ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-18 / 31. szám

XXXVI. évfolyam, 31. szám. r Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1931. március 18 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára í hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős : HOMOR IMRE. Március 15. Esztergomban. A vasárnapi nyirkos, ködös dél- i előttöt déltájban ragyogó napsütés! váltotta fel, úgyhogy a város haza-1 fias ünnepélyét a Széchenyi-téren lehetett megtartani. Délután 3 órára a város legnagyobb tere megtelt közönséggel s a leventezenekar Himnus ának hangjai mellett a la­punkban közölt programm szerint minden számában teljes sikerrel és emelkedett hangulatban folyt le a hazafias ünnepély. Este 8 órakor a „Magyar Király" nagytermében a Polgári Egyesület tartotta meg ha­gyományos ünnepi vacsoráját, ame­lyen a város polgárságának szine­java megjelent. Palkovics László alispán vezetésével a vármegye, Glatz Gyula polgármesterhelyettes­sel az élén pedig a város tiszti­kara is jelen volt csaknem teljes számban Vodicska István elnök felkérésére ezidén dr. Soly Arnulf bencéstanár mondott ünnepi be­szédet a Kossuth-serleggel. Beszé­dében történeti visszapillantást nyúj­tott az utóbb lefolyt 400 esztendőre, s a márciusi nagy napok vívmányait a történelmi szükségszerűség szem­pontjából mutatta be és méltatta a hálás hallgatóság előtt. Utána Gróh József dr. szólalt fel s lelkes beszédé­ben arra mutatott rá, hogy 1848-ban mily öröm lehetett ifjúnak lenni, mig most, gyászos megcsonkitottsá­gunk és siralmas gazdasági hely­zetünk idején, a jövő reménye, a magyar ifjúság van a legkétségbe­esettebb helyzetben. Beszédében a Szent Imre szellemében nevelt mai magyar ifjúság felkarolását és tá­mogatását véste felejthetetlenül hall­gatósága szivébe. A nagy ovációval fogadott hatásos beszéd után dr. Kőhalmy László szavalta el Gyula diák egy hatásos irredenta versét, amely a helyhez és alkalomhoz kitűnően illett. A mintegy 150 főnyi társaság még soká maradt együtt lelkes hangulatban. Martini Győző vendéglős elismert konyhája a va­csorán jelen voltak teljes megelége­dését érdemelte ki. A Magyar Revíziós Liga felhívása A magyar igazságért megindított küzdelem nagy erővel tör célja felé. A revízió gondolata meghó­dítja az igazságszerető lelkeket, a revízió a világpolitika központjába kerül. A magyarság revíziós vágya teljesülni fog, ha a nép súlyos gaz­dasági bajai és politikai küzdelmei közepette is egységesen tud ragasz­kodni igazához és kész áldozatot is hozni a jövőjéért. Egy pengő tagdijat kér a Reví­ziós Liga a magyar igazság minden hívétől. Ezt a szerény anyagi áldo­zatot kéri minden magyar embertől, hogy a végső harcot is megvívhassa. Mindeddig csak egyesületek lehet­tek a Liga tagjai. A megnyilvánult közóhajnak tett eleget a Liga akkor, amidőn lehetővé tette, hogy egyéni tagjai is lehessenek ennek a köz­érdekű társadalmi szervezetnek. A „Revíziós Pengő"-vel módot nyújt arra a Liga, hogy a magyar társadalom minden tagja beléphes­sen a Magyar Revíziós Ligába és részese legyen az új honfoglalásnak. Azoké az ország, akik vissszaszer­zik. Aki a „Revíziós Pengő"-1 meg­váltja, tagjává válik a Revíziós Li­gának és ezzel a magyar igazságért küzdő harcosok sorába lépett. Ma­gyarország ezeréves bástyáit az ál­nokság döntötte le és a magyar erő és kitartás, a magyar összefogás és áldozatkészség fogja újjáépíteni. A Magyar Revíziós Liga. Hozzászólás a tatai jegyző­választáshoz. Az alábbi levél érkezett hozzánk közlés végett: „Szerkesztő Úr ! Az „Esztergom" folyó évi március 13-án megjelent 29. lapszámában „Vita a megyei kisgyűlésen a, tatai jegyzőválasztás körül" cimű cikkben meglepetéssel olvasom, ho^y Lőke Károly refor­mátus esperes úr a közbékére hi­vatkozva azt akarja, hogy a válasz­tás ügyébe ne vigyenek bele fele­kezeti kérdést. Abból a feltevésből kiindulva, hogy sem a felszólaló, sem a me­gyei vezetőség nem ismerik a pár hét előtt lezajlott dadi jegyzőválasz­tás kulisszatitkait, éppen az álta­lunk is hőnóhajtott felekezeti béke érdekében indokoltnak találjuk ezek ismertelését. Dadon az eddigi helyettes, aki 45, éves nős s kifogástalan szolgá­lattal és gyakorlattal rendelkező adóügyi jegyző volt, kisebbségben maradt a 30 év körüli, református vallású, nőtlen, idegen pályázóval szemben. Miért? Mert kiadták a jelszót, hogyha muszáj, hát választanánk mi kato­likust is, de olyat, aki református theologus volt, katolizált s gyerme­keit katholikus vallásban neveli, ilyet még a főszolgabíró kifejezett akaratára, óhajára sem. Igy is történt. A főszolgabíró s az elfogulatlan illetékesek véleménye szerint az állásra egyedül alkalmas pályázó kibukott. Ebben mindenki megnyugodott. De ha a tatai katholikusok óhaj­tanának katholikus jegyzőt, ez már veszélyezteti a közbékét, ez már felekezeti kérdés? Hol itt az egyenlőség, hol itt az igazság? Sajnos, a dadái ügynek nincs oly lelkes és hathatós szó­szólója, mint a tatai megválasztott­nak. A mi szerény szavunk pedig aligha talál meghallgatásra, hacsak a t. Szerkesztőség nem teszi magá­évá az ügyet. Tisztelettel a dadi katholikusok" A tavaszi gazdasági munkák megindulásától vár enyhülést as alispáni jelentés. (Az inségakció, ha nem is tud minden igényt százszázalékig ki­elégíteni, az elmúlt hónapban is még elég eredményesen működött. Nem kis gondot okoz azonban az, hogy a nagy bányavállalatoknál még mindig munkáselbocsátások vannak folyamatban s igy nem hogy csök­kenne, de emelkedik az elláttatlanok száma, mi közelről érinti különösen az esztergomi és tatai járásokat. Másrészt azonban elismerés illeti mindkét nagyvállalat vezetőségét, hogy minden alkalmat megragad­nak oly irányban, hogy vállalatukon kivül iparkodjanak a lehetőségeken bévül az elláttatlanok segítségére sietni. HIRE Éjjeli szolgálatot március 14—20-ig Rochliíz-örökösök „Szent ístván"-hoz címzett gyógyszertára (Kossuth Lajos­utca) teljesít. Huszonöt év az irgalmasság szolgálatában. Bensőséges, meghitt családias ünnepség keretében üd­vözölték rendtársai és tisztelői a Simor-kórház közszeretetben álló főnöknőjét, Gavora M. Norberta ir­galmas nővért abból az alkalomból, hogy f. hó 15-én, vasárnap töltötte be szerzetessé való beöltözésének 25-ik évfordulóját. E negyedszázad­ból 24 évet töltött városunkban s 1928. július 6.-a óta a Simor-kórház főnöknője. Áldozatos munkáját min­den időben nagy szeretettel és krisz­tusi tüi elemmel végezte. Különösen a világháború alatt, amikor a kór­ház a legsúlyosabb betegeit ápolta, volt Norberta kedvesnővér igazán elemében. Betegeinek úgyszólván Az bizonyos, hogy a társadalmat új áldozatokra birni úgyszólván le­hetetlen, mert hisz a folyton tartó gazdasági válság úlomsúllyal nehe­zedik a társadalom minden egyes tagjára. A tavasszal beálló gazdasági mun­kák talán némi enyhülést fognak hozni e téren, de kérdés, hogy a mezőgazdaság, mai szintén súlyos helyzete folytán, képes lesz-e annyi mezőgazdasági napszámos foglalkoz­tatni, mint amennyit a múltban fog­lalkoztatott ? Ma tehát ez a kérdés még nyitva áll, mert megnyugtató választ adni reá, ma még tényleg nem lehet. Igy az alispáni jelentés. édesanyja volt, akihez a szegény sebesült, beteg katona teljes biza­lommal fordulhatott. Emlékezetesek ma is azok a megható karácsonyi ünnepélyek, amelyekkel a Simor­kórházban ápolt hőseinknek igye­kezett kedves perceket szerezni, s amelyeken boldogult Csernoch Já­nos bíboros-hercegprímás is mind­annyiszor is megjelent, s meleg elismerő szavakkal nyilatkozott a kedves nővérek kötelességen felüli önfeláldozó munkájáról. Norberta nővért a városban is sokan ismerik és őszintén tisztelik, s akik nem is vehettek részt a bensőséges házi ünnepen, e sorok olvasása után bizonnyal avval a szívből jött fo­hásszal fordulnak az Ég felé, hogy az Úr a jó Norberta nővért hal­mozza el még továbbra is viruló egészséggel, tartsa meg eddigi mun­kakedvében, hogy szenvedő ember­társain még igen-igen sokszor se­gíthessen Isten nagyobb dicsősé­gére ! Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom