ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-04-19 / 42. szám

XXXVI. évfolyam, 42. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1931. április 19, ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Ebek harmincadjára került — úgy látszik — azj esztergomi városi közélet. Már szinte fantasztikus, hogy kik szólnak bele Esztergom nehéz sorsába és a nagyközönség előtt kik Ítélnek itt elevenek és holtak felett és kik szere­pelnek szanálási angyalként ebben a városban. Ámulunk, hogy kik hívják maguk köré a város közvéleményét és hirdetik az „igazságot" a vá­ros megmentése ügyében. Azt hiszi, hogy ezúttal is papír­ban,vagy telekben dolgozik : — gondolunk utána ennél-annál. Ide jutottunk tehát... Igaz, hogy ha ennek a mély­pontrakerülésnek okait néz­zük, — egyelőre jobb, ha hallgatunk. Annyira egymás ellen vagyunk hangolva, ba­jainkban annyira érzékenyek, sokszor elvakultak vagyunk, — hogy most már az ügyek jobb beéréséig a hallgatással többet használunk. Ám ebben az állapotban nem maradhatunk és a mély­pontról az út csakis felfelé vezethet. Ez az út pedig az egy­másratalálás, egymás megérté­sének útja, amely a közügyek terén okos összefogásra vezet. Ha a múltra nézve nem is nyilvánítunk kritikát és ítéle­teket, mert ezzel úgy sem segítünk, — a jövőre nézve mégis hangsúlyoznunk kell az esztergomi közélet meg­tisztulásának és a közszellem gyógyulásának egyik alapfel­tételeként, hogy: az eszter­gomi vezetőemberek szeres­sék és becsüljék az eszter­gomi sajtót, mint a közönség, a nyilvánosság képviseletét. Mindig rossz jel az, ha felelős tényezők, közéleti férfiak és a hatalom kissebb-nagyobb tényezői lebecsülik a sajtót, uralkodni akarnak a sajtón, sőt a sajtó ellen dolgoznak. Rossz jel ez, és nem a sajtóra nézve jelent rosszat. Ennek következménye az, hogy a közönség elveszti bizalmát azokban, akik hivatva van­nak sorsát vezetni, intézni. A sajtót igazmondásáért kell szeretni és a sajtót abban a tekintetben kell felülről is segíteni, hogy mindig jól tá­jékoztatva az igazat írhassa meg. A régi esztergomi sajtó kép­viselői részint mint virilisek, részint mint választottak (pl. Dvihally) rendes tagjai voltak a város képviseleté­nek és így az egyes bizott­ságokban is alkalmnk volt az ügyek betekintésére. Ezért nem tünt fel, hogy a bizott­ságokban sajtóképviselet volt. Azonban az esztergomi sajtó mai képviselői a régiek mód­ján nem tagjai a bizottságok­nak, azért mint újságírók igénylik a tárgyalásokon való részvételt. A bizottsági tárgyalásokon lehet alaposan tájékozódni az ügyekről, és ott lehet meríteni anyagot, amelynek felhasz­nálásával a nagyközönségnek objektív cikkekben való tájé­koztatása a sajtó hivatásbeli kötelessége. Ha az esztergomi sajtó ezt a hivatásbeli munkásságát kellően kifejtheti, akkor egy­séges, tisztult közszellem fog uralkodni a városban és jó sajtóizlés, amely mellett a nem Esztergomban gyöke­redző és éppen ezért nem az esztergomi közérdeket szol­gáló, vagy nem a város nemes közszellemét és ambícióit tük­röző, hanem anyagi érdekből csak felelőtlen szenzációkat prezentáló sajtó és ujságköz­lemény itt eleve elveszti ér­vényesülését. A fejlődő Esztergom min­den felelős közéleti tényező­jének becsületes kapcsolatot kell fenntartania a sajtóval és meg kell barátkozni a sajtó­ankét, a sajtóbemutató, sajtó­bevonás és sajtóinformálás rendszeresítésével. Sportegyleteink a kirakatban. A Faluszövetség kiállítása alkal­mával volt városunkban kirakatver­seny. Most a versenynak van kira­kata. Két hét előtt a Széchenyi-téren a Delka egyik kirakata lepte meg a közönséget. Elegáns cipők helyett pompás serlegek, szobrok, puskák, remek más nyereménytárgyak ós rengeteg érem jelent meg a kira­katban. Mindez pedig a MOVE Lövészegylet tulajdona, de olyan mennyiségben, hogy mi esztergo­miak is elcsodálkozunk rajta — mikor és hol szerezték mindezt. Az idevetődött idegen pedig valószínű­sé Äz „Esztergom" tárcája. Esztergom. Dr. Lepold Antal rádióelőadása. III A hosszú török uralom alatt a nagy­multú, fényes és gazdag város telje­sen elpusztult. A székesegyház már 1543-ban megsérült s az első török uralom alatt benne tartották a puska­port, mely az 1594. évi ostrom alkal­mával felrobbanván, teljesen megron­gálta az ősi templomot. Csak a török által mecsetül használt Bakócz-kápolna maradt meg épen Szentgyörgymező és Szenttamás prépostsága eltűnt a föld színéről Szenttamáson a török kis erődöt emelt, melyet a mieink le­bontottak V török uralomnak egyes várfalak, pár mecset és fürdő marad­ványain kivül megmaradt emléke az a feliratos kő, melyet Szulejman szul­t án tétetett a fölé a kapu fölé, melyen 1543-ban B várba bevonult. A város polgári lakossága 2000-re apadt. El­néptelenedtek és elpusztultak a város határában a régi nemesi, egyházi és va rosi birtokokon keletkezeti régi te­lepülések : Zamárd, Ákospalotája, Dé­da, Kovácsi, Bajon, Abony vagy Szent­király, Szent Pál, Szent István, Bille, amelyek legtöbbjén templom is volt. A hajdan 30 templomos Esztergom­nak 1683 ban csak egy keresztény szentélye van, a Bakócx-kápolna, me­lyet Sobieski rögtön a vár visszafog­lalása után újra felszenteltetett. 1683 után megkezdődött az újra­építés és telepítés munkája Szelep­csényi prímás a hadi kincstárnak köl csönzött, majd félmillió forintját Esz­tergom újjáépítésére hagyta. Sajnos, ez az összeg sohasem fizettetett vissza. Ha a prímások ezzel az összeggel a török kiűzetése után azonnal vissza­térnek, Fsztergom gyönyörű jövőnek nézhetett volna elébe, és fekvésénél, továbbá a régi tradíciónál fogva ismét az ország fővárosává válhatott volna. Azonban a prímás és a káptalan még 137 évig voltak távol, bár a város fejlődését ez alatt is hathatósan elő­mozdították. Széchenyi György prímás a Vízivárosban a ferenceseknek temp­lomot és kolostort, a jezsuitáknak pedig rendházat és gimnáziumot épít­tetett, mely meilé a rend 1736-ban befejezett templomát emelte. Keresz­tély Ágost prímás kiépíttette a vizi­városi Szent István templomot, mely ma plébánia lak Eszterházy Imre a párkányi templomot építtette. A káp­talan mint testület a szenttamási Szent István kápolnát, a szent­tamási józságkormányxói háxat, a Fürdőt építtette még nagyszombati tartózkodása alatt. Ugyanebben az időben a káptalan egyes tagjai meg­építtették a sxentgyörgymexei templo­mot és Görgey Márton emeltette a művészi kálváriát. Az Érsekvárosban és Szentgyörgy­mezőn a prímás, Szenttamáson a káptalan telepített jobbágyokat, ma­gyarokat, németeket, tótokat. A szabad királyi város lakossága bevándorolt iparos és kereskedő családokkal, kik többnyire németek, és különösen a szomszédos nemesi birtokokról szö­kött jobbágyokkal gyorsan benépese­dett. A török uralom idejéből és a császári seregek által ejtett foglyokból sok rác és török is visszamaradt. A rácok a császár pártfogása alatt a város tiltakozása ellenére templomot is építettek, de hamar elfogytak. Ma már hírmondójuk sincs, "templomuk és paplakuk üresen áll A törökök a tótokkal együtt beolvadtak a magyar­ságba. A németek sokáig megőrizték nyelvük :t és népi sajátságaikat, ma már azonban ezeknek is csak neveik őrzik német eredetüket. A szabad királyi városban már a XVII. század végén megkezdték a kegyúri templom építé­sét, mely azonban csak 1761-ben ké­szült el mai alakjában. A ferencesek ugyanitt 1717-ben készültek el kolos­torukkal és templomukkal. Vizivárosi kolostoruk a templommal együtt IJ. József korában katonai raktárrá lett. A várat I. Lipót és III. Károly helyreállították és katonai igazgatás alatt tartották. A vár katonai jellege nehezíti meg a prímás és a káptalan visszatérését, amit különben a törvény­hozás állandóan sürget. Végre Mária Terézia 1761-ben Barkóczy prímásnak adja a várat és megszünteti katonai jellegét. Barkóczy elhatározza a vár lebontását és Riccia Bertalan olasz műépítész által nagyszabású tervet készíttet a székesegyház, a primási palota, a kanonoki házak, a könyvtár és a levéltár elhelyezésére. Riccia a vatikáni Szent Péter bazilikát vette alapul. Barokk alkotó láza semmi tör­ténelmi emléket nem kiméit. Megkezd­ték a vár lebontását, a Várhegy és a Szentgyörgyhegy egyesítését és nivel­lálását. Már alapoztak is, de Barkóczy halálával a munka abbamaradt s 55 évig nem folytatták. Mivel a káptalan a vár lebontását és az új épületeknek a várhegyen, annyi megszentelt env léknek a helyén ellenezte, Batthyány prímás Szentgyörgy mezőre vagy a Női kabátok csodaszépek STU-pÜS» XSTSSKg

Next

/
Oldalképek
Tartalom