ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-01-18 / 7. szám

kedni, hisz városunk egyik közbecsülésben álló vezető férfia jelentette ki a „Magyarság" szerkesztője előtt, hogy három év előtt hosszúlejáratú külföldi kölcsön állott a város rendelkezésére, de a pénzügyminiszter rendelkezése folytán azt a város fel nem vehette, akkor talán még sem olyan nagyon vétkesen és könnyelműen gazdálkodott a város. Alátámasztja a város hivatalos vezetőségének nem könnyelmű gazdálkodását az a tény is, hogy a zárdaépítkezésselkapcsolatbanlkénytelen volt a kisajátítási bíróság Ítélete alapján magas árat fizetni. Egy másik és szintén városi ügyekkel sokat foglalkozó városi politikusunk abban is látja a város fizetésképtelenségének egyik okát, hogy a közterhek behajtására nem fektetett a város vezetősége elég gondot és szerinte tekintélyes és vagyonos polgároktól sem szedtek be jelentékeny összegű adókat és vízdíjakat. Ez mindenesetre helytelen volt, de a nagy hátralékok zöme a nem vagyonos polgártársaink terhét képezik és a mai alacsony terményárak, munkanélküliség mellett ezek behajtása a mi kisgazdáinkra jelenleg katasztrofális lehet, mert köztudomású dolog, hogy főterményüket, a bort egyáltalán értékesíteni nem birják. Igy nem a város, hanem annak polgársága lett fizetésképtelen. A városi nagy közterhek elviselésének lehetőségére akkor kellett volna gondolni, amikor azokkal megterhelték az amúgy is szegény közönséget. Hisz mindenki tisztában volt azzal, hogy a túlsó fél elvesztése milyen lehetetlen helyzetbe sodorta kereskedelmünket és iparunkat. Azzal is tisztában kellett volna lennie a képviselőtestületnek, hogy 3—10 holdas gazdaközönségből nagy közterheket kipréselni nem lehet. Úgy látszik, hogy gondoltak is erre, mert hisz idegenforgalomból, fürdőváros és iskolavárosból, no meg a jobb jövőbe vetett reményből akarták beszedni a különben elviselhetetlen terheket. A három hónapon át tartó és hét miniszteri szakértővel megejtett vizsgálat eredményéhez sincs szavunk. Annak elbírálása más, felsőbb fórumokra tartozik. Helyt kell azonban adnunk annak, hogy a vizsgálat nyilvánosságra hozatala nagyon vegyes és nem kedvező érzelmeket váltott ki a város közönségéből. Az események hideg szemlélőinek az sem kerülte el figyelmét, hogy Esztergomban senki sem akarta vállalni a helyettességet, amit úgy a rátermettség, mint a képzettség hiányának betudni aligha lehet. Amikor az ügyek minél előbbi tisztázását a város nyugalma érdekében óhajtjuk és reménységgel várjuk a város anyagi megsegítését, nem szeretnők, ha bármely oldalon is elkedvetlenedést tapasztalnánk a város talpraállításának nagy munkájában. V. I. Az esztergomi földmivesgazdák szervezkedésének nehézségei. Bethlen István gróf miniszterelnök legutóbbi nagy beszédében a magyar gazdatársadalom politikai érvényesülésének kérdésével foglalkozott, és hangsúlyozta, hogy ha érdekeit, amelyek az ország összlakosságának érdekei is, komolyan érvényesíteni akarja, akkor tartózkodnia kell a pártokra való szakadásoktól, a különféle szervezkedéseket hirdető politikai ágensek befolyásától. A magyar gazdaközönség nek egy táborban kell állania és küzdenie az agrárirányú kormányhatalom mögött, különben szétbomlik és erejét veszti — mondotta a miniszterelnök. Nem lesz érdektelen, ha a miniszterelnök emo kijelentéseivel esztergomi vonatkozásokban is szólunk, hiszen ha ez az ország agrárállam, akkor ez a város, amelynek több mint fele föld mi vesém ber, agrárváros. Kétségtelen, hogy az esztergomi íöldmivesek is csak akkor érvényesülhetnek mind országos, mind várospolitikai szempontból, ha egyetlen szervezetben tömörülnek, ha aktiv egyesületi életet élnek és ha felismerik és kultiválják azokat a nagy kérdéseket, amelyek mindnyájukat egyesithetik, amelyek ha agrárérdekek is, de egyetemes érdekek, amelyek védelmében és szolgálatában ott találják az esztergomi gazdák a város egész társadalmát Nagy baj az nálunk, hogy kisebbnagyobb anyagi érdekek miatt egyenetlenkedések támadnak a gazdatársadalomban, amelyek sokszor lehetetlenné teszik a legüdvösebb agrárügyek érdekében való egyesülést is, — nem is szólva az országos politikai megmozdulásokról. A belvárosi íöldmivesek például most két pártra szakadtak a szénbányaügy miatt — pedig éppen ebben az ügyben csakis egyöntetűséggel és összetartással lehet boldogulni. A szentgyörgymezői gazdák köegyre csivognak odafönt. Egyre sírnak .. .a gyerekek. — Uram, Jézus, segits — nyögi az özvegy Mária és kifulladva támaszkodik a létrához. Ott pihen vagy tiz percig és közben egyre hevesebben zokog, mintha most egyszerre kellene neki elsiratni egész semmi és nyomorúságos, kínzott életét és ráadásul a halálát is... Aztán lassan föllép a létrára és mászik felfelé. Recseg, ropog az ócska alkotmány, az öregasszony meg-megpihen és megy tovább, háta ki-kigömbölyödik; görcsösen íogódzik a létrába; halántéka kivörösödik ... iromba agyaglábai ide-oda tapogatóznak ... le-lehunyja a szemét, de egyre csak megholt gyermekeinek hangját hallja a szelelőlyukból... Végre fölér... nagyot sóhajt... Vissza szeretne nézni, de nem mer... Úgy érzi, mintha iszonyatos magasban volna, valahol a felhők között és lenn az éléskamra olyan távol, hogy oda soha többé már vissza nem mehet... És ebben szinte megnyugszik... — Legyen meg a te akaratod — motyogja a létra tetején és keresztet vet —, mikép a mennyben, azonképen itt a földön is, amen! Egyik kezével elereszti a létrát, lassan kiemeli a lyukból a rongyot és egy vörösbegy fészket lát. Mohón tátognak a rettentőszájú csupasz fiókák... Mária ráncos képe széles mosolyra húzódik és gügyögvegagyogva, egymásután gyerekei nevén szóllitja a kicsinyeket... Ám J hirtelen megsuhog a levegő odakinn ... Megérkezik a vörösbegyanya ... Egyszer, kétszer, tízszer ... mint a villám elcikázik a lyuk előtt; — Ki áll ott? ki áll ott? '— kérdi ijedten a maga nyelvén. Ó borzalom ; ó borzalom ! Aki sokat szenvedett, érti a madarak nyelvét, a halak és kövek beszédét: — Mit félsz — motyogja Mária —, csak a mosogatórongyomat jöttem megnézni! A vörösbegy azonban egy szót sem ért. Újra és újra elível a lyuk előtt és fekete szemét rémülten mereszti a sötét és kerek valamire, ami nem akar mozdulni a fészek mögül. Sehogy sem érti, hogy tegnap óta megelevenedett a mosogatórongy. Arzó Mária belátja, hogy ő fölösleges valaki a vörösbegy éknél, de mivel nem akarja elmulasztani az édesbús látványt a magzatok etetését, ravaszul csak oldalt húzza a fejét... Most azonban fejének árnyéka marad ott a lyukban és a vörösbegy félelme és gyanúja csak nem múlik el. — Ó a buta -— morogja Mária és kezében a ronggyal lejebb lép egy fokot a létrán... — Ahá... most már nem vijjog olyan kétségbeesetten az a buta vörösbegy... Elhallgatott! ... Most etetni fog... Arzó Mária vár egy pillanatig, aztán óvatosan és dobogó szívvel lábujjhegyre áll; hadd lássa a gyönyörű idillt... De még ez sem elég. A nyakát is ki kell, hogy nyújtsa... Nyújtja, nyújtja... aztán meginog és kezével, lábával kalimpálva, villámgyorsan zuhan alá a létra tetejéről ... Aztán csönd lesz. Csak az éhes fiókok csipogása hallatszik a szelelőlyukban és lent lassan véres lesz Arzó Mária. zött nagy ellentétek vannak a közbirtokosság válságos helyzete miatt pedig senkisem tagadhatja, hogy a széthúzás itt is csak reménytelenebbé teszi a helyzetet. E hirtelenében felemiitetteken kivül még sok más ügy választja és aprózza a helyi gazdatársadalmat is jelentéktelen csoportokra. Az egyenetlenségek mellé sorakozik gazdatársadalmunk nemtörődömsége saját ügyeivel, érdekeivel szemben. A földmivesegyletek arra valók volnának, hogy azokban legalább a téli estéken vagy vasárnaponkint zsúfolt szobákban tárgyalnák meg gazdáink az agrárügyeket és minden őket érintő várospolitikai vagy akár országos politikai ügyben egyöntetű álláspontot elfoglalva, hallatnák erélyes szavukat. Az egységben az erő, amelyet méltán respektálnának, és a független, gerinces, józan kisgazdák felfogásához csatlakoznának a város egyéb polgárai is, — hiszen földmiveseink és kisgazdáink jól felfogott érdeke nem ellenkezhetik a város egyéb polgárainak érdekével sem. HIREK. Éjjeli szolgalatot január 17—23-ig Rochlítz-örökösök „Szent lstván"-hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajosutca ós Széchenyi-tér sarok) teljesít. KRÓNIKA. Nincs itt semmi izgató, Minden olyan egyszerű! A természet rendje jó : Ború után jön derű! Zúg, villámlik, mennydörög Fenn a felhő. Fél a nép, De a zápor nem örök — Újra tiszta lesz az ég! Néha már a csend zavar; Álmos élet, semmi nesz. Nincsen szél, mely port kavar, S minden piszkos-szürke lesz. És ha vérzőn száll a nap Alá fáradt estelen, FélveZszól, ki künn arat: „Lesz holnap rút fellegem!" S jön a szél! A por egetFöldet egyként elborít, S hoz villamos felleget... Madár elszáll, eb vonit. Csak a férfi áll merőn, Nem fut lombos fák felé: „Jöjjön hát csak, ami jön — Hatalom az Istené!" Lombos tölgyet ért a vész, Füvek arcán könny remeg, S a menny biztatón lenéz: „Jól van, nem vagy kisgyerek!" És a megbékélt napon Ezer új virág kinőtt: Férfi vagy a talpadon, Ha kiálltai ily időt! rim. Télikabátok: leányka és fiu 14, nőt és férfi 25 P-től BflhOG-náí.