ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-06-29 / 107. szám

templom javadalmas lelkészi állását. Midőn Vaszary Kolos biboros-her­cegprimás megszervezte az eszter­gomi érseki kisdedóvónőképzőt, an­nak igazgatói tisztével Számord Ig­nácot tüntette ki. 1892-től kezdve az óvónőképző kényszerű beszüntecé­séig Számord volt az óvónőképző vezetője, aki értékes pedagógiai egyénisége szerint alakította ki az intézetet s az ország legkeresettebb óvónőképzőjévé tette. E neki oly megfelelő helyen irodalmi szak­munkásságával is öregbítette az in­tézet jó hírnevét és tekintélyét. 1902-ben érdemeiért a pápa Ő­szentsége tb. káplánjává, 1921-ben pedig Csernoch János hercegprímás az esztergomi főkáptalan tb. kano­nokjává nevezte ki. Tagja megala­kulása óta a Kath. Tanügyi Tanács­nak, amelynek a kisdedóvás ügyé­ben ő a szakértő képviselője, válasz­tott tagja Komárom és Esztergom vármegyék törvényhatósági bizott­ságának, Esztergom sz. kir. me­gyei város képviselőtestületének és a város számos albizottságának, a város iskolaszékének, választmányi és Vezetőtagja számos helybeli egye­sületnek. Önállóan megjelent nagyobb müvei: Énekfüzér. 1891. Kisdednevelés és módszertan a rk. kisdedóvónőkép­zők számára 2 kötet. (Jutalmazott mű) 1897. Lélektan a kisdedóvónő­képzők számára 1897. Kicsinyek áhítata. 1898. Az óvónőképzés és ta­nítónőképzés egyesítése. 1898. Az esztergomi Szt. Anna templom és a vele kapcsolatos intézetek. 1901. Több szakértekezése az óvónőképző értesítőiben és a tanügyi lapokban jelent meg. A mai ünnepély. Az esztergomi Szent Anna zárdai óvoda és leányiskola továbbá az ér­seki óvónőképző volt növendékei Számord Ignác c. kanonok arany­miséje alkalmából hódoló ünnepsé­get rendeznek, amelynek sorrendje a következő: Ma, vasárnap d. e. 9 órakor ün­nepi szentmise és szentbeszéd a Szt. Anna templomban. Utána átvonulás a Belvárosi Kath. Olvasókörbe (Simor János-utca.) 1. Prológ. Irta: Szemlér. Ferenc El­mondja Zenalkó Etel óvónő. 2. Zeneszám. Előadja a Műkedvelő Ifjak Zenekara Nemesszeghy Ist­ván zenetanár vezényletével. 3. Aranymisére. Irta: Homor Imre. Elmondja: Hordó Emma el. isk. IV. o. t. 4. Beszélgetés a háláról. Irta: Héjj Erzsébet. Tartja: Gonda Olga oyónő. 5. Áhitat ünnepe. Irta: Dr. Lintner Sándorné. Előadják a Szt. Anna óvódásai. 6. Ünnepi ajándék. Irta: Dr. Lint­ner Sándorné. Előadják a Szent Anna zárdai elemi iskola növen­dékei. 7. Zeneszám. Előadja a Műkedvelői Ifjak Zenekara. A műsor keretében a régi tanítvá­nyok nevében üdvözlő beszédet Héjj Erzsébet székesfehérvári óvónő mond. Az ünnepélyen — mint értesü­lünk — a biboros-hercegprimás Ő­eminenciája is részt vesz. Palkovies László alispán ünnep­lése vármegyei szolgálatának harminc éves évfordulója alkal­mából Egyesített vármegyénk és váró sunk tisztviselői kara csütörtökön délután szenkviczi Palkovies László alispánt közigazgatási szolgálatának harmincadik, alispánságának tizen­kettedik, házasságának huszonötödik évfordulója és névnapja alkalmá­val meleg ünneplésben részesítette Az ünnepelt alispán harminc év­vel ezelőtt lépett, történelmi Eszter­gom vármegye szolgálatába. Tizen­két év előtt mérhetetlen nehéz és nyomorúságos, vérgőzös időben fog­lalta el a vármegye alispáni székét. Rászakadt Magyarországnak ama két korszaka, amelyekből az egyik fájdalmat és gyászt fog mindörökké jelenteni a magyarnak, míg a má­sik gyalázata marad. A gyászt fáj­dalmat férfiasan tűrte, a gyalázatot azonban magyar lelke nem birta. Etment a vármegye elrablott részébe, mert nem tudott szolgája lenni az uralomra jutott csőcselékszolgahad­nak. Amint azonban újra magyar nap sütött az ország felett, vissza­jött, hogy szolgálja csonka várme­gyéjének tisztességes, derék népét. Mint alispánnak ezután sem volt rózsás a helyzete. Tengernyi vár­megyei gond vette körül, mellyel férfiasan megküzdött. Talán még ezeknél is nehezebbnek látszott a másik, az egyesítéssel bekövetkezett személyi gond. Vármegye szeretete nélkül nincs alispán. Szenkviczi Palkovies László alispán pedig egy olyan vármegyének is alispánja lett, amelyben nem ismerték és amely­nek vezetőféríiai idegenkedtek az egyesítéstő 1 , tehát hogyan szeres­sék'?! Nemes, előzékeny, minden mél tányos és igazságos ügynek min­( denkor szolgálatába álló egyénisége ezt is legyőzte. Ha nemes szerény­sége nem tiltakoznék ellene, nyíl­tan hirdethetné önmagáról, hogy ! azon ritka alispánok közé soroz­hatja magát, aki az egész egyesített i vármegye osztatlan szeretetét és 'tiszteletét bírja. Palkovies László alispánt az év­i forduló alkalmából csütörtökön a tisztviselői kar nevében Karesay Miklós vármegyei főjegyző üdvö­zölte szép beszédben, Imely után egyik hölgy tisztviselő remek rózsa­csokrot nyújtott át az ünnepeltnek. A városi tisztikar nevében Antóny Béla dr. polgármester mondott üd­vözlő beszédet. A tisztelgő tisztvi­selői kar élén baráti Huszár Ala­dár dr. főispán állott. Este kilenc órakor a Turista Da­lárda lepte meg az ünnepeltet, mint a magyar dalosügy lelkes barátját hangulatos szerenáddal, mely alka­lommal Antóny Béla dr. polgármes­ter Esztergom városának, mint az alispán szülőhelyének nevében üd­vözölte a jubilánst. Mind a három üdvözlést mély meghatottsággal köszönte meg az ünnepelt, és a tisztelgőket úri asz­talánál látta vendégül. A négyes ünnep alkalmával mi is minden jót kívánunk meleg szeretettelés őszinte tisztelettel. Hortobágyi juh túró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMELI Orsz. yjtöfí Magy. Tejszövetkezeti Központ Budapest, I., Horthy Miklos-út 119/121) Hol született Szent Imre? Irta: Dr. BALOGH ALBIN. E kérdés ismételten felvetődött már, de a mostani jubileumi esz­tendőben különösen aktuális lett. Mert, ha nem is hét város verse­nyez azért a megtisztelő elnevezé­sért, hogy Szent Imre herceg szülő­helyének, Szent Imre városának mondják: Esztergom, Székesfehér­vár és Veszprém igény jogosultsá­gára nézve a közvélemény még nem döntött. Történeti kérdésről lévén szó, a dolog természete szerint az egykorú, vagy közel egykorú forrásokhoz kell fordulnunk. Legtermészeteseb­ben Szent Imre legendáját vegyük elő először, tekintettel arra is, hogy ez a ránk maradt formájában sem fiatalabb a XII. század második évtizedénél. Sajnos, ezzel sokra nem mehetünk, mert Szent Imre születé­séről mindössze ennyit találunk: „Szent Istvántól, Magyarország első királyától született"; de, hogy mikor és hol, erre már nem ad feleletet. Még kevesebbet találunk Szent Ist­ván legendáiban, mert még a leg­bővebb beszédű Hartvik sem mond többet, mint hogy Szent István kis gyermekkorukban elvesztette többi fiait, de az így támadt szomorúsá­got mégis megenyhítette az a vi­gasztalás, melyet szentéletű fiában, Imrében (Henrikben) talált. Egykorú forrásoknak vehetjük bi­zonyos szempontból a krónikákat is. A Képes Krónikában sem talá­lunk azonban sokkal többet: Szent Istvánnak több fia volt, de a többi között volt egy Imre nevű, Isten előtt kedves, az emberektől tisztelt fia, akinek emléke áldott. A születés idejéről és helyéről — amint különben a királyokéról sem — nem ad sem­miféle közelebbi, vagy távolabbi tájékozást. Szórói-szóra ugyanez a helyzet a többi krónikásoknál: a budai stb. krónikákban, avagy Ké­zaifál és Turóczinái. Ugyanígy já­runk Ransanusszal, aki szerint Szent Istvánnak Gizellától több fia volt, akikel kétségkívül mind fölülmúlt az erénynek érdemeivel Imre. Még kevesebb van a magyar vezérek és királyok három Genealógiájában: „Ennek (Szent Istvánnak) fia volt Szent Imre herceg." Mivel pedig az Érdy-kódex, vagy Temesvári Pelbárt ünnepi megem­lékezései sem adnak többet, a kér­dés tisztázása végett többfelé ágazó vizsgálódásokra van szükség. Mindenekelőtt az vár tisztázásra, hol laktak Szent Imre szülei, neve­zetesen Szent István király hol tar­totta udvarát. Evégből menjünk végig Szenet István életén. Első királyunk szülőhelyére nézve nem lehet kétség. Szent István kis legendájának (a régibb forrásnak) 3. fejezete és a Kálmánkori Hartvik­legenda 5. fejezete egyformán ezt hozza: „Hic (t. i. Szent István) Stri­goniensi oppido nativitatis exordium habuit." Minthogy egyébként is is­meretes, hogy Géza fejedelem a Duna partján, a nagy nemzetközi víziút s egyúttal a Kelet és Nyugat közötti közlekedés természetes szá­razföldi útja mellett Esztergomban keresett és talált magának alkal­mas székhelyet, az ügyet nem kell tovább feszegetnünk. Legfeljebb a legenda kifejezésmódja (Strigoniensi oppido) ejthet egy kissé gondolko­dóba, de ez is csak arra nézve, hogy ezt a kitételt vájjon Eszter­gomnak melyik részére kell vo­natkoztatnunk. Újabb adatot akkor kapunk, mi­kor Szent István megkeresztelteté­séről értesülünk. Mellőzve most an­nak vizsgálatát, hogy vájjon Szent Adalbert, vagy más keresztelte-e meg első királyunkat és mikor tör­tént ez: ismét csak Esztergomra találunk utalást, mert Temesvári Pelbárt 76. beszédét és Ioannes de Utino följegyzését nem is számítva Kún László királyunknak 1272. évi oklevele ősi hagyományképen — pedig a királyi családban hitelesen tudhatták — egész határozottan az esztergomi Szent István vértanúnak szentelt régi templomhoz fűzi. Más oldalról: csakis ezzel a hagyomány­nyal kapcsolható a Szent István születését megelőző látomásra vo­natkozó hagyomány, valamint első szent királyunk nevének megvá­lasztása is. Amikor Szent István trónra ke­rül, a Koppány elleni hadakozás alkalmával ismét Esztergomot kap­juk olyan pontnak, ahonnan az ifjú fejedelem hadainak fölvonulása ki­indul, hiszen őt magát is „a Garam folyónál övezték először karddal." (Képes Kr. 36. fej.). A veszprémi győzelem után az elesett Koppány testének egy részét Esztergom vá­rának kapujára szegezik elrettentő például. A várhegyen ekkor már kétségtelenül állott fejedelmi lakás, bár ez aligha volt valami szilárd építmény. Jellemző adat különben, hogy az ország főbb városaiként csak Esztergom, Győr és Veszprém szerepel. Szent István és az egész ország életében rendkívül nagy jelentőségű esemény volt azután a koronázás. Ennek helyére nézve ismét csak Esztergom jöhetett számba, de meg kell jegyeznünk, hogy a koronázás helyére nézve ismét nincs egykorú határozott följegyzésünk, — egy lengyel följegyzést 1 kivéve, mely azonban ezt Székesfehérvárra teszi. Igaz ugyan, hogy az első koronázás lefolyásáról szóló kései elbeszélés már csak azért sem tarthat hitelre számot, mert a kis növésű Szent Istvánt a hatalmas termetű Szent Lászlóval téveszti össze, megtéve őt „vállal és még följebb kiemelkedő" királynak, Asztrikot esztergomi ér­seknek, Esztergomot országhatárnak és erre nézve Kún Lászlónak egy másik, 1274. évi oklevelére hivat­kozhatunk, mely az első szent király k oronázását határozottan Eszter­gomba helyezi: e ponton már föl­merül Székesfehérvár vezető szere­pének hangsúlyozása s így köze­lebbről kell megvizsgálni Székes­fehérvár történetét. 1 Chronika Mixta (Endlichernél 69/70.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom