ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-08 / 74. szám

ha meg is történhetett esetleg, hogy elvétve nem tudott megnyilatkozni a választók többségének igaz akarata, — amire nézve bizonyiték sehol sem merült fel, — még akkor is itt áll az a cáfolhatatlan tény a maga meztelenségében, hogy az ország választóinak százezrei tettek hitval­lást a kormány pártja és a kor­mánytámogató egyéb pártok mellett, számbelileg óriási mértékben túl­szárnyalva az ellenzéki pártok sza­vazóinak számát. Ez közhangulat ez közérzés, amelyet semmiféle mesterséges eszközökkel előidézni nem lehetett. Nincs az az erőszak, amely reá tudná venni az ország sokszázezer választóját, hogy aka­rata, érzése ellenére valamely poli­tikai irány mellé álljon a szavaza­tával. Ha összesítjük az egységes­párti jelöltekreÜ esett szavazatokat és azokhoz hozzáadjuk a keresztény gazdasági pártra esett szavazatokat, valamint az egyhangú kormány­támogató pártbeli mandátumokra ugyanilyen arányszám szerint eső szavazatokat, úgy kiderül, hogy a nyilt kerületi választásokban igen is a választók túlnyomó többsége a kormány mellett nyilatkozott meg. Ezzel szemben hasztalan próbálnak akár itthon, — s ami még szomo­rúbb — a külföldön választási rém­hírekkel olyan látszatot kelteni a bukott ellenzéki pártok, mintha a kormány óriási választási győzelmé­nek hatósági terror lett volna a szülőanyja. A nagy számok meg­dönthetetlen igazsága bizonyítja, hogy Bethlen István mellett nyilat­kozott meg óriási fölénnyel a nem­zeti közvélemény. Ez a választási eredmény minden belpolitikán és pártirigykedésen túl bizonyítja a külföld előtt, hogy Magyarországon a politikai és tár­sadalmi viszonyok konszolidáltak, hogy itt egy céltudatos, erős kor­mányzat szilárdan fenn tudja tar­tani a rendet és jogbiztonságot, és hogy semmiféle megrázkódtatástól ebben az országban tartani nem kell. A kormányzat e folytonossága és szilárdsága kifelé a választások ré­vén újból dokumentálva van. És ez a fő dolog. A külföldet nem érdek­lik az apró-cseprő választási sérel­mek és panaszok, a pártok rekrimi­nációi. A külföldi tőke, amelyre oly nagyon rá vagyunk szorulva^ tudo­másul veszi a magyarországi politi­kai viszonyok abszolút megállapo­dottságát, a konszolidáció teljessé­gét és ehhez szabja Magyarország hitelének standardját. Az általános bizalom és megnyugvás, amelyet a választások eredménye Magyar­országgal szemben a külföldön kel­teni fog, kedvező légkört teremt a küszöbön álló kölcsöntárgyalások­nak és a kormánypárti győzelem hamarosan át fog konvertálódni a külföldről érkező kölcsönajánlatok kedvező feltételeire. A magyar kor­mány rezsimje parlamentáris uton biztosítva van a következő ciklusra és ez a parlamentáris dokumentá lása a rezsim állandóságának meg­termi a gyümölcsét, a magyar köz­hitel és gazdasági élet javára. wiiiiiituiiiiniiiiuitmiiiiiniiinriiiiiiiitiiiiiniiiiiiuiiiitiriniiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiTiiiiiiiiiimiiiiit A magyar bencések igaza. Évek óta izgatja a közvéleményt az a megdöbbentő helyzet, amely a magyarországi Szent Benedek-rend balatonfüredi gyógyfürdője körül zajlott. A rend apátja, Bárdos Rémig dr. 1917-ben bérbeadta a világhírű fürdőt egy részvénytársaságnak 270 ezer aranykoronáért. Ez az összeg a közbejött pénzleromlás folytán annyira összezsugorodott, hogy a bencések mostanság nem kaptak többet 2400 pengőnél évenkint annyit, amennyit akármelyik boltbérlő fize­tett a részvénytársaságnak egy sze­rény kis bolthelyiségért. A bencések borzasztó helyzetbe kerültek. Birtokaik nagyrésze a meg­szállás folytán idegen uralom alá került, ahol a cseh furfang minden­kép igyekezett aláásni a talajt e nagyszerű magyar kulturális intéz­mény alá. Jövedelmük főforrása a balatoni fürdő volt, amelyért azon­ban nevetséges kis összeggel figu­rázták ki. Hiába keresett a Rend orvoslást a bíróságnál, ahol egyik forumtói a másik utáü elutasították. Végül a magas Kúria elé került az ügy, amely minap hirdette ki az ítéletet. Megsemmisítette az összes eddigi szerződéseket és pótszerző­déseket s a Rendet visszahelyezte régi jogaiba. A magunk részéről szintén a leg­nagyobb örömmel vesszük a hirt és boldogan konstatáljuk, hogy a ma­gyar bíróság bölcsességébe és igaz­ságosságába vetett hitünk megerő­södött s a magyar bencések, az? ezeréves magyar kultúra bölcsőjé­nek ringatói tovább folytathatják azt az áldásos működést, amelyre ha valaha, most ép oly szükség van, mint Szent István király idejében. B—i F—c. TARKA SOROK Előkelő idegen. Szegény Tisza István szállóigévé vált mondása rendkívül tetszhetik a tatai Sauerj weinek. Annak a baráti Huszár nemzetségnek egyik tagjára, a fő­ispánra vonatkoztatva irta ezt, amely nemzetségnek 1400 körül donáció! voltak Esztergom vármegyében s amely család a mult század során 2 va^y három alispánt adott Esz­tergom vármegyének. Értjük Kenéz de genere Keller megállapítását; neki természetesen Örökre „idegen" az, aki nem tartozik a választott néphez. Annyira komikus ennek a fiatal makkabeusnak kirohanása az „idegen"-ek ellen, hogy nem tudjuk visszafojtani khocogásunkat. Brómot a „közvéleménynek." Az aesopusi mesékből jól ismer­jük annak a szegény békának szo­morú történetét, amely addig fújta fel magát, mig szépen megrepedt. Helyi laptársunk a Times-t vagy a Matin-t megszégyenítő önérzettel képviseli megcsappant olvasóközön­sége előtt a megfellebbezhetetlen közvéleményt s adja be a jámbor olvasóknak a legszellemesebb meg­oldásokat és követeléseket. Élces megoldásai között nem utolsó az, midőn azt tanácsolja a vármegye főispánjának, hogy a vá­ros közbékéjének érdekében hagyja ott állását. Utóvégre az utolsó na­pok abnormális hőségével sok min­dent meg lehet magyarázni, de minek ir újságcikket az olyan, ki a meleget nem birja. De tegyük félre a tréfát, hiszen inkább szána­lomra van okunk, ha az ilyen cik­keket olvassuk. A megalomániában szenvedő cikkíró azt képzeli magá­ról, hogy ő a „közvé^mény", pedig csak egy kicsi csoport handa-ban­dázó kikiáltója. A főispánok magas közjogi méltóságok, akiket nem a „Bugaci Tárogató" közvéleménye, hanem a kormányzó magas kegye és a kormány bizalma helyez fon­tos állásaikba. Ameddig ezt a bizal­mat élvezik és a törvényhatóság szeretetét és támogatását is birják igazán teljesen mellékes, mi a vé­leményük a jól fésült vagy borzas­hajú sajtóifjoncoknak. Egyébként — nem azért, hogy feleljünk laptársunk kacajtkeltő, tü­neményes óhajtására — nekünk is, a törvényhatóságnak is módunkban lesz megfelelő választ adni s főis­pánunkat bizalmunkról, szeretetünk­ről és nagyrabecsülésünkről meg­felelő helyen biztosítani. A mocsár lecsapolása útban van s ÉL szárazra kerülő békák kuruttyo­lása is rövidesen meg fog szűnni. Addig: béke (vagy Inkább béka) velünk! Mandátumszerzés „kiundori­tás"-sal. Eddig azt hittük, hogy képviselői megbízatást csak törvé­nyes választással lehet elnyerni, a fejlett technika azonban ezen a téren is újat produkál: addig fújni a jerikói harsonákat Kárpátoktól az Adriáig s tele torokkal ordítani ter­rorról, véres utcai harcokról, a nép elkeseredéséről, áttérésről s egyéb, jókról, mig megundorodik főispán, képviselő, közéleti ember és elvo­nul a piszkos küzdőtérről. A számí­tás első része fényesen be is vált, az undor a legteljesebb mértékben megvan; azonban a kilövésre ki­szemeltek mindegyike megmuíatta annak idején, hogy nem undorodott a háborútól s férfiasan teljesítették kötelességeiket hazával, királlyal szemben, s távol áll tőlük, hogy a visitó patkányhadtól megijedjenek. A hadviseltek és frontharcosok ne­vében tiltakozunk a becstelen játék ellen. Vigyázzanak ! A patkány láza­dás módszereit jól ismerjük a múlt­ból s torkon fogjuk ragadni a for­radalmi elemeket. Dongó. Éjjeli szolgálatot július 4-töi 10-ig Takács Sstván „Fekete Sas"-hoz cám­zett gyógyszertára (Ferenc József-íri) teljeséi. A belvárosi piébánoshelyeítes kinevezése. Dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás Kurucz Mihály Budapest-tabáni segédlelkészt az esztergomi belvárosi plébániára a javadalom terhére plébánoshelyet­tessé nevezte ki. A plébánoshelyet­tes megbízatása, hacsak őeminen­ciája időközben máskép nem intéz­kedik, addig tart, mig Mátéffy prépost plébános országgyűlési k£p J viselő marad. Ezalatt az idő alatt a prépost-plébános ugyan nem veszíti el a plébánosi javadalmat, de nem gyakorolhatja a plébános lelkipász­tori hivatalát, mert az a kinevezési irat értelmében a javadalmas min­den ingerenciájának kizárásával minden joggal és kötelességgel, de felelősséggel is, a plébános-helyet­tesre száll. Dr. Antóny Béla fegyelmi ügye. Hir szerint dr. Antóny Béla polgár­mester megfellebbezni készül a fe­gyelmi bizottság határozatát, amely szerint őt állásától való felmentésre Ítélték. Azonban valószínűnek lát­szik, hogy más oldalról is meg fogják fellebbezni a határozatot az ítélet enyhesége miatt. Mátéffy Viktor és hivei. A hír­hedt hittagadó nyilatkozatban Má­téffy Viktor prépost-plébánost hívei­vel akarták szembeállítani. Hogy mennyire fiktív, megrendezett és hazug vádakon épült fel a közbot­rányt keltett akció, a legjobban bizonyítja az a később kiderült tény, hogy az ezerötszázas vagy kétezres demonstrációban alig 300-anvoltak Mátéffy hivei, s általában a leg­gyöngébb templombajárók és a legrosszabb gyónók-áldozók voltak, a többiek Szentgyörgymezőről és más plébániákról, nem katholiku­sokból és az érdeklődők nagy tö­megéből verődtek össze. A vasár­napi kilencórai nagymisén zsúfolá­sig megtöltötte a kegyúri plébánia templomot a hivők serege, szent­mise után pedig sokan virágcsokor­ral kedveskedtek Mátéffy Viktor prépost-plébánosnak a sekrestyében — mintegy nemes, csendes tiltako­zásul és válaszul a méltatlan vá­daskodással szemben. Az ipariskolai tanárok és ta­nitók kirándulása Esztergomba. Folyó hó 9-én, csütörtökön tanul­mányi kirándulásra érkezik Eszter­gomba az Ipariskolai Tanárok és Tanítók Országos Szövetsége Först­ner Tivadar kir. főigazgató veze­tésével. Hírlapi kacsák a pesti sajtó­ban — Esztergomról. A meleg vakációs időben van az úgynevezett uborkaszezon, és akkor szoktak megjelenni egyes lapokban egyebek hiján olyan közlemények, amelyek­ből szinte jókedvet keltőén kiabál­nak a valótlanságok és abszurdu­mok. Ügy hittük, hogy a választás­ról van elég igaz Írnivalójuk a la­poknak és az idén hiányozni fognak ebben az időben a valótlanságok, azonban úgy látszik, hogy egyes lapoknál a választás csak megnö­velte a hírlapi kacsák számát. Leg­utóbb is megjelent egy-két pesti lap­ban ilyen kacsa. Eszerint Eszter­gomban még vasárnap is óriási volt az izgalom és csak a rendőrség és katonaság tudta megakadályozni a tüntetéseket és forradalmi jelenete­ket. Ezzel szemben az igazság az, hogy már régen nem volt Eszter­gomban olyan szép, nyugodt, csen­des vasárnap, mint a legutóbbi. Délelőtt a templomok telve voltak imádkozó hivőkkel, és a legzsúfol­tabb volt a város kegyúri temploma, ahol Mátéffy Viktor misézett. Ez utóbbit azért is hangsúlyozzuk, mert egy másik hírlapi kacsa szerint eb­ben a templomban húszan voltak. Esztergom közönsége ugyan — ha egyéb gondja nem volna — derült elnézéssel venné tudomásul a kacsá­kat a primási városról, de nem ért­jük a pesti lapokat, amelyek a szemenszedett valótlanságoknak fel­ülnek. Takarékos háziasszony CSÁKVÁRY-nál vásárol. Hallotta már ? ^•tf*#fll«*i* hangszerüzletébe és hallgassa meg Ul(2(jIt?K vételkötelezettség nélkül. U. o. csekély dij ellenében kaphat gramofont és lemezeket is kölcsön^

Next

/
Oldalképek
Tartalom