ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-06-26 / 68. szám

beszélni és irni a közönségbe, hogy nem ő alattuk inog a talaj. Igenis, most már biztosan állit­hatjuk, hogy azért olyan lármásak, azért emelik a valótlanságok és az öndicsőítés potemkin­falait, azért akarják itt agyon kiabálni a „közvéleményt 11 , mert érzik, hogy a nagy hű-hó és felfújt hangulat dacára inog a lábuk alatt a talaj. Szemenszedett mesékkel akarják ennek ellenkezőjét elhitetni, a sze­menszedett rágalmak egész hadát szórják eközben engesztelhetetlen gyűlölettel Mátéffy Viktor prépostplébá­nos ellen, — annál kitartób­ban és idegesebben rágalmaz­nak, minél inkább érzik, hogy a közönség ezt egyszerűen nem hiszi el, mert közelről ismeri Mátéffy Viktort és közelről ismeri az ő működésüket is, és ezt a durva személyi hajszát legalább is ízléstelenségnek tartja. A mi állításainkat és igazunkat okmányilag bizonyítani tudjuk. Sem­mit sem mondunk és irunk alapta­lanul és ha olyasmikkel is a köz­vélemény elé kényszerítenek ben­nünket, ami esetleg egyeseknek nem tetszik vagy fáj, ezt is csak a piszkos támadások elleni védekezés közben tesszük. Hiába a rúgkapálódzás — ami igaz, az igaz, dr. Gróh Józsefnek épen úgy kell viselnie a felelősséget a vízvezetékért és vízdíjért, akár Mátéffynak, és ha fejük tetejére állanak is, akkor is igaz, hogy dr. Gróh fivére volt a vizveze­téki szakértő, akinek ellenőr­zése mellett a földmiveseknél kezdték lerakni a csöveket, és hogy a szakértői dij 70 millió volt. Ezzel szemben — ha az ellenpárt sajátos terrorjának bármelyik fajtá­ját is szegezik mellünknek, — akkor sem lehet letagadni egy férfiasan végzett negyedszázados közéleti munkát és kézzelfogható alkotásokat. Az Iparbank hitelfelmondásáról az ellenpárt beszél nyilvánosan már harmadszor, mi erről nem irtunk és Má­téffy sem erről beszélt. Ki beszélt először terrorról, erő­szakról és ki vádaskodott ezzel kapcso­latban velünk szemben először? Mi itt is csak védekezve mondluk meg az igazat. Híveinket ablakaik betörésé­vel, földmiveseinket anyagi károsodással fenyegetik, és a Mátéffy pártiakkal szemben állandóan terrorizáló, fenye­gető magatartást tanusitanak az ellenpárti kortesek! Panaszkodtunk-e mi eddig erről ? ! Most már azonban válaszul meg kell ezt is mondanunk és a fenyegetőkre, törőkre, zú­zákra fel kell hivnunk a rend­őrség figyelmét. A rendőrség különben becsületes munkát végez ebben a tekintetben és az éber detektivtestület munkája minden rendbontó terrorfiút kézre fog keríteni. Méltó büntetésük elvétele után az újságban is közölni fogjuk a díszes névsort. Igen józan gondolkodású, négy évet a harctéren töltött szentgyörgy­mezői gazda az, akinek ablaka alatt ordították, hogy „Le a csu­hával !" Nem tudjuk, milyen súlyt és szava­hihetőséget képvisel vele szemben az, aki őt meg akarja hazudtolni. Ez a harctéren is becsületet szerzett, derék szentgyörgy­mezői földmüve sgazda jogosan nevezi csőcseléknek azt a tár­saságot, amely a fenti jelszó­val, kapudöng etessél és ablak­betöréssel korteskedik. Az „Esztergom és Vidéke" apró­cseprő heccelődésével jelentéktelen­ségük miatt nem foglalkozunk, csu­pán annyit jegyzünk meg figyel­meztetésül, hogy bizony a primási városban nemcsak egy régi katho­likus, hanem egy magát keresztény­nek nevező újságban is meg kell válogatni a közölnivalót, azt, hogy „mit szabad és mit nem sza­bad írni." Bizony nem szabad írnia olyano­kat, amelyek csak arra jók, hogy tekintélyt, közéleti munkát és együtt­működési lehetőségeket rombolja­nak le, gyűlöletet és lázadást szít­sanak. Bizony az őszirózsás hangulat­csinálás nem lehet feladata semmi­féle magyar újságnak, és ebben a tekintetben bizony meg kell válo­gatni a közlenivalókat. Lázítani könnyű, annál nehezebb azonban csillapítani. Bizony az „Esztergom és Vidéke", amelyet a megyeházán elfekvő hi­vatalos akta szerint a szocialista Majláth kormánybiztos az „Eszter­gomi Népszavával" együtt ajánlott mint a forradalmi eszmék szócsövét a megyében, ne igen engedjen meg az „Esztergom" katholikusságára célzó cikket hasábjain! Az „Eszter­gomot" akkor beszüntették. (Persze ez is csak felelet és védeke­zés részünkről, amit nagyon sajnál­tunk megtenni!) Teljesen érthető, hogy dr. Gróh József maga is siet kijelenteni, hogy az „Esztergom és Vidéke" szel­lemi irányítása nem az övé. Jellemző, hogy egy újság az ál­lami rend forradalomutáni megerő­södése után tizenegy esztendővel alkalmat talál és keres arra, hogy így írhasson: „A mi főispánunk a közvélemény !" Hát mi ismerjük ezt a „közvéleményt," — az utóbbi időben mind jobban és jobban bemutatkozik. Ez a „közvéle­mény" újabban polgártársai szőlőjének készül rontani. Ebből a „közvéleményből" igazán nem kérünk! És ezt a „közvéle­ményt" nem engedjük uralomra jutni. Végül csak arra kérjük közönsé­günket, főként azokat a választó­polgárokat, akik a mi íveinket vol­tak szívesek aláírni, hogy az utolsó napokban semmi­féle vádaskodással, hazudozás­sal, rágalommal és terrorisz­tikus fellépéssel ne hagyják magukat félrevezetni! Tart­sunk ki Mátéffy Viktor mel­lett, az eddigi pozitív eredmény a mienk, a győzelem is a mienk lesz! ez évben elkészítik az esztergomi keramitburkolást. Dr. Huszár Aladár főispán ma táviratot kapott a kereskedelmi mi­nisztériumból, hogy az esztergomi keramitburkolás engedélyeztetett munkái még ez évben végrehajtás alá kerülnek. A Kossuth Lajos-utcát a Dorogi­úttal és a Ferenc József-utat a pri­mási palotával összekötő útszakasz keramitozásával az esztergomi pol­gárság és a környék régi, hő óhaja teljesül. A magyar kormány ezzel is Esztergom fejlődését és idegen­forgalmát segíti elő, — nem is szólva arról, hogy ez munkát és kenyeret jelent. Az esztergomi országgyűlési kép­viselőválasztás kérdéséhez. Az esztergomi választók egy része nem veszi figyelembe, miszerint az országgyűlési képviselőt az ország politikai ügyeinek intézéséhez is választja. Amidőn a Keresztény Gazdasági Párt, mely a választások előtt országszerte újabb fejlődési irányt mutat, Esztergomban sajnálatos személyi torzsalkodások miatt Má­téffy Viktor, az országos párt hiva­talos jelöltje mellett ellenjelölttel is indul, a választási demagógia segít­ségével a polgári tekintélynek nem nagy épülésére sokat vészit a pár­tot támogató polgárság széthúzá­sával. Minden párt tekintélyére igen fontos tényező az, hogy a pártot képviselő tagok mögött 100%-ig megbízható tömeg álljon. Ameny­nyiben valaki várospolitikai dolgok megváltoztatására törekszik, az ne az országgyűlési képviselőválasztá­son, hanem a város képviselőtestületi tagjainak választásánál