ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-22 / 33. szám

XXXVI. évfolyam, 33. szám. Vasárnap, 1931. március 22 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: HOMOR IMRE. Az esztergomi Credo egyesület. Esztergom. 1931. márc. 22. Látszólag nem nehéz feladat egy táborba gyűjteni azokat, akik hisznek, akiknek egyesülése pusztán hitbeli és erkölcsös elvi alapon történik. Gazdasági és politikai egyesüléseket talán könnyebb öszszehozni, noha manapság a sok csalódás után már ez is nagy nehézségekbe ütközik, és ma az a helyzet, hogy nem erősödnek és növekednek, hanem szétesnek és halódnak ezek az egyesületek is. Hogy a keresztény valláserkölcsi alapon álló vallásos színezetű férfiegyesület megalakítása nem lenne oly nehéz feladat: ezzel Esztergomban sem áltathatjuk magunkat. Lelkesítőleg hat ugyan reánk a többi magyar város példája, ahol már virágzanak a Credo egyesületek, de ez csak annyit jelent, hogy ott kitartó pasztorációs és apostoli munka árán sikerült legyűrni egyrészt a hitbeli közönyt, másrészt a röstelkedést vagy mondjuk azt a „vallási szemérmetességet," amely a „vallás magánügy"-féle felfogásból táplálkozik, vagy még szebben mondva abból, hogy „nem kötöm másnak az orrára az én intim .lelki életemet", — és ott sikerült megerősíteni a közvéleményben azt a hitet, hogy a katholicizmusnak nemcsak befelé, hauem kifelé ható erői is vannak, és a közéletre és társadalomra nézve igen fontos, hogy a katholicizmus belső értékeivel legyen átitatva. Esztergomban igen szép vallásos élet van, több virágzó férfikongregáció él, — azonban nem erről van szó, és ezt csak annyiban érintjük, hogy ezen az alapon ne higyje senki, hogy a Credo egyesület megalakítása, megszervezése, főként megindítása gyerekjáték lesz. A kongregációk szép belső életet élnek, a katholikus vallás belső kultuszának és a Mária-kultusznak élnek — a maguk meghitt, kis társaságában. A Credo egyesület egészen más. A Credo egyesületet nagyobbméretűnek, és természeténél fogva expanzívabbnak képzeljük el és talán nem tévedünk, ha a Credo egyesületet a katholikus férfitársadalom porondralépésének tekintjük abban az irányban, hogy amíg lelkében növeli és magánéletében érvényesíti a katholicizmus értékeit, addig tagjaitól a közéletben is megköveteli ugyanezt, — sőt továbbmenve megköveteli a harcot is azért, hogy a hivatalos intézkedések, az emberekkel való bánásmód mindenütt kiállja a kritikát a katholikus igazság és erkölcs szempontjából. A Credo egyesület férfiaitól tehát távol áll a politika, de ez nem jelent annyit, hogy az egyesület elzárkózik a napi élettől. A Credo egyesület nem politizálhat, de a Credo egyesület szigorú kritikával szemléli a társadalmi és politikai megmozdulásokat, az állami és hivatali életet is, sőt követeléseket támaszt a politikai élet azon férfiaival és azon férfiak cselekedeteivel szemben, akik katholikusokuak és a katholicizmus hitvallóinak tartják és hirdetik magukat. Ebből láthatjuk, hogy amily nehéz a Credo egyesület megalakulása és élete, olyan szükséges is. De szükséges azért is, mert az egyesületek legyöngülésének és pusztulásának szomorú jeleit nem vehetjük összetett kezekkel és azzal a bizonyos letargikus beletörődéssel tudomásul, amely manapság annyira jellemző. Igaz, hogy a gazdasági bajok és a nyomorúság teszi kedvetlenné az embereket és bomlasztja az egyesületeket, de nem szabad engedni, hogy a hitevesztettség általánossá legyen akár a társadalmi és politikai egyesületekben is. A hitünket elveszítenünk nem szabad! Credo! Hiszek! A hitben egymásra kell találnunk és a hitben megerősödve fel kell vennünk a harcot az élet nehézségeivel szemben, és ha az emberek szavaiban és a politikai Ígéretekben nem hiszünk, erős hitéletet kell kezdenünk vallási igazságainkban, hogy ezen az alapon egészséges, hittel telített szellem legyen úrrá a közéletben is. Amily nehéz és áldozatokat követelő az előretörés ebben az irányban, éppen olyan szükséges a katholicizmus „Credo"-szellemének eljövetele, amely kiszorítja az emberi élet minden teréről azokat a jelenségeket és tevékenységeket, amelyekben hamisságuk miatt hinni lehetetlen. . Nemcsak a gazdasági élet alapja a hitel, hanem a politikai és közéleté is. Szeressük jobban a várost. Az a gazdasági krizis, amely végigszánt az országon, éppen úgy otthagyja felhasitott fájó barázdáit az egyesek gazdasági életén, mint a közületekéin. Elvéíve akadnak magyar városok és falvak, melyek kevésbé vagy egyáltalában nem érzik az általános helyzet súlyát, de ezek fehér holló számba mennek. Mindazok a városok, amelyek nem részesültek hathatós állami támogatásban, Esztergom város jelenlegi sorsára jutottak, különösen akkor, ha élniakarásuk biztosítására jobb viszonyok reményében beruházásokat eszközöltek. Ezen pedig sem siránkozással, sem szitkozódással, de legkevésbé ócsárlással segíteni nem fogunk. Siránkozni siránkoztunk eleget, szitkozódunk is állandóan és ócsárolni a várost segítettek mások is messzehangzó szavakkal. Polgárok! legalább mi szeressük a városunkat. Nem egyszer hallottuk, hogy esztergomi emberek leócsárolták a várost. Intézményeit lekicsinyelték. Ezt nem ott tették, ahol segíteni lehetett volna az esetleges bajokon, hanem illetéktelen helyen, ahol csak árthattak a város hírnevének. Ezek nem szerették a várost, de nem szerették önmagukat és gazdasági életüket sem. Azok sem szeretik a várost, akik csak ennek, vagy annak a társadalmi rétegnek boldogulását iparkodnak kivívni, esetleg mások hátrányára. Ál szeretet lakozik azok lelkében is, akik csak egyes városrészek előnyein fáradoznak és elvonnak csak valamit is a többitől. Legkevésbé szeretik azonban a várost azok, akik megdrágítják polgártársaik életét és túlzott haszonleséssel elriasztják innét az idegent, a nyaralót, letelepülőt és kirándulót. Esztergomban mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ha nem is száz, de tekintélyes százalékban megkönnyítheti életünket az idegenforgalom. Egyéb gazdasági érdekeinket szem előtt tartva, ennek a célnak érdekében nagyon sokat kell tennünk, ha szeretjük a várost és rajta keresztül önmagunkat. Azért irom: — nagyon sokat és nem mindent, mert erre még most képesek nem vagyunk, ha csak a túlterheléssel nem akarnók bebizonyítani, hogy nem szeretjük a várost és nem tartjuk szem előtt okosan érdekeinket. Az idegenforgalom előmozdításánál nem szabad mindjárt nagy tőkét igénylő intézménynek létesítésére gondolni. Erre ma sem a városnak, sem az egyeseknek pénze nincs. A kezdetnek nagyon is megfelelő első és mondhatjuk nagyon is nagy és megbecsülendő lépést már megtette az Esztergomi Takarékpénztár. A bazilika és a műkincsek állandóan vonzanak Esztergomba idegeneket. Mindezek pénzünkbe nem kerülnek és mégis mindnyájan láthatjuk indirekt hasznukat, ha szeretjük azokat és a várost. Minden tőke nélkül előmozdíthatja mindenki az idegenforgalmat, ha szives az idegenhez, nem akarja annak kabátjával a bőrét is lehúzni úgy az élelmiszerek bevásárlásánál, mint az ideiglenes lakásnál. Ez utóbbinál valami módon a városnak is kedvezményt kellene nyújtania. Akárhány tulajdonos akadnia, aki üresen álló lakását nyaralók részére berendezné, ha nem rónának rl annyi terhet és kellemetlenséget. Amikor mások segítségében nem bizhatunk, iparkodjunk önmagunkon szeretettel segíteni. Értsük meg egymást és segítsünk egymáson, Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.