ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-03-13 / 29. szám

XXXVI. évfolyam, 29. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1931. március 13 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: H0M0R IMRE. Valóban csodálata az a türelem, nyugalom és végtelen belátás, amellyel a szegény ember sorsát viseli és sorsának jobbrafordulását várja. Csodálatos az a türelem, amellyel az esztergomi munkanélküli a beígért közmunkák megindulását várja, — csodálatos az a bizakodás, amellyel a szőlősgazda borát gyűjtögeti a pincében, hogy majd eladhatja, — csodálatos az a magamegadás, amellyel a kistisztviselő betudja életébe azt, hogy neki „a szegény ország többet nem adhat", — csodálatos az a szomorú elszántság, amellyel az esztergomi iparos szenet-fát árul, vagy a mester segédnek megy önálló iparából megélni nem tudván, — csodálatos ez a sok mindenféle lelkierő a szegény embernél. Mindez nagyon csodálatos, de van mindennél még csodálatosabb is. Mindennél csodálatosabb az a vezető köreinkben léptennyomon tapasztalható félreismerés, agonddal-bajjal küzdő kisember lelkületének és életfelfogásának nemismerése, illetve az elbizakodott vélemény arról, hogy ismerik a népet és hogy „a néppel csak bánni kell tudni" —, vagy hogy a kisembernek csak megmagyarázzuk az igazságtalanságot, ha már tud róla, azután rendben van minden, ezt tudomásul kell vennie. Ez az „uras", fölényes mentalitás még csodálatosabb. A csodálkozásnál azonban nem állhatunk meg, és le kell szögeznünk határozottan ebben a kérdésben figyelmeztető megállapításainkat, még akkor, ha sokan nem tudják megkülönböztetni a szociális gondolkozást a bolsevizmustól, és esetleg a legrosszabbat vádolnak meg bennünket. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a mai munka- és keresetnélküli világban nem látjuk indokoltnak a vármegye területén lévő nagy bányavállalatok eljárását, hogy sorra bocsátják el a munkások tömegeit, sőt nemzeti és szociális szempontból helytelennek és elítélendőnek tartjuk. Lehet, hogy a törvényhatóságban is fel fognak szólalni, hogy lehetetlen a bányavállalatoknak másként cselekedniük, redukálni kell az üzemet, a munkást nem bírják fizetni, mert a szén nem fogy, külföldi szenet vásárol a közönség stb. Ezt a magyarázatot azonban nem hisszük el. Ne legyen az igazgatósági tagoknak akkora tantiemjük, akkor majd olcsóbb lesz a szén, vásárolni fogja a közönség stb. Nyíltan meg kell mondanunk és pedig az esztergomi vármegyeházi tisztviselők juta! mázasával kapcsolatos személyi heecelődéstől elvonatkoztatva, és országosan, tisztán elvi alapon megállapítva: hogyha már a nyilvánosság előtt tárgyaltatott, bizony a szegény adófizető vagy polgár igazságérzetét nem elégíti ki az a magyarázat, hogy a jutalomból nemcsak a nagyhanem a kistisztviselők is kaptak. Amí

g az ország Jly nehéz helyzetben van, senkinek sem jár jutalom ebben az országban tisztviselői munkakörében becsületesen végzett bármilyen sikeres munkáért — a rendes fizetésén kívül. Most volt szó a parlamentben arról, hogy a kartellek mind elszívják az ipari hiteleket, amelyek tulajdonképen a kisiparos és kiskereskedő talpraállítására valók. Ezt is lehet magyarázni és bizonyosan tekintélyes helyeken nagyképű indokolások lesznek, — de ki hisz ezeknek addig, amíg a kartellek híznak, a kisember meg elsorI vad, tönkremegy! J Tovább sorolhatnánk a példákat, helyeiket és országosakat is, hogy végül is az elbizakodott önáltatás helyett tetteket és szüntelen, őszinte munkát kérjünk a kisemberek érdekében, — azonban így is sietve meg kell jegyeznünk, hogy senkise forraljon haragot irántunk és senkise ítéljen, amíg XHI. Leó pápa híres „Rerum Novarum" enciklikáját át nem tanulmányozta, — amely félszázados jubileumán is elevenen aktuális mindnyájunk részére. Vita a megyei kisgyülésen a tatai jegyzőválasztás körül. Komárom—Esztergom megye is felír a kormányhoz az álláshalmozások ellen. Komárom—Esztergom vármegyék törvényhatósági bizottsága folyó hó 10-én kisgyűlést tartott dr. Huszár Aladár főispán elnöklése mellett. Tárgysorozat előtt az elnöklő főispán melegen üdvözölte Báthy László felsőházi tagot abból az alkalomból, hogy a polgári másodosztályú érdemkereszttel tüntettetett ki. A kitüntetett megköszönte a megemlékezést. Álláshalmozás, segélyek és adomány. A kisgyűlés Győr sz. kir város közönsége átirata alapján javaslatot tesz a közgyűlésnek, hogy irjon fel a kormányhoz az álláshalmozások ellen. — Saját hatáskörében pedig elhatározta, hogy 1000 pengővel járul IV. Károly király emlékére Tihanyban épitendő kálvária építési költségeihez. Az egyesitett vármegyék „Vörös Kereszt" választmányának kérésére 100 pengő segélyt szarazott meg és a Községi Tisztviselők Országos Egyesületének 50 pengő segélyt nyújtott. Hohl József szomódi lakos halastavának fenntartásához segélyért folyamodott. Az előadói javaslat elutasító volt, de Lőke Károly pártoló felszólalása után, mert Hohl nemcsak a halastóval tett hasznos szolgálatot a köznek, hanem erdősítést is végzett, ami majdan a köznek fog jövedelmet hajtani, — 30 P segélyt engedélyezett a kisgyűlés. A tatai jegyzőválasztás. Klotz Ignác és társai fellebbezéssel éltek a tatai jegyzőválasztás ellen azon az alapon, hogy a főszolgabíró csak két egyént jelölt. Reviczky Gábor dr. másodfőjegyző a közigazgatási bíróság idevonatkozó elvi döntésére és más törvényes intézkedésekre hivatkozva indokolta meg az alispán ama javaslatát, mely szerint a választás helybenhagyandó, a fellebbezés pedig elutasítandó. Garzuly József dr. Tata város közbékéjét félti, elmond egyetmást a választás előzményeiről. Törvényre hivatkozott és kimutatta, hogy a főbíró törvénytelenül járt, amikor a harmadikat, aki minden törvényes feltételeknek megfelelt, a jelölésből kihagyta. Kérte a választás megsemmisítését és újnak az elrendelését, ami Tatán közmegnyugvást és társadalmi békét jelentene. Az alispán hivatkozott a főispán által előzőleg felolvasott idevonatkozó közigazgatási birósági elvi döntésre és annak bővebb indokolására, nem tehetett mást, mint a törvényt betartva javasolni a választás helybenhagyását és a fellebbezés elutasítását, ami ellen a fellebbezőknek úgy is joguk van 15 napon belül a közigazgatási bíróságnál fellebbezéssel élni. Báthy László és Eszterházy Móric gróf szintén Garzuly álláspontját fogadják el. Báthy a béke szempontjából bírálja az ügyet, mig Eszterházy Móric gróf a közigazgatási bíróság döntvényét magyarázza másként, mint ahogy azt az alispán és a főispán értelmezik. Lőke Károly az alispán álláspontját fogadja el és szintén a közbékére hivatkozik, amibe felekezeti kérdést bevinni nem szabad. Nem tartja helyesnek Tatát újabb választási izgalmaknak kitenni. Ha az illetők fellebbezéssel élnek, ám akkor döntsön a közig, bíróság. Garzuly József dr. társadalmi békéről beszélt és nem felelekezeti békétlenségről, mondja befejező beszédjében. Újból törvénytelennek minősiti a főszolgabíró eljárását. Kéri a kisgyűlést, hogy a törvénynek szerezzen érvényt. Az elnöklő főispán a főszolgabíró eljárását iparkodik igazolni. Tavaszi kabátok legolcsóbb forrása Balog László divatáruháza