lépjen fel az esetleges sérelmek felhozásával. A politikai iskolázatlanságot óhajtja az ellentábor demagógiája könnyen kihasználni azzal a jelölt­tel szemben, amely pártjának poli­tikája mellett több mint egy évtize­dig kifogástalan hűséggel a legne­hezebb időkben is kitartott. Éppen a legújabb választá­sok fogják megmutatni, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak nagy jövő­je van, s a párt előrehala­dása fejlődési lehetőséget fog nyújtani a hűségesen tá­mogató kerületeknek. Esztergom városa, mely a váro­sok nagy küzdelmében közeledik ahhoz a ponthoz, hogy rája is vilá­gítson a nap, ne dezavuálja a Ke­resztény Gazdasági Pártot azzal, hogy hivatalos jelöltjétől megvonja bizalmát. Attól a hivatalos jelölttől, akiről az országos párt vezetősége teljesen meg van győződve, hogy törhetetlen hűségére minden idők­ben építhet. Második nagy tévedése a válasz­tási küzdelemnek, hogy a csillogó szavak illúziójában megfeledkezik az ismeretségre alapozott befolyás nagy értékéről. Akármennyire tisz­telünk, becsülünk és értékelünk vezető egyéniségű polgárokat ide­haza, a mi kis városunkban, hosszú idő kell neki, mig az ország fővá­rosában a megismerés, a bizalom alapfokait is elérhesse. Olyan nehéz viszonyok között élő város, mint Esztergom, józan meggondolással nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hosszú éveken át beküldött képviselőjének ezen elért eredményeit egy szeszélyes gesz­tussal tönkretegye. A mai nehéz idők minden politikai lépését nem az érzelmek, hanem a józan meg­gondolás és megfontoltság kell hogy vezesse. A választások harmadik s talán legfontosabb nagy tévedése lenne az, ha Esztergom választópolgár­ig sága azt reménylené, hogy a ránk nehezedő gazdasági krízist kép­viselőcserével megoldhatná, mert a gazdasági krizis világkirizis, füg­getlen tőlünk s megoldására nem Esztergom városa, hanem az egész világ politikai és gazdasági vezető­férfiai vannak hívatva. Képviselő­csere városunkra csak a helyi eny­hülést elősegítő bizalmat gyengítheti meg országos vezetőköreinknél. Egy közgazdász. Választási aktualitások Esztergomban. A rendőrség dicsérete. Vagy az egyik terror, a másik meg Dr. Gróh József pártja lépten- 1 nyomon dicséri a rendőrséget ne­mes, kötelességteljesítő, készséges magatartásáért. Hol van hát akkor az a hatósági terror, amelyet annyit emlegetnek!? Hiszen a hatóságnak a rendőrség a karhatalma! . .. Kétféle megítélés. Terror-e az, ha a főispán és a hivatalnoki karok kötelességszerűen a legjobb harmóniában vannak és ezen az alapon a főispán kéri hiva­talnokait, hogy a kormány jelöltjét támogassák. Hát dr. Gróh nem kéri az ő banktisztviselőit és alkalma­zottait, hogy reá szavazzanak?! nem terror? * A képviselői fizetés. Minek azt hangosan hirdetni, hogy dr. Gróhnak nem kell a képviselői fizetés! Ezt úgysem hiszi el senki — a takarékos emberről. Inkább elhiszik azt, amit városszerte be­szélnek erről. * Az ipartelep. j A Kereskedelmi és Iparbank rész­vényesei kíváncsiak arra, hogy mi lesz azzal az iparteleppel, amely (dr. Gróh József telkén épült. Szabó Albert magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-utca 15. szám alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben diszkréten nyomoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom