ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-06-07 / 60. szám

XXXVI. évfolyam, 60. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. június 7 T7Q7TT7T? P HM Keresztény politikai és társadalmi Sap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. ~- Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Békét Esztergomnak! Esztergom, 1931. június 7. Óhajnak forró, szónak köny­nyű, cselekedetnek nehéz. Béke! Őszinte óhaj egy sokat szenvedett város szivéből, Krisztus ajakára illő szó, evangéliumi cselekedet, tehát béke a béke eszközeivel — gyűlölség, gyilok, tőr és mé­reg nélkül. Béke — nem kö­veteléssel, letöréssel, fejvétel­lel és bosszúval, hanem béke szeretettel, áldozathozatallal és igazsággal — ám igazság­gal nem a testből metélt egy font húst követelő fondorlatos konokság, hanem a jog és erkölcs alapján. Nem a farizeus akarta a békét, aki Krisztusnak fogas kérdéseket adott az adógaras­ról, — hanem Krisztus, aki a kérdéseket szelídséggel állta. Krisztus senki sem lehet kö­zöttünk, de minden esetben az munkálja a békét, aki a farizeusok között nem veszti el lelki erejét. A megindulás a béke felé ez : keressük a jót testvére­inkben, ne higyjük el a rosszat ellenfeleinkről és tételezzük fel a jószándékot a cseleke­detekben. A békének alapot kell teremtenie ugyanis an­nak, aki a békét igazán akarja. Ha pedig az alap megvan, akkor a béke helyes eszkö­zeivel kell élnünk. Nem ké­rünk a Sipka-szoros csendes békéjéből, és nem követhet­jük lelkünkben a sekszpíri hősöket sem, akik méreg­gel és fondorlattal akartak békét teremteni — maguknak ! Béke! Tehát testvérünkről csak jót: laptársunk 52 esztendeje alatt mindig keresztény-nem­zeti volt és feltételezzük, hogy cikkírója békét hirdet. A békehirdető ellenfeléről se szóljon rosszat. Nem állíthatjuk tehát azt, hogy Huszár Aladár dr. főispánt nem a jószándék és segíteni akarás vezette városszanálási cselekedetei­ben és nem mondhatjuk azt, hogy ő akarta volna a békét­lenséget ebben a városban. Ellenkezőleg: jószándékot ke­resünk cselekedeteiben, és hogy ebben a tanácsadásunk­ban becsületes önzetlenség vezet bennünket, igenis kije­lentjük, hogy mi a jószándé­kot keressük még abban is, ha a sajtót a megyeházáról kitiltaná, vagy nem szívesen látná, — mert békét akarunk. Béke! De akkor jószándékot ke­resünk még a szavakban is! Ha a főispán azt mondja a győri püspökről, hogy „egyé­nisége nem máról holnapra termett, hanem azon ezer esztendő dolgozott és ezer magyar esztendő tradíciója termelte ki, és hogyha a mo­hácsi vész idején élt volna, Tomori Pál lett volna belőle," — akkor ebből csak azt kö­vetkeztetjük, ami egyenesen következtethető. Egy főispánról magyar em­ber nem tételezhet fel mást, mint egyenességet és a közé­leti harcban tiszta fegyvere­ket, — és egy főispán a ma­gyar ember szemében még akkor is nemes egyenesség­gel cselekszik, ha magas po­zíciójától meg akar válni. Ha pedig lenne olyan esztergomi magyar ember, aki a főispáni szavakból elvonja a jószán­dékot csak azért, hogy ellen­kezést szítson fölfelé, az eb­ben a primási városban a legrútabb destrukciót követi el. Igenis, amikor békét aka­runk, tiltakoznunk kell a bíboros prímás méltóságá­nak és személyének politikai célokból való érintése ellen, de szükségesnek látszik szót emelni a főispáni tekintély tisztelete mellett is. A fő­ispán magyar nemzeti tekin­tély és méltóság, és igenis, a békeszózat elhangzásakor mi nem tekintjük azt, hogy Huszár Aladár dr. ki és mi ellen, miben és mikor hibá­zott, — hanem nyilt becsü­letességgel a legmagyarabb főispán jószándékait keressük benne, a Bujdosó könyvének fanatikus hazafiát, a megye első magyarját, akit, amikor a Hősök emlékénél szivét­lelkét kiöntve felejthetetlen beszédben áldozott Esztergom legdrágább fiainak, zokogva hallgatott a nép! Ha igazán békét akarunk, akkor nem a múltban és je­lenben tekintjük azt, ami szét­választhat bennünket, hanem a jövőben azt, ami összefűzhet mindnyájunkat a boldogulás útján, — és igenis, amikor mi dr. Huszár Aladárt ezen a piedesztálon nézzük, akkor mi is elvárhatjuk tőle és bízunk benne, hogy mint a jog, igaz­ság, szabadság és béke őrét tisztelhetjük Komárom—Esz­tergom-megye főispánját Esz­tergom városában. Békét! — hiszen úgy vá­gyunk rá, akár a föld a csen­des nyári esőre, — de aki békét hirdet közérdekből, ön­zetlenül, az éljen is a béke tiszta, nyilt eszközeivel. A tragédia utolsóelőtti fel­vonásában nincs szükség — Biberachra. A szomorújáték végén, amikor már lassan elül a Peturok háborgása, a Mikhálok aggódó reszketése, a békétlenek meddő harca, és amikor a trianoni Esztergom sorsán a lelkiismeretes polgár a fejét földön görgető Bánk bán vigasztalhatatlan fájdal­mát érzi, — akkor az ármá­nyos Biberach hallgasson! Most a Királynak kell jön­nie, nem Biberachnak! A béke királyának, aki mikor benyit a szomorú házba, könnyei letörlése után első szava a gyűlölség és bosszú helyett a szereteté és engesztelésé. Bánk bánom, Peturom, hű magyar fiaim: így a király. Szegény, szenvedő népem, ho­gyan segítsek rajtad: hang­zik a királyi szó a nemzet egyetemes érdekében a tra­gédia sajgó sebei fölött! Szó, azután cselekedet, amelynek nyomán béke köl­tözik a szivekbe. Béke, amelynek nyomán összefogás támad, — béke, amely legjobban illik a sokat szenvedett mai Esztergomhoz. Béke, — de amelynek hir­detése is szent és érdek nél­kül való! A város költségvetését több tétel­csökkentési utasítással fogadta el a miniszter. A város pénteki közgyűlése. Esztergom sz. kir. megyei város képviselőtestülete pénteken, f. hó 5-én d. u. 4 órakor rendes közgyű­lést tartott. A városi képviselők ezen elég gyér számmal jelentek meg. Az elnöklő Glatz Gyula he­lyettes polgármester napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg a nemrég elhunyt Meizler János képviselőtestületi tagról, majd beje­lentette, hogy a Hungária Rt. a vá­ros részére 100 ezer pengő előleget utalt ki a városi villamosművek bér­letére.Felkérte dr. Brenner Antal városi főjegyzőt az ügy ismerteté­sére. 100 ezer pengő előleg a városi villamos művek bér­letére. Dr. Brenner Antal főjegyző elő­adta, hogy a város helyettes p olgár­mesterének utánjárására, azon fel­tétellel, hogy ehhez a felettes ható­ság is hozzájárul, a város legsürgő­sebb tartozásainak fedezésére 100 ezer pengőt hajlandó a Hungária Rt. fizetni a városi villamosművek bér­letének előlegéül. A h. polgármes­ter e kérdésben a m. kir. belügy­minisztérium véleményét is kikérte, ahol azt a választ kapta, hogyha a részvénytársaság ezt megadni haj­landó, a minisztériumnak ez ellen nincsen kifogása. A 100 ezer pen­gőt a város polgármestere váltó elle­nében kapja meg, ha ehhez a köz­gyűlés jóváhagyását megnyerheti. A kilátásba helyezett összegből a Ma­gyar Kerámiai gyár, a vízmérő órá­kat szállító Süss-cég, továbbá a Baross- és Horthy-utak csatornázási költségei nyernének sürgősen fede­zetet A h. polgármester figyelmeztette a képviselőtestületet, hogyha a fenti összeg felvételét meg nem szavazná, igen hamar bekövetkezhetnek azok az események, amelyek elkerülése végett a nagy szanálási műveletet meg kellett csinálni. Az előterjesztéshez v. SZÍVÓS­Harisnyák, zoknik, trikók, fürdőcikkek legolcsóbban Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom