerepelt). Az, hogy cikkíróval szem­ben Pór ennek ellenére gaval­lérosan viselkedett, nem cikk­író igazát és szereplése he­lyességét igazolja, hanem Pór fenkölt, belátó lelkületét. A régi boldog békeidők el­multak, sok minden megvál­tozott azóta, de a lelki nemes­ség ma sem hiányzik. Ma is vannak békülésre nyújtott jobbok. Megváltozott azonban a polgárság állapota, lelki al­kata annyiban, hogy nem birja és nem akarja viselni a túl­fűtött közéleti harcokat, ame­lyekkel ma semmi eredményt nem lehet elérni a közjó szempontjából. A hatóságok és felelős állásban levők kö­telességei pedig szigorúbb, éberebb, körültekintőbb és elővigyázatosabb lelket köve­telnek. Aki a város és a tár­sadalom közéleti biztonságáért és a polgári összetartásért és egyetakarásért felelős, annak ma fel kell szisszennie arra a jelenségre, hogy valaki a békejobbok összefogását újra­kezdett személyi támadások­kal igyekszik lehetetlenné tenni, — és szembe kell néz­nie azzal, aki nem objektív kritikával dolgozik. Mindent eltűrni: ez ma any­nyit jelent, mint vezető férfiú, aki nem ismer felelősséget. A közéleti felelősség kön­tösét nem vetheti le az, aki ebben a városban minden nemzeti és társadalmi értékért felelős, és a mai súlyos idők­höz szabott lelkiismereti éber­ség fegyverzetét nem szerel­heti le az, akinek válságos időkben is elsőül kell csele­kednie. Az ezzel ellenkező „bölcs" politikai tanácsot és felfogást illetékes helyen egyszerűen nem vehetik komolyan. Különben nem olyan időke­élünk, amikor olyasmiben lel­jük örömünket, hogy egy cik­ket saját állításaiban megdönt­sünk — nem folytatjuk tovább, csupán káros voltára utalunk. Válaszul még csak figyelmezte­tésünket küldjük eikkirónakt Aki e sorokat írja, 1918. októberében találkozott az utcán Főtisztelendőségeddel, aki kezeit széttárva mondotta: borzasztó, hová fogunk jutni, mit kéne tenni! Amikor pedig a legbőszebb vörösáradatban erélyes cikk jelent meg az iskolai vallásoktatást köve­telve, Főtisztelendőséged gra­tulált ehhez. Válságos idők Női és férfi divatcikkek legolcsóbban Balognál!

Next

/
Oldalképek
Tartalom