ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-07-05 / 73. szám

és lelkipásztori teendőit kifogástalanul végezte. A biboros hercegprímás szívesen fogadta a küldöttséget és közölte a megjelentekkel, hogy az adminisztrátor kinevezése nem a plébános ellen van, hanem Őszentsége a pápa egyenes kívánságára történik, aki általános rendeletben úgy intézkedett, hogy minden lelkész képvi selő mellé a lelkiek ellátására segítőt állítsanak. Ez fog történni itt is, — és semmi egyéb. Szégyenfolt a prímás székvárosán. A választás nagyon is tisztításra szoruló hullámai sehogy sem akarnak elsimulni. Személyi és politikai térről olyan mezőkre ömlöttek ki, amelyek mindenki előtt kell hogy szentek legyenek és éppen arra valók, hogy az emberi szenvedélyeket féken tartsák. A vallás nem lehet politikai eszköz. Bármily felekezethez tartozik is valaki, csak addig mondhatja magát annak tagjául, amíg meggyőződésből az. Aki pedig akár politikai, akár személyi érdekekből, vagy gyűlöletből kész vallásából kitérni, annak erkölcsi értéke nagyon kevés lehet társadalmi, államfenntartási és nemzeti szempontból. Ilyen kalap alá vonni pedig mi sem nem akarjuk, sem nem tudjuk Esztergom magyar és keresztény polgárságának egy tekintélyes részét. Nem tudjuk hinni, hogy a magyar Rómában akadna 1500 polgár, aki családjával együtt áttérne más vallásra. Ez lehet meggondolatlan és kevés társadalmi súllyal bíró néhány fiatalember trükkje, de nem lehet 1500 esztergomi magyar katholikus polgár komoly elhatározása még akkor sem, ha egyénenkint nagy és súlyos lelki és anyagi sérelem érte volna őket. Hogy pedig ebben nekünk van igazunk, bizonyítja dr. Gróh József úrnak „Esz tergom és Vidéke" legutóbbi számában „Esztergom város tisztelt közönségéhez !" cím alatt megjelent köszönő levelének második része, de élesen elitéli ugyancsak abban a lapszámban a mozgalmat „Egy Gróh-párti választó" is. Ezek után azt kell kérdeznünk, hogy kik hát azok a tekintélyes katholikus vezető férfiak (?), akik ennek a mozgalomnak az élén állanak? Azt kell kérdeznünk, hogy vállalják-e ezért a felelősséget ? Es végül azt kell kérdeznünk, hogy meg merték volna-e ezt tenni fordított viszonyban pl. Debrecenben ? Esztergom sz. kir. megyei várost már meghurcolták egyszer ország világ előtt. Most pedig meggyalázták a városban a magyar hercegérsek székhelyét. Nem a józan magyar esztergomi nép, hanem egy-két exaltált és hidegvízre szoruló ember. Azért írjuk ez utóbbi kitételt, mert nem akarjuk hinni, hogy a felforgató szabadkőművesség, vagy bolsevizmus szolgálatában állanának. N . .. ó. Dr. Antóny Béla polgármestert a szolgálatból való felmentésre ítélték. Folyó hó 1-én, szerdán délelőtt ült össze dr. Huszár Aladár főispán elnöklete mellett a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, hogy letárgyalja dr. Antóny Béla polgármester fegyelmi ügyét és ítélkezzék benne. A fegyelmi választmány tagjai dr. Fehér Gyula nagyprépost, Ghyczy Elemér, Jánosy Károly és Ujszászy Imre műszaki tanácsos voltak. A fegyelmi tárgyalás másnap folytatódott és csütörtökön déli 1 órakor ért véget. Dr. Antóny Bélát az ellene emelt vádak, főként Esztergom város anyagi ügyeinek könnyelmű vitele ?riatt a szolgálattól való felmentésre, azaz nyugdíjazásra Ítélte a fegyelmi választmány. Az Ítélet kimonnja azt is, hogy amennyiben Antóny dr. működéséből és elkövetett szabálytalanságaiból a várost anyagi károsodás érte, a város képviselőtestülete külön per útján érvényesítheti kártalanítási igényét. * Itt tiltakozunk a „Komárom Esztergom-megye" legutóbbi számában az Antóny-itéletről megjelent cikk egyes kitételei ellen, amelyek valótlanságuk miatt csak félrevezetésre alkalmasak. Először is az ítélet bűnösnek mondta ki dr. Antóny Bélát, és az Ítélet nem „dodonai," mint a cikk jelzi, hanem pontosan az 1929. XXX. t.-c. 90. szakasza 4. pontjának felel meg, amely szerint dr. Antónyt a szolgálat alól való felmentésre ítélik, s ez annyit tesz, hogy állását el kell hagynia és végelbánás alá vonandó. A fegyelmi bizottság nincs kötve az ügyész vádíndítványához és választania kellett a legszigorúbb vádindítvány és a legenyhébb védői indítvány között. A kártérítést illetően is szorosan a törvény rendelkezései szerint (1929. XXX. t.-c. 89. szakasz 9. pontja) itélt a fegyelmi bizottság. Ez pedig kimondja, hogy a kártérítési igény érvényesítetését rendes bírói útra kell terelni. Az ítélet ügyében pedig nem a „Közigazgatási Bíróság teszi a pontot", hanem tudni kell, hogy ebben az ügyben a belügyminisztériumban alakítandó legfelsőbb fegyelmi bíróság ítél legfelsőbb fokon, amelynek elnöke maga a belügyminiszter vagy helyettese, Tarka sorok. Ügy látszik, a katholikus egyházból kilépni szándékozók előre el voltak készülve arra a barátságtalan fogadtatásra, amelyben Pályi nagytiszteletű úr őket részesítette, — mert új templomot akarnak építeni s már előre gyűjtötték rá a pénzt olyformán, hogy az adókat és a vízdíjat nem fizették be. Már az építési vállalkozó is megvan, sőt a buzogány már készen is van, csak a templomot kell alája építeni. A botrányalapkőletétel ügyében egy szentgyörgymezői orvos vezetésével megtartott értekezlet a rendőrség közbelépése következtében határozatot hozni nem tudott. A beteg bárányok „visszavásárlásának" gondolatával katholikus részről senki sem foglalkozik. Az alakulóban levő új gyülekezet Balthazar püspököt kérte fel a tábori istentisztelet megtartására, azonban a püspök nagy elfoglaltságára való hivatkozással kitért a megtiszteltetés elől. Megkeresés történt azonban az olaszliszkai egyházi főhatóságnál, amely még eddig nem válaszolt. Az olaszliszkai kiküldött fogadására a helybeli szombatosok testületileg fognak kivonulni és a kiküldöttet egyenesen a Fürdőbe kisérik. A szertartás helye tekintetében döntés még nincsen, azonban a nézőközönség körében nagy az érdeklődés. Szeretve tisztelt laptársunknak „Az Est"-nek az ország legizgalmasabb választásáról közölt tudósítása egy kissé hiányos volt. Nemcsak monitorok horgonyoztak a Dunán, — a vaskapui menedékház is citadellává volt átalakítva, harminc és feles mozsarak mellett „égő kanóccal" tüzérek állottak egész nap, tankok száguldottak az utcákon, amelyek a Gróh-párti választókat legázolták, a város felett bombavetőrajok keringtek. Juj! borzasztó még csak gondolni is arra, mi volt itt! — A figyelmeztető rendőrnek nekitámadó „ártatlanság" vére természetesen nem a lázitókhoz, hanem — a mandátumhoz tapad... Nemesszeghy István nytigdíjbavonulása. Az esztergomi érseki rk. tanítóképző intézet most megjelent értesítőjének élén látjuk Nemesszeghy Istvánnak, az intézet buzgó >enetanárának jól sikerült arcképét és életrajzi méltatását abból az alkalomból, hogy 48 évi zenetanári működés után, amelyből 28 évet mint az érseki tanítóképző zenetanára Esztergomban töltött, a folyó tanév végeztével nyugalomba vonult. Nemesszeghy István nyugdijbavonulása nemcsak egy intézet belső ügye, hanem mert Nemesszeghy Esztergom város zenei életében jelentős szerepet is töltött be s a nyilvános városi és egyesületi ünnepélyeken bármikor készséggel állt a köz érdekében rendelkezésre, társadalmunk osztatlan figyelmét is megérdemli. Itt az alkalom, hogy köszönetét nyilvánítsa az ősz muzsikusnak az a város, amelynek közel három évtizeden keresztül nemcsak egyszerű lakosa, hanem lelkes kulturmunkása, valódi értéke is volt. Az intézet értesítője részletesen ismerteti Nemesszeghy István tanári működését, mi tehát tisztünkhöz hiven ez alkalommal inkább több évtizedes működésének arra a részére térünk ki, amely a nagy nyilvánosság előtt folyt, s amely városunk zenei életében jelentős fejezetet alkot. Vissza kell térnünk gondolatban arra az időre, amikor néhai jó Bellovits Ferenc kezéből kiesett a kar • nagyi pálca, elhallgatott a város műkedvelői ajkán a művészi dal és zene, s közel másfél évtizeden át csak egyes műkedvelők zene- vagy énekprodukciói élénkíthették ünnepi társas összejöveteleinket, vagy pedig a nagy Kersch Ferenc és Bogisich Mihály lelkesedéséből megszervezett esztergomi egyházi énekkar szigorúan egyházi jellegű fellépései tudták kielégíteni a zene rajongóinak művészi szomjúságát. Egyideig Nemesszeghy István is az itt szokásos zenei hagyományok követői között igyekezett érvényesíteni szép tehetségeit, de mivel előző működési helyén, Kecskeméten már magas zenekultúrának volt vezető munkása, csakhamar itt is kivált egyénisége. Az akkoriban fellendülő köri, egyesületi élet adott alkalmat arra, hogy megteremtse újból Esztergomban a szalonzenekart, majd az első ifjúsági alkalmi zenei együttest, amelynek tagjai mesterük vezetésével csaknem hétről-hétre felléptek valamelyik helyi egyesület estélyen, népakadémiai vagy ismeretterjesztő előadásán. Régen nem hallott, új dolog volt ez városunkban s a muzsikusok ama áldott jó természetét, hogy legnagyobb örömük akkor van, ha muzsikálhatnak, Esztergom város társadalma ugyancsak igyekezett kihasználni. Ha helyi lapjaink háború előtti évfolyamait forgatjuk, alig találunk ujságszámot, amely ne adna hirt Nemesszeghyék fellépéséről és gazdag sikeréről. Nemcsak maga a mester, hanem családtagjai is kitűnő muzsikusok, ilykép ha olykor más megoldás nem akadt, a művészet iránt rajongó család a maga tagjaiból is képes volt kiállítani egy együttest a közönség őszinte örömére és gyönyörködtetésére. A klasszikusok mellett a könnyű zenét is művelték s igy a közönség ama rétegeit is megnyerték a zene szeretetének, amely máskülöuben a magasabb művészet iránt közömbös volt. Mint tanár, növendékeivel is gyakran vett részt egyes iskolánkivüli népművelő estélyeken, innen van az, hogy a képzőből keze alól kikerült jó muzsikus növendékek maguk is buzgó zeneterjesztők, énekkarvezetők lettek. A helyi lapokba is gyakran irt zeneismertetéseket, birálatokal, hisz Kecskeméten önállóan is szerkesztett lapot, igy mint gyakorlott tollforgató is hasznára vált a helyi társadalomnak. Bizunk abban, hogy neki, akinek az Isten kegyelme megadta, hogy magas korában is még tetterőben legyen és viruló egészségnek örvendjen, ezután is lesz alkalma Esztergom közönségét a zene áldásaib tn részesíteni. Munkás egyénisége bizonyára nem engedi meg a passzív nyugalmat, hanem nyugalmas évei is abban az aktivitásban fognak még — reméljük — igen hosszú ideig eltelni, amely aktivitást a zene művelése követeli mindazoktól, akik mennyei gyönyörébe egyszer sikerrel belekóstoltak. Hallotta már? ^IA^ÍOÍ* hangszerüzletébe és hallgassa meg Ulf'tjlf'i vételkötelezettség nélkül. U. o. csekély dij ellenében kaphat gramofont és lemezeket is kölcsön.