ESZTERGOM XXXVI. évfolyam 1931

1931-12-13 / 138. szám

EáOL 1 JJ Ii U U1Y1 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. A kihágások túlszigorú büntetése ellen foglalt állást a vármegye kisgyűlése. 1871 óta nem történt a dorogi bányában a múltkorihoz hasonló szerencsétlenség — mondotta Schmidt Sándor bányaigazgató. Komárom—Esztergom várme­gye törvényhatósági bizottsági kis­gyűlést, utána pedig közigazgatási bizottsági ülést tartott szerdán dél­előtt dr. Huszár Aladár főispán el­nöklete mellett. Frey Vilmos dr. országgyűlési kép­viselő a kihágások túlszigorú Büntetését teszi szóvá. A mai rendkivül sok rendelet, — mondja — szinte lehe­tetlenné teszi, hogy valamelyiket át ne hágnák az emberek. A leg­több kihágás nem készakarva, tuda­tosan követtetik el, hanem részben tudatlanságból, részben pedig sze­génységből kifolyólag. Az iskolamulasztások túlszigorú büntetéséről beszél, ami legtöbb eset­ben ruhátlanság miatt történik. Még ha a kirótt büntetést fel is függeszti a szolgabíró, már magában véve nagy büntetés az, hogy a mulasztó gyermek szülőjének faluról be kell jönnie, időt, munkát mulaszt és pénzébe is kerül a bejövetel, ami nagyfokú elkeseredést szül. A leventeoktatás, illetve foglalko­zás körül is hasonló, kényszerű mulasztásokat tapasztalt. A bányá­ban dolgozó leventeköteleseket, ha foglalkozási időre esik a bánya­munka, akkor is büntetik, ami ha­tározott ellentétben áll a munka­nélküliség elleni harccal. Arra kéri a kisgyűlést, hogy a közigazgatási bizottság útján in­tézkedés történjék, minek következ­tében az igazgató-tanítók a mulasztó gyermek szüleivel tárgyalják meg a mulasztás okát és csak a legvégső esetben tegyék meg a feljelentést. Ugyanezt az eljárást kéri életbe­léptetni a leventeoktatásnál is. Kéri továbbá az alispánt, hogy érintkez­zék a rendőrséggel és a csendőr­séggel és irjon fel a belügyminisz­terhez, aki utasítsa a rendőrséget és csendőrséget, hogy először int­sék, tanítsák ki a kihágást elkö­vetőt és csak ismétlődés esetén, vagy súlyos esetben tegyenek feljelentést. Az alispán teljesen egyetért a fel­szólaló bizottsági taggal és a maga részéről is kéri a kisgyűlést, hogy ily értelemben irjon fel a belügy­miniszterhez. Dr. Frey Vilmos felszólalása fo­lyamán felpanaszolja, hogy a pilismaróti uradalom az idei fakitermelési munkála­tokra idegenből szerződte­tett munkásokat. Pilismarót és Pilisszentlélek lakos ságának ingatlan birtok terjeszkedé sét éppen a körülvevő uradalom teszi lehetetlenné. Megélhetésük ki zárőlag az uradalmi erdőre van utalva, melynek munkájából most elestek. Ügy tudja, hogy az idegen munkások az év végéig vannak le­szerződve, arra kéri tehát az alis­pánt, valami módon hatna oda, hogy ezentúl az uradalom helybeli mun­kásokat alkalmazzon. Felemlíti azt is, hogy más vár megyék teljesen kizárják az idegen munkás alkalmazását. Még azt sem engedik meg, hogy farakományú hajóból a kisérő személyzet rak­hassa ki a leszállított fát. Karcsay Miklós vmegyei főjegyző megjegyzi, hogy ebben az ügyben az alispán már tett felterjesztést a belügyminisztériumhoz. A kisgyű­lés úgy határozott, hogy szintén fel­irattal fordul a belügyminiszterhez. A kisgyűlés tárgyai. Élénk figyelemmel kisérték és helyeselték a kisgyűlés bizottsági tagjai az alispán előterjesztését, melyet Karcsay Miklós vm. főjegyző adott elő ^az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról intézkedő 1928. XL. t.-c. azon rendelkezéseinek he­lyes értelmezésére, illetve módosí­tására teendő intézkedések iránt, melyek a munka megkezdésére, illetve munkaviszony megszűnésére fennálló bejelentési kötelezettség elmulasztásáról szólnak. A kisgyűlés teljes egészében el­fogadta az előterjesztést és a köz­gyűlés elé vezényli. A közgyűlési letárgyalás után fogjuk bővebben közölni a miniszterhez felküldendő előterjesztést. Több átirathoz csatlakozott a kis­gyűlés s így ezek a közgyűlés elé kerülnek Szeged szab. kir. város átiratával együtt, melyben tiltako­zik a nyugdíjak újabb leszállítása ellen. E tárgynál Schmidt Sándor bizott­sági tag szólt közbe. Bűnnek minő­sítette az újabb leszállítást. A közigazgatási bizottság ülése. Az elnöklő főispán őszinte meleg­séggel