ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-01-14 / 5. szám

gének. A jobbágyság felszabadítása és az azzal járó vagyoni csökkenés megközelítőleg sem volt akkora áldozat, mint amit a mostani tornyosuló bajok orvoslása követelne és mégis úgy nemzeti, mint szociális szempontból legalább megközelítőleg segítenünk kell rajtuk. Tenni, cselekedni kell! Úgy a közületek, mint a kisgazdatársadalom problémáinak megoldása nagyon is eminens szociális kérdés. Amikor a közületek kátyúba jutott szekerét kihúzzák, a közmunkák egész sorozata nyilik meg. Vegyük csak például városunkat. Mi mindenre volna a városnak szüksége, ha pénze volna. Becsületes munkásainknak nem kellene és kellett volna munka nélkül a zord semmibe, a sötét nyomorba nézniök az utcasarkokon. A kisgazdatársadalom, amely az ország lakosságának egy hatalmas százalékát képezi, ma ipari termékek felvételére egyáltalán nem képes. Ez pedig súlyos munkanélküliséget jelent a bőr, textil és a vasiparban, mig a kiskereskedelemben hatalmas üzleti pangást idéz elő. A létfenntartásában veszélyeztetett eme társadalmi réteg nemzetszaporulati szempontból is veszteséget jelent, de a csábító aknamunka következtében nemzeti veszedelmet is rejthet méhében. Amikor eme kérdéseket csak részben is megoldottuk, akkor önmaguktól oldódik meg a többi szociális kérdések nagy része is. Persze az a lényeges kérdés, hogyan? Valami módon a közterhen kell enyhíteni úgy a közületek, mint pedig a kisgazdatársadalomnál. Természetes következménye a közterhek csökkentésének az állami jövedelmek csökkenése volna, már pedig csak eme bevételekből remélhető a közületek felsegélyezése. Vannak azonban az államnak olyan lukszuriozus intézményei, melyek nagyon is megbírnák a leépítést és a progresszív adórendszer sem utolsó mentsvára a mai államháztartásnak. Ily úton történt megtakarítást lehetne a közületek felsegélyezésére fordítani és a progresszív adórendszerrel segítve volna a kisgazdatársadalomon s az államháztartás is kiegyensúlyozódnék. A szociális eszme mint nemzetmentő munka ne legyen csak frázis, hangos kortes kiszólás, hanem intenzív munka. Tessék belenyúlni a darázsfékbe. Hatalmi erővel szüntessék meg a mammutíizetéseket, az álláshalmozásokat és ezzel apasztják az intelligens munkanélküliek számát. Rendezzék méltányosan a társadalombiztosító intézményt, amely ma olyan szociális intézmény, mely még súlyosabb válságba sodorta a kisiparosságot. Ha nemcsak beszélni, hanem cselekedni is fognak a parlamentben és ha rákényszerítik magát az államot is a takarékosságra, illetve a luxus letörésére, korlátozzák a jövedelmeket, áldozatokra kényszerítsék a nagytőkét és a nagybirtokot, akkor nem lesz frázis a szociális eszme. V: I. A főispán ma nyilatkozol! az esztergomi ügyekről a vármegyei kisgyűlésen. Folyó hó 13-án, kedden tartott törvényhatósági bizottság kisgyűlésen Mike Lajos dr. napirend előtt szólalt fel. Felszólalásában kifejtette^ hogy nem felelnek meg a sajtóban megjelent kölönböző szenzációt hajhászó cikkek a valóságnak. Esztergomban egyáltalában parázshangulat nincs. A védekezési jog a fegyelmi jog keretébe tartozik. Indítványozta, hogy a főispán személye iránt kifejezett bizalmat a kisgyűlés is tegye magáévá. Vitéz SZÍVÓSWaldvogel József szintén csatlakozott az indítványhoz, mire baráti Huszár Aladár dr. főispán következőkben köszönte meg a bizalmat, amit Báthy László indítványára szószerint közöl a sajtó: „Mélyen Tisztelt Kisgyűlés! Hálásan köszönöm Mike Lajos és vitéz Szívós-Waldvogel József bizottsági tag urak megnyilatkozását. Az első komoly szót komoly helyről, amely az én nehéz feladatomban engem támogatni kivan. Én eleve meg voltam győződve arról, hogy az én szeretett vármegyém közönségének nevében megnyilatkozásra hivatott közjogi testületek úgy mint a múltban, a jövőben is megértéssel és szeretettel állanak mellettem és támogatják azt a munkát, amelyet nekem a köz érdekében kifejteni kötelességem. Nem szenzációról, nem botrányról, nem élet-halál harcról van itt szó, hanem egyszerűen arról, hogy én eskümhöz híven nehéz kötelességet teljesítek és minden személyi vonatkozástól eltekintek, egyedüli célomnak és törekvésemnek azt tekintem, hogy miként segíthetek Esztergom város nehéz helyzetén és miként könnyíthetek a súlyos terhektől összeroskadó esztergomi polgárokon. Eddig úgy a fővárosi, mint a helyi sajtó részéről csak k útikában volt részem és a közvéleményben is azoknak szavát lehetett hallani, akik csak kifogásolni valót találtak működésemben és inkább lefogni, mint támogatni igyekeztek azt a kezet, amely felelősségének teljes tudatában a köz érdekében kivan cselekedui. Vannak providenciálisnak látszó bizottsági tagok, akik mindent előre sejtettek és láttak. Ott van a deresedő fejű, éleseszű ellenzéki városatya, aki az ellenőrzés elmulasztása miatt a felelősséget úgy reám, mint a vármegyére és a vármegye alispánjára kiterjeszteni kívánja, pedig amidőn úgy én, mint a vármegye alispánja és vármegye bármit is, amit a város elhatározott, megváltoztatni vagy megakadályozni igyekeztünk, ép ezen urak tiltakoztak az autonómia nevében mindennemű beavatkozás ellen. Ugyanez a városatya nevezett engem, amidőn a város életébe intenzivebben belenyúlni igyekeztem, illetéktelenül beavatkozó előkelő idegennek. Bocsánatot kérek Uraim, hol van itt a logika, amely egyoldalról tiltakozik minden beavatkozás ellen, más oldalról pedig követeli a felelősségre vonást a bele nem avatkozásért. Igenis csa

k hosszú hónapok mukkája után Amit tettem, azt esküm, kötelességérzetem és a közérdek parancsolta. Nincs itt szó személyről, mert amidőn a közérdek komoly szolgálatáról van szó, felelősség érzetével biró közéleti férfiúnak félre kell tenni minden személyes tekintetet és egyedül a közérdekre irányítani figyelmét. Most olvasom, hogy egy városi bizottsági tag úr élesen kifogásolja azt, hogy én az általam egybehívott értekezleten a város anyagi helyzetét, szerinte a fegyelmi ügyet ismertettem. Én a fegyelmi ügyről, sem annak okairól, sem következményeiről egy szót sem szóltam. De igen is kötelességemnek tartottam, hogy mindazt, ami a" város gazdasági és pénzügyi helyzetét illetőleg három hónapi munkám alapján tudomásomra jujott, a városi képviselőkkel közöljem, mert nem nézhettem azt, hogy becsületes polgárok, becsületes jóhiszeműséggel fedezzenek plyan dolgokat, amelyekről a helyzet szükségszerűségéből kifolyólag tudomással nem bírhatnak és amelyekre én is Uraim, én állásomból kifolyó köte lességemből beleavatkoztam a város ügyeibe. Esztendőkön át teljesítettem az alispán úrral együtt és egyetértésben az ellenőrző munkát, fegyelmit rendeltem el, figyelmeztettem, komoly szóval nyilvánosan és négyszemközt, dorgáltam, kérleltem s előre jeleztem, hogy amenynyiben a helyzet meg nem változik, kénytelen leszek a konzekvenciákat minden téren, levonni. Miniszteriális szakértőt is kértem, aki másfél év óta a várost ellenőrizte, mégsem használt semmit. A helyzet mind rosszabb és roszszabb lett. Amidőn láttam, hogy a város anyagilag összeomlik, amidőn a hátralékos kamatok meg nem fizetése miatt a hitelező pénzintézetek sorban jelentették fel a várost jöttem reá. Sajnálom, hogy a budapesti intézetek a város váltóit ma visszadják. De én épen azt akaró;n, hogy a jövőben ilyen városi váltók ne cirkuláljanak és hogy a város gazdasági helyzete oly szilárd alapokra fektettessék, hogy nemcsak a régi bizalmat nyerje vissza, hanem nyugodtan tekinthessen jövője elé. Én felelősségem tudatában kijelentem, hogy megvan minden reményem arra, hogy a város anyagi ügyei rendeztessenek s a jövőben kellő takarékosság és előrelátás mellett necsak a normál költségvetés keretei bővíttessenek, de esztendők során át fokozatosan a közterhek is enyhittessenek. Ez az én célom és amit tettem, ennek az érdekében tettem s ismételve hálásan köszönöm a kisgyűlésnek megnyilata pénzügyminisztériumnál, elérke- kozását, amely erőt ad nekem a zett az ideje annak, hogy döntőleg beleavatkozzam, és három hónapi megfeszített munkával, hét szakértőnek a közreműködése kellett ahhoz, hogy teljesen tiszta képet nyerjek a város helyzetéről. jövőben is arra, hogy kötelességemet, ha az nehéz is, mindenre való tekintet nélkül teljesítsem." Lankadatlan erővel harcolnak a hadikölcsönök valorizációjáért. Először az eredeti jegyzésű hadikölcsöncímletekre kerülne a sor. — A hadikölcsön kérdését kielégítően kell rendezni. Sokszor követeltük már, hogy a hadikölcsönök valorizációjának kérdését állandóan napirenden tartsák. Az ország lerongyolódott helyzete azonban a károsult hidikölcsöntulajdonosoknak éppen nem kedvezett. Most ismét kapjuk a hírt, hogy a hadikölcsöntulajdonosok újra napirendre tűzték a valorizáció kérdését. A magyar háborús kormány volt pénzügyminiszteré, akinek aláírásával kerültek ki a kötvények, áll a mozgalom élére és különösen az eredeti jegyzésű hadikölcsöncí ml etek felértékelését sürgeti. Nem lehet belenyugodni abba, hogy az eredeti jegyzésű hadikölcsöncímletek tulajdonosai azért, mert a haza szorongatott napjaiban vagyonuk egy részét — nem ritkán egész vagyonukat — az ország védelmének céljaira az állam rendelkezésére bocsátották, ezt a vagyonukat teljesen elveszítsék, míg mások, akik talán el is zárkóztak attól, hogy vagyonuk arányában résztvegyenek a hadikölcsönjegyzésekben, vagyonukat többé-kevésbbé megtarthatták, sőt lényegesen gyarapíthatták is, ha a háború kitörésekor fennálló tartozásaikat elértéktelenedett pénzben fizették vissza. Az állam, mint adós részéről ezekkel a hitelezőivel, az eredeti jegyzésű hadikölcsöncímletek tulajdoÚzlet: Lakás Till István temetkezési vállalkozó Újonnan felszereU temetkezési vállalatommal és saját új üveges gyászkocsimmal a legnagyobb igényeket is kielégítem. — Szükség esetén feltétlenül kérjen árajánlatot, mert az általam rendezett temetések szebbek, olcsóbbak és pontosak! Esztergom, Rákóczi-tér. Esztergom, Honvéd-u. 3.