üdvözölte Ujszászy Imrét kine­műszaki főtanácsossá történt veztetése alkalmával. Az alispáni jelentésből meg kell említenünk, hogy a népjóléti minisz­tertől csupán 8000 pengő érkezett az ínségesek javára. Hozzáfűzi azon­ban, hogy valószínűen megjön a többi szükséges pénz is. Schmidt Sándor bizottsági tag kérdezi, van-e az alispánnak tudo­mása arról, hogy Dorogon egy új lap indult meg. Závody Albin dr. vm. II. főjegyző, mint a sajtóügy referense kijelenti, hogy a lap bejelentve nincs és megteszik a kellő intézkedéseket. Schmidt felszólalásával kapcsolat­ban a főispán indítványozta, hogy a legutóbbi bányaszerencsétlenség áldozatai családjának a közigazga­tási bizottság fejezze ki részvétét. Az indítvány elfogadtatott, amit Schmidt, mint a bánya igazgatója azonnal megköszönt. Elmondotta, hogy 1871. óta nem történt ehhez hasonló bányaszerencsétlen­ség. Akkor 20 ember halt meg. Most három és még egy van élet ét halál között. Felkéri az alispánt, hogy a helyszini szemlén megje­lenő csendőrséget más eljárásra utasítsa a felettes hatóság. Most is megtörtént, hogy a csendőrök feltűzött szu­ronnyal mentek le a tár­nába, ahol alig 2 7 s méter magasságban futnak a vil­lamvezetekek s így nemcsak a maguk, hanem a lent dolgozó munkások életét is veszélyeztették a sujtólég esetle­ges újabb robbanása következtében. A kir. ügyész és Schmidt között vita támadt, de a közigazgatási bi­zottság felír a belügyminiszterhez, hogy a csendőrségnek más, meg­felelőbb utasítást adjon. Elkészüli a főszékesegyházi könyvtár új freskója: Vitéz János prímás a köqgvtárÉaq. Zrednay Vitéz János, Hunyadi Lászlónak és Mátyásnak nevelője, 1433 óta a királyi irodában jegyző, és Zsigmond, Alberl és Ulászló ki­rályoknak, valamint Hunyadi János vajdának és kormányzónak titkára volt. 1445-ben váridi püspök lett. A Hunyadi-ház legjobb barátai közé tartozván, Hunyadi László kivég­zése alkalmával V. László őt is elfogatta, de csakhamar szabadon bocsátotta. Jelentékeny szerepe volt Mátyás királlyá választásában. Az ifjú király őt azonnal kancellárjává nevezte ki. 1465-ben lett esztergomi érsek. Vitéz mint prímás Esztergomban fényes palo­tát emeltetett, képtárt és könyvtárat alapított. Vitéz János esztergomi ud­vara versenyzett Mátyás ki­rály budai és visegrádi ud­varával és soha szebb és tekintélyesebb nem volt Esz­tergom, mint Vitéz János prímás idejében. Szent Adalbert esztergomi temp­ómat mázos cserépfödéllel födette be, itt csillagvizsgáló tornyot, a várhegy oldalán függő kerteket, meleg- és hűtőházakat épített, séta­helyeket rendelt s azokat fákkal beültette. (A Sétahelyszépítő Egye­sülettől meg is érdemelné, hogy egy szép parkot majd róla nevez­tessen el). Feljegyezték róla, hogy volt egy nagy szobája, amelyben a magyar királyok képei díszelegtek. (Tompa Mihály egy szép költeménye is szól erről: „A jós festő.") A nagy prímás udvarában éppúgy megfordultak híres tudósok, művészek, mint Mátyásnál. Közülük korának legnagyobb csil­lagásza, Regiomontanus hosszabb ideig is tartózkodott Esztergomban. Az esztergomi udvar Vitéz idejé­ben fontos politikai események szín­hely e is volt. Tudjuk, hogy Mátyás később megvonta bizalmát Vitéztől Kázmér lengyel királlyal való pak­tálása miatt, sőt Visegrádon elzá­ratta; várait, így Esztergomot is királyi őrséggel szállatta meg, sőt később őt Peckenschlager János egri püspök felügyelete alá helyezte. Vitéz nem sokáig élte túl e dicste­len helyzetet; 1472. augusztus 11-én meghalt kb. 64 éves korában. Holttestét az esztergomi székes­egyházban helyezték örök nyuga­lomra. 1763-ban, mikor a régi templo­mot bontották, Vitéz síremlékét is megtalálták s az a főszékesegyház sírboltjában ma is látható. Vitéz János prímásnak e sírkö­vön kívül egyéb látható emléke eddig nem volt Esztergomban. Boldogult Csernoch János herceg­prímás a Bibliotéka épületét köz­vetlen halála előtt restauráltatta. Amikor annak prefektusává dr. Lepold Antal prelátus-kanonok ne­veztetett ki, az új prefektus nagy áldozatkészséggel törekedett arra, hogy a kívülről immár stílszerűen rendbehozott szép épület belülről is méltó legyen a Hócipők, kabátok, harisnyák, legolc Